Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-08-14 / 33. szám
2 NAGYBÁNYA 1913. auguzstus 14. nek visszfénye meg fogja majd mutatni, hogy mely utón kell haladnia, ha a tűzoltó testület oly nívón akar állani, amily magas nívón ősei állottak. Válasszanak oly vezetőséget, akiknek képességeiben, ambicziójában, ügyszeretetében nemcsak megbíznak, de akiknek egyéniségük is elég garanczia arra nézve, hogy a testület ügyét diadalra fogják vezetni I e. in. A mulatozó magyar Barbizon. — Nevető falak. —• A tökkirály és társainak felvonulása. — Baleset — mint sikerült epizód. — Réti búcsúja. — Augusztus 13.- Én nem mehetek el, mert nem kaptam meghívót! sokan sóhajtoztak igy, akik elszerettek volna menni a müvésztelep estélyére, de mert ezek a fránya, nagybányai szemérmességü és szerénységü piktorok annyit hangoztatták, hogy szigorúan zártkörű mulatságot akarnak, hogy a közönség nagy része sem jegyhez, sem helyhez nem jutva, nem élvezhette végig a pompás bohémestét. Ez azonban nem volt baj, mert igy, intimus körben felszabadultak a kedélyek és a kedves, jó bohémfiuk, lányok, olyan jó kedvvel szavaltak, játszottak, énekellek, mintha soha egyébre nem készültek volna, csak erre az alkalomra. Egy hét előtt a kis, vékonyarczu Merényi Rezső — aki gyorsan ösmert, népszerű alakja lett a festőiskolának — ravaszul somolyogva megdörzsőlte a két kezét: bohó fiukák, lefőzlek én bennetek mind! Olyan technikát találjatok ki, mint én! Nem gondolt arra, hogy ez a bo- hémes, müvészelbizakodottság még három társában pattant föl ugyanazokkal a szavakkal És egyszerre négyen — Merényi, Balázs, Parádi és Kőrösy készültek karikatúráikkal kirukkolni. Múlt az idő, elő kellett állni a produktumokkal. Összegyűltek valamelyikük műtermében és a vastag papírtekercseket kezdték kaján őrömmel bontogatni. Gördültek a tekercsek — no — no most, most vágódik hanyatt az a másik. És — mire kiterültek a rajzok, ugyanaz a technika, ugyanaz a gondolat nevetett feléjük egyéniség- zamalu variációkkal: színes papírból volt kivágva, rajzolva valamennyi, mintha valami láthatatlan manócska — hohó! én nem, szól közbe Mannó Margitka, az iskola legújabb szépe, — súgta volna meg valamennyinek: ezt csináld! No, nem baj. Összeneveíett, összeölelkezett a négy fiú, igy is jól van, elő drót, szög, kalapács, menjünk földekorálni a falakat! S mig kopácsolták, rendezgették a pompás hasonmásokat, uj három piktor állt elő nagy szerényen: én is itt vagyok, én is hoztam ám valamit ! S Csikós Aníika — a tennisz kedves, verheilen nőbajnoka — olyan frappáns plakáttervvel állt elő, hogy a legöregebb kritikusrókát is meglepi. Narancssárga papíron fekete tusban — két lejtős halmocska közölt pompás árnyéku utón — két népszerű alak silhuettje látszik: a hórihor- gas Parádi Jenőé és a törpe gránátos Jándi Dávidé. Egy kicsit tapintatlanság is volt úgy félrehelyezni. Ferenczy Valér is telekézzel jött. Szénrajzot hozott, de ez oly kedves humoru és olyan művészi, hogy hamarosan vevője is akadt: megvette dr. Kovács Géza 40 koronáért. Eltompitott háttérből kisülő alak ez a rajz, egy szokásos pózu madárijesztő. De ez a tilalomfa: Réti István, nagy gallérja, kalapja, koponyája, tekintete, karakterisztikus és mégis hangosan megnevettető Éppen ezért művészi — Van-e még hely széles e teremben, van e fal még, hova állhatok ? kérdezte melodikus könnyedséggel Szabó Zoltán. — Talán van, ott ni, az ajtó mellett! — No, az épen elég lesz nekem! Azzal letérdelt a padlóra s egy félórai kalapálgatás után egy öt méter széles és két méter magas — futurista képet feszitett föl. Hogy mi van ezen a képen, elmondani szinte lehetetlen. Aki látta, az nem felejti el, mert bár karikirozni