Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1913-05-29 / 22. szám
Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, ' negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. iis S12S&X*XXIOX>AXjMZ EUDTZZiAX*. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-nt \X szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési péngek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Mennyibe kerülne a világháború ? M lehet, a f o, diának he iltíCZ' neu tozgalom nem reg ' arról h" kán-krizi. v ruja tám ==«= c?scrrnxrvai, ^vägy Montenegróval s ez a háború egy nagy európai konfliktust idézne fel, mibe kerülne ez Európának? A czikk La paix parle droit hasábjain jelent meg, tehát a franczia békeegyesület egyik orgánumában, de utóbb már a legkomolyabb közgazdasági lapok is foglalkoztak vele s ha adatait és számításait egyik-másik tekintetben korrigálni voltak is kénytelenek, a számítás realitását kivétel nélkül elismerték. Richet azt mondja, hogyha komoly komplikácziók lennének az érdekelt hatalmak közt, úgy a hármasszövetség és a triple entente, mehT egymással szembe kerülne, húsz millió katonát volna kénytelen fegyverbe hívni s ebből tiz milliót küldene a hareztérre. A háború esetén mozgósítható szárazföldi hadseregek a haditengerészet és népfölkelés révén Németország ........................ 3,600.000 Fr ancziaország................... 3400,000 Au sztria—Magyarország . . 2 600,000 Olaszország........................ 2 800,000 Ang lia . ......................... 1500,000 Oro szország ................... 7.000 000 Ro mánia............................. 300 000 ka tonát hívhatna fegyverbe s ennek felét a hareztérre is küldhetné. Nyilvánvaló, hogy ezek a számadatok egyes országokra nézbe korrektúrára szorulnak, de '•sok eltolódásról lehet szó az egyes or- jOk közt, a végső számbeli eredmény O i változnék valamit is. De még ha fel- | (ezzük is, hogy Richet tévedett, s a j a 20 millió katona helyett, ame- I l}v. „ előbb felszámított, csak a felét, | tehát 10 milliót tudnak az államok fel- ! fegyverezni, meg akkor is horribilisek volnának a költségek. Számítása szerint kellene élelmezésre naponta . . 63 000,000 frank, a lovak takarmányára . 5 000.000 frank, zsoldra............................ 21 000,000 frank. Ez kitenne 89 000,000 frankot. De ezzel egy háború költségei még egyáltalán nincsenek teljesen fedezve. Ehhez az összeghez hozzá kell még számítani: az arzenálok és kikötők munkásainak bérét és pedig egy-egy munkásét napi 5 frankra számítva, ez volna naponta kb. . 5.000,000 fr. a mobilizálás költségei és pedig 100 kilométeres átlagot véve alapul és ezt 10 napra ‘elosztva naponta....................-- . . .10 500,000 fr. a municzió költségei átlagban a gyalogságnál........................ 21 000,000 fr. a t üzérségnél............................. 6.000,000 fr i a haditengerészetnél .... 2000000 fr. ; a felszerelés költségei tiz napra felosztva naponta...................21 000,000 fr. a s ebesültek ápolása, 500 000 sebesültet és beteget véve alapul 2 500.000 fr. j az otthonmaradottak segélyezésére is kellene................................. 34.000,000 fr. ; s az elpusz tűit falvak, városok, hajók értéke volna átlag naponta . . 10 000,000 fr. E számítás szerint egy európai háború költségei naponta 274.500,000 koronára rúgnának. Richet azt mondja, hogy a számítás reális s az árak nagyon alacsonyak s az összes angol közgazda- sági szakférfiak, legutóbb a londoni Economist is, arra az eredményre jutott, hogy az európai háború, melyben a hármas szövetség és a triple entente állanának egymással szemben, legalátób is 250,000,000 frankba kerülne najWnként. De kétségtelen, hogy a háborúnak nemcsak ezek lettek volna a költségei, mint ahogy rengeteg költségünk volt már eddig is, több, mint egy milliárd, anélkül, hogy háborúnk lett volna. Nálunk folyton azzal érveltek a monarchia szerencsétlen balkánpolitikája mellett, hogy csak ezzel a politikával lehet érdekeinket a Balkánon megvédeni, mert ez uj piaczokat szerez számunkra, a meglevő balkáni piaczok befogadóképességét növelni fogja, uj exportlehetőségeket teremt és hogy lehetővé teszi azoknak a kereskedelmi utaknak kiépítését és fentartását az adriai és az aegei tengerhez, amelyekhez való jogunkat már a berlini szerződésben igyekeztünk ugyan biztosítani, amelyeket azonban a körülmények kedvezőtlensége miatt valójában megvalósítani mind a mai napig sem tudtuk. De ha elismerjük is, hogy ezeknek egy részét biztosítani fogjuk tudni, hogy tehát a czél egy részét el is fogjuk érni, kétségtelen, hogy már eddig is több kárt A „Nagybánya“ tárczája. Ódivatú történetek. Éjféltájban — csikorgó januárban — a tiszai lápok között a forgói bevágás tájékán két báránybőrsapkás, nagybundás ember ül a tűz mellett és halkan beszélget. A lobogó tűz megvilágítja az arcukat, deresedő bajuszu, szakállu, idős ember mind a kettő. Hirtelen azt hinné az ember, hogy ez a két éjjeli virrasztó tulajdonképen egy ember. Egy ember guggol a földön valami láthatatlan tükörrel szemben, amely tükörben alakja visszaverődik. De hát tükör nem igen van a tiszai lápok között s igy mihamar rájövünk arra, hogy az egyik férfiúnak valamivel fehérebb a bajusza mint a másiké, az a kis fehérség talán három négy esztendőcskét jelent, dé az is meglehet, hogy csak annyit, amennyivel távolabb ül a tüztől a fehérebb bajuszu, mint a a másik. Azért zuzmarásabb a bajusza. — Én nem hallok semmit — mondja a fehérbajuszu. A társa a sötét éjszakába mereszti a szemét. — Pedig az előbb mintha lódobogás közeledett volna a pusztaságon, tekintetes uram. — Bolondság, hamarább meghallanánk a szekér zörgését — veti oda a fehérbajuszu. A másik nevet erre: — Hogyisne I Az én szekerem nem zörög. Az én szekerem süvöltői szekér. Ott nem zörögnek a szekerek. A süvöltőiek mesterségéhez tartozik, hogy csendben járjanak. Agarat, lovat meg mi mást járnak azokon a szekereken lopni: A legcsendesebb éjjel is mint az árnyék suhan el a szekér. . . — Nono — feleli a fehérbajuszu. — Hát aztán te is használatba vetted tán valamikor ? A másik sunyin nevet: — Én nem, tekintetes ur, én úgy kaptam azt a szekeret. Illetőleg találtam . . . Egyszer, éppen dohányszállitás idején véletlenül felébredek és véletlenül töltött puskával menek az udvarra. Ha jól emlékszem ki is lőttem az egyik csövet. Hát akkor találtam ezt a szekeret az udvaron, rajta a sok finom dohány és három dohányos pajtának felfeszitve az ajtaja. Nem csináltam semmi lármát, C3ak visszahordattam a dohányt a cselédekkel, a lovakat beköttettem . . . Másnapra visszalopla őket, aki ott felejtette az udvaron. — A szekeret nem vitte el ? — Nem könyörgöm, mert valmi hasznom kellett, hogy maradjon. A szekérnek kiszedetiem a kerekeit, kérem alássan, igy aztán nem tudták visszalopni. — Nagy betyár kend, Benczédi uram. Benczédi nevet jóízűen. — Mit csináljak, kérem alássan ? Harmincz esztendeje lakok tolvajok, lókötők között. Ellopnák az egész bárói uradalmat, ha nem ügyelnék, így aztán ügyelek egy kissé. Benczédi felemelkedik, hogy megrakja a tüzet. Ebben a pillanatban világosan hallja, hogy két ló vígan trappol valahol a kőkeményre fagyott pusztaságon. — Jönnek, tekintetes uram, mondja csendesen. Erre a fehérhajuszu is felugrik. — No hát, lássunk hozzá! .. . Hatvan esztendős lettem, soha kriminális dologba nem keveredtem. Vénségemre ezt is megérem. Da hát mit meg nem tesz az ember a keresztfia kedvéért! — No meg ha nem is fizet rá az ember — dörmögi Benczédi, Amíg a két ló vígan trappolva közeledik a csikorgó éjszakában a tűz felé, elmondhatjuk, hogy a fehérbajuszu ur becsületes neve Sikotai Ábris, habár ő nagyon megijedne, ha valaki itt a nevén szólítaná. Foglalkozásra nézve prókátor és még azonkívül is mindenféle hájjal, zsírral megkent férfiú. Foglalkozik mindenneí a világon, amiből pénzt lehet facsarni. Házasságokat köt, Házasságokat elválaszt. Jelenleg is a házasság körül munkálkodik itt az éjféli órában a Tisza lápjai között. A társa Benczédi Bencze, akiről már a kalendáriumok is tudják, hogy egyike a legnagyobb lókötőknek. Ispán volna vagy kasznár a szegény Be tiéri bárók birtokán. De hát Betléri bárók is alig vannak már, nemhogy birtokuk volna. Benczédi ellopta már az egész uradalmat. A két jeles férfiú hallgatózva figyelt a távolba. Egyszerre a tűz fénykörében megvillant két fekete lónak a háta s a lovak mögött könnyű kis szekérke. — Itt vőlnánk, mondja egy hang a szekérről. A fiskális ur izgatottan siet előre. A szekérről egy rövid bundás, macskanadrágos, gácsér- bajuszá fiatal ur ugrik le. A kemény talajon egy darabig sántikálva kapkodja elzsibbadt lábait. A tűz felé siet és csaknem megpörköli a ruháját.
