Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-10-16 / 42. szám
NAGYBÁNYA 1913. október 16 2 állandóan meg lesz és minden attól függ, hogy az emberi munka Isten áldásával fruktuáló legyen. Ha mi elég okosak leszünk, mint a Balkán szomszédai, felhasználni a közelséget, a jövőre kitűnő piaczunk Ígérkezik olyan területeken, ahol a török eddig uralkodott, de keleti fatalizmusával, igénytelenségével nem számított jó vevőnek. A paczifikált földekre élelmes vállalkozók és dolgos nép jutott. Akiknek a munkához gép, szerszám, igaerő, tenyészállat szükséges, akiknek ruházata nem törökös és igényesebb. Mindez föltételezi, hogy mi jobb vevő közönséget szerezhetünk az uj területen s erre való számítással a magyar tőkének be is kell rendezkedni ipari vállalkozásokba, ha majd lassan-lassan a mai pénzügyi helyzet kialakul. De ne számítson senki arra, hogy máról holnapra a hitelviszonyok gyökeresen javuljanak, azért akár milyen pénz- j ember véleményére kiváncsi a közvé- j lemény, más választ alig adhat, mint azt, hogy óvatosság és takarékossággal kell átszenvedni ezeket a nehéz időket és várni a jobb napokat. Adat Magyarország kulturképéhez. — A körorvos tévedett. — Október 15. * Steiner József szatmár- megyei körorvos egy asszonynak rósz orvosságot rendelt, amitől ez meghalt. A vizsgálatot megindították. Minden tévedések között legsúlyosabb az orvos tévedése. Ezt ezerszer viszhangozták komoly és kevésbbé komoly, gúnyos és kétségbeesett hangon, ezeregyedszer viszhangozni nekünk nem volna semmi okunk — ha ezzel az aktuális esettel kapcsolatosan két, még ma is élő kinövésére a magyar társadalomnak, nem kellene rámutatnunk. Először is nézzünk körül és minden faji elfogultság, minden sovinizmus nélkül lássuk tisztán a helyzetet. Szatmárvármegye — Máramaros vármegye után — az egyik legvegyesebb, legkevertebb lakosú megyéje Magyarországnak. Itt van a legtöbb rutén, legtöbb zsidó, legtöbb román lakos, ezek kasztonként tömörülnek, összetartanak a legkisebb faluban is és igazán kulturhely legyen az — és hol van itt, Nagybánya kivételével olyan ? — ahol a magyar és nemzetiségi lakosok szoros barátságban, összetartásban, a társadalmi akciókat együtt lendítve élnének ? Megvannak a saját papjaik, saját orvosaik, — sokszor saját nyelvű lapjaik is, — olyan üzletekben vásárolnak, hol tudják, hogy nemzetiségük valamelyik tagja segéd, szóval öntudatlanul is tartózkodnak az egymással való érintkezésben Ez az általánosan elterjedt helytelen, ferde, sovinizmus szító helyzet dominál ezen a vegyes nyelvű vidéken. Ezt a helyzetet igen sokszor elfogult, vak. műveletlen tanítók és papok nekivadulva szítják és a csendőrségnek sok helyen kellett kibékíteni a kedélyeket, helyrecsökken- teni a faji ellentéteket. Adódik a jelen esetben egy istenhátamögötti kis falu, ahová csak szekerén lehet eljutni, fekete. feneketlen sárienge- reken át, ahová a csendőri hatóság kegyelemből még a csendőrségnek is büntetett tagjait exportálják. Ebben a kis faluban — ahonnan minden intelligensebb pap és tanító szökve menekül — ahol a korcsma, pálinkamérés mérges levegőjű helyisége a kaszinó, a templom, az iskola, ahol legjobb esetben — és legtöbb esetben — a pálinkamérés gazdája 'maga a ruthén pap, ahonnan a legközelebbi illetékes járás, vagy a körorvos lakása, félnapi járáshelyre van— megbetegszik egy asszony. » Az asszony megbetegszik s ártatlan háziszerekkel kúrálja magát. A háziszerek mellett nő, egyre nő a láza, összeverődnek a vacogó fogai, amikor végre a falu jósnője és kuruzslója beállít hozzá. Mert Isten mentsen az orvostól Nincs pénz sem arra. sem patikára. És hol van onnan a patika ? A kuruzslónő szere is haszontalanul emésztődik meg a beteg gyomrában, a férj végre nekigyürkőzik az istrángnak s félnapi járóföldre fölkeresi a körorvost. Természetesen már későn, A beteg asszony fanatizmusa a lázas kórban is éber, felsikolt, ha hozzányúl a doktor, aki magyar és zsidó, nem meri bevallani azokat a fájdalmakat, melyeket érez, az orvos más szimptómákat állapit meg, más orvosságot rendel — az asszony beveszi és az asszony meghal. A nép fanatizmusa pedig az orvosok, a tanítók ellen egyre nő és a huszadik század villanyerős, Ehlriich hatos, szociális kultúrája közepén ott éktelenkedik Magyarország társadalmának szégyenfoltja, az orvosoktól irtózó, analfabéta, so- vinista nép, aki állati tudatlanságban, pálinka- bűzben élve képviseli Magyarország legszámottevőbb rétegét a parasztságot. ★ A magyar parasztságot nem a polgári osztály legalsóbbjává, a félparaszt-félmunkássá kell nevelni, hanem intelligens, müveit paraszttá. Ezért van szükség sok körorvosra, sok néptanítóra, sok népiskolára, hogy ezek a kulturaíerjeszlő