Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-04-09 / 15. szám
1914. április 9 NAGYBÁNYA 3 szikrázik: mint a karácsonyfa csiíláruos vattája, de mellette — mert hiszen nem olvadó hó — nem érezzük a hó hidegségéi, kemény, ropogós fagyát és a téli képekben ez a fő: a hideg, szikrázó, tiszta hó, hogy sárga vagy kék, lila vagy zöld, az egyremegy, csak hó legyen és hó legyen minden napsütés, kék ég, szénaboglya daczára. Legszebb képe az iskola alaííi zazarparti kép. A város látképe a jó ösmerős Szent István-toronynya!, az azuros kék ég — amit a téli világítás még sötétebbé tesz, artisz- likus, a hósikság — a keskenyre fokozott Zaza- rig — hullámos, derűs, de ebben is megvan a fent körülirt kis karakterhiba Jakab Zoltán két képet állított ki, az egyikben — a művésztelep udvarán levő két szénaboglya — különösebb haladását mutatja, bár a festési modorban elvitatha'atlanul érzik némi idegen hatás. A boglyák és a sárgászölden világító ég. az artisztikus vászon jól illeszkedik a Borisok képek mellé A másikon — naplemente a ligeti gyertyános fasorban — sárgás egével erősen hasonlít a népszerű német naplementékhez, amilyeneket levelezőlapokon lehet látni. Kádár Géza három képe sajnosán el van különítve egymástól, bár kettő a folyosón elég közeli szögeken függnek. Ennek a festőnek a stílusa ma forr ki, van benne némi egyéni iz, csak az ecsetkezelése elaprózottsága teszi ke- vésbbé festőivé s az a sokfélül összegyűlt re- miniscencia. amit egy erős hatás alatt: a Bo romisza hatása alatt érvényesít. Látni lehet ezt a klastromréti ut geszíenyefás képén is, ame lyen a motívum meglátás maga sem egyéni. Pcrloti-Csaba Vilmos, Basch Andor, Papp Gábor állítottak még ki a bányaiak közül. Igazán csak sajnálni lehet, hogy akkor, amikor olyan tehetségeket mondhatunk magunkénak, mint Mikola, Lehel Mária, Csáktornai Zoltán, Ziffer Sándor stb ezek távol maradnak: bár a külföld is elösmeri s honorálja művészetüket, sőt jobban, mint a mai konzervatív, tűrhetetlen müvészetpolitikánk, amelyek a Műcsarnok termeit értéktelen kópiákkal akasztják tele, elide- genitve onnan az igazi tehetségeket. A tavaszi kiállítás nem jelentett semmiben sem tavaszt, csak annak a rothadásnak előhaladott stádiumát, amelyben a vezetőség összefog roskadni, egy uj méltó jövőnek adva helyet. H. Ö. Az Ipartestüiet közgyűlése. Április 8. Vasárnap tartotta a nagybányai Ipartestüiet évi rendes közgyűlését. A közgyűlés lefolyása elejétől végig izgalmas és szenvedelmes volt. Ezen izgalmasságot a szerénység parányával sem rendelkező nehány j ember állandó okvetetlenkedése idézte elé. Alapszabályaink világosan megmondják, hogy a testületnek minden képesítéshez kötött ipart űző egyén tagja, a testületi tagok minden jogával és kötelességeivel. Ha tehát valamelyik iparos jogot gyakorol, illenék kötelességeket is gyakorolni s ha valakinek olyan szomorú anyagi helyzete van, hogy az évi — egy-két korona tagsági dijat sem képes megfizetni, akkor a testület ügyeiben hagyja intézkedni azokat, akik filléreikkel hozzájárultak a testületi vagyon gyarapításához és a testület fentarfásához, ezt hozza magával a vagyonilag is érdekeltek iránt való tisztelet, ezt hozza magával a szerénység, amely az igaz ügy harezosaiban sohasem hiányzik s ezt hozza magával az a belső érzés, amely képessé teszi az embert arra, hogy a közérdeket szolgáló munkásságában az emberileg megengeded határokon túl ne menjen s ne akarjon mindenáron megváltója lenni azoknak, aldk ezen megváltásból nem kérnek s akik magok is képesek arra, hogy jövendő boldogulásoknak létfeltételeit