Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-05-07 / 19. szám
1914 május 7. NAGYBÁNYA nek belénk, a mellünkbe és úgy találjuk, hogy az érzések raja mégis onnan, belülről jő. Az Isíen-imádásnak legszebb ideje a május. Akkor elég volna belénk a pogányok hite, hogy szentekké váljunk. Mert azja bő áldás, az a színes, ragyogós, virágiilaios, lombsusogásos áldás, amely a Teremtő jóvoltából ránk szakad, a boldogulás. a jólét reménycsiílagának hétsziuü fényét támasztja föl előttünk. És mi kell nekünk egyéb ? Nem ez táplált-e évezredeken keresztül: a reménység ? Nem ez fog-e tovahajtani még egy hosszabb-rövidebb éleluíon ? Ez, a májusnak egyetlen gyümölcse, ami ott terem a fii-illatos mezők, a kaczér ko- ronáju fák lombjai között az emberi szivekben. Ez az uj esztendő legelső és legtáplálóbb termése Nem csoda hát, ha az emberek százezrei bódulatos mámorban úszva köszöntik ezt a hónapot, a küzködő tavasz eme menyasszonyát. Mi okozza ezt? Talán lázba hozza az emberiséget a májusi tavasz megszokott pompája? Talán életet lopott bele. bele az ereibe, az agyába a gyógyító erejű napfény? Talán megbabonázta az első virágillat, ami betévedt nyitott ablakán a szivarfüstön keresztül ? Talán igen, talán nem! Ki tudja azt? Ki tud arról számol adni, amit a szivek százezrei egyszerre és egyformán éreznek, hogy honnan jő az ? Talán épen az első fecske kékbe játszó, czikázó villanása tette a hatást. Vagy talán egy kékbe mártott parfümös nyári ruha, egy szeszélyes, csintalan kalap . . . Meddő dolog az okokat keresni. Valakinek a mindennapi pohár borához tartozik az, hogy örüljön az életnek, már amilyen éri télen, ősszel, nyáron, de különösen tavasszal, amikor a nap; a levegő, az ég. a föld, mind, mind olyan életerőtől duzzadok, olyan hunczutul tolakodók és csak az az egy pohár bor a régi, a hűvös, a hideg Azért mondják azt, hogy nem szabad nagy problémákon törni a fejünket. Minden legyen úgy jó, ahogy van, ha egy kézmozdulattal nem segíthetünk rajta. Nyugodjunk bele úgy a küzködő életbe, mint a nyugodt halotti alvásba; úgy a mindennapi ételünkbe, mint a szerelembe, amely ilyenkor az ifjú május levegőjébe benne van. Mert, ha mi akarunk, a mi akarásunk károkat lehet abban a nagy, közös, megszabott életünkben, amely a májusnak csak őrülni tud, mert örülnie kell, azt teszi mindenki, aki a mi közős életünkbe beletartozik. A diszharmóniát senki sem szereti A disszonancziának számtalan ellensége van. És épen azért, mi lenne, ha én vagy más nem szeretné a tavaszt, a vibráló napsugár!, a szerelmes májust,a susogó lombrezgéstésa többit? Az lenne, hogy kiközösítenének az emberek, megvetnék a szeretőiemet, amely hideg, nem hinnének a hitemben, letagadnák a reményveszter már otthon, szökés előtt csúsztatta zsebébe) és az első vers, amit felolvasott, Alfred de Musset költeménye volt: Rappelle-toi. Azu'án sok más verset szavalt el Szilveszter, végre pedig újra a Rappe!le-toi-t (Izabellának ez volt a kedvencz költeménye) mondta el. Éjfél elmúlt. Az utazás boldog izgalmaitól kissé fáradt lányok szempillája hosszú árnyékot vetett. Szilveszter felállott. — Nem akarom a hölgyeket tovább fárasztani. Nagyon köszönöm kegyességüket. A mai nap, mondják, ugy-e felejthetetlen lesz maguknak is? Udvariasan, mint ur a dámáknak szokott, kezet csókolt Rózsának. Izabellának, menyasszonyának, a picziny ujja hegyére küldött forró leheletet. Még kiment, hogy megkérdezze a korcs- márostól, van-e gyertya a szobákban. Azután — a hölgyek már elvonultak — szobájába ment, magára zárta az ajtót. Elaludni még nem tudott. Elővette hát kis pirosbőrkötésü