Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-11-06 / 45. szám
társulatának egyik tagja is: Várady Izsó tárrcos- komikus, ki a legújabb kuplékat fogja bemutatni A műsor lezajlása után zártkörű táncestély lesz a színházteremben minden külön belépődíj nélkül A rendezőség végül ezúttal kéri fel mindazokat, akik az estélyre jegyeket vétettek előjegyzésbe, hogy a számukra fenntartott jegyeket szombat délig a színházi pénztárnál annál is inkább váltsák ki, mert elleneseiben a ki nem váltott jegyek fenntartásáért felelősséget nem vállal. Halálozás. Farkas Jenő felsőbányái polgár- mester családját mély gyász érte. Feleségének édes anyja: Merza Jánosné szül. Mártonffy Róza a napokban, életének 64 évében Szatmáron elhunyt. A család a következő gyászjelentést adta ki: »A legmélyebb fájdalommal tudatjuk, hogy a mi áldott jó édes anyánk, Merza Jánosné szül. Mártonffy Róza, 26-án este 10 órakor, a halotti szentségek ájtatos felvétele után, tevékeny életének 64 ik évében hosszas szenvedés után meghalt. Temetése e hó 28-án d. u. '/2 4 órakor a róm. kath egyház szertartása szerint Rákóczi-utca 28. sz. lakásától lesz. Lelkiüdvéért az engesztelő szentmise 29 én reggel 7 órakor mutattatik be a székesegyházban Szatmárnémeti, 1913 okt. 27. Nyugodjék békében! Merza Anna, Merza Gizella férj. Farkas Jenőné, Merza Dezső gyér mekei Farkas Jenő, Farkas Giziké unokái. Farkas Jenő veje. Veres .irzsike menye. Mártonffy Márton, dr. Mártonffy Bogdán testvérei.« Beteg festőművészek Mint őszinte részvéttel értesülünk, Ferenczy Károly mester, egy budai szanatóriumban már két hete betegen fekszik. Reméljük azonban, hogy a gondos ápolás a nagynevű mestert mihamarább visszaadja a munkának és növendékeinek. — Mikola András — a fiatatok frappánsan feltűnt tagja — Velencében betegedett meg és egy ottani nemzetközi szanatóriumban kezelik régi, megújult baját. Csak a tavasszal esett át egy súlyos operáción — s szívós, fiatal szervezete remélni engedi, hogy nemsokára haza térhet barátai körébe. Protekczió és apróhirdetés. Vidám dallamn párisi sansonok, vagy burleszk komikumu vígjáték motívumok jutnának az eszünkbe ezt a czimet olvasva, de komolyra fordul a kedvünk, mert ez maga a tragikus és szomorú élet, ami beszédes némasággal mered felénk egy jelentéktelen, szürke apróhirdetés sorai mögül. A fiatal, szép — esetleg csak »csinosnak mondott,« de asszonyi raffinériákban jártas, pikáns kis diplomás nő, aki mindössze huszonhároméves, i álláshoz akar jutni, patikát akar nyitni — kell a pénz, kell a prakszis mindenáron, mert köve- j 4 ___ aki v igyáz rád, férfi volna, prostituálnád magad a szolgáddal. * A házasélet féltételei nagyon változnak a férj vagyoni állapota szerint, nem is szólva arról, hogy akinek nincs módja egy asszonynál többet eltartani, az kénytelen beérni feleségével. A gazdag ur házban és lélekben külön él a feleségétől, mert tarthat külön lakást, akár egészen egy külön házat is neki és mivel úgy akarja fogadni barátait, klienseit, hízelgőit, hogy azok meg ne lássák, vagy ne zavarják az ő hölgyeit, kénytelen is teljesen elkülönített házat tartani. A középosztálybeli török — gazdasági okokból — közelebb van a feleségéhez. Gyakrabban látja, nagyobb csaladiasságban él vele. Végül a szegény török, akinek kicsiny helyen kell meghúzódnia és kevés költséggel élnie, együtt eszik, együtt alszik és minden szabad idejét együtt tölti a feleségével és gyermekeivel. A gazdagság elválaszt, a szegénység egyesit. A szegény ember házában nincs reális különbség a keresztény család és a török család élete között. Az asszony, aki nem tarthat rableányt, maga dolgozik és a munka fölkelti benne emberi méltóságát és önbecsérzetét. Nem ritkaság, hogy elmegy kigergetni henyélő férjét a kávéházból, vagy korcsmából és papucsával veri haza. ügy beszélnek egymással mint egyenlőran- guak és este egymásmelleit ülnek házuk kapuja előtt. Az elhagyatottabb városnegyedekben sokszor együtt mennek kenyeret keresni családjuknak. Olykor látja az ember valamelyik néptelen temetőben, amint a férj és feleség együtt ozsonál valamelyik rokonuk sírköve mellett, körülöttük a gyermekeik, akárcsak a mi országunkbeli munkáscsaládoknál. És ez a legmeghatóbb látvány, mert a