Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1913-05-01 / 18. szám
2 NAGYBÁNYA 1913 május 1 törvényes formák közötti érvényesülését, amelyben való megnyugvás minden igaz embernek nemcsak egyéni érzése, hanem alapja minden államnak. Tavaszi deliriumok. Az érzék csalódásai nem jönnek egyedül, tömegesen támadnak az agyra, szervezelre és azok a gyönyörűségek, rémületek, melyek a tavasz első napsugaraival felébrednek az emberi ösztönben, finom, homályos, délibábos emlékei tűnt időknek, mikor a régi, kuituráilan családok barlangokban találtak menedéket s a párosodás természetes kora a tavasz volt. Az érzék csalódásai, melyek egy rövid rohamu elmebajjal járnak, tavaszi deliriumokban szedik áldozataikat — de nemcsak a fiatalság körében. És már készülünk a rövid hírekre, a szerelmi csalódás áldozatait elparenlálni. Már késziljük lelkünk melegségéből kiszakilani egy-egy darabkát, a váratlan jött gyermeköngyilkosságok elemzésére, mert azok is ilyenkor jönnek, mert jönniök kell. Hiszen a serdülő ifjúságnak mindene megvan, amit szeme-szája kíván, csak a legtermészetesebb emberi vágyának, a szerelemnek nem találhat kielégítést. És ez — fizikumának a ro- várása történik. A legalsóbb néprétegek elnézik gyermekeik botlásait, mert érzik, tudják, hogy a természetes ösztönökből származnak. A tavaszi deliriumok első áldozata egy szabósegéd volt, aki megölte magát, mert szeplős arcát nem kedvelték a lányok. S mert nem volt kificamodott szellemi élete, be is vallotta ezt a valóságot, ami csak képzelődés volt. Ha úri fiú, korzós, kabaré lovag, ugyan kereshették volna az okot, ami az élet árkán keresztül hajtotta. És, ami soha sincsen, csak a tavaszi idegesség fokozottabb mértékében. A fiatalság olyan gyönyörűen tudja fejleszteni társadalmi életét, hogy nem lehet a tavaszi lázak sablonja fölött nyugodt közönnyel elsik- lani. Csak pár hétig tart és vége! Jó. Vége. De van e kibontakozás ebből az évről-évre visszatérő tavaszi lázból ? A delirium általában csak betegségben — fertőző, lázbetegségben — és az alkoholistáknál fordul elő gyakrabban És itt több magyarázat nem is kell. A vér — ha tiszta is — meg van fertőzve évezredek átöröklött bujaságával, ami finoman burkolt formában felszabadul tavaszi lázak idején. Ezt a fertőzést józan főlvilágoso- dottságban sokáig nem gyógyították. A deliriumok — általában, csak igen súlyos esetekben j halálosak (delirium-tremens) a tavaszi deliriumok sokkal gyakrabban. Mert nem tudja az, aki beleesett, hogy miért szenved; miért sóvárog az ajka, szervezete; arra, ami minden dolgos, 1 tanulásban élő embert megzavar, ha emberi i elementáris erejével csap le a gyenge szervezelre, nem gondol. És akkor súlyos, halálos, érthetetlen. De nem szabad annak maradni. Ki kell csikarni a dördülő revolvert a reszkető kézből,el kell készülni reá, mint a járványokra szokás, hogy az ispotály jóságos meleget adjon és felvilágosodoltságban orvosságot. Ezekről a tavaszi deliiiumokról diszkréten értekezéseket kellene tartani arra hivatott orvosoknak és szülőknek, hogy képesek legyenek megszüntetni ebben a járványban a végzetszerii- séget. S ha fellép : oda jusson, hogy csak emlék, primitiv korból visszajáró kedves, becsületes, emberi izgalom. h. ö. hírek. Április 30. Megjöttek a fecskék. A szelíd, enyhe napok visszatértek. Hónak, fagynak semmi nyoma. Akiket vártunk, akik hiányoztak a tavasz bűbájából, a fecskék, megjöttek. Most már bizonyos, hogy vidulni fog a határ, mely eddig szomorú volt és a pusztulás képét mulatta A derüllebb égbolttal derültebb a gazdák reménysége