Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-20 / 12. szám
1913 márczius 20. NAGYBÁNYA 3 — Anyuka, keljünk fel már! Eszébe jutott, hogy ma jönnek a gavallérok, kezökben az illatos üvegecskékkel, hogy leöntözzék őt, Sárika kisasszonyt, amint pajkosan az utcza elnevezte. S eszébe jutott sok más dolog is. A sok czifra, ékes czukor-tojás, galambok, báránykák, madárfiókák, melyeket már előző napon oly szépen elrendezgetett, hogy majd a rokonszenv kisebb vagy nagyobb megnyilvánulásai szerint fogja azokat a gavallérok között szétosztani. — »Mitlószé« lesz a »gajamb«; »Gyujká- nak« jó lesz a kis tojász is! Gabinak, a »josz- nak« nem adok semmit. Ilyenforma gondolatok kóvályogtak Sárika kisasszony fejében, majd eszébe jutván, hogy mielőtt a gavallérok ellepnék leányszobáját, jó lesz elropogtatni egy czukor-nyuszit, megsürgeté édes anyját: — Anyuka, keljünk fel már! Anyuka kénytelen kelletlen engedett és Sárika kisasszony már hét órakor hófehér ruhácskában, hullámzó kékszallagos hajjal, rendkívül komoly, méltóságos arczczal, érezve, hogy ő a nap hőse, sétálgatott a virágos udvaron, arra is kiterjedve figyelme, hogy lakkczipőcskéjét az udvar porondja, valahogyan be ne piszkitsa. És Sárika, a négy éves baba, egy tizenhat éves leány türelmetlenségével várt és egyre kérdezte, hol apuskát, hol anyuskát: — Mikoj jönnek máj a gavalléjok? De azok a csúnya gavallérok csak nem akartak jönni. Elmúlt nyolcz óra, kilencz óra, tiz óra, tizenegy óra s még mindig nem mutatkozott az udvar látóhatárán egy sem. Sárika kisasszony pedig várt, egyre várt egy tizenhat éves leány türelmes türelmetlenségével. A családi fiaskó ekkor már konsternálni kezdte anyukát is, aki időnként mérges pillantásokat vetett a ház feje felé. De mi tagadás benne, a kudarcz erősen és igen érzékenyen kezdte érinteni a ház fejét is. — Maga az oka mindennek! tört ki végre anyuka, gyilkos tekintettel méregelve a ház urát. A ház büszke feje pedig két kérdőjellé zsugorodott össze. — Igen, igen, maga! A járványtól való nagy félelme elrettent mindenkit a háztól, senki sem mer idejönni s most a maga bogarait Sárika érzi meg! Sárika pedig még mindig a legkomolyabb arczczal, méltóságosan rótta a virágos udvar homokját, arra is ügyelve, hogy lakkczipőcskéje mindig tükörfényes maradjon és várta, mikor jönnek a gavallérok. A meg-megujulóélénkebb családi jelenetekre már éppen arra határoztam el magam, ha kell, bármi áron talmi gavallérokat szegődtetek a falujában a kontraktusokat. No meg milyen gazda, pedig nincs apja már a szegénynek s két kis testvérét nevelteti .. . Büszke vagyok rá, Marczi, büszke . . . A kis Zsuzsika toppan be. De siet is, hogy ne hallja, hogy uno3untalan őt dicsérik. No meg az a Marczi bácsi még int a szemével s megcsippenti az arczát. — Megbecsüld, leányom megbecsüld . . . Be rosszul esik a figyelmeztetés. Tudja is Marczi bácsi, hogy mennyire becsüli ő. Bizony, amikor egy évnek előtte itt settenkedett Kispál Mihály Laczija, kiutasította érte. Érte, csak érte. Mert még az édesatyja is szinte feléjük hajlott. Nem, nem én máshoz, édes János . . . Fogadta három évnek előtte és im, meg is tartotta szavát. Hát nem igaz becsülés ez ? Az első szobából kitekint az utczára néző rozmaringos ablakból. Hiába, mégse jönnek még. Könnyű felhő száll hófehér, tiszta homlokára. Hanem várja a dolog a konyhában, oda kell Sárika leöníözéséhez, mikor az anyuka végtelen gyöngédséggel odaszólt Sárikához : — Jer kis violám, kis bogaram, úgy sem jönnek már a gavallérok. Majd elviszlek délután kocsizni, iparkodott őt vigasztalni. Sárika szemei tágra nyíltak, majd örömmel kiáltott fel: .— Nem jönnek? Haja Istennek! Legalább megmaradnak a tojászaim, nyusziaim, bárány- káim ! És egyszerre homokos lett örömében m:g a lakkczipőcskéje is. é. m. Márczius 15. Ha nem is a múltakhoz hasonló fényes, nagyarányú ünnepségek keretében, de hagyományos kegyelettel, meleg bensőséggel ünnepelte meg városunk közönsége a nemzet újjászületésének csodásán nagy napját: márczius idusát. A ragyogó históriai évfordulón a nemzet szivével dobbant össze ez ősi bányaváros szive s a jelen megdöbbentően sivár, szomorú viszonyai közölt erőt a múlt dicsőségéből merített. A márcziusi ünnep alkalmából a város lobogódiszt öltött s a verőfényes, csillogó, tüzes tavaszi nap is ezúttal köszöntött ránk először. Istentiszteletet tartottak az összes templomokban, melyeken részt vett a tanuló ifjúság s nagy ünneplő közönség. A r. kath. templomban Szőke Béla, a g. kath. templomban Brebán Sándor, az izraeliták templomában Fuchs Benjamin tartották az istentiszteleteket. Óriási