Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1913-10-23 / 43. szám

4

í'erenc Ellenőr: Benedek József. Rendezők: Bencsik Mihály, Berinde Konstantin, Butkovits Dezső, Gyalay László, Hubert György Hubert István, Kiss József, Kovács Jenő, Kuszkó Pál, Lakatos József, Lakatos Károly, Laboncz András, Lázár Simon, Nagy Lajos, Markovits József, Marosán János, Petky Ferenc, Preisz István, I. Pap Fülöp, Rosenfeld Aladár, Rosenfeld Márton, Schvartz Imre, Szalontay László, Szántó Ferenc, Zelenszky Mihály. Cigánybiró : Sztracse- nyek Béla. Bemutatásra kerül A betyár kendője népszínmű, a következő szereposztással: özv. ónodi Kulcsár Nagy Istvánná Pongrácz Mariska ; Ifjabb Ónodi Kulcsár Nagy András, fogadott fia Hubert István; Ónodi Kulcsár Nagy Ferenc agglegény Kiss József; Andó ügyvéd, városi tanácsnok Szalontay László; Boris asszony, özvegy gulyásné Szilágyi Rózsika; Bandi fia, számadó Berinde Konstantin; Örzsi, ennek neje Ozsváth Iduska; Buzi, csárdás Hubert György; Buziné Incze Mariska; Zsófi, leányuk Pongrácz Margitka; Csepü. szabó, Kajszin D„ borbély, András barátai Rosenfeld Aladár, Lakatos József; a Ragyás, a Pisze futóbelyárok Laboncz András, Lakatos Károly; Szolgabiró Markovits József; Esküdt Preisz István; Biztos Kuszkó Pál; Megyei pandúr Katóka István; Poroszló Butkovits Dezső; Első huszár Pap Fülöp; Második huszár Zelenszky Mihály. Helyárak: Középpáholy 10 K, oldalpáholy 8 K, kispáholy 6 K, támlásszék I—IV. sor L60 K, körszék V—IX, sor 120 K. zártszék X—XIV. sor 80 fill,, földszinti állóhely 60 fill, diák állóhely 30 fül., karzati ülőhely 50 fill., karzati állóhely 30 fill A táncmulatságra a beléptidij személyenkint 2 K, családjegy 5 K.

Előléptetések a bíróságnál. A király Dénes Lajos máramarosszigeti és Balogh József szat- márnémetii kir. törvényszéki bíráknak az Ítélő táblai bírói címet és jelleget adományozta, Sándor Lajos erdődi, Deme Károly mátészalkai já- rásbirót; ifj. Jákó Sándor szatmárnémetii ügyészt a VII. fizetési osztályba sorozott járásbirákká, illetve ügyésszé, dr. Jeney György debreczeni törvényszéki albirót pedig törvényszéki bíróvá nevezte ki.

Teleki Pál gróf köszöneté. Teleki Pál gróf édesatyja, Teleki Géza gróf elhunyta alkalmából a magyar bányászati és kohászati egyesület nagybányai fiókjának részvétirata a következő köszönő levelet intézte az egyesülethez:

»Mélyen tisztelt Elnök Ur! A bennünket ért súlyos veszteség alkalmából kifejezett meleghangú részvétért fogadja Méltóságod — úgy özvegy édes anyám, mint a magam nevében leghálásabb köszönetünket. Egyszersmind kérjük Méltóságodat, hogy méllóztassék .ezen köszönetünket tolmácsolni az elnöklete alatt álló Nagybánya-vidéki Osztály előtt is. Atyámat az érdeklődés és szeretet oly szoros kapcsai füzcsuklani a pillája, egy-egy rémült ötlete fölébresztette. Maga sem tudta, hogy ébren van-e vagy álmödik. Megint lépéseket hallott, de ezúttal igazán megijedt. A villanylápához akart nyúlni, de a karjában nem maradt több ereje.

Amberi karok ranadták meg, fölránczigálták az ágyból és leültették egy székre. Előtte egy hosszúkás, zöldposztós asztal húzódott és vele szemben parókás, háromszinü szalagos franczia forradalmárok ültek, a vértörvényszék tagjai. Az elnök fölemelkedett, harcsaszerüen kitárta a száját .. . ebben a pillanatban Kitty fölébredt és szive heves dobogásából megtudta, hogy rosszat álmodott. A hold sápadt fénnyel világított be és őrjítő árnyékokkal népesítette be a szobát. Kitty érezte, hogy már elég a borzalomból és hirtelen fölgyuj- totta a villanyt.

A mit azonban most látott, már nem volt káprázat. A XVI. Lajos korabeli igazi karosszékben háttal Kitty felé egy fehér parókáju férfi ült. Kittynek egy pillanatra elállt a szive verése. Csengetni akart, de hirtelen megfordult a parókás férfi és udvariasan szólt:

— Bon soir, madame.

Fiatal, rózsás, mosolygó arcú ember volt.

— Kicsoda ön ? Mit akar ? — riadozott Kitty.

— Ne féljen tőlem, madame — szólt a férfi francziául, — semmiféle rossz “szándékkal nem vagyok itt.