legritkább. Láttára lehetetlen nem érezni, NAGYBÁNYA teli az élet, a család, a szülő vagy a serdület- len testvér fenntartása. A gyógyszerésznő ösme- rősei szimpla, jelentéktelen emberkék, akik elmennek a kis nő patikájába, ha megnyitja, de, hogy megnyithassa, Istenem, mit tehessenek érte? A kálváriák hosszú sorát kellene végigjárnia. Lehet ahoz türelme, temperamentuma egy fiatal és az élet mindenkor pozitiv, reális eredményeket követelő körülményeibe kivetett leánynak? Talán este, vetköződés közben, talán kétségbeesett tépelődések vitték rá arra az egy igaz és a világ teremtése óta fennálló törvényre : semmi sem a mienk, csak önmagunk. Akkor adunk igazán, ha a magunk kincsét, a magunk lelkét, a magunk tudását adjuk . . Hó! ébredt fel a gyógyszerésznőben az élet reálitásának visszhangja. Ami az enyém: az én asszonyisá- gom, az én szűzi leányságom egyedül az enyém A többit, amit magamévá tettem, csak ennek az érvényesülése után szerezhetem meg. A tömeges tódulások az én pályámra, a tisztességtelen konkurrenczia, melyekkel az állásokat elsikkasztják az igazán tehetségesek elől . . . Én dolgozni akarok, én élni akarok. Nekem dolgozni kell! És erre következett a szomorú, ingadozó, tragikus lépés, amit kisvárosi erkölcs prédikátorok léha, könnyelmű, romlott — vagy mit tudom én, milyen ? — kitételekkel szoktak illetni. Megjelent az apróhirdetés: »Belügyminisztériumban nagy befolyású úriember ismeretségét keresem. Választ kérek »Gyógyszerésznő 23 « jeligére kiadóba.« — Ez nem erkölcstelenség, csak a kényszerűség tragikai jelensége. Egy tragikus gesztus, melylyel a szűzi leányságot követeli az élet, hogy el ne bukjék az, aki megakar állni benne. Mert ez az első lépés nem bukás. Valamint nincs erkölcsi jelenség sem, csupán a jelenségeknek van erkölcsi magyarázata. S mi örvendezzünk, lokálpatrióták, kiknek nem kell — mert szűk kereteinkben csak kivételeseket kényszerit rá az élet — a minisztériumban kilincselni állások után. Mi lesz a felsőbányái szanatóriummal? Mi is rokonszenves érdeklődéssel kisértük a testvér- város azon törekvését, mely egy nagyszabású szanatórium feáliitására irányult. A szanatórium ügye azonban most alighanem megfeneklett, mert a belügyminiszter a szanatóriumnak ötven éven át való segélyezését megtagadta Kell a pénz a boszniai vasutakra ! Különös nyomatékkai ajánljuk úgy a szülők mint a hitoktató urak s a zárdák vezetőinek I figyelmébe igazi kitűnő gyermeklapunkat A Kis Pajtás t. Legújabb száma is valóságos kincses- bánya a gyermekiélek számára. A halottak napjáról szóló vallásos czikk után Krónikás Nagyhogy van valami szükségszerű, valami egyetemesen és örökkévalón szép ebben a lelki-testi frigyben, ebben a bensőleg összefort csoportban. Érezzük, hogy itt nincs hely egy másik számára. Egy hanggal több ebben a harmóniában, azt elrontja vagy szétzilálja. Mondhatunk sok szépet, művelhetünk nagyot, ám az őserő, a szükséges elem, a rendezett és igazi társadalom szegletköve az ott; az érzéseknek és érdekeknek minden más kombinációja kívül esik az emberi természeten. Egyesegyedül ez a család, a másik csak falka. Egyesegyedül ez a ház, a másik csak lupanár. * * * Van, aki azt állítja, hogy a keleti nők meg vannak elégedve a poügamia mellett és nem is éreznek abban igazságtalanságot. Ezt csak olyan ember hiheti, aki nem ismeri — nem mondom a Keletet — hanem még az emberi természetet sem Ha ez igaz volna, nem történnék az, ami történik, hogy szinte nincs török lány, aki nem azzal a feltétellel fogadná el valamelyik férfi kezét, hogy az ne vegyen el másik asszonyt, amíg ő él és nem lenne annyi asszony, aki visszatér a családjához, ha a férj nem tartja meg ezt az ígéretét. Akkor nem volna egy török közmondás, amely azt mondja: — A négy-asszonyos ház bárka a viharban. — Még ha imádja is az asz- szonyt a férje, a keleti nőnek csak átkozni van oka a poligamiát, amely miatt mindig azzal a Damokleszkarddal feje fölött él, hogy egyik napról a másikra versenytársa támadhat, nem titkon, a távolban és mindig bűn árán, — mert az európai asszonynál szükségkép csak igy történhetik — hanem közvetlen mellette, a saját házában, felruházva az ő címével, ugyanazokkal a jogokkal. Talán valamelyik rabszolganőjét