Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1913-07-24 / 30. szám

=3e ATtai at> AT«mr3c Ja» assiapixi.ox>AJ^M:i bcjqtizjAJ*.

Előfizetési áfiak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

Felelős szerkesztő:

ÉG L Y MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-nt 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is.

Az ifjúságért.

Julius 23.

„Nemcsak nagy tudásu, hanem erős karú és tiszta erkölcsű magyarság.“

„A testedzés nemcsak az erősek és a felső tízezrek luxus czikke, sportja, hanem a magyar nemzet millióinak mindennapi kenyere legyen.“

„Oly gyöngék és oly kevesek vagyunk, hogy még a testedző szórakozásokra szánt erőt és időt is a nemzet nagy gyakorlati czéljainak szolgálatába kell állítani.“

Ez a három alapvető gondolat vezérelte Berzeviczy Albertiéi élén, az 1909. deczember havában tartott első országos testnevelési kongresszus végrehajtó bizottságát akkor, amidőn kidolgozta és küldöttségileg nyújtotta át a kormánynak még 1910-ben az Országos Testnevelési Tanács szervezéséről és az Országos Test- nevelési Alap létesítéséről szóló törvény- javaslatot.

E javaslat megokolása aprópénzre váltja a fenti három vezérlő gondolatot. Megdöbbentő adatokkal mutat rá népünk fokozatos testi satnvu- lására és arra, hogy minálunk az emberi testnek és az egészségnek gondozására, a testi, szellemi és erkölcsi erők harmonikus fejlesztésére, a harmonikus ember- nevelésre mily kevés gondot fordítanak. A gyerekeknél épen úgy, mint a felnőtteknél, a férfiaknál éppen úgy, mint a nőknél, az iskolában éppen úgy, mint az iskolán kivül. Kimutatja, hogy egyesek és egyes csapatok által bel- és külföldön elért és világ-eredmények mögött — a

London Gazette szavaival élve (nekünk csak az angol imponál!) -- „ott ásit a tömegek testi dekadenciája.“ Mindezek sajnálatos eredménvei letükröződnek a sorozások szomorú számadataiban. E mellett az iskolai testi nevelésnek, lévén az oktatás ügye több minisztériumra széttagolva, nincs egységes irányitó szerve. Az egyetemeken és szaktanintézeteken, ahonnan a nemzet kulturális és gazdasági életének vezérei kikerülnek, a test- gyakorlás oktatása rendszeresítve nincs. Az oda járó 14—22 éves, tehát a nemi erkölcs szempontjából legtöbb gondot igénylő ifjúság testének gondozására, erősítésére, edzésére rendszeresen gondot nem fordítanak.

A leánynevelő intézetekben, hol a jövendő anyákat készítik elő a legfontosabb hivatásra, valóságos mostoha gyermek a testgyakorlás. Általában azokban a tanintézetekben ahol a testgyakorlást tanítják, a vezető körök legjobb akarata ellenére a hivatalos kiadmányok beismerése szerint is „{A^tszerüség és sokadmagával szült reformeszmék és ellenmondó irányzatok“ nyoma látszik a gyakorlati oktatás módján és anyagán. Az iskoláknak nincsenek megfelelő torna-, vívótermei, versenypályái, úszó-, korcsolya- játékterei, testgyakorló eszközei, a tanulóknak a hygiene követelte tornaruhái.

Az iskolán kívüli testnevelésről szólva, rámutat a megokolás arra, hogy az elemi iskolák vagy középiskola egy-két osztályát végzett nemzedék, a nemzet legnagyobb

rétege testi-lelki egészségének rendszeres fejlesztésével — egy-két érdemes budapesti munkástestedző egyesületet kivéve

— senki sem törődik. A tovább iskolázó nemzedékeket az iskolából kikerülve, a testedző egyesületnek kellene befogadni! De a mintegy kétszáz hazai testedző egyesületnek alig van több, mint 30.000 olyan tagja, ki testének edzésével rendszeresen törődik A testedző egyesületek

— néhány erősebb, de még mindig államilag segélyezett budapesti és vidéki egyesületet nem tekintve — tengődnek, vívó- és tornatermeket hiába kérnek, verseny-, játszó-, lövő-terük, úszó-, korcsolya-pályájuk nincsen stb.

Az iskolából kikerült leány-nemzedéknél pedig a testedző szórakozások kizárólag a jobbmódu osztályok leány- gyermekeinek irigyelt kiváltsága.

A törvényjavaslat megokolásából mindezek alapján nagy erővel törnek elő az alábbi vezéreszmék:

1. A testedzés irányítását Magyar- országon kérdést a maga nemzeti jelentőségében átfogó komoly szervezet szakszerű tanácsadásai nyomán kell intézni.

2. A testi nevelést és testedző szórakozásokat összhangba és szoros kapcsolatba kell hozni a szellemi neveléssel, úgy az iskolai, mint az iskolán kívüli, úgynevezett szabadoktatás terén.

