Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1913-06-12 / 24. szám
évfolyam. 1013. j’.3 niTj,e nó 12. 2^-ilr sz ÜSKÉI£>í;XIOX>A11MX MIUTIZjAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MI H Á L Y. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 54 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvételnek Kovács Gyula kBnyvkereskedő üzletében Is. Belügyi reformok. Junius 11. Egy hosszú félhivatalos híradás szerint lázas munka folyik a belügyminisztériumban. Óriási fontosságú törvényjavaslatok előkészítésén dolgozik a kodifikáló osztály s valóságos légiója az alapvető belügyi, közjogi és közigazgatási törvényjavaslatoknak fogja foglalkoztatni jó hosszú időn keresztül a parlamentet. Az autentikusnak látszó híradás szerint a választóreformmal kapcsolatos választóterületi törvény kidolgozása foglalkoztatja a belügyi kormányt és ez a fontos politikai törvénytervezet rövidesen teljesen elkészül. Ezt megelőzőleg már legközelebb a megvitatás elé kerülnek a választások ellen való bűntettekről és vétségekről, valamint a választási bíráskodásról szóló törvényjavaslatok, melyeket az igazságügyminisztériumban készítettek el s most tettek át a belügyminisztériumba. Az utóbbi törvényjavaslat szerint a választások elleni való petíciók fölött a jövőben nem a kúria, hanem a közigazgatási biróság fog Ítélkezni. Kiváncsiak vagyunk arra, hogy a közigazgatási bíráskodásban már elkerülhetetlenné vált alsóbb és középfokú bíráskodást behozza e a parlament, mert az egyfokú közigazgatási biróság már ma is alig-alig tud megfelelni egyre bővülő óriási munkakörének (ami a választások fölött való bíráskodás átruházásával nagy mérvben kiterjesztődik); másrészt a közigazgatási bíráskodás természete, a jog uralmának a közigazgatás óriási terrénumán való biztosítása is megkívánja a több fokon való közigazgatási bíráskodást, tehát az alsóbb és középfokú közigazga juris- dikció behozatalát. Munkában van és rövidese ü az 1912 évi 58 ik törvénycikk dóinak megfelelően az uj város. is, benne a városi autonómia, a városok háztartásának modern szabályozásával és a rendőrség államosításával, valamint dolgoznak már a községi törvény gyökörét a ke való ellem ,T^ett léim _E végtn nentJányo^k hát mái autonómia szervei fölött itályosabb gyakor. 1 * * kiterjesztik.“ ’ispánokat megfe ík ellátni, többé közséi ie* keres alakításán is. A belügyi igazgatás körébe vág a szegény ügy országos rendezését célzó törvényjavaslat, a gyógyszerészeiről szóló, továbbá az uj fürdőtörvény. Ezen nagy- fontosságú kérdések szabályozásainak tervezete nagyjában már elkészült s a kidolgozás is oly gyors tempóban halad előre, hogy a javaslatok rövid idő alatt a belügyminisztériumból a többi érdekelt kormányhatóság elé kerülnek hozzászólás és revízió végett Országos érvényű.belügyi kormányrendelet fogja szabályozni a repülőgépek közlekedésének kérdését, alapul véve e tekintetben a Német- és Franciaország - ban érvényben álló rendszabályokat és az 1910. évi párisi internacionalis kongresszus határozmányait. Ami az autentikus félhivatalos híradásból bennünket legközvetlenebbül ér- dekel és — hozzátehetjük — legjobban meglep, az, hogy „rendeletileg fogják szabályozni a községi önkormányzat ellenőrzésének kérdését és a főispánok jogimositái 5iimj 5yökeres 1 eionfijáról, csupán sze- ! rényen a községi önkormányzat szerveinek hatályosabb ellenőrzéséről és e végből a főispáni jogkör kiterjesztéséről, valamint a főispánoknak megfelelő uti- általánynyal való ellátásáról. Minő gyors és meglepő változása ez az időknek és a felfogásoknak. De hát a községi önkormányzat szerveinek, vagyis tulajdonképen a jegyzőknek a hatályosabb ellenőrzése végett nincs szükség a főispáni jogkör nagvobb- mérvü kiterjesztésére. A főispán az 1886. XXI. XXII. XXIII-ik törvénycikkek értelmében újabb jogkiterjesztés nélkül is elég hatályosan gya- I korolhatja a községi adminisztráció fölött való kontróljogát Fegyelmit is indíthat és bármely miniszterrel indíttathat az elöljáróság tagjai, a jegyzők ellen, azokat fel is függesztheti, hiszen a középkorba illő községi és törvényhatósági fegyelmi törvényeinknek a tisztviselői függetlenséget negáló dispoziciói szerint