megteremtsék. A lefolyt közgyűlésen egyesek bizonyságot tettek arról, hogy ők csak jogokat ismernek, kötelességeket nem. tán Szerencsi] József t. b elnök és Smaregla János iparhatósági biztos vezették. Elfogadták az elöljáróság 1913. évi működéséről beterjesztett jelentést, valamint az ugyanazon évről szóló zárszámadást s a folyó évi költségvetési előirányzatot. Előijárósági rendes tagokul megválasztatlak : Galló Antal, Szenimihályi József, Vértes Ignácz, Suba János, Keizer Antal, Gerdenits János, Kiss Lajos, Kupsán János, Harasztkó István mesterek három évre, póttagokul megválasztanak : Nánásy István, Doros Lőrincz és Apfel Márton A számvizsgáló bizottság tagjaiul megválasztatlak Sziklay András m. kir. számvizsgáló, Szabó Sándor és Zelinger Lajos. Felhatalmazást adott a közgyűlés az elöljáróságnak az ipartestületi ház eladására; elfogadta az elöljáróság alapszabálymódositó indítványát ; egyik asztalos-mester által beadott indítvány felett pedig napirendre tért. Sólyom Ferencz ipartestületi jegyző. Alábbi soraimban testületünk azon tagjaihoz szólok, akik a mi városunkat nemcsak átutazó és kiszálló helynek tekintik, hanem azokhoz szólok, akiket ide köt a szülőföld szeretető, porladó szülők és gyermekek iránt való kegyelet, az ősöktől öröklött ház, vagy a nehéz és becsületes munka által megépített hajlék, társadalmunk becsülése s a kitartó munka által szerzendő biztos megélhetés erős hite. Hetedik éve, hogy az Ipartestület ügyeibe betekintésem van, számtalan esetet tudnék felhozni, hogy idegen helyről jönnek iparosok, akik itt engedélyhez jutnak, nagy hangon hirdetik képzettségűket, rendezkedni és intézkedni óhajtanak az Ipartestületben, más egyesületekben. a polgári társadalmi éleiben, meg nem engedhető s a helybeli iparosságra káros konkur- rencziát fejtenek ki vállalataikban s egy balul kiütött vállalat után tovább állanak s emlékeiket mindenfelé csak az adósságok s a hátralékok őrzik. Azt kérdem tehát városunk tör- zsökös s itt élni óhajtó iparosaitól, van e nekik szükségük ilyen társakra s mi a czéljok azoknak, akik az Iparíestületet nem egy megerősítendő s majdan ereje által tagjaiért tenni is tudó intézménynek tekintik, hanem mindenki által megtépázható intézménynek, amelyben csak jogot akarnak gyakorolni, de a melylyel szemben kötelességet nem ismernek. Én hiszem és reményiem azt, hogy testületünk komoly elemeiben mindenkor lesz annyi összetartás, a melylyel elejét lehet venni annak, hogy a testülettel szemben kötelességeket nem ismerő s városunkat csak átszálló helynek tekintő egyének intézkedési és rendezkedési mániáját le- hűlse. A közgyűlést Kapás Mihály távolléte folyHazafelé Afrikából. — Egy elkésett levél. — Ez a levél még Algírból vau keltezve, de csodálatos módon a posta csak a napokban kézbesítette, amidőn dr. Erdődy Ignácz főtörzsorvos uyolez hétig tartó afrikai útjáról már vissza is érkezett családjával városunkba. Ezen késedelem folytán azonban a levél semmit sem veszített érdekességéből. Kedves barátom! ígéretemhez híven most utunk ezéijához érve, referálok az algíri életről. Hajónkról távoztunk előtt már nagyban folviak a délutáni bemutató ünnepség és fogadtatáshoz a készülődések, melyek az előbbi maltai és tuniszi fogadtatásokhoz hasonlóan, de talán fényesebb keretben folytak le, amennyiben Algír francia kormányzója is megjelent a hajón, hol Klein, az Adria igazgatója az ő megszokott szeretetre- méltóságával fogadta és kalauzolta végig. A szép »napos,« »fehér« Algír a hasonnevű tartomány fővárosa, a franczia Észak-Afrika gyöngye, melyet már 1831 évtől fogva biruak, 400 