Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1913-05-29 / 22. szám

4

NAGYBANYA

1913. május 29.

Liliputi primadonna c. kupiét. Azonban nem annyira éneke tetszett, mint tánca. Igazi paródiája volt a szokásos primadonna allűröknek Hány mozdulatában ismertünk rá a sablonos bájmulogató trükkökre. Mily komikus hatású volt látni ezeket a csöppségtől, miméivé ártatlanul a nagyok kiszámított fogásait. A közönség telt házat csinált s lelkesen tapsolt a szereplőknek.

Pénteken szintén Eysler volt műsoron A már nálunk is eléggé ismert Asszony faló-1 uji tották fel zónában. Azonban a zóna csütörtököt mondott, alig voltak harmincán a nézőtéren. Az előadás pedig megérdemelt volna nagyobb publikumot is. A címszerepet Sümegi játszotta nála megszokott rutinnal és hozzá igen jól énekelt. H. Balla Mariska (Tilda) és Dénes Ella (Mary) nagyban fokozták az előadás sikerét. Zsoldos Donogáját szintén csak dicsérhetjük, mig Szalóki tisztiszolgája mesés alakítás.

Szombaton ismét újdonságot mutattak be, a Kis dobost. Ritkán szokott az olyan daraboknak, melyeket a főváros elkerülésével külföldről importálnak a vidékre, valami nagy sikerük lenni. Természetes is; ha a főváros csinálja a reklámot, akkor még a fércművek is érdeklődést keltenek. Viszont csak a vidéken bemutatott darabok közül hirtelenében alig tudnánk az Erdészleányon kívül még egyet mondaui, mely nagyobb hírnévre tett szert. A Kis dobos is minden tekintetben rászolgált a dicséretre. Szövegkönyve szentimentális mesét dolgoz föl, igaz, megtűzdeli sok-sok kétes értékű, hatásvadászó jelenettel; de hát az operettben sok mindent elnéz az ember. Zenéje pedig kiváló alkotás. Kiválik a mostani tucaloperettek közül. Az előadást pontos rendezés, ügyes játék és pompás ének jellemezték. Dénes Ella (Rositta) ismét neki termett, temperamentumos szerepben brillírozott s ügyes énekével váltott ki nagy hatást a közönségből. Pintér Irma a címszerepben bájos játékával feledtette hangjának nem énekes szerepre való termettségét, de még ennek dacára is pontosan énekelt. Sümegi (Romberg) ismét talpraesett alakítással és énekkel gyönyörködtetett. Borbély prófosza elsőrangú kabinetalakilás Ő is olyan oszlopos tagja a társulatnak, kire sohasem lehet elég dicsérő szót találni. A töbhi szereplők közül megemlítjük P. Szepessy Szidit (Sári), Nagy Gyulát (riporter), a betegségéből felgyógyult Szendrői (Zierhuber). Néző kevés.

Vasárnap Offenback régi szép operettje, Orfeusz az alvilágban volt soron. Jól esett viszontlátni ezt az átkozottul huncut bohóságot bűbájos muzsikájával. Kár, hogy manapság már nem értik meg annyira a benne rejlő maró szatírát, mint régebben. Ma azonban más célt szolgálhat. Úgyis kevéssé tanulják meg az iskolában a mythologiát, ki kellene rendelni rá a diákságot, hogy a görög mondák és istenélet

A következő pillanatban egy kemény kis pofon csattant el a gácsér-bajuszu ur arczán. Az meghökkenve lépett hátra. Az asszonyban pedig egyszerre felébredt az energia.

— Hé, Benczédi ispán — kiáltotta — vigyen engem rögtön haza. Százasokat kap jutalmul. De ha nem engedelmeskedik, az urammal számol...

— Parancsára, nagyságos asszonyom — kiáltott az ispán, és felugrott a szekérre.

— Óh, a gazemberi — csikorogta Ábris

bácsi.

Az asszony a szekérre ugrott és az ispán a lovak közé csapott. A szekérzörgés, lódobogás csakhamar elhalt az éjszakában.

A lápi tűz mellett ott maradt a két férfiú és dühösen nézett egymásra.

— Felültünk, princzipális ur — mondta j végre a gácsér-bajuszu.

Ábris bácsi vasvilla-szemekkel nézte a fiatal urat. Keserűen felkaczagott:

— Hogyan is bízhattam ilyen majomra ezt a dolgot? Egy ilyen fajankóra, ilyen suszterlegényre . ..

A gorombaságok áradatát még az sem akasztotta meg, hogy a vadászkalapos azt válaszolta, hogy mehetett volna Ábris bácsi maga, vagy akármelyik másik Don Juan, az asszony mégik csak az urába szerelmes . ..