3. A testedzés különböző fajtáit évszakok, korok, nemek és helyi viszonyok szerint könnyen hozzáférhetőkké kell tenni a népesség minden rétegének.

A „Nagybánya“ tárczája.

A csillagok felé.

Először egy hangversenyen, másodszor az utczán s harmadszor a temetőben találkozott vele, amint szomorúan lehajtott fejjel, könnyezve helyezett virágot egy sirhalomra.

— Különös — szólt magában Csáki — nekem mindig találkoznom kell ezzel a bús Mignon arccal s ezzel a szomorú nézésű barna szempárral. Vájjon ki lehet? Mert idegen, az bizonyos.

Megtudta aztán, hogy egy falusi földbirtokos — bizonyos Réti Sándor nevű — leánya.

Anyja nincs, másfél éve, hogy meghalt, a városban van eltemetve. A leány három hónaponként mindig bejön a faluról, megnézni, hogy frissen virítanak a virágok anyja sirhalma körül.

Nemsokára aztán bemutatkozott neki.

Egy jótékonyczélu tombola elárusitásnál ismerte meg; a leány nagy buzgósággal igyekezett a jegyeken túladni; volt nála vagy nyolcvan darab.

Csáki, hogy bravúrt csináljon, mind a nyolcz- vanat megvette egyszerre, ami persze érthető csodálkozást keltett. A leányt társnői persze irigyelték, hogy ily hamar elárusította a jegyeket.

— Milyen ügyes, — milyen ügyes — kiáltották össze-vissza a leányok.

— Viri, megbabonázza az embereket a szemeivel — szólt azt egyik.

— ügy van, úgy van, hagyták helyben a többiek.

Csáki bemutatkozott neki:

— Csáki Endre zenetanár - mondta meg nevét.

— Réti Elvira, — viszonozta a leány a bemutatkozást.

Bájos pirosság, kis zavar látszott az arczán, amint körbe fogták a többi leányok, hogy gratuláljanak neki a nagy sikerhez.

Csáki szemügyre vette:

Az egész arczát mintegy bevilágítja a nagy barna szempár, azzal a sajátságos szomorú nézéssel. A homloka kissé domború, sima, fehér, az arca ovális, az orrá vékony, a szája kissé érzéki, egy piczinyt duzzadt ajkakkal, a nyaka szelíd hajlású vékony, fehér, a termete szinte gyermekesen karcsú, a haja aranybarna.

A fejét egy kicsit oldalt fordítja, amikor beszél, de jól áll neki. Látszik rajta a társasélet hiánya, mert nem beszél azzal a fesztelen köz- lékenységget, melylyel a társaságban gyakran előforduló emberek szoktak.

Halk, dallamos a hangja s egy kis pirosság mindig elömlik az arczán, ha valakivel beszél.

Csáki, mikor beszólni kezdett vele, úgy érezte, már régen ismeri. Tudj’ Isten, vannak emberek oly megnyerő külsővel, hogy mikor találkozunk velük s megismerjük, hát csodálkozunk rajt’, hogy mindeddig nem tudtuk nevét, holott már régen ismerjük.

így elmélkedett Csáki, mikor Réti Elvira előtt állott s beszélgetni kezdett vele.

— Rég van itt? — kérdezte Csáki.

— Hat napja vagyok Ilus néninél s tiz nap múlva megyek haza, felelte a leány.

— Ki a kedves nénje, ha szabad tudnom, kérdezte tovább Csáki.

— Özvegy Kovács Imréné, Nem ismeri, pedig ö már tizenkét éve lakik itt.

— Hogyne, ismerem, csak a keresztnevét nem tudtam eddig, hogy hívják.

— Épp itt jön, mondta a leány.

Anyai részről nagynénje volt Kovácsné a leánynak. Aranyos szivü, fiatalos kedélyű, kedves öregasszony. Csupa szeretet s mosolygás.

— Na, kis Viri, megyünk haza, a mulatságon úgy sem veszünk részt, hisz nem tánczolsz, hát menjünk.

Csáki elkísérte őket hazáig, engedelmet kért, hogy holnap délután tiszteletét tehesse náluk.

— Olyan bájos kis vadvirág, szinte érezni véli az ember rajta a vadrózsa illatát, morfondírozott Csáki magában, mikor hazafelé ment.

Másnap délután elment Kovácsnéhoz, a leány nem volt otthon, csak félóra múlva jött meg egy csomó mezei virággal.

Ki volt pirulva egy kicsit, pohárba helyezte a virágot s leült.

Eleinte kissé vontatottan ment a társalgás

köztük.

A leány olyan mimózás, beburkolózó természet volt, nehezen engedett kissé hűvös modorából.

Később, a negyedik, ötödik látogatás alkalmával azonban már elég jó pajtás volt.

Csáki beszélt neki jövendő terveiről, hévvel, szeretettel.

— Meglátja, elmegyek külföldre, itt hagyom