egyedek ne fáradt, agyoudolgozott napszámosok legyenek, hanem megtudjanak maradni a néptanító, az oryos cimet megillető kullurfokon. Ezzel az akcióval, ezeknek az állásoknak szaporításával lehet csak legyőzni a nép analfabéta fanatizmusát és az orvos kényszerű tévedéseit I HÖ. HÍREK. Október 15. Személyi hírek. Ludinszky Lajos igazságügyi miniszteri osztálytanácsos, pár napig városunkban időzött. — Huzella Ödön hírlapíró társunk két heti tartózkodásra Nagyváradra utazott. — Gellért Endre volt polgármester, megyei árvaszéki ülnök városunkban időzött. Uj vizsgálóbíró. A m kir. igazságügyi miniszter Leitner Emil szatmári törvényszéki bírót a szatmárnémeti törvényszék területére vizsgálóbíróul rendelte ki Igazgatói kinevezés. A vallás és közoktatás- ügyi miniszter Várady József nagybányai gazdasági szakiskolai tanítót igazgatóvá nevezte, ki. Fejedelmi adomány. Boromisza Tibor dr. szatmármegyei püspök az egyházmegyei papok nyugdíjalapja javára 25000 koronát adományozott. A Teleki-család köszöneté. Gróf Teleki Géza elhunyta alkalmából Nagybánya sz kir. r. t. város meleghangú részvétiratot intézett az elhunyt főur családjához. Most Teleki Pál gróf a következő levélben köszönte meg a város részvétét: Nagyságos Polgármester Ur! Igen jól esett mindnyájunknak Nagybánya városának, melyhez szegény megboldogult Atyámat oly sok emlék és oly bensőséges szeretet fűzte, őszinte, meleghangú részvétele nagy bánatunkban. Fogadja kérem nagyságos Polgármester ur és legyen kegyes Nagybánya mélyen tiszgéitek Máriskó és a fia, Pál, óiig len történtek a következők. II. — Az édes anyjának én szoktam felolvasni a leveleit. A nénémasszony tud ugyan olvasni, de szeme megszokta a Rózsáskert kövér betűit. — Köszönöm a jóságát, Mártha. Én örülök, hogy eljön az édes anyámhoz, de azt hallom, hogy a nagybácsinak nincs tetszésére, hogy én szóba állok a néppel. Én nem vagyok ellensége se a bárónak, se a papnak. Csak a népnek a barátja vagyok. Azt szeretném, ha minden asztalon lenne egy darab kenyér. A becsületes, verejtéke» munka kenyere. Nemes Mártha, vér szerint testvérhuga a papnak, félig parasztosan öltözve, esdő, áhitatos nézéssel hangatta a Pestről haza került ifjút. Majd csendes, alázatos hangon szólt: — Urbácsi beszólni szeretne magával, Pál. Boldogságom, büszkeségem volna, ha megértenék egymást. En szoktam felolvasni az újságját, érzem, hogy ő nem akar rosszat De mikor a kicsi széken ülve, az olajos lámpa fényénél olvastam a leveleit, vagy a fonóban, a minap, mikor beszélt a nagy és a kicsi gépről, a kalapácsok, üllők szerepéről, a szénről, a mi lent hever a föld gyomrában, s fölforralja a vasat és az ételt, óh akkor kipirul halvány arcom s azt mondom, hiába, urbácsi, ez az igaz, ez az igaz! . . . Ezt a beszélgetést csupán annyi előzte meg, hogy Benkő Pál haza érkezett Budapestről, hol egy gépgyárban munkavezető lett, s tüzes lelke volt a társadalmi rendet felforgatással fenyegető munkásmozgalomnak. A uagy, unalmas esték becsalogatták a fonóba, s mikor szóiani kezdett, nem pergett az orsó, nem zizegett a szorgos ujjak között a szalma, nem villogott, ugrándozott a kötőtű, minden szem, ajk, tekintet lázzal fordult feléje, s mélységes csendben figyelt Mint a virágmag a hömpölygő tavaszi levegőben, elszálltak, elröpültek a szavai, s falu- szerte azt adták- vették, bonczolták, nagyították és összevonták. Mártha felvitte a papiakba az uj apostol igéit, de amit befogadott az ő szerelmes szivének porhanyó földje, az termésverő jégeső volt a nagybácsi előtt, mely végromlásba döntheti, a mit ő huszonöt év alatt épített. Mártha aranyhidat óhajtott volna építeni a nagybácsi és Pál között, azonban minden buzgósága hiábavaló volt. Hoszas kérésre reászánta magát a nagybácsi és egy este fölkereste Pált. — Fiam, örvendek, hogy édes anyád látására haza jöäsz. Ez egy más világ, mely lassan átalakulhat, jobbá lehet, de a te újkori beszédeid szikrák, melyek föigyujtanak mindent, s romba dől az is, amit lassan fölépitgettüuk. Az a kultúra, ami Nyugaton van, nincs meg nálunk, s az a munkás-öntudat, ami ott sikeressé teszi a munkásság küzdelmét., nálunk, a mi földetturó népünknél hírből sem ismeretes. Különben más leszel te is, ha megállapodol. Ha fészket rakol. Ha lesz, ami tiéd. s amit szeretsz. Egymást azonban nem győzhették meg. Lobogó haraggal, fölhevült lélekkel hagyta ott a makacs, elveiben szilárd Pált. Reggel megtiltotta Márthának, hogy valaha vele szóba álljon és a ■■ Kapható mindenhol, bh Árj egyzóket kívánatra küld természetes árványviz gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan; a leg- :::: utóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. :::: Kapható mindenhol.
