Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-07-10 / 28. szám
2 NAGYBANYA 1913. julius 10. a'dologban, hogy ebben a hadjáratban az Üszjräk-Magyar Bank legelői vezetett és vezet, amint azt fényes eredménynyel zárult félévi mérlege mutatja! Magyar boy-scout mozgalom. — Irta: Siraonyi Sándor. — Julius 9. Tanuló ifjúság, kik telve vagytok az élet nagy reményeivel, felnőttek: pedagógusok, újságírók és ti mindazok, akik a veletek született ideálizmusnál togva még hisztek a mai hanyatló emberiség renaissanceában s egy jobb, becsületesebb kor közeledtében, im vegyétek a jó hirt, mert a boy-scout mozgalommal megvalósult a ti reményetek. A nagy, a becsületes, a szabadszellemü, a mély vallásosságu Angliából indult ki ez a mozgalom s 1907. évtől számított 6 év alatt útban van meghódítani az egész világot. Jegyezzétek meg jól: Baden-Powel az emberiség ujjáteremtőjének a neve.Foglalkozására nézve generális, a búr háborúban küzdő angolok egyik hőse, nem kevésbbé jó katona, jó vezér, mint nagy jellem, mindezen sajátságai azonban eltörpülnek az ő pedagógiai érzéke mellett. Mivel az ország több lapjában Írtam már erről az áldásos mozgalomról, nem akarok újabb -részletezésbe ereszkedni, csak a legszükségesebbeket érintem Ugyanis ez irányban Írott czikkeim az ország különböző helyein visszhangot keltettek s a Bárczy István budapesti polgármester elnöklete alatt működő országos szövetség megkeresésére és felkérésére foglalkozom még egyszer ez ügygyei, hogy veletek, a legérdekeltebbekkel is megismertessem a boy- scout, vagy ahogy mi nevezzük, »magyar őrszem« mozgalmat. A magyar ifjúságra vár a legmagasztosabb munka, a legszebb feladat: a magyar őrszemcsapat megalakítása minden ponton. Nem tornaklubról, nem tagdijakra utazó egyesületről van itt szó, hanem a jövendő nemzedék leggyakorlalibb, legnemesebb, leghasznosabb iskolájáról. Iskolás fiukból, inasokból szervezte Baden- Powel az első csapatot. Az volt a czélja, hogy a fejlődő ifjúból testileg, lelkileg egészséges, lehetőleg tökéletes embert adjon a társadalomnak. E czélból egyidejűleg vette működés alá a gyermek testi és lelki világát. Katonai fegyelemmel, de katonai szellem nélkül a gyermek lelkében ott szunnyadó romantikát kiindulási pontul használta fel s a szabadban végeztetett szervezett csapatával gyakorlatokat. Táborozás, sátorverés, hídépítés, utász munka, tábori konyha ellátása, ezek képezik a testápolás eszközeit. A boy-scout, akinek életkora 12—18 év között van, táborozásai alkalmával sohasem jön zavarba. Mindenféle kézügyességet tud, az egyszerűbb ételeket el tudja készíteni, kisigényű, egyszerű, vidám, aki megél a jég hátán is, aki nem restel semmiféle tisztességes munkát. Ha akarod betegápoló, rendőr, ur, szolga, minden tud lenni. Csak egyre nem tudod rávenni, a kötelesség megszegésére s a becstelenségre. A szabad természetben való gyakorlatozás közben elmerül az őrszem a becsület, erkölcs gyakorlásában. 7 parancsolat van a boy-scout- nak, ezeket kell gyakorolnia. Nem elmélkedéssel, hanem az őrszem törvény gyakorlásával lesz csak valóban azzá, ami: boy-scout. íme a teljes törvény : 1. Szeresd hazádat mindenek felelt. A hazaszeretet a legjobb erény, de helyesen kell gyakorolnod. Nem az szereti igazán hazáját, a ki mindig ajkain hordja, hanem az, aki csendes és kitartó munkával igyekszik magát tökéletesíteni és minden képességét mennél teljesebben kifejleszteni. Ez a haladás alapja. Boldog és erős az az ország, melynek ily jó polgárai vannak. 