noteszkönyvét. ségemet valamiben, ami él, ami virul, ami a mienk és csakis a mienk ebben a pompásan viruló, májusi természetben ,.. Hát csak azért szeretem én a természetet... Rácz Pál. Munkát kérünk, mert éhezünk! Május 6. Ezek azok az ijesztően hangzó jajszavak, melyekkel sok sok nagybányai munkásember ismertetni akarla rettendes helyzetét a magyar törvényhozás képviselőházával. Ez az a konk- lamáczió, mely városunkból az Ínség riadójaként jutott el A JVap utján az ország elé is — s mely jajveszéklésből A Nap végeredményként azt vezette le: »lássák, hova juttatta ezt az országot a szinte föltarthataílan politikai és gaz- I dasági katasztrófa«. A helyi vonatkozású cikk épen a vörös május első napján jelent meg s bizonyára megtette hatását, valószínű, hogy nagyon feltüzelte egyeseknek szivét, lelkét. De csak egyesekét! Voltak sokan, akik fájó szívvel, szánakozva gondollak ezekre a munkanélküli, éhező nagy- ! bányai munkásemberekre; bizonyára sokan voltak olyanok is. akik A Nap által igen meleg színekkel megfested nagybányai rettenetes helyzet okait a Tisza kormány — úgynevezett — föl tarthatatlan, politikai működésében keresték. Én reám és ugyhiszem mi reánk nagybányaiakra — mindannyiunkra — egészen más hatással volt e jajveszékelés. Engem legalább is egy parányit sem izgatott fel A Nap riadója; én tisztán láttam és azonnal megállapítottam, hogy a kérelem koholt alapokon nyugszik s valótlan Ínséges állapotokat akart másokkal elhitetni. Tisztán láttam, hogy e jajveszékelés a Nagybányai Népotthon agitáló munkásságának az eredménye, amely egyesület alig az imént, az ipái testület utján szerette volna négy szóban kifejezett — követelő — kérelmét a kormány elé terjeszteni. Hogy miért nem vállalkozott, illetve vállalkozhatott az ipartestület ennek a kérelemnek közvetítésére, an- I nak oka mindannyiuuls előtt nagyon világos: aiapnélküli — szinte túlzott — követelésekkel senkit sem akart zaklatni, hiszen tisztában volt azzal, hogy Nagybányán — az Európa szerle uralkodó viszonyokhoz képest, — még eléggé lürhetők az állapotok, de egyrészt azért sem vállalkozott, mert nem tartotta czélravezetőnek a közvetítést. És tényleg helyeselnünk kell eljárását. Leszámítva az országos gazdasági pangást, amely valamennyi iparágat, kiváltképen pedig az építő ipart sújtja, városunkban — aránylag — munkahiány valami nagy mértékben nem konstatálható. Tagadom, mintha a legkisebb mértékben is ellenszenvvei viseltetnék a kérelmezők iránt; Annak néhány lapját tele irta ezzel az egy szóval: Szeretem. Azután kitépte a czeruzával Írott lapokat, borítékba tette őket, a borítékot meg- czimezte, leragasztotta és a párnája alá rejtette az egyszerű levelet, amelyet majd reggel fog átnyújtani menyasszonyának, hogy az azt is tudja, mire gondolt Szilveszter az éjszaka, a szomszéd szobában. * Reggel — a lovak jól pihentek a szűk ven- dégistálióban — a kocsis újra befogott. Mind a hárman beültek a kocsiba, — Délre — mondta Szilveszter, hogy a esé- zában elhelyezkedtek — délre azt hiszem, már otthon leszünk Abonyban. És akkor mindjárt megkérem a szüleitől a kezét, Izabella . . . Lakatos László. ennek előrebocsátása mellett pedig megjelölöm czélomat is: rá akarok czikkem végén mutalni arra, miként segíthetnek rettenetes helyzetükön ezek a munkanélküliek. A jajveszékelők névsora tetszett nekem legjobban; szerfölött megfeszített figyelemmel olvastam végig azt s mondhatom a névsort teljesnek és komikusnak találtam. Találtam olt többrendbeli háztulajdonos, — virágzó üzlettel biró iparos, — kincstári tényleges alkalmazásban lévő, — nyugbéres bányamunkás sirán- kozót, — továbbá jelenleg is állandó foglalkozással biró iparos segédet és napszámost — felül százan — akik mindannyian munkanélküliségüket állítva, jajveszékeltek: »munkát kérünk, mert éhezünk !