ezer lakossal, melyből 100 ezer benszülölt arabs, gyönyörű fekvésű, magas, búja zöldhegyek- lől körülvéve, különösen hajón érkezéskoi remekül imponál. Hogy valaki a francziáknak őszinte bámu- lója legyen, az jöjjön ki Algírba s nézze meg minő szép és virágzó tartományt csinált e pusztaságból a franczia tőke, mert biz rém sok pénzbe került, mig a tengerparti kopár fészkek helyén óriási közlekedésü világkikötőket, békességes kereskedői központokat teremtettek. Ami a legKülönösen a leány nem. Inkább cziankálit innám. Csakhogy lássa: rettentően szenvedek. El tudja képzelni az életemet e két asszony között, a kik közül az egyiket nem szeretem többé, nem is szerettem soha a szó igazi értelmében ... a másik pedig fölkeltett bennem egy olyan érzést, a mit nem is ismertem eddig, egy olyan érzést, a mely most lenyűgöz, tönkretesz, egy pillanatra sem hágy nyugton... Megpróbáltam mindent: eszeveszett munkát, izmokat fárasztó testgyakorlást, kábító szereket . . . Semmi sem nyugtat meg. Semmi sem szórakoztat. És a legnagyobb baj, hogy ez a tökéletes tisztaságú tizenhat éves gyermek — szeret engem ... Ebben bizonyos vagyok... — Szegény gyermekem I — mondtam újra. — Aztán — folytatta — vannak pillanatok, mikor azt gondolom, hogy őrültség elfojtanom a vágyaimat, hiszen nem hiszek semmiben, hiszen tudom, hogy a szerelmi morál a férfiaknak, a férfiönzésnek a találmánya és nem tiszteletreméltóbb, mint, egy vámtarifa. Az eszem ezt mondja de az erkölcsi elveknek a vérembe olíott átkozott öröksége tiltakozik és azt kiáltja felém : Nyomorult vagy! Szörnyeteg vagy!... És alapjában véve, ez a hang az, a mitől félek. Nem tudom elhallgatni. Ismét elhallgatott. — Gyermekem — szóltam hozzá — azért jött hát ide, hogy Istenhez meneküljön ? — Nem ! — felelte. — Megmondtam, hogy nem hiszek Istenben. Azért jöttem ide, hogy egy embernek fülébe kiáltsam a szenvedésemet. És azért is, mert elgondoltam, hogy olyan emberek, mint ön, a kik az önök tanait alkalmazták, évszázadokon át képviselték millió és millió lelkiismeret számára a vigasztalást, az erkölcsi irányítást. Ez tudományos, tagadhatatlan tény. Kétség- beesésemben fordulok önhöz, mint a hogy talán kuruzslóhoz mennék, ha már az orvosok nem tudnak segíteni rajtam. Azt akarom, hogy erőt öntsöm belém valaki, még ha tévedések segítségével is. Gyakorolja gyógyító mesterségét. Nyugtasson meg. Szuggeráijon! Hallgatom! Most én kezdtem beszélni. Hogy mit mondtam ennek a különös vezeklőnek ? Istenem, hát bizonyára semmi különösen ékesszólót. Azt hiszem, erősségünk, mint lelkipásztoroknak az, hogy az emberek lelkét az emberek társadalmi szerepétől és szellemi kiválóságától függetlenül szemléljük. Ez a tanár nyilván tudósabb, okosabb volt nálam; többet olvasott és gondolkozott arról, a mit psychológiá- nak neveznek ügy beszéltem neki, mint valamelyik közönséges vezeklőmnek beszéltem volna, ha ugyanebben a helyzetben van. A fuldoklónak, akár paraszt, akár nagyur, egyformán lehet ugyanazt a rudat odanyujtani. Mikor befejeztem, meggyujtottam a lámpát. Most nem tiltakozott a látogatóm. Sovány, értelmes és szenvedő arczu, egészen szürke hajú embert pillantottam meg. Fölkelt és rám szegezte erős szemöldökkel benőtt barna szemét. — Nem gyógyított meg — mondta szemrehányó hangon. — Éppen olyan beteg vagyok, mint voltam. — Azt nem tudhatja, — feleltem én. Mentermészetes árványviz gyógyhatású hurutos bántalmaknál páratlan; a leg- :::: utóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. :::: Bu Kapható mindenhol. ■■ Árjegyzéket kívánatra küld 3 B1ÜSZAD! Mill’ i! Kapható mindenhol.
