Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-11-20 / 47. szám
1913 november 20. NAGYBÁNYA 3 fenekű hordóba beleöntjük és 80 liter viz hozzáadásával lehűtjük és alaposan megkeverjük. Eddigre a 10 liter rézgálic-oldat is elkészült, tehát azt a mésztejbe, (és nem megfordítva!) lassú adagolással, folytonos kavarás közben, belevegyitjük. Az igy készült bordói-lé kékes-opálszinü. Végül a 3 kiló dentrint hozzáöntjük és a szert ismét alaposan megkeverjük. A Dentrin- től a folyadék kissé piszkos, barnás-opálszinüvé I válik A folyadék sokkal homogénebb, mint a kén-mészoldat, de azért használat előtt természetesen átszűrendő. Az elvek, melyek e permetezőszer készítésénél vezettek, röviden a következők : 1. Ajánlatos, hogy a gyümölcsfák nyugalmi időszakában a rovarck és gombák ellen együttesen védekezzünk, munkamegtakarítás szempontjából. 2. Az újabban, amerikai mintára ajánlott kén mészoldat a rézből készült permetezőket megtámadja, tehát nagyon meggondolható, hogy pl. egy 50 K-ás Vermorel Eclaire-permetezőt az uj szernek feáldozzunk-e ? 3 Ajánlatos a permetezést rögtön a levélhullás után megkezdeni és a tél, legkésőbb a kora tavasz alatt befejezni. Ha a permetezést márciusra halasztjuk, a munka a nyakunkra ég. 4. Az általam ajánlott szer olyan összetételű, hogy kivétel nélkül az összes gyümölcsfáknál alkalmazható A mésznek a védekezésnél nagy fontosságot tulajdonítok, de mivel a szer — mint fentebb mondtam — piszkos, kéksziuü, a vértetü fehér gyapja tőle elég jól megkülönböztethető, annál is inkább, mivel a szert télen át a csapadék jórészben le is mossa. 5 Tekintettel a Dendrin drágaságára (nálunk kicsinyben 80 fillérért árulják), továbbá a nagyobb mennyiségű (de olcsó!) mészre és a szintén maró hatású kékgálicra, a 3°/0-os Dend- rin-oldat a rovarok ellen elegendőnek fog bizonyulni. 6 E szer az összes állati és növényi kártevők téli alakjainak elpusztítását célozza. Az egész fa, tetőtől talpig, csurgásig, lemosásszerüen bepermetezendő, tehát nem elégséges csupán a faderékot és vastagabb ágakat vele bemázolni, hanem hosszabbító bambuszcsővel permetezzük be az összes gyümölcsfák legvékonyabb ágait is. Ez persze nagyobb fáknál meglehetős időrabló munka, de a mész itt is segítségünkre siet, mivel egy óra múlva megszárad, megfehéredik megmutatván hogy a fa melyikrésze maradt még permetezetlenül, a hiányt utólag pótolhatjuk. 7 A szer egyedül a lisztharmat ellen hatástalan, de ez úgyis a nyári kéuporozás dolga. 8. Talán nem csalódom, ha azt állítom, hogy a szer kékes-fehérszinü védőrétege a téli és tavaszi fagyok ellen is némi védelmet fog nyújtani. 9. Jó lenne ezt a peronoszpora téli spórái és a szőlőmoly ellen a szőlőnél is kipróbálni. Dr. Nógrádi Jenő. HÍREK. November 19. Előléptetés. Szupkay Gyula nagybányai telekkönyvvezetőt az igazságügyi miniszter a IX. fizetési osztály 2. fokozatába léptette elő Megbízás. Csaba Adorján főispán a Schön- pflugh Richárd elhalálozásával megüresedett tiszti főügyészi állás teendőinek ellátásával Bau- disz Jenő tiszti alügyészt bízta meg. Az ügyészségi tendőinek ellátására Baudisz Jenő mellé a vármegye alispánja esetenkint 2 - 2 tiszteletbeli ügyészt fog szolgálattételre berendelni. Értesülésünk szerint a t. főügyészi állásra ez ideig Baudisz Jenő és dr. Kovács Dezső pályáznak. De a választásig ugyancsak meg fog szaporodni a pályázók száma. Nyugdíjazás Az igazságyi miniszter Károly Imre telekkönyvvezetőt saját kérelmére nyugdíjazta. Eljegyzés. Szenipéiery Ferenc kir. járás- biró eljegyezte néhai Halmai József vo!