« Bár nem tagadom azt sem, hogy tényleg találtam a kérelmezők sorában csakugyan munkanélküli iparost, de elenyésző csekély számban ahhoz képest, akiknek jelenleg is állandó, rendes és megélhetésüket kellőképen biztosító foglalkozásuk és keresetük van. Én legalább is nem hiszem el. hogy e keserves jajszavak — mindannyiuk szivéből fakadó. igaz fájó jajszó lenne; az a 65 Írástudásán siránkozó, — aki a képviselőházhoz menesztett kérelmet csak kézjegyével látta el, — legalább is azon biztos tudatban voll, mégis csak ez az életre való intézmény, a Népotthoni Milyen nagyszerű is lesz az, ha munkát szerez nekünk olyant, ahol kevés a dolog, de annál nagyobb a bér Én legalább is azt hiszem, hogy e siránkozók legtöbbje magáévá tette a kérelmezők egyikének azon elvét, melyet a múltkoriban ekként ismertetett: »én már dolgoztam életemben eleget, nem kell nekem munka, csak pénzt adjanak bőven!« »Nem keli munka!« Eszembe jutott alig az iménti műit, mikor egyik helybeli építő iparos keservesen panaszkodott, hogy sztrájkolnak munkásai egy batáridőhöz kötött vidéki vállalkozásánál Alig pár nap volt még az átadásra kitűzött határidőig s a munkások ezt tudva, a vállalkozó ezen helyzetét kihasználva — nem voliak hajlandók tovább 8 korona napibérért dolgozni és inkább mindannyian hazajöttek s a piaczon sétáltak, ácsorogtak tétlenül, semhogy 8 korona igen tisztességes napi- bérérl tovább dolgozzanak, hogy a munka a kitűzött határidőre átadható legyen. A siránkozók sokadalmában feltaláltam több olyan napszámost, akik in illő tempore 5 korona napszámot kértek mezei munkálatok teljesítéséért s minthogy követelésük teljes!Ihető nem volt, inkább otthon tétlenül henyéltek. De nem szükséges a múltra hivatkoznom; ifi van a jelen. Nap nap utáni panaszok merüllek fel a közönség részéről: nincs vállalkozó az előállott kisebb munkálatok elvégzésére. Mindegyik munkás magas igényekkel eltelve, túlzóit és teljesíthetetlen követeléseket támaszt, kisebb munkálat egyiknek sem konveniál. És ha dolgozik, sajnos, nincs köszönet benne! Nem ritka eset az, amit a munka átadásakor látunk: hasznavehetetlen munka, drága pénzért. És ezek az emberek mindannyian munka- nélküliek és éhezők! Határozottan ismételten állítom, hogy a kérelmezők legtöbbje jelenleg foglalkozással biró munkás, aki keresményéből él, eszik és iszik kellőképen, de ha mégis egynémelyük, vagy legyük fel mindannyi munkanélküli, miért van ez, ki ennek oka? ők maguk! Nevezbető-e munkahiánynak, ha az alkalom kínálat kellő, illetve kielégítő mérvű, a bér viszonyok is kedvezők, ezzel szemben — határozottan állítva — a közönség munkáshiányt konstatál ? Munkahiány-e az, amikor a közönség idegen helyeken kénytelen szükségleteit beszerezni, mert a munkások tuligényei őt erre kényszerítik? Munkahiány e az, amikor a munkás vállalkozójával szemben — bizonyos esetekben — úgynevezett munkásfölényét akarja éreztetni, nem dolgozik, csak azért, hogy munkaadóját BIKSZÁD GYÓGYFÜRDŐ Megnyitás május hó 15-én. Meleg ásványvíz-fürdők, szénsavas fürdő, hidegviz-gyógvinfézet, dr. Balling-féle Inhalatio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, acetilén világítás. Vasúti állomás, posta, távirda, telefon, gyógytár helyben. :::: Elő- és utóévadban az állandó tartózkodóknál a szobaárakból 30 7o engedmény. Prospek’ust, vízről árjegyzéket kívánatra küld a fürdő igazgatóság.