— Llő ember őn?

— Élő, ember vagyok — felelte az idegen — és jótékonyczél hozott ide.

— Kérem, nyugtasson meg, hogyan került ebbe a szobába?

NAGYBÁNYA

ték a magyar bányászathoz, hogy ennek részvéte bánatunkban különösen jól esik nekünk Fogadja Méltóságod kiváló nagyrabecsülésem őszinte kifejezését. Budapest, 1913. október 2.

Teleki Pál.«

A miniszterelnök a selmeczi főiskola elviteléről. Selmeczbánya város törvényhatósága, feliratot intézett a miniszterelnökhöz, a vallás- és közoktatásügyi, a pénzügyi és a földmilésügyi miniszterhez s kérte őket, hogy a bányászati és erdészeti főiskola Selmeczbányáról való elvitelének a kérdését, mely a város haladásának s minden vállalkozásának a kerékkötője, egyszer- smindenkorra vegyék le napirendről. Ezekre a fölterjesztésekre most érkezett meg a miniszter- elnök válasza, mely szóról-szóra a következő: »Magyar királyi miniszterelnök 6024-M E I. a. Selmec- és Bélabánya törvényhatósági joggal felruházott sz. kir. bányaváros közönségének hivatali elődömhöz f. évi márczius hó 16-án kelt fölterjesztésére válaszolva értesítem, a város közönségét, hogy a m kir. kormány nem foglalkozik olyan tervvel, mely az ottani m. kir. bányászati és erdészeti főiskolának az ország más városába való elhelyezését czélozná. Budapest, 1913 szeptember 27 én Hazafias üdvözlettel Tisza.

Magyarország közgazdaságának vezérfórfiai.

Ilyen czimen nemsokára érdekes és a maga nemében igen eredeti munka hagyja el a sajtót. A Danubius Kereskedelmi r.-t. (Budapest, VI, Szondy-utca 93.) kiadásában megjelenő mű az ország közgazdasági vállalatainak vezetőit mutatja be életrajzok és arcképek változatos, élénk sorozatában. Minthogy e műnek nemcsak szak- irodalmi, hanem informativ jellege is lesz, a »Magyarország közgazdaságának vezérférfiai«- ban hü tükrét találjuk hazánk közgazdasági és hiteléletének. Joggal számíthat e mű a legszélesebb kereskedelmi és pénzügyi körök komoly érdeklődésére, mert anyagát gondos körültekintéssel, nagyobbára a helyszínén gyűjtjük össze s elismert szakemberek rendezik sajtó alá azt. Nem száraz életrajzi adatok felsorolására szorítkozik e könyv, hanem színes, a személyeket és közgazdasági tevékenységüket hűen jellemző biográfiákat közöl, amelyekből úgy a szociológus, mint a pénzügyi szakember értékes anyagot meríthet. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok hitelképességének megítélése szempontjából meg éppenséggel korszakalkotó segédeszközt látunk ebben a munkában, mert eleven és pozitív adatokkal ki fogja egészíteni a mérlegben közölt holt számok alapján alkotott hitelvéleményt. Örömmel üdvözöljük ezt a könyvet, amelynek közkedveltségét már most meg merjük jósolni. Szakemberek és gazdasági írók, pénzügyi és kereskedelmi vezérférfiak közreműködésével készül a mnnka s igy elvárjuk, hogy nívós és

— Az ajtón, madame, — szólt az idegen. — Ne tartson tőlem.

— Kérem, ne tréfáljon. Tudja, hogy én Jay Silver leánya vagyok és nem félek semmitől.

Az asszony egy pillanatig motozott és hirtelen kirántotta kis revolverét, amelyet a férfi mellének szegezett.

— Nem vagyok betörő, madame—mosolygott a férfi. — Különben ruhám is mutatja, hogy a franczia rokokó gyermeke vagyok és a fegyverek közül csak az Ámor nyilaitól félek.

— Ha ön franczia, —• szólt Kitty, — honnan vette azt az arczátlanságot, hogy egy ágyban fekvő nőhöz be'olakodjék ?

— Madame, — szólt az idegen, — ha ön tudná, hogy milyen pompás rokokó ötlet hozott ide, megbocsátaná a határtalan szemtelenségemet.

Kitty élesen a szeme közé nézett az idegennek.

— Mondja, — szólt hozzá, — magát a férjem rejtette el ebben a hálószobában ? Tréfából, hogy rám ijesszszen.

— Bocsánat, madame, — szólt mély meghajlással az idegen, — nehezen tudom elhinni, hogy volna férj, aki ilyesmire felhatalmazna egy idegen férfit. En a magam jószántából vagyok itt.

— Szeretem a kalandot, uram, — felelte Kitty, — de most éppenséggel nem vagyok abban a hangulatban, hogy ezt a tréfát folytassam. Mindenféle zavaros álmom volt. kissé meg van ingatva az Ítélőképességem. Magyarázza meg, hogy kicsoda ön?

Az idegen lehunyta a szemét és mosolyogva szólt?