is, mivel az ország minden részéből megváltozott híradások érkeznek a pusztulás felől. Nálunk, hála Istennek, nem sok baj esett. Talán a korán ! érő barackban és a dióban lesz valamelyes kár. I Annál jobban kecsegtet reménnyel egyéb gyümölcs. Lesz is elegendő, ha még előre nem lát- j ható veszedelem le nem rontja az eléggé biz- j faló kilátásokat. A szőlőben sem mutatkozik kár s ha száz meg száz ellensége ellen kellő időben j és okosan védekezünk, nem lesz olyan siralmas ! az idei szüret. Hogy milyen hatalmas ébresztő ! ereje van a nap melegének, itt benn is láthat- i juk a város falai között. Pár nappal ezelőtt a virágágyak, fák csüggeleg szirommal s levéllel szinte betegnek jelezték a természetet. Ma már szebb, zöldebb és dusabb minden kicsi fűszál, virág és lombosodó fa, mint volt, mielőtt ránk nem ijesztett április. így van ez odakinn a város környékén is. Hangulatosabb, színesebb a kék ég, mert visszatértek a fecskék, ők pedig a jó idő biztos jelzői s látásukra vidámabb hangulattal szánt, vet a földmives s bizakodóbban gondol a jövőre a szegény és gazdag. Az elhalasztott Bartók-ünnep. Az erdődiek a Bartók-emlékünncpet májusról júniusra halasztották, amikor már a teljesen kifejlődött ta- ! vasz a vendégek érkezése elé nem gördíthet akadályt. Az öngyilkos szatmári lelkész. Múlt számunkban hirt adtunk arról, hogy Szatmár városának újonnan megválasztott ref lelkésze önmaga ellen fordította kezét, a halálban keresett ■menedéket. Értesülésünk szerint öngyilkosságának okát szívbajával magyaráztuk. Igen, szívbaja volt, de a pathologiainál nagyobb volt az, amelyet gonosz emberek okoztak neki. Névtelen levelekkel halmozták el Szatmárra való költözése előtt, hogy nejét nem fogadják be a társaságba. A nemesen gondolkodó esperest ezek az áskálódások annyira elkeserítették, hogy félt a Szatmárra való költözéstől. Úgy látszik, a névtelen levél nemcsak nagybányai specialitás Másutt is akadnak aljas s amellett gyáva emberek, kik nem szégyenük önmaguk előtt ilyesmire vetemedni. Boldog embert boldog családi köréből gálád támadásaik fulánkjával még halálba is kergetnek. Vájjon mit éreznek most ? Bizonyára ennyi nem volt szándékukban. Ne áltassuk magunkat. Aki névtelen levél Írásra aljasodik, annak megkeményedett arcán a bőr, lelkiismerete úgy elfásult a posványbán, hogy megbánást nem igen érez átkos tettének végzetes kimenetelén Csak egyszer kapnának már rajta valakit, hogy elrettentő példája tanulságul szolgálna a meg- tévelyedésre hajlandóknak. Akkor bizonyára óvakodnék az »egy jóakaró«, az »égy asszony«, az »egy vidéki«, »Stern«, »Woticzki« és más a sötétség homályából marni más becsületét. Sorozás. Vége az idei sorozásnak, büszkén düllesztik a mellüket, akiket bevettek, de még jobban, akik nem váltak be. S ezek száma szinte kétségbeejlően nagy. Régen azt dalolták: marad itthon kettő három nyomorult, most persze más nóta járja, de mások a legények is, úgy látszik. A nagybányai járásban előállitott 702 hadköteles közül 119 et vettek be, Nagybányáról 222 közül 34 et. A környéken is ilyen, sőt talán még rosszabb az eredmény. Felsőbányán 163-bóí csak 19 ütötte meg a mértéket, a szinérváraijai járásban 541 közül csak 84 volt alkalmas. Kinevezés. Serényi Ernőt a főldmivelés- ügyi m. kir. miniszter a helybeli erdőszámvevőséghez napidijassá nevezte ki. Gróf Teleki Pál felolvasása A nyár folyamán szándékozik gróf Teleki Pál, a földrajzi társaság főtitkára felolvasást tartani a Lendvay- színházban Amerikáról. A neves földrajzi tudós I érdekes előadását még az teszi szemünkben