‘ főgimnáziumi tanár leányát: Arankát. Esküvők. Abaházy József kir. járásbiró tegnap esküdött örök hűséget Mórágyi István nyug. borászati főfelügyelő leányának: Rózsiká- j nak. A fiatal párt díszes nászmenet kisérte a templomba, hol az esketési szertartást Soltész Elemér végezte A nászmenetben résztvettek az örömszülők: Mórágyi István és Mórágyi hívóimé, Abaházy József ev. ref lelkész és Abaházy Jó- zsefné; Szmik Antal főmérnök és Gálffy János főfelügyelő násznagyok; továbbá dr. Wagner József és neje, dr. Horváth József és neje,Mzs- kolczy Kamilla, Abaházy Vilma, Abaházy Giziké, Brebán Sándor, Szigeihy Gyula ev. ref. lelkész, Janka Károly, Horváth Sanyika Esküvő után az István-szálló külön termében fényes estebéd volt A fiatal párt igen számosán üdvözölték táviratilag is. — Eckstein Miklós budapesti bank-titkár, ma, szerdán délelőtt kötött házasságot özv. Liberman Dávidné leányával: Rózsikával. Mint tanuk az esküvőn Égly János városi tisztviselő és Klein Vilmos nagykereskedő szerepeltek. Az egyházi esküvő délután volt, mely után a menyasszonyi háznál nagy vacsora volt. Erzsébet ünnepély. Boldogult Erzsébet királynénk emlékének az idei Erzsébet napkor is kegyelettel adózott városunk közönsége. A r. kath templomban gyászistentisztelet volt, melyen résztvettek a főgimnázium s az összes elemi iskolák növendékei is. Az állami elemi népiskodern áramlatok szuggesztiv szele csak épen annyira ragadta magával, hogy biztossá vált nála az az irány, amelyben szinstudiumait, kon- pozicióit készítette. Közben elkerült a Brategne-ba is, ahol a színek, az asszonyi ruhák, a csodaszép tájak sokáig lekötötték. Nagybányára 1906-ban, a magyar piktura őrökkéig nevezetes évében került először, rövid időre s azután ismét kiment Párisba. 1908-tól rendes tagja lett a kolóniának, műtermet bérelt, megházasodott és le nem hanyatló szorgalommal, megdöbbentően mély alapossággal itt dől gozott mostanig. A magyar élet nem tudta végkép lekötni mégsem. Tavaly ismét hosszabb időre Párisba került, s most végkép búcsút vesz a mi ungarunktól, a mi egünktől, a mi nagy, fejlődő és tisztuló művészetünk széttagozódott és ezáltal romlott levegőjétől. Münchenbe vezet az útja, ahol iskolát nyit. Hétfőn elutazott családjával, hogy Budapest legyen pár hétig utolsó állomása, mielőtt belekezd abba a munkába, amit nem csak az ambició, hanem az élet, a megélhetés is követel és amire nagy tudása is praedestinálja. Nagybánya kolóniája, amelyben csöndes, visszavonuló életével a gondolkozó művész típusát vitte és a magyar művészet rendkívül sokat vészit vele. Univerzális téli permetezőszer. — Gazdáink figyelmébe. — Hosszas fejtegetések helyett felkérem lap olvasóit, tegyenek kísérletet most a téli idény beálltával a következő, általam használt perme tezőszerrel: Recipe: 100 liter viz, 2 kiló rézgálic, 4 kiló égetett mész, 3 kiló dentrin. A szer készítése a következő: Először a 2 kiló rézgálicot borsó nagyságú darabokra törjük, aztán agyagedényben (vasedényben nem szabad) való forralással teljesen, maradéknélkül, feloldjuk 10 liter vízben. Amig ez megtörténik, egy másik edényben a 4 kiló friss, égetett meszett megoltjuk. Megjegyzendő, hogy a mészoltásnak is meg van a maga módja. Először is ne használjunk a levegőn való hosszas állás által már porrá szétmállolt meszet, hanem frissen beszerzett jó (nem lusta) égetett meszel. Ezt az edénybe beletesszük és csak annyi vizet teszünk rá, hogy a mészkődarabokat éppen ellepje. A mész igy heves hatás közben a csekélyebb mennyiségű vizet jól felnit, legiti és kevés kőszerü maradék hátrahagyásával megollódik, azaz szétmállik. Közben a vizet 10 literre felszaporitjuk és jól elkeverjük. Ezt a homogén mészlejet azután egy félmeglátja kicsiny családját; de a szemét már megverte a tűz, csak lángokat látott, piros folyók hömpölyögtek alatta, körülötte, a kábulatos vörösségből fö'czikázott néha egy-egy röpülő csóva, szikrákra bomló lángos csillag. Tűztenger paskolta már az egész malmot. Az otromba épület minden szárnyán féktelen lobogással szálltak fel a lángok, egymás forrő- ságától összerepültek és megdagadva végig- száguldottak a falakon, tébolyodon keringéssel betörtek az ablakokon, a műhelyekben új tűz növelte garázdálkodásukat, fölszárnyaltak a menyezetig és íűzajkukkal keresztülc-ókolták a tetőzetet is. A tűz aljában elkeseredett tűzoltók