akart, ezzel az akarással olyan ügyesen magyarázta meg a futurista piktura hihetetlen festék- | kicsapongásait, hogy elbámulunk ennek a fiatal embernek talentumán. Kallós Árpád különben ötletesen bekonferálta ezt a képet is és a közönség mind a két interpretálót zajosan megéljenezte. El kellene mesélni azoknak, akik nem voltak ott, hogy milyenek is voltak azok a színes mülapok. (Mert bátran igy nevezhetjük valamennyit) Egyiknek pl. zöld alapja, sárga és lila kivitele volt s valamennyin érvényesültek a művészi szinösszhangok. Itt nem térhetünk ki minden becses mupkára részletesebben, csak följegyezzük, hogy Merényi Rezső Ferenczy Valérről, Fekete Zoltánról, Csikós Antiról, Csuka Ilonkáról — aki egy hangjegy-leveles faágon hintáló kanári madár volt — Backker Rózsiról, Pfeiffer Lenkéről s még sok más kollégáiról készített pompás dolgokat; mig Balázs Gáspár Réti Istvánt, Parádi Jenőt, Jándi Dávidot, te- renczy Valért, Merényi Rezsőt, Colles Krisztina baroneszt s önmagát karakterizálta élethü humorral. Parádi Jenő nagy plakát-terve állított meg mindenkit, amely fölött Magyar Barbizon felírás hirdette a nagybányai hírnevet. Tőle meg is vásároltak több képet. Jándiról szintén groteszk, kedves rajzot állított a többiek sorába. Kőrösy len elhatározással. — Még pedig azonnal le fogok ülni és megírom. Ha meg akarsz felőle nyugodni, várd meg. Együtt postára tesszük és ha nincs ellene kifogásod a mai estét együtt töltjük. Vagy talán el vagy foglalva ? — Sajnos, barátom — felelte Szemlő — este tízkor Malphigi grófékhoz vagyok hivatalos, de vacsora után találkozhatunk. — Hát akkor csak arra kérlek, hogy addig maradj itt, mig a levelet megírom. Furcsa kérés, de teljesíted, hiszen pár perez alatt is egészen megismertelek és tudom, hogy déréi, jó ember vagy ... Iszol ? — Ivó nem vagyok — felelte az attasé — de egy pohár bort sohasem szoktam megvetni. — Ha megengeded, veled tartok. Éa is meginnék egy pohár bort, hogy megpecsételjük vele a mi uj, de értékes barátságunkat. A bortól még jó eszméim is fognak támadni, úgy, hogy olyan levelet fogok írni a feleségemnek, hogy utána már bátran hazamehetek ismét. Jákó gróf felnyitott egy ütött-kopott, rozoga almáriumot és kihalászott belőle egy sötét, csaknem fekete palaczkot, amely egész pókháló szövedékkel volt körülfonva. — Gyere csak a világossághoz -- mondta az attasénak — és nézd meg, hogy mi van erre a fakó pergamenre irya. A betűi már nagyon elmosódtak, ügy, hogy meg kell erőltetned a szemedet. No el tudod olvasni? Segítek... »Est- Est Est 1713«. — És valódi? — kérdezte az attasé. Jákó gróf fölnevetett: — Olyan ez, mintha azt kérdeznéd, hogy a Rafael »Folignoi Madonná«-ja a Vatikánban valódi-e — felelte a gróf. — Bocsáss meg — mentegetőzött az attasé — de nem értek hozzá. — Amig ezt a bort meg nem kóstoltad, addig nem is érthetsz hozzá. Addig azt se tudhatod, hogy miért voltál eddig a világon. Ilyen bor csak egy van a viiágoD. Még sohasem hallottad a hírét az »Est-Est-Est« nek? — A mult szerdán a nagyköveték estélyén is ezt a bort ittuk. Nagyon jó. — Az csak hamisítvány lehetett — szólt | Vilmosnak Santekler-je (Szabó Zoltán) volt a legügyesebb dolgai között. Ezzel el is mondtuk, amit hamarjában följegyezhettünk a nevető falakról. Ezek a nevető falak nagyon sokáig emlékezetesek lesznek mindenkinek. Körülbelül fél tízre járhatott az idő, amikor Kallós Árpád engedelmet kért a közönségtől: mélíóztatnának csendben lenni, mert mindjárt jön valami. És csakugyan, a rögtönzött és ép ezért eléggé primitiv színpadon megjelent egy kedves, filigrán profilú leányka, a festőiskola tavalyról jól ösmert növendéke, Seidl Emmy és megkapó közvetlenséggel adta elő Kallós