Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-09-11 / 37. szám
éTrfolysim.. 1©í3 szeptember ixó 11. 37-ils: szám. űMEX 3ÉSS IBOBSVULm Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉG L Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében Is. iw I A városok hitelügye. Szeptember 10. Lapunk hasábjain több Ízben foglalkoztunk a városi hitelügygyel. Reámutattunk azon mizériákra, amiknek a kölcsönkérő városok ki vannak/szolgál- tatva s kerestük e labirinthusüól a kivezető utat. Most e fontos Jrerdéssel foglalkozik a Városok Lapjii is. Várhidy Lajos bonczolgatja a kérSési s rámutat arra, hogy ő miképen gondolja rendez- hetőnek a városok hitelügyét s azt, hogy a kölcsönkérő városok jelenlegi szégyenletes, megalázó és sok megsarczolásnak kitett helyzetükből kiemeltejsenek. Nagyon örülünk, hogy a mi felfogásunk, melyet e lapok hasábjain már több Ízben kifejtettünk, teljesen egyező az illusztris iró felfogásával. Mi is azt tartjuk, hogy a városi hitelügyet az állami támogatás keretében létrejött városi szövetség utján lehet alaposan s állandó jelleggel rendezni. • Várhidy Lajos remek czikkét, tekintettel annak közérdekű voltára, egész terjedelmében az alábbiakban közöljük: A magyar városok kölcsönszerzés tekintetében mostanáig úgyszólván kizárólag a községi kölcsönökkel foglalkozó négy budapesti pénzintézetre voltak utalva Addig, amig a városok rendszeres város- fejlesztési politikát nem követtek s hitelüket inkább szórványosan vették igénybe — még csak megelégedhettek a hitelnyújtásnak a hazai intézetek által megszabott módjával. Amióta azonban a városok programmszerü fejlesztése megindult és a létesítés nagy összegeket követelt, különösen pedig, amióta a községi kölcsönökkel foglalkozó nagy bankok karteilbe állva diktálták a terhes feltételeiket — azóta a magyar városok körében, a polgármesterek értekezletein, kongresszusokon mindinkább előtérbe lép a városok hitelügyének rendezése. De leginkább egy sürgősen és okvetlenül megoldandó problémává fejlesztette ezt a kérdést az a pénzválság, aminek még mindig érezzük és beláthatatlan ideig még továbbra is érezni fogjuk a nyomasztó hatását. A pénzválság folytán a hazai bankok nem tudván eleget tenni a hazai városok kölcsön- szükséglelének, nagyobb városaink — leginkább pénzügynökök rábeszélésének felülve — külföldön igyekeznek kölcsönöket szerezni. Ekkor tűnik aztán ki, hogy mily nagy kár az, hogy városaink eddig csak a hazai pénzintézetek jár- szalagján jártak s a külfölddel nem igyekeztek összeköttetést teremteni, illetve minden eszközzel nem voltak rajta, hogy azokat a feltételeket megszerezzék, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a külföld igénybevételével elégíthessék ki hiteligényeiket. Ma már hiába lepik el az ügynökök egész légiói a külföldet, hogy a magyar városoknak kölcsönöket szerezzenek, mert a külföldi pénzintézetek vagy az állam garancziáját kívánják a kölcsönért, vagy a város köivénykibocsátási jogát firtatják De még ily feltételek fennállása esetén is csak nagyobb összeg erejéig állnának szóba A dolgok jelenlegi stádiumában tehát még ha az állami garanczia vállalását elérhetnék is a városok, csak a nagy összeget igénylő városok élvezhetnék azt, mert kisebb városok I £ egy pár százezer koronás köicsöneire ezek a külföldi nagy bankok nem reflektálnak. Ugyanez áll a kötvénykibocsátási jogra is. Ezzel is csak fejlettebb s kitünően administrált egy pár nagyobb városunk ruháztatnék fel igv a városaink nagy tömege, mintegy 120 vá ros a kölcsönszerzésbea továbbra is magár; lenne hagyatva Intésül szolgáljon nekünk egyébként, hog a kötvénykibocsátás a legutóbb ezzel felruhá zott 3 legfejlettebb városnál sem sikerült, a né met városok pedig már 1910-ben kimondották a kongresszusukon, hogy a városok hiteligényeinek kielégítésére szolgáló önálló városi kötvény kibocsájfási rendszer farihatatlan és a városi hiteligények kielégítése csak egységes és cen- tralisztikus alapon lehetséges Úgyszólván minden valamire való külföldi államban rendezték már a községi hitel kérdését, csak nálunk nem avatkozott ebbe sem a kormány, sem a törvényhozás, mintha bizony ez a nagyfontosságu kérdés nem érdemelné meg a pénzügyminiszter fokozott gondosságát. Angliában a községi kölcsönt az állam közvetítésével szerzik meg, legtöbbször az állam maga bocsájija azt a városok rendelkezésére a saját készletéből. Francziaországban és Olaszországban a kormánytól támogatott bankok feladata a községi hitelszükséglet kielégítése. Oroszországban e czélból egységes tipusu városi kötelezőt bocsátanak ki. Németországban a rövid lejáratú kölcsönök megszerzése czéljából megalkották a városok pénzkőzvetitő hivatalát, amelynél az egyes városok bejelentik, hogy mennyi összegre van szükségük