valamennyi autonóm hatósági közeg ki van szolgáltatva fegyelmi tekintetben a főispán és a miniszter kényekedvének. Ugyanott leszünk, ha a jegyzők államosítása helyett a községi autonóm-szerA „Nagybánya“ tárczája. Kékike megtalálja az arany virágot. Egyszer a gazdag ember kiment a szegény szigetre és nagyon megszerette azt. Miért, azt a gazdag ember sem tudta megmondani, de nagyon megtetszett neki; lehet, hogy emlékeztette egy rég elfelejtett gyermekkori emlékre, vagy valami szép álomra. Megvette a szigetet, egy villát épített rá és tele ültette fákkal, bokrokkal, virágokkal. A kikötő a kapu előtt épült; volt saját hídja zászlóruddal és fehér csónakokkal; hatalmas tölgyfák árnyékolták be a házat és friss szellő járta át a zöld pázsitokat. Volt mindene : fele- sége, gyermeke, szolgálói, lovai; mindene volt hál csak egy dolog hiányzott; csekélység az egész de a legfontosabb valamennyi között, és erről feledkezett meg: a forrásvízről. Ásatott kutakat; robbantott sziklákat, de nem jött más sós sárga viznél. Azt leszűrték, kristálytiszta lett, de mégis sós izü maradt. így köszöntött be a gond. Ekkor jött egy az Urlól megáldott férfiú, kit minden vállalkozásában szerencse kisért és a kinek a világon nagy hire volt. Emlékszünk, hogy gyémántboiját a sziklába szúrta, mint Mózes, és a sziklából forrás buggyant elé. Most tehát gyémánttal próbáltak furni, hogy itt is mint másutt vizet kapjanak. Beletúrtak száz tallér!, majd ezret, sőt talán még többet is, azonban csak sós vizet kaplak, ügy látszott, hogy nincs áldás a munkájukon és a gazdag ember észrevette, hogy nem mindent lehet pénzért megkapni, még csak egy korty friss vizet sem, hogyha nincs szerencséje. Nagyon elszomorodott és az élet sem mosolygóit rá többé. A sziget iskolamestere, a ki bújta a régi könyveket, elküldött, valami bölcs öregért, az is eljött a varázsvesszővel, de ez sem segített. A lelkész már okosabb volt. és összegyüjiölfe egy szép napon az iskolás gyermekeket és jutalmat tűzött ki, ha valamelyik ráakad egy olyan virágra, amelyet arany virágnak hívnak és a mely megmutatja a forrást. — Olyan a virága mint a palástfünek, és olyan a levele mint a mandulavirágnak, vagy másképpen kötözőnek. A legfelső levelén pedig aranypor ragyog. El ne felejtsétek! — Olyan a virága mind a palástfűnek és olyan a levele mind a maudulavirágnak, — ismételték a gyermekek s kiszaladtak az erdőbe, mezőre, az aranyvirágot keresni. De egyikük sem talált. Egy fiúcska visszajött kulyatejjel, a melynek ugyan aranysárga virágja volt, de mérges, igy hát nem az. Lassanként azután elfáradtak a keresgélésben. Volt azonban egy kis lányka, a ki még nem járt az iskolába ; atyja katona volt és most egy kis majorban gazdálkodott, inkább szegénységben, mint jómódban. Egyetlen kincse ez a kis lányka volt; a faluban Kékikének hívták, mert mindig égszínkék kabátkában járt széles újakkal, amelyek, mikor szaladgált, ide-oda lebegtek. A kékike különben egy kék kis pille, amilyent nyáron a mezőn annyit látni, szárnya a lenvirághoz hasonlít, valóságos repülő lenvirág. (Kékike, már t. i. a katona lánya, csodálatos egy gyermek volt; oly értelmesen beszélt, hogy senki sem tudta, honnan szedi a szavakat. Az emberek mind nagyon szerették, de még az állatok is ; a tyúkok, a borjuk utána mentek, és még a bikát is megsimogatta. Gyakran járt egyedül, el-e!maradf, de aztán visszajött; és ha valaki kérdezte, hogy hol volt, nem ludta megmondani. Azután meg oly sokat tudóit mesélni.) Oly ritka dolgokat látott! Találkozott öreg férfiakkal és asszonyokkal, a kik neki ezt meg azt mondták. A katona nem sokat törődött vele, hogy mit csinál, mert sejtette, hogy van a lánynak valakije, aki megvédelmezi. * Egy reggelen elindult Kékike virágot szedni. Apró léptekkel sietett hegyen völgyön át; énekelgetett magában olyan da’okal, melyeket még sohasem halott és nem is tudta, hogyan jutottak eszébe. A reggeli nap derülten ragyogott, a levegő éies és metsző volt, a harmat illatozott és a friss szellő pirosra csípte kicsi orcáját. Mikor az erdőbe ért, találkozott egy zöld öreg emberrel. — Jó napot, Kékike! szólt az öreg. Én vagyok a Napsugár kertésze. Jere velem, hadd mutassam meg néked virágaimat.