érdekessé, hogy Nagybánya lesz az első város, hol felolvasást tart. A tudományos előadást vetített képekkel teszi változatosabbá s a jövedelem a Városi Muzeum és a Teleki-Társaság javára fordittatik. Színház. Csak egy este láttuk még a társulatot, illetőleg annak csak egy részét: a drámai ensemble-t s minden nagyítás nélkül el kell ismerni, hogy azok a jó hírek, melyek jövetelüket megelőzték, a lehető legreálisabbak voltak. Végre már nem mondhatja a legkényesebb ízlés sem: nem tudom a vidéki előadást megnézni. Ha ez operett együttes is ilyen, amit bízvást remélhetünk s ez este után joggal következtethetünk, akkor megnyugtathatjuk, ezt a I vidéki előadást igazán megnézheti. Vérbeli sziné•Fehér Zzuzsi pedig azonközben menyasszony lett. Nem is hat, hanem harminchat ökrösgazda kínálkozott férjül neki, névszerint Csada Kis Mihály. A vőlegény három szesszió földnek volt az ura, ami egész kis paraszt latifundium, amellett javakorbeii hájas özvegyember volt. A lakodalomnak épp abban az időben kellet volna meglenni, mikor Cserjés Feri szabadult. Sokan hitték főleg a megyeháznál, hogy az a vad indulatu ember, kit az a nő oly csúfosan megbántott, kegyetlen bosszút fog rajta állani. Arról is esett szó, hogy talán fegyveres asz- sziszteDciát kellene Fehér Zsuzsinak adni, hogy az az ember valahogy kárt ne tegyen benne. A csendbiztos fel is ajánlotta neki a védelmet. Fehér Zsuzsi kinevette vele. Micsoda? Hogy engem pandúrok strázsál- janak, aztán ne legyen nyugtom tőlük ? Aztán minek? Nem félek én Feritől, tegnap is kétszer találkoztam vele. — Aztán mit szólt ? — tudakolta a csend- biztos. — Aszonta, hogy »jónapot Zsuzsi 1« — Semmi egyebet? — Nem elég a? Mit tudjon mondani, ha széjjelkülönböztünk ? — A csend biztos még aznap szóba ereszkedett Cserjés Ferivel is — Mi hir a Zsuzsiról ? — kérdezte. — ügy hallik hogy férjhez megy. — Nem bánod? — Bánja a fene, — mondotta a legény őszintén. — Bizony öcsém — mondotta a csendőr- biztos — mi azt hittük, hogy legalább is agyonütöd. — Üsse agyon a ménkő, azon nem is keresik — válaszolta a betyár. — Nohát psdig egy kis verésre rászolgált volna — vélekedett a csendblztos. Cserjés Feri vállat vont és csak anuyit mondott: — Verje meg a ragya, ha azt akarja én nem bántom egy szóval sem. Nincs vele semmi közöm Általában a magyar parasztból teljesen hiányzik az a kétségtelenül beteges lelki diszpozíció, hogy a nőt hűtlenségéért fegyverrel a kezében felelősségre vonja és megölje. Azon a törvényszéki területen, hol harminc egynéhány esztendeig biró voltam, egyetlen egy úgynevezett szerelmi drámára sem emlékezem, melynek falusi parasztok lettek volna a tettesei. Hiszen a nép ajkán termett nóta is azt adja a szeretője által megcsalt betyár szájába: Hogy igy megcsalt, sohsem hittem, Büntesse meg a jó Isten! Nagyon sok szerelmi drámának a bősét láttam a birói sorompó elé lépni. Csupa csene- vész, degenerált alak, nyüszlett suszterlegények, zavaros tekintetű fodrászsegédek, imbecillis kereskedelmi alkalmazottak, kiknek lelki szervezetébe a kultúrából csak ártalmas anyagok kerültek, kiknek rögeszmévé fejlődött az az önző gondolat, hogy a nő, akit választottak, szeretni tartozik őket. Ha annak a szerencsétlen teremtésnek a vonzalma elfordul tőiök, akkor a gyengeelméjüek alattomosságával rálesnek és megölik. Csada Kis Mihály, a tehetős vőlegény az utolsó időben huzta-halasztotla a lakodalom idejét. Fehér Zsuzsi már unni kezdte a dolgot, kérdőre vonta Csada Kis Mihályt: — Mondja csak kelmed, miért húzza úgy ki az időt, mint a gazdaasszony a rétestésztát? Csada Kis