s ugyanitt jelentkezik az elhelyezést kereső tőke A közvetítő hivatal összehozza a üzletfeleket s a többit.elvégzik egymás között a felek. Belgiumban már 1860. óta áll az u n. Socité du Crédit Communal, amely a városoknak, mint egyedüli részvényeseknek közreműködése mellett jött létre s amely kifogástalan működésénél fogva nekünk is követendő mintául szolgálhat. Ennek az intézetnek a legérdekesebb szabálya az, hogy a városok a kölcsönigényüket 5%'M meghaladó kölcsönt tartoznak felvenni, amely 5%-nyi többlet az intézet részvényeiben helyeztetik el s ez által minden város a kölcsön felvétel révén egyultal kőlcsönének V2o-ad része erejéig az intézet részvényesévé válik Azt iáljuk tehát, hogy minden müveit államban szükségét érezték a községi hitel szer vezésének s nem elégedtek meg sem a városok, sem az illető kormányok azzal, hogy a városoknak a kölcsön felvételeknél a maguk sor- ! sára hagyják s ez állal a bankok kizsákmányo- j lásának kiszolgáltassák. j Reméljük azonban, hogy a városoknak ez j a nehéz helyzete, amibe a pénzdrágaság s a | hitel szervezetlensége miatt sodortattak — végre a tizenkettedik órában cselekvésre készteti a bel- és pénzügyminiszter urakat. Föltétlenül a kormány beavatkozása szükséges, mert nem tűrhető tovább az az állapot, hogy a városok magukra hagyatva a legnagyobb versenyt fejtsék ki és akaratlanul is rontsák egymás hitelét, a bankok pedig liczitációt tartsanak lefelé és kiválogassák azokat a városokat, amelyek szorultságukban a legterhesebb feltételeket is elfogadják. A kormánynak kell a kezébe venni a dolgot, mert törvényhozási művelet nélkül a városok hitelszervezetét megalkotni nem lehet, miután csak igy biztosithaló gyorsan az összes ödése, illetvífir zvétele. murijának végre- át szempontjából al szükségesebb , miután az ipar hiányában pang, Deáltal adóalanyok leszállításával, sőt ével a munkás- a f év sok csa pásánák a neieiozeserc a muuivanéiküliség megmérhetetlen veszélye fenyeget. De közvetlenül is érdeke az államnak, hogy a városok hiteligénye gyors kielégítést találjon, mert akárhány város az állam helyett, az állam részére tervezett fizetéseket és befektetéseket, mint pl laktanyák, iskolák, kórházak, továbbá pénzbeli hozzájárulások az állam részére stb. s igy ennek elmaradása az áilamra is rendkívül hátrányosan hat. Hogyan képzeljük mi a községi hitei centralizációját ? Ha igaz az, a minthogy ezt kétségbe senki sem vonhatja, hogy a rendezett községi hitel nemcsak a városok érdeke, hanem elsőrendű országos érdek, akkor lehetetlen, hogy az állam támogató, irányitó befolyásával a városok segítségére ne siessen. Az állam támogatása megnyilvánulhat vagy az állami garancia nyújtásában, vagy még radikálisabban, hogy maga az állam nyújtsa a kölcsönt a városoknak. Az előbbi esetben a kölcsön szerzést is vagy magának az államnak kellene vállalnia, vagy pedig ennek eszközlésére a városoknak egy szervezetet kellene létesíteniük. A direkt kölcsön nyújtás tartunk tőle, hogy nagyon is függő helyzetbe hoznák városainkat a pénzügyi kormánytól. A városok szempontjából a legmegfelelőbb volna az állam különös támogatása mellett az állam és a városok alaptőkéjével létrehozandó bankszervezet, amely egységes tipusu városi kötelezők kibocsájtása utján volna hivatva a városok hitelszükségleteit kielégíteni. Nézetünk szerint csak a városok érdekeltségén kellene alapulnia a létesítendő banknak, vagyis minden más bank. vagy pénzcsoportot ki kellene hagyni az alapításból, hogy ennek az intézetnek nyerészkedési célzata ne legyen. A bank alapításának külön törvényen kellene alapulnia akként, hogy az állam egyszer s mindenkorra 15 millió koronával járulna a bank alapításához, ezenkívül pedig tekintettel a mai pénzpiac nehéz helyzetére az állam közvetítésével és állami garantia mellett 300 millió korona kölcsönt vennének fel városaink. Ennek 5"/o*a. valamint a banktői továbbra is felveendő kölcsönök 5°/g-a az intézet részvényeiben helyeztetnék el. Ez által minden egyes város a kölcsönfelvétel révén egyúttal kőlcsönének V20 része erejéig az intézet részvényesévé lenne, amely része után osztoznék az intézet reá eső nyereségében. így az intézet már az első időben 30 millió korona alaptőkévél létesittethetnék. Ez által biztosíttatnék, hogy az intézet ere deti tőkéjén kívül, mindig a községi kötvény forgalmának megfelelő nagyságú alaptőke felett rendelkeznék. Az intézet nyeresége pedig előállana abból a különbözeiből, ami mutatkozik akkor, ha a kibocsátottt községi kötvények kamatlába bizonyos kvótával alacsonyabb lenne az engedélyezett kölcsön kamatlábánál s az eleinte szedendő administracionális költségek fejében fizetendő annuitás részből. Ez a nyereség azután részint a tartalék nevelésére, részint az államnak és a