közönség gyűlt össze a reíormátusok- nak délelőtt 9 órakor tartott istentiszteletén, melyen ez alkalommal dr. Kováts István szatmári ref. lelkész tartotta az ünnepi beszédet. Kiváló, előkelő szónoknak bizonyult s beszédével nagy hatást ért el A templomokból az állami főgimnázium tornacsarnokába özönlött a közönség, hol délelőtt 10 órakor zajlott le a Petőfi-őnképzőkör ünnepélye. Az ünnepi beszédet Pásztor István vezető tanár tartotta. Magvas beszéde mindvégig magas színvonalon mozgott s lendületes szavai utat találtak a szivekhez. A közönség zajos tetszéssel és tapssal fogadta az ünnepi Programm minden számát, melynek Krizsán Sándor, Silberberger Mór, Kuhajda Sándor és Jég Gyula voltak a szereplői. Az ünnepélyen Borbás Géza sietnie. Ők késnek, de csak itt lesznek nemsokára. Itt bizonnyal. Az öregek mellett eloson, fürgén, nesztelen, mint egy kis őzike s szalad a konyhába. Óit is bosszankodás várja az ártatlan kis galambot. Búbos Katicza néni is mindig csak róla beszél. Amig réczét tépázott, csak őt magasztalta. Hogy a katonaságban, itthon, tánczban, anyjánál, idegen helyen mily becsületes, tisztességtudó az a Nemes János. Már olyan legény messzi vidéken nem terem, nem, Tercsi, ugy-e Tercsi ? S igent int a Tercsi, továbbá Biri, Rózsi Julis néni, szóval az egész segítő asszonynépség. S mit tenne mást Zsuzsika, mint pirul, egyre pirul, mint a szellőben suttogó kalászok között a pipacs-virág. Távolról csengettyüszó hallszik. A szolgák, akik tisztára simították az udvart, előfutnak, uj, fényesre puczolt csizmájukban. A galambbúgós kapu két szárnya széttárul s csilingelve vígan gurul be rajta egy sárgára festett, tűvel hegygyei tanár dirigálása mellett nagy sikerrel részt vett a főgimnázium énekkara is. Ezenkívül úgy a polgári leányiskolában, mint az elemi iskolákban is iskolai ünnepélyeket tartottak. Este a Polgári Körben volt közvacsora, melyen mintegy százan vettek részt. Tordag Imre elnök szives szavakkal üdvözölte az ünneplésre összegyűlt társaságot s átadta a Széchényi-serleget az est ünnepi szónokának : Török Theofil minoritarendi áldozár- nak. Török gyönyörű beszédben méltatta márczius idusának nagy jelentőségét. Nagy tűzzel, vervvel beszélt s valósággal extázisba hozta hallgatóságát. Szerencsg József, a Kör tiszteletbeli elnöke összetartásra, megértésre buzdítva a polgárságot, poharát az ünnepi szónokra ürítette. Stoll Béla, a Kaszinó elnöke, a Kaszinó nevében emelt poharat s igen szép beszédben emlékezett meg a nemzet ragyogó, nagy napjáról. Óriási lelkesedést keltett Tréger Lajos gyönyörű szavalata, aki gyújtó hatással egy hazafias költeményt adott elő Ezeken kívül még számtalan toaszt hangzott el s a társaság a kora reggeli órákig maradt együtt a legjobb hangulatban. Az iparos ifjúság önképzőköre szintén lelkesen ünnepelte meg a nagy nap emlékezetét. Révai Károly, az ismert poéta tartotta az ünnepi beszédet nagy hatással; majd Sztracsangek Béla, az önképzőkör elnöke adott elő élénk tetszés mellett egy hazafias költeményt. Az ünnepély lezajlása után közvacsora volt. A Népotthon márczius 16 án, vasárnap délelőtt rótta le kegyeletes érzelmeit a dicsőséges napok iránt. Az Otthon tagjai a városház elé vonultak, melynek falába van a Petőfi-emléklap illesztve. Ezt a Petőfi-emléket megkoszorúzták, majd Császg Bálint, a Népotthon titkára mondott hosszabb, nagy tetszéssel fogadott ünnepi beszédet. Az ünnepélyt, melyen részt vett a munkásság énekkara is, Szabad Károly, a Népotthon elnökének megnyitó beszéde vezette be. HÍREK. Márczius 12. Személyi liirek. Harácsék László miniszteri tanácsos a húsvéti ünnepekre városunkba érkezett. — Bodnár György kir. tanfelügyelő az iskolák látogatása végett városunkban időzött. megrakott kocsi. Jóságos arczu öreg néni ül a középen, körülötte piros-pozsgás arczu, fekete- szemű gyerekek sorjában, mint a fán a mosolygó piros, kerek almák. A fiuk szépen ünneplőbe bujtatva, kimosdatva. A konyhából kicsődülnek a segítő asszonyok és leányok. Sugárzó arczzal intenek a kocsi felé. Az ülésről vidáman, ragyogó szemekkel ugrik le a sugártermetü, vállas, egyenes szál legény. Nemes János. ölelve, magához szorítva szedi le az apróságot. Baczó Pál és Marczi a zsalus ablak szárnyán át nézik a kedves jelenetet. Baczó Pál uram pedig boldogságban úszva, remegve súgja Mártonnak : — Ez az . . . A B1KSZADI Kapható mindenhol! Árj egyzéket kívánatra küld a Bikszádi gyógyfürdő igazgatósága. természetes ásványvíz gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan. A legutóbbi termésű savanyú uj borral vegyítve Kapható kitűnő italt szolgáltat, mindenhol!