— Szerelem, szerelem! — dohogott a vén fiskális. — Van is szerelem !Ördögöt van! .. No de most már menjünk. Itt a közelben (udok egy halásztanyát.

rejtelmeibe bepillantást nyerjenek. Divatos a szemléltető oktatás napjainkban Az előadás a felújított darabok alacsony nívóját ezúttal felülszárnyalta, de csak egyes szereplőknél. Néhány énekszámot pedig közösen elrontottak. Sümegi Plútója és Dénes Eunidikéje minden kritikával szembenézhetnek. Ellenben Juppitert, Cupidót közvéleményt, Stix Jankót láttunk már jobbat is Nem azt mondjuk, hogy nem voltak elfogadhatók. Világért sem. Juppiternek például énekes szerepe van. úgy szinte'Kupidónak, s a szerepek ezen szépségeit a kitűnő alakítás, illetőleg a bájos megjelenés dacára is nélkülöztük. Ä közvéleményben nem volt eléggé kiélezve a komikum, Stix Jankóban pedig annyira túlságosan, hogy szinte elrajzoltnak is mondhatjuk. Egyébként ez utóbbi szei epben konvencionális valamilyen tájszólás. Közönség megtöltötte a nézőteret.

Hétfőn Géczy István énekes falusi története, a Nemzetes asszony került bemutatóra. Nem nagy értékű darab. Régi, elcsépelt téma uj köntösben. Az igaz, hogy az uj köntös becsületére válik az írónak. Az elszegényedett zsentrit titkon felsegíti a telcseperedett parrenü. Összeveszés alkalmával azt a pénzt vágja a felsegilője szeme közé, amelyet kapott. Később a dolgot megtudja, s mint már mindenki sejditheti, gyermekeiket a nagy kibékülésnél összeházasítják. Hány darabban olvastuk és láttuk már ezt. Azonban ennek a banális történetnek oly mesteri kidolgozása van, hogy nem csudáljuk, ha pályadijat nyert Azután Géczy valójában népszínműin) Itt uj műfajt akart produkálni, bár előtte is akadtak már, akik a népszínműben az úri és paraszt osztályt közösen szerepeltetik. Nála azonban a jobbágyság csak staffázs Énekes falusi történet mondja szinlap Éneket sohasem halottunk zene- kiséret nélkül Ha a zeneszámok hangszerelésének és leírásának költségeit megakarták spórolni, teljesen elhagyhatták volna az éneket, talán senkinek sem jutott volna eszébe, hogy ének is volna benne. A czimszerepet P. Szepessy Szidi játszotta nagy megértéssel és bámuiatraméltó rutinnal. Bársony Aladár (Somfalvi). Sz Garay llus (Piroska) és Száké Sándor (Imre) ismét olyan alakítást mulattak, mely róluk alkotott s sohasem titkolt jóhirnevüket csak öregbiti Szalóki agyafúrt parasztja, Ross stílusos szolgahirója, Muhai íalán kissé hideg ügyvédje, Szendrö pompás ispánja méltóan illeszkedett bele a keretbe.

Kedden Bernstein színmüvét, az Ostromot adták Bársony jutalomjátékául Nem akarunk a darabbal magával foglalkozni, egyedül csak az előadásról szólunk. Égyike volt a legjobb előadásoknak melyeket a társulattól láttunk. Sőt Bársony (Merital) és partnere Sz. Garay Ilus (Renée) diadalmasan versenyre kelnek még a fővárossal is. Bársonyról sokszor elmondtuk a véleményünket. Most csak ismételjük ennyi szorgalomnak és ennyi tudásnak még fényes karriert kell megfutnia Művészi egyénisége annyira nem mindennapos, hogy rövidesen fogjuk majd látni azon a helyen, melyet művészete valóban megérdemel A többi szereplők is mintha részt akarlak volna kérni Bársony ünnepléséből, tudásuk legjavát adták Pálma Tussi bájos Georgetteje, Szendrő Dánielje, Zsoldos Julienje méltókép illeszkednek Muhai pompásan jellemzett Garan- cierjéhez. Szőke stílusos alakítása (Freppau) ismét I megerősítette művészetéről alkotott jó vélemé- I nvünket. A nem túlságos nagy közönség lelkesen tap-olt a szereplőknek, de különösen az ünnepelt Bársonynak.

A jövő héten befejezi a társulat a szezont, melyre az alábbi műsort állították össze.

Csütörtökön ez idényben utolszor — általános közkívánatra — az Aranyeső. dr. Béldi Izor és Zerkovitz diadalmas opereltje az ismert kitűnő szereposztással.