— Egy ötlet vagyok. Egy pajzán tréfa. Egy

1913. október 23

értékes könyvet kapunk benne. A mű három kötetben fog megjelenni, még pedig: I Nagyvárosok, II. Kisvárosok és III. Budapest szerint felosztva A teljes mű ára 70 korona, de köte- tenkint is kapható. Az I. kötet 30 korona, a II. és III. kötet pedig külőn-külön 20—20 K-ába kerül.

Megőrült földbirtokos. Kávássy Sándor szi- nérváraljai földbirtokos valamikor nagyon gazdag ember hírében állott, de mintegy két évvel ezelőtt súlyos anyagi veszteségek érték s ennek következtében elborult az elméje. A szerencsét len földbirtokost hozzátartozói elmegyógyintézetbe internálták, ahonnan most nemrégiben tért vissza. A napokban ismét mutatkozni kezdtek rajta az őrület jelei, mire a család újból elmegyógyintézetbe vitette.

Helyreigazítás Mull számunkban közöltük a vármegyei központi választmány megválasztott tagjait. A névsorból azonban tévedésből kimaradt dr. Foss Gyula neve, amit most készséggel helyreigazítunk.

Egy szegény fiú története. Dánielné Lengyel Laura uj ifjúsági regénye, melynek közlése nemrég indult meg Sebők Zsigmond és Benedek Elek képes gyermeklapjában, a Jó Pajtás-ban, hétröl- hétre nagyobb érdeklődést kelt a kis olvasók között érdekes meséjével, tiszta nemes levegőjével a legkiválóbb magyar ifjúsági regények egyikének Ígérkezik. A Jó Pajtás legújabb száma közli ezenkívül Feleki Sándor, Rudnyánszky Gyula és Endrődi Béla verseit, Zsoldos László elbeszélését, Dörmögő Dömötör a cserkészfiukkal tutajon viselt dolgainak mulatságos elbeszélését Sebők Zsig- mondtól. Egy érdekes angol elbeszélést, cikk, mely a szén keletkezéséről szól, a változatos Kis krónika rovat, a legutóbbi napoknak a gyermekeket érdeklő aktuálitásairól, Zsiga bácsi mókája, a rejtvények, szerkesztői izenetek egészítik ki a szám gazdag tartalmát. — A Jó Pajtás t a Franklin társulat adja ki; előfizetési ára negyedévre 2 korona 50 fillér, fél évre 5 korona, egész évre 10 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetéseket elfogad és mutatványszámokat küld a »Jó Pajtás« kiadóhivatala Budapest, IV., Egyetem- utca 4.

A szllágysomlyói tűzoltóság kegyelete. Virág Lajos elhunyta alkalmából a szilágysomlyói önkéntes tűzoltó egyesület a következő levelet intézte Virág Lajos özvegyéhez: A szilágysomlyói önkéntes tűzoltó-egylet nevében igaz, őszinte részvétünknek adunk kifejezést felejthetetlen férje, kügyi^ Virág Lajos elhunyta alkalmából. Mivel elhalálozásáról csak későn vettünk tudomást, temetésén nem képviselhettük magunkat, azonban kötelességünknek ismerjük, hogy a tűzoltás egyik leghívebb, leglelkesebb harczosá- nak, a szilágysomlyói önkéntes tűzoltó-egylet egykori főparancsnokának, úgyszólván az egylet második megmentőjének emlékét parancsnoklátomás, amely egy perez múlva el is mulhatik. Ebben a pillanatban nem tudom, hogy az ajtón fognak-e kiröpiteni madame szolgái, vagy pedig titokzatosan távozom, ahogy fölbukkanó emlékek jönnek és mennek nesztelenül. Amiért megkoez- káztattam ezt a kalandot, C3ak egy tökéletlen, bohó kívánság.

— Mi a kívánsága?

— Fogadtam a barátaimmal, — felelte az idegen, — hogy egy csókot fogok kapni, amelyet milliókért nem lehet megvásárolni. Voltaképp ostobaság, hogy elárulom a czélomat. De az időm nagyon szőrit. A pillanataim nagyon hamar eltűnnek. Esedezem, madame, hallgassa meg a kérésemet. Mi van abban, ha megcsókol ? Egy ötlet, egy pillanat vagyok, semmi más. Ön is szereti a kalandot, én is. Ön megcsókol és ezt nem látja senki. Ezt a csókot, mint valami virágot, fogom a lelkem méiyén őrizni. Én fogadok, hogy Ön sem fogja megbánni.

— No hat ez mégis hallatlan! — kiáltott Kitty. — Ha a férjem igy akar meggyőződni az én állhatatos hűségemről. . .

— Engedelmet, madame, — vágott a szavába az idegeD. — Isten mentsen, hogy a férje ura megtudja, hogy itt vagyok. Rossz végem lehetne.

—- Ki ön ?

— Már megmondtam, — felelte az idegen.

— Ha megcsókolom, megmondja ?

— Nem. De leirom.

— All right, — szólt az asszony. — Jöjjön ide és csókoljon meg.

A férfi lassan, alattomosan közeledett az