Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1913-02-27 / 9. szám
2 NAGYBÁNYA 1913. február 26 országosan pusztító áradat hullámai városunk falai közé be ne törjenek. E becsületes munkának s a humánus törekvések teljes mértékben való megvalósításának eredménye az a 23 - 24 ezer koronával kevesebb üzleti haszon, melyet a városi takarékpénztár 1912. évi üzleti zárószámadásai tüntetnek föl. S ismételjük, hogy ez az eredmény dicséretreméltóbb, mintha a takarékpénztár bárminő óriási hasznot is ért volna el. Mert szofizmának tetszik ugyan, de úgy van, hogy ezúttal sokkal kevesebb munkába, fejtörésbe és gondokba került volna a több haszonnak. mint a kevesebbnek az elérése. Nem kellett volna ehez más, mint a polgárság érdekeit figyelmen kívül hagyni s a kényszer- helyzetet csupán az Üzletszerűség szempontjából mérlegelni s hasznosítani.. . ... Szinte inczidentaliter, ötletszerűen került most napirendre a városi gyógyfürdő s az ezzel kapcsolatos szanatórium felépítésének kérdése, melynek megvalósítását mi egy évtizeden át any- nyiszor sürgettük. Egy derék, tehetséges, ambicziózus fiatal orvos, dr. Kosutány István, városunk illusztris díszpolgárának: dr. Kosutány Ignácz kolozsvári egyetemi tanárnak fia hozta napirendre ezt a kérdést s egy hevenyében összehívott értekezlet előtt gondosan kidolgozott memorandumot olvasott föl, melyben nagy vonásokban körvonalazta, hogy ő miképpen s mily eszközökkel vélné leghamarosab- ban elérhetőnek azt, hogy a gyógyfürdő és szanatórium ügye tető alá hozassák. Kétségtelen, hogy ez a jelenlegi válságos időkben nagy és fogas kérdés; nehezíti a helyzetet a város anyagi kimerültsége is, mely eleve kizárja azt, hogy a város áldozatkészsége pénzbelileg igénybe vétessék, de mi mégis azt hisszük, hogy kitartással s egy kis spekulativ szellemmel a kérdés mégis csak megoldható lesz. Ez a kérdés az előkészítésnek nagyon is kezdetleges stádiumában lévén, csak természetes dolog, hogy azzal mi most részletesen nem foglalkozhatunk. Megvárjuk a kiküldött bizottság elaboratumát s akkor majd hozzászólunk a kérdés minden fázisához. Egyet azonban már most hangoztatnunk kell Bár a gyógyfürdő s szanatórium egymást szervesen kiegészíti s egy czél felé tör mindkét alapítás s mind a kettő nagyban fogja emelni az idegen forgalmat is, mégis azt hisszük, hogy úgy a gyógyfürdő, mint a szanatórium kérdése egymástól függetlenül s önállóan is megoldható kérdések és semmi ok sem szól amellett, hogy ez a két dolog a város erkölcsi s bizonyos anyagi támogatásával ugyan, de mégis együttesen s a legsajátosabb magánvállalkozás keretében valósittassék meg. Ezzel azonban nem azt akarjuk mondani, hogy a két alapítás ne egy időben hivassák életre, mert ennek csak a közös czél látná hasznát, hanem azt, hogy ne együttesen, egy tőkéből s egy vállalkozó kezeiben. A szanatórium lehet magánvállalkozás; de a gyógyfürdő létesítésénél a városnak oly értékes természeti kincsei kerülnek forgalomba s értékesítésre, hogy annak gvümölcsöztetéséből a város magát ki nem zárhatja s kizárólag egy magán kézbe át nem engedheti. Azt hisszük, hogy a megtartandó tárgyalásoknál ez az elv lesz irányadó, ami azonban korántsem zárja ki azt, hogy a szanatórium létesítésének ügyét is a legmelegebben föl ne karoljuk. é. in. Nyelvtisztogatás. Február 26. A porosz képviselőház ügyrendjével és házszabályaival fogialkozó bizottság javaslatot készített arról, hogy ha már az egyes képviselők szónoklatait nem is lehet hivatalosan meg- fésülni, legalább a porosz képviselőház hivatalos megnyilatkozásaiból: az elnöki kijelentésekből, a Ház naplóiból és a törvényszövegekből száműzzék a nem tiszta németszavakat és szólásmódokal. Egy kevés kárörömmel kell tudomásul vennünk azt, hogy erre szük.ég van, hogy nemcsak a mi szegény, idegen fajok és idegen beszédű népek közé beékelt magyar nyelvünk szorul rá az ilyen tisztogatásra, hanem a német nyelv is. Holott a németség rengeteg nagy, egységes nyelvterületben fekszi meg Európa közepét s a német nyelv olyan gazdag szavakban, hogy ugyanarra az egy fogalomra négy-öt hasonló és egyenértékű kifejezése van. A mi magyar nyelvünket a germanizmusok fenyegetik. Egész középosztályunk számára a német nyelv jelenti a világnyelvet A mi számunkra a német sajtó, a német tudományos irodalom a legkönnyebben és legolcsóbban hozzáférhető Magái a fővárost, Budapestet is az utolsó évtizedek fáradságos munkájával kellett elhódítani a németségtől. Az európai kultúra a világmüveltség közvetítője a mi számunkra már hosszú idő óta és még hosz- szu ideig a német, nem csoda hát, hogyha ezen a kultúrán rajta ragad a germán bélyeg és nem csoda, hogyha az uj cs uj fogalmak jelzéséhez nehezen és csak lassú törődéssel simuló nyelv az uj fogalmakhoz már készen veszi át a németben kicsiszolt és formát kapott szavakat. A német nyelvnek a latin szavakkal van hasonló baja. Hasonló okból, mint mi nálunk a német szavakkal; a német nyelvben még abból az időből maradtak meg ezek a latin szavak, amikor a németség számára még a latin tudomány és a latin nyelvű irodalom közvetítette a műveltséget. A porosz képviselőház ügyrendjével és házszabályaival foglalkozó bizottság javaslatában egész tömegét mutatja ki ezeknek a jövevény szavaknak, amelyek ma már annyira otthonosak a német nyelvben, hogy még akkor is a toll végére kerülnek, hogyha semmi szükség rájuk, mert meg lehet találni a tökéletesen hasonló jelentésű és a latin jövevénnyel egyenlő értékű lelivér germán szavakat Mi az oka annak, hogy ezek az idegen szavak még is a nyelv hegyén és a toll végén ficánkolnak ? Hogy a magyar szavak egyöntetű hangjátékát germán, a német nyelvet latin szavak szakítják meg bántóan minduntalan? Természetesen csakis a lustaság, egyes egyedül és kizárólag a nemtörődömség, mely hanyag közönyösséggel azt a szót helyezi be a többiek rendjébe, amelyik éppen önként kínálkozik, akkor is, hogyha ennek a fogalomnak szebb és ideillőbb kifejezése van az eredeti és tőzsgyö- keres szavak között. A nyelvűek azonban nemcsak a tolakodó jövevény szavak a szépséghibái. Csodálatos és hihetetlen, hogy különben intelligens, müveit és olvasott emberek is sokszor milyen rettenetesen rosszul, fületlépően használják az anyanyelvűket. Az idegen szavaknál sokkal csúnyábbak és sokkal veszedelmesebbek az idegen izü szórendek és mondatkapcsolások. És azután a pongyolán is helytelenül használt igeidők és ragok, a képzők teljes félreértése, hanyag odabigygyesztése oda, a hova nem valók, olyan vonatkozásban, ami messze állana ezektől a szegény, egészen más hivafásu képzőktől. Azonban ez még mind semmi Tömérdek ember az egyes szavak jelentőségével, súlyával sincsen tisztában, igen sokan egyáltalában nem értenek ahhoz, hogy segedelem támogatja a nyárádmenti nyurga legényeket Alig-alig várták az indulást. Pünkösd vasárnapja előtt éppen egy héttel kell megindulni a mikházi keresztaljnak. S amig végiglépkedoek az apró, szentföldi falucskákon, nő, dagad az énektő búcsus sereg. A végén hatalmas táborrá válik. Cseng a csengetyü ezüstösen, tisztán, messzire elkiabálón, peregnek a dobok, lengnek, lengedeznek a zászlók, illatos tavaszi virágfözérek úsznak, libegnek utánuk, mint megvillanó angyalkarok. A piros selyemszalagok nyugtalankodnak a rengő levegőben. S a fehérfejü sziklák alázatosan dobálják át egymásnak ölébe a föibugó, viharzó, édesbus dallamot: »Magyarországról, romlott hazánkról, Ne felejtkezzél el szegény magyarokról«... Szembejövő szekerek, kocsik megállnak, kitérnek. Urak és parasz'ok kalapieemelve hódolnék ennek a tüzes, daioló seregnek, mely áfszellemüiten, boldogan, minden földi fáradtságot, bajt elfeledve, napsütésben, szakadozó záporban, bíboros hajnalon és árnyas alkonyaton megy, megy a csiksomlyói csodatevő Mária elé . . . A köröndi nagy hegy alatt hosszú pihenő volt. Terebélyes cserfák hüs árnyékukat kinál- gatták, Korond pataka friss csobogással csalogatta a tikkadrakat. Ezer virágos, himes rét puha szőnyegnél kívánatosabban vonta megához az elbágyadtakat. Berecz Ábel is ledőlt egy bokor tövébe, haza gondolt fölnevelő öreg anyjára, aki sirva csókolta meg a határszélen. Ekkor baloldalról, észrevétlenül hozzálépett Györgyjakab Mária és szólott hozzá szeretettel: — A feje nagyon izzadt, keljen föl az árnyékból Ábel. — Köszönöm a gondosságodat, Márika. Meg is cselekszem, ha te kívánod, mert te csak jót kívánhatsz. A fiatal leány hosszas csend után azt kérdezte : — Most már nem megy többé ugye vissza a városba? Nevelőanyja, Ágnesnén mindig siratja magát. Alig győzöm vigasztalni. Ágnesnén nagyon szereti magát. Itt karmazsinvörös lett, elhallgatott. A legény pedig fölállt s hosszan, mosolyogva nézte a Márika hajnalos arczát. — Szépen gyűjtögettem a szolgálatból, de szeretném megvenni a kőhéri berket is. Már csak pár forint keli. Aztán ... az Isten megsegít, a mi még hiányzik . . . — Én is imádkozom azért ... — sóhajtotta önkéntelenül Márika. S Ábel kalapjára, mely a földön heveri, belefüzött egy szál piros rózsát. A legény ávette a kalapo', megszagolta és megdicsérte a virágot Majd arra kérte a leányt : — Az átalvetőd megnyomja a te gyenge válladat. Add csak ide, lelkem . . . Kapható mindenhol! A BIKSZÁDI Árjegyzéket kívánatra küld a Bikszádi gyógyfürdő igazgatósága. természetes ásványvíz gyógyhatása hurutos bántalmaknái páratlan. A legutóbbi termésű savanyú uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. Kapható mindenhol!