dolgoztak. Rajban ostromolták az épületnek azt a részét, a hol a raktárak voltak. Friss sugarak szakadlak ki a csövekből és rá-rázuhantak a tomboló lángokra. A tüzek mélységéből sistergő jajgatás zúgott föl, hőséges testüket megdermesz- tette a viz, de bőszültebb erővel szaladtak azután össze és kavarogva tűzesőt okádtak a csatázó emberekre. A műhelyekben orgiája volt már a tűznek. Csipkésszárnyakkal beröpülték a hosszú termeket, rálebbentek az óriás gépekre és lángot gyújtottak a hengerek házaiban, ragyogó testükkel megölelték az őrlőkerekek épületeit és millió karjaikkal átfonták a cölöpöket, szíjakat. A vaskerekek, kőhengerek egymásután zuhantak alá a magasból és zuhogó útjukban elvágták a tűz testét, szétszaggatva vágták ki a tűznyalábokat az ablakokon. A foszlányos lángok rávigyorogtak a tehetet en tűzoltókra ... A harczban álló emberek már bágyadtan tartották a vizsugaras csöveket, még nekiszögezték a tűznek, de hogy hová csap le a viz, már nem látták, csak lángok úsztak a szemük előtt, haragos, vörös foltok meredtek reájuk, melyekből ki-kitört egy-egy tüzoszlop. A tetőzet alól kiáradt az egész lángtenger. Több tűzoltó már nem birta tartani a fecskendőcsövet, a viz rászakadt a testükre, föl- jajdultak és hörögtek az éles fájdalomtól, csak borzongtak, nyöszörögtek, de nem eszméltek, a tekintetüket megigézte a tűz, mely most bontotta ki fölöttük káprázatos szinjátékát. A tetőzet alól egymásután kibújtak a lángkigyók. a piros színeknek buja skálája ringatódzott a tűzoltók fölött, akik fölfelé szegezett arccal, vonszolva a testüket, kúsztak föl a létrán, az új tüzek irányában . . . Vas János fecskendezte a raktárakat, a hová már átcsapott a tűz. A fekete tetőzeten kusza tánczczal tobzódtak a lángok és barna tüzeket szakítottak ki a kátrányos takaróból. Vas János a lába közé fogta fecskendőjét és guggolva bámult a tűzre; a viz, a mi rája zuhogott, mintha maga is tűzzé vált volna . . . Lihegett, az ábrázatáról csurgott a meggyöngült ember forró verejtéke, a szemében látomások czikáztak és a tüzek mélyén piros szemek leselkedtek reá, véres szakadékok úsztak eléje, majd megint, mint sugaras pávafarkak nyillottak meg előtte a lángoszlopok, azután mint óriási karok váltak széjjel a tűzgolyók és ölelésre nyújtóztak ... Vas János lógó feje fölvágódott és keményen meredt a vállai között, a vizsugaras cső kiesett a lábai közül és eltorzult arcán mosoly rán- gatódzott. A raktárak beégtek, a lisztre ráfutott a tűz, omlós mélységeit felkavarta égő szárnyaival. A liszt megmozdul, a szelíd puha sze- mecskék boszorkányos keringéssel egymáshoz vágódtak, fehér testük remegett, a gyilkos ostrom átkergette fölöttük a halált. A liszt hullámzani kezdett, megszűkült, összefutott, és földetrázö dördüléssel felröpült a magasságba. Vas János bamba vigyorgással meredt a színjátékra. A sistergés, puffogás belehalkull a dörrenések énekébe, robbanások vak hangjai zúgtak föl a raktárakból és a lángok, a melyek végignyargaltak az ablakokon, tetőzeten, fátyolos tűzfel- höket eregettek a levegőbe. Vas János fölött megingott a tűzfal. Az utczán ordították az emberek: — Jaj! VigyázzonI Jaj 1 Vas János esze égett már a fűztől és szemében tűzfolyók ringatództak. Támolygott a helyén, a szája megnyillott és tátva maradt, morgott, bő- dült. Fölötte porzott a tűz, égett a levegő is, a raktárakból liszt-cziklonok száguldtak az ég felé, tűz- démonok ünnepére titokzatos ágyuk dörögtek .. . A tűzfal végigrepedt, szikár vonala megtörött és megindult a zuhanó halálba. Az emberek ijedt kiáltásai közül kisikoltott Vas János feleségének kétségbeesett jajgatása: — János! János ... az Istenért . . . Vas János már nem volt a feleségének, a gyerekének szerelmese, keringett, a lábait váltogatta, röhögött a tűzre és felujjongott, mikor új lángok nyújtogatták feléje karjukat; szólt is hozzájuk, dörmögött: — Hő . . . hö . . . hö . . . És vigyorgott még akkor is, mikor rádőlt a tűzfal.