Pénteken Sz. Garay Ilus és Szőke Sándor bucsufellépíéül »A dolovai nábob leánya« Her- czeg Ferencz leghatásosabb színmüve. Az elő adás keretében nagy kabaré lesz.

Szombaton utolsó előtti előadás, H. Balla Mariska jutalomjátékáui és Pásztor Zoltán komikus felléptével a »Gül Baba, a rózsák atyja« Huszka és Martos regényes nagy operettje kerül ez idényben először műsorra. A II. és III felvonás között Pásztor Zoltán a nagyváradiak legnépszerűbb kabaré komikusa »Náczi a kávéházi kuruc« czimü kupié sorozatával fog debütálni óriási nevettető ötletes modorban.

Vasárnap nagy népünnepély a színtársulat

tagjai által rendezve a ligetben. Kedvezőtlen idő esetén a színházban János vitéz operette kerül színre.

Hétfőn utolsó előadás, Szalóki Dezső 20 éves színészi jubileuma és jutalomjátékául.

Régi kornak nemes szivü, fenkölt lelkületű nagyasszonya költözött el a mi sorainkból. Özv. Hegymegi Szendy Antalné sz. Szigeti Szöl- lősy Eulália f. hó 25 én, vasárnap este csöndesen jobblétre szenderült. Halála, bár nem jött váratlanul, mégis mélyen megrendített mindenkit, hiszen a boldogult egyike volt ama kiváltságosaknak, kit jószivéért, nemeslelküségeért és rokonszenves egyéniségéért csak tisztelni, szeretni és becsülni tanult városunk közönsége.

Igazi típusa volt a régi magyar nagyasz- szonyoknak, kik kegyelettel csüggnek az ősi hagyományokon, kiknek szentély volt a család s a családi tűzhely melegét, meghittségét és sze- retetét tekintélyük fényével, humánus gondolkozásukkal, önzetlen áldozatkészségükkel áttudták varázsolni a társadalmi életbe is, melynek princzipiuma volt az egymás iránt érzett kölcsönös tisztelet, szeretet és megbecsülés. Harmonikusan megfutott hosszú életpályája a régi jóidőknek egy verőfényes darabját csillogtatja, mely a magyar női eszményképeknek minden erényeitől ékes

A Szendy-család már egy százada előkelő s irányitó szerepet játszik városunkban. Tevékeny részt vettek közügyeinkben, társadalmi életünkben, hatalmas oszlopai voltak a protestáns egyházaknak; az ev. egyháznak Szendy Antal kurátora s édes atyja: Szendy János felügyelője volt s az egyház újjáalakításának, megizmosodásának története elválaszthatatlanul az ő ne vükhöz fűződik. Szendy Antal hosszabb ideig a ref. egyháznak is főgondnoka volt s ez állásában oly áldozatkészséggel s ügybuzgalommal szolgálta a testvér-egyházat, hogy halála után a főgondnoki állást egyidőre kegyeletből be sem töltötték.

Fürjének, a puritán erkölcsű Szendy Antalnak mindenben hű támasza, segítőtársa volt hitvese s nem csekély érdeme van abban, hogy hogy a Szendy-név mintegy fogalommá vált köz- és társadalmi életünkben.

A Szendy-család nagy érdemeinek elismeréséül a hálás utókor Szendy térnek nevezte el a Kossuth Lajos-utczai teret, melyet a Szendy- örökösök nagynevű elődeik emlékére ingyen ajánlottak föl a városnak.

A megboldogult mintegy másfél év óta betegeskedett s ez idő óla alig hagyhatta el betegágyát. Leányai Molcsány Gáborné és Moldován Lászlóné mindent elkövettek, hogy türhelővé, elviselhetővé tegyék nehéz helyzetét, de az agg matróna éleiét a leggondosabb ápolás sem bírta megmenteni. Az utóbbi év már csak csöndes haldoklás volt a nagybeteg számára, melyből szinte észrevétlenül szunnyadt át az örökkévalóságba.

Az ősi családi házban nagy gyászpompával ravatalozták föl koporsóját. A ravatalos terem, a lépcsőház, az udvar fekete drapériákkal volt borítva. A ravatalt a délszaki növények és pálmák egész sokasága vette körül s szebb* nél-szebb koszorúk borították Magas, lépcső- zeles ravatalon feküdt a nehéz, érczből készült sarkofág, melyben az üveges koporsó volt elhelyezve, melyre kettős, selyem szemfedő omlott alá. A ravatal körül Mladeiovszky Lajos testőrei állottak diszőrséget. A gyászoló családnál egymást érték a részvétlálogatások s igen