választják 1913. november 6 apó Mátyás királyról mesél, Geszíessy Csőppenc- kéről, egy kis katiczabogárról mond el kedves kis történetet. G. Milós Ilona Árva Rózsika megható történetét, Gombos A. Hájas Muki robin- zonkodását folytatja. Ezenkívül ügyes tudományos apróságok, sok találékony bohóság élénkíti a lapot. S midőn nemcsak gyönyörű illusztrá- cziókkal van kiállítva, hanem mélyen vallásos szellemben van szerkesztve. Hogy milyen áldás a gyermeklélekre a kitűnő lap elolvasása, legjobban mutatja a kifogyhatatlan »Matyi postája « Előfizetés egy évre 20 szám és regénymelléklet 4 korona Mutatványszámot szívesen ad a kiadó- hivatal VII, Damjanich u 50Mikor jő a színtársulat? Dr. Márffi Károly színtársulatának a jövő hóban kellene bevonulnia városunkba, de mint a lapokban olvassuk, a színtársulat november hó 1-én Kaposvárra utazott három havi tartózkodásra. Nagyon valószínűnek tartjuk tehát, hogy a színtársulathoz csak a jövő év február havában lesz szerencsénk. Talán ez a szezon jobb is lesz, de már annyi udvariasságot csak elvárhattunk volna a direktortól, hogy a szezonváltozásról a várost értesítse. Szerkesztőségünkbe egyébként beküld- ték az újonnan szervezett színtársulat listáját, melyből látjuk, hogy a társulat nem egy jeles erővel dicsekszik. Hogy többet ne is említsünk, Zöldi Vilma tragika, kinek legutóbbi itt tartózkodása alatt oly sok kedves estét köszönhettünk, szintén a társulat tagja, nemkülönben Homokay Gabriella is. A társulat egész névsora a következő : műszaki személyzet: dr. Márffy Károly, igazgató-főrendező. Székely Gyula ig.-helyettes, operette rend, Hidasi Kálmán titkár, Rogoz Imre drámai rendező, Hemerka Gyula karnagy, Rónai Emil súgó, Halász Andor ügyelő, Kiss István pénztárnok, Ölvedi István gazda és könyvtárnok, Dobó Mihály főruhatárnok 2 segéddel, Szőlősi József kellékes 1 segéddel, Nagy Ferenc diszmester 1 segéddel. Lipák András szereposztó Működő nők : Bányai Etel komika, Deák Flóra naiva, Kiss Tusi énekesnaiva, Ladányi Mariska énekesnaiva, dr. Márffyné Mezei Jolán szubret-primadonna, Mikes Margit koloraíur- énekesnő, Róna Stefi vígjátéki naiva, Homokai Gabriella anya, Szigethi Irén subrett primadonna, Zöldi Vilma drámai szende, Bencze Erzsi, Sz. Csepreghy Emma, Csepreghi Irma, Czinczér Mariska, Halász Sándorné, Molnár Juliska, Szigethi Tercsi, Tarján Viola kardalosnők és se- gédszinészDŐk. Működő férfiak: Bónyi József szerelmesszinész, Fekete László énekes bonvi- vant, Hidassy Kálmán apaszinész és komikus, Galgóczy Lajos opera, operett tenorénekes, Ivánfi Jenő táncos komikus, Lenkey György mellé odaliszkul s az egyszerre emelt fővel jár előtte, úgy beszél vele, mint egyenlőranguval és gyermekeket hoz világra, akik ugyanazokkal a jogokkal bírnak, mint az ő gyermekei. Lehetetlen, hogy az ő szive ne érezze ennek a törvénynek igazságtalanságát. Mikor a szeretett férj másik asszonyt hoz a házhoz, az elsőnek szépen meg kell gondolnia, hogy a férfi, igy cselekedvén, csak a jogával él, melyet neki a próféta törvény- könyve ad meg. A lelke mélyén pedig érezni fogja, hógy van egy ősibb, szentebb törvény, mely elitéli ezt a cselekedetet, mint árulást és erőszakosságot. Érzi, hogy az a férfi többé nem az övé, a frigykötés fölbomlott, az ő élete tönkre van téve és neki csak lázongani és átkozódni van joga. Ha nem is szereti a férjét, akkor is ezernyi oka van megutálni ezt a törvényt: gyermekei érdekeinek megsértése, saját önérzetének sebzése, az a kényszerűség, amelybe jutott, hogy vagy teljesen elhagyottan kel! élnie, vagy csak részvétből és szerelem nélküli vágygyal keresi föl ezentúl a férje. Azt szokták mondani: a török nő tudja, hogy ezek a dolgok az európai asszonyokkal is megtörténnek Igaz: de tudja azt is, hogy az eu rópai asszonyt nem kényszerűi rá a polgári és vallási törvény, hogy testvérének tisztelje és nevezze azt, aki megmérgezi az életét. Tudja, hogy az európai asszonynak legalább abban van vi- gasztalódása hogy áldozatnak tekintik és ezerféle módon vehet elégtételt, vagy áilhat bosszút anélkül, hogy a férj azt mondhatná, amit a soknejű férj mondhat egyik hűtlen feleségének : — Nekem jogom van száz asszonyt szeretni, és neked kötelességed csak engem szeretni egyedül! 0