2 Légy igaz és becsületes. Becsület nélkül nem élet az élet. Ha azt mondod: »Becsületemre«, ennek igy kell lennie, ennek fel kell érnie a legszentebb esküvel. 3. Légy szigorú magaddal szemben, kedves, lovagias, szolgálatkész mások iránt. Ne törj pálczát mások felett, különösen öregekkel, nőkkel, gyermekekkel légy mindig figyelmes. 4. Engedelmeskedj fellebbvalóidnak vidáman, panasz és ellenkezés nélkül. Értsd meg, hogy közös munkában szükség van vezetőre, aki a munkát kiosztja, irányítja s igy az eredményt biztosítja. 5. Légy mindig kész védeni az arra érdemeseket, a gyengéket, a védteleneket, a reá- szorulókat még életed árán is, őrizd meg hideg véredet s amit tenned kell, tedd meg gyorsan, habozás nélkül. 6 Légy mindig józan, vidám, nyugodt, hogy azt fel sem tételezhetjük, hanem sokkal valószínűbbnek és elfogadhatóbbnak látszik az a föltevés, hogy mint mindennek a világon, az el nem mondott és le nem irt gondolatnak is meg van a maguk titokzatos mozgásuk s az, ami az én agyamban termett, amiről feltétlenül meg vagyok győződve, hogy az enyém, egy ismeretlen utón megteszi a maga vándorútját s egy idegen távollevő személy agyából a világ elé. Szóval semmi sem a mienk, a gondolatunk sem a biztosan amienk. Örök bolygás, örök forgás 1 Ez a természet-törvény. S csodálatos, hogy az emberek oly görcsösen ragaszkodnak dolgaikhoz, mintha azt, amit ők tulajdonuknak neveznek, ki tudnák vonni e törvény uralma alól. Vaskóh hosszasan eltűnődött e göndolatlán- czon s aztán kétkedve rázta meg fejét. — Lehetetlen, lehetetlen. Ami az enyém, az mégis csak az enyém. Erőszak, vagy véletlen esemény elveheti tőlem, de addig, mig birtokomban volt, mégis csak kizárólag az enyém volt. Ha annyira képtelenség nem volna, igazán megdöbbentő volna az a gondolat, hogy azt, amit a magunkénak hiszünk, voltaképen csak mások számára őrizzük. De hát lehetetlenség, érdemes tovább törni rajta a fejem. Azután, hogy megszabaduljon a haszontalan tépelödéstől, újból Hollósinéra gondolt. — Miért nem jött el, mikor megígérte ? Talán mégis valami baja támadt volna ? Vagy talán haragszik? De miért? Talán szakítani akar? De hiszen még nincs három napja, hogy forró csókok között esküdözött, hogy örökre az enyém lesz. Az enyém? Vájjon csakugyan az enyém-e? A férje is azt gondolja, hogy az övé. Hát melyikünkké igazán ? Talán egyikünké sem, hanem egy harmadiké? Talán Tarjáné? E gondolatra ökölbe szorultak a kezei a zsebeiben. Gondolataiból egy durva, nyers hang riasztotta fel. — Nagyságos ur, az Istenért, adjon vagy két krajczárt. Két nap óta nem ettem, nem bírom tovább az éhséget. Felpillantott. Egy torzonborz szakállu, szálas, rongyokba burkolt csavargó állott előtte. Mintha a földből bujt volna elő, olyan hirtelen termett előtte. Már künn járt a külváros valamelyik utczáján s az egész vidék teljesen népte- len volt. A rongyos ember hangjára ösztönszerüleg kivette zsebéből kezét, hogy kibontakozzék s odaadjon neki néhány fillért. De mikor megpillantotta s szemeibe nézett, meggondolta magát. A csavargó szemei félelmesen, parancsolólag vil- lámlottak. Nem a megalázkodás, nem a nyomor villant elő e szemekből, hanem a követelés. Vaskóh maga sem tudta miért, felbosszankodott. Bántotta a követelő, parancsoló tekintet, a durva hang. Ha éhezik és más ember könyö- rületére szorul, akkor kérjen tisztességes módon. Sértve érezte magát s talán nem is akart ki- gombolózni a hidegben. Kurtán rászólott: — Nincs pénzem, hagyjon békében. Alig haladt pár lépést, már megbánta. Jószívűsége felülkerekedett benne. Még sem járja, hogy ilyen kemény télben nem könyörül meg tiszta testben és lélekben. Ne dohányozz, ne igyál szeszes italt. Fiatal szervezetednek ezek a legerősebb ellenségei. Légy mindig jókedvű, vidám. Ha valami nem sikerül, kezdd a munkát élűiről Árassz jó kedvet magad körül, vidám boldogság, a legteljesebb kötelességludás, vidám egyszerűség, boldogság jellemezzen, bármerre jársz. Légy tiszta szavadban és cselekedeteid ben Ne káromkodj, káromkodni csak tehetetlen emberek szoktak. 7. Légy takarékos. Kis pénzecskédből csak annyit költs, amennyi okvetlenül szükséges, a többit tedd félre, hogy szükség esetén segíteni tudj magadon és arra érdemes embertársaidon. Haszontalan ember az, aki többet költ, mint a mennyit szabad lenne költenie. Minél kisebb erőpazarlással kell mennél nagyobb eredményt elérned. Ez a munka takarékossága. Valóban hálás feladatra vállalkoznék az, aki megalakítaná a nagybányai magyar őrszemet is! HÍREK. Julius 9. Személyi hírek. Wachsmann Vilmos csendőrszázados két heti tartózkodásra városunkba érkezett. — Németh Gyula, a Népopera művésze városunkba érkezeit, innen pár napi tartózkodás után fivérével, Németh Béla tanárral Milanóba utazik, hol egy hónapot töltenek. — Csanády Frigyes altábornagy a 12. honvédezred inspiczi- álására városunkba érkezett. — Robellyné Ihatsz Fánny, a nőegylet tiszteletbeli elnöke, pár napot városunkban töltött. Áthelyezések. A nagyváradi postaigazgatóság Sziriy Ernő posta és táviró tisztet Nagybányáról a nagyváradi postaigazgatósághoz helyezte át. — A pénzügyminiszter Golián János szarvasi járási számellenőrt ugyanazon minőségben városunkba helyezte át. Erdészeti kinevezés. A földmivelésügyi miniszter Pelion Árpád nagybányai erdőmérnök gyakornokot segédmérnökké nevezte ki. Áthelyezett főmérnök. A földmivelésügyi miniszter Huszár Károly erdőmérnököt a nagybányai főerdőhivatali pénztárhoz pénztárnoknak helyezte át. Esküvő. Dr. Erdős Vilmos ügyvéd vasárnap délelőtt tartotta esküvőjét Farkas Mózes kereskedő leányával: Erzsikével. Az esküvőn mint tanuk dr. Farkas Jenő ügyvéd és Mózes Sándor földbirtokos szerepeltek. Esküvő után a menyasszony szülői házánál fényes ebéd volt. Bányanévnap. A Sarlós Boldogasszonyról nevezett veresvizi bányamű vasárnap tartotta egy éhező emberen. Esetleg elpusztulni enged egy embert, mert éhségtől gyötörve nem olyan hangon szólott hozzá, mint a szalónokban szokás. Eszébe jutott, hogy tárczájában éppen kél krajcár aprópénze van, melyet azért készített elő, mert át akart menni a hídon. Még az a mentsége sem lehet maga előtt, hogy nem volt aprópénze. Aztán újból eszébe jutott, amit az imént a felolvasáson hallott. Elmosolyodott. Talán ez volna az az ember, kinek a két krajczárját őrzöm ? Nem, ez a két krajczár igazán az enyém s ha akarom, odaadom, ha akarom, nem. Azután megint tűnődni kezdett. Vájjon csakugyan, ha akarom ? Hogyan ébredt fel bennem a részvét,a sajnálkozás? Hiszen én nem akartam neki adni, mi az, hogy most mégis úgy érzem, hogy oda kellett volna adnom, s talán ha újból kérné, akarva, nem akarva oda is adnám. Az enyém ez a pénz, vagy az övé? A következő utczasarkon újból előkerült a csavargó. — Csak két krajczárt adjon, uram, Mondom, hogy éhezem. Hangja fenyegető volt, szemeiben a düh, vagy talán az éhség lángolt. Vaskóh megkeményitette akaratát. — Ez az ember igazán követelőzik. Meg kell mutatnom neki is, magamnak is, hogy ami az enyém, az az enyém. Csak azért sem adok. Azután hangosan szólott: — Mondtam már, hogy nem adok. Hordja el magát. Azután sietni kezdett, mert kissé veszedelmesnek tartotta ezt a néptelen, kihalt utczát, sarkában ezzel az éhes, elkeseredett csavargóval.