Árpád festőművész ez alkalomra irt prológját. Természetesen viharos tapsokkal honorálta a közönség a piruló művésznő előadó készségét, akit még azután is sokszor volt alkalmunk ünnepelni. Ezután jött az este koronája. — A művészek — és Kallós, a konferencier, néprazjzi felvonulásnak nevezték el a rémes, csak művészek fantáziájából kipattanható ötletességü karnevált. Mert bizony annak is beillett volna ez az este! Parádi Jenő tökkirályát szinte a kártyából megelevenedett ördöngős maskarának hitték. Kőrösy Vilmos sárgarépája, Tóth arabsa, teleky Gvörgy spanyol bikadora, Domanovils cow-boy-a, Palcso négere, Szabó Zoltán indián főnöke, Mund és Racskó pierotlja, Jándi Rembrandtja, Balázs svábja, 7korma Ferencz apacsa, Sávai maerija, Paunkirchner magyar és Áldor oláh parasztja megszólalásig hü alakok voltak. Deli barátja sem maradi el a többi közölt, valamint Herczik apacsgavallérja és Huzella kokottja. Ennél a számnál egy kis baleset is történt. A dobogó és a fal között ugyanis méter széles távolság tátongott S amint Huzella — róla sajnos, nem írhatunk bővebben, mert először: e sorok álszerény írójához áll igen közeli viszonyban, másodszor pedig fehér harisnyájában olyan pikáns hölgy volt, hogy lapunk elkobozásától kellene tartanunk részletesebb leírásnál. Tehát a kokott kisasszony könnyedén lépett egyet jobbra, lépett egyet hátra — és puff — ott hátul már nem volt semmi -- s bizony csúfos bukás lett az e'ső és remélhetőleg utolsó föllépéséből. No, nem baj Azért volt kokott, hogy bukjék. A kis incidens után, ami komikus és jól sikerült epizódnak is beillett, Herczik a Fliegende Blätter alakjaira emlékeztető humorral lejátszotta szerepét, elvonultak a maskarák s egy bohémzenekar adott elő légből kapott áriákat, fuvalmakat és a többi. Kijavítva a kissé megrongálódott és a mozihoz szükséges vásznat helyettesitő papirost, következett a második pontja az estnek, a mozi dráma: a Szirén. Ösmeretlen szerzőtől. Á szerző valószínűleg félt a következményektől s azért rejtőzött el olyan mélyen. Mi azonban úgy gyanítjuk, hogy ez is Kallós Árpád volt, aki testesJákó gróf — mert a valódi »Est-Est-Est« az a bor, a melyet csak egyszer iszik az ember életében, soha többé más borra még csak rá sem tud nézni. Ez az én palaczkom hiteles. Még akkor szüretelték, amikor őseink a kuruez háborúkban vitézkedtek. Kóstolj belőle egy pohárral. — Nem fogok tőle becsipni ? kérdezte félénken az attasé. — Ettől a bortól^— mosolygott Jákó gróf — nem lehet becsipni. Épp ellenkezőleg, kinyílik tőle az ember szeme és olyan dolgokat lát, a mikről addig sejtelme sem volt. Lángész van ebben a borban. És ha az Isten valami nagy álláshoz segít majd és fontos dologban kérik a tanácsodat, előbb mindig igyál egy pohárral az »Est-Est-Est«-bŐl és te leszel a világ legnyíltabb fejű diplomatája. Fáj olykor a fejed ? — Néha bizony megkinoz a fejfájás — vallotta meg Szemlő gróf. — Két év óta vagyok már Rómában és még nem iudtam megszokni a kiimáját. — Mert még nem ittál ®Est-Est-Est«-et! — magyarázta a gróf. — Ha egy gyüszünyit iszol T n n n n -f Tisztelettel hozom a nagyérdemű közönség szives tudomásra, hogy az idei legújabb stilusu dOZSOI Bgr szobafestő mintagyüjterményeket, -3BB Címer-, Cim- és szobafestő, mázoló, aranyozó melyek a legmesszebbmenő igényeket is leijesen kielégítik, beszereztem Ezúton kérem tehát a n. Telefon 37. NAGYBÁNYÁN. Telefon 37. ,, i " i ., » ^ . j - * ,i, ni' „i esőbb arszamitasrol. — .Elvállalok mindenfele e szakmaba vago egyszerű es díszes munkákat, Ízléses kivitelben. Költségvetéssel készséggel szolgálok. — Magamat a n. é. közönség szives jóindulatába ajánlva, vagyok kiváló tisztelettel: SZENTMIHÁLYI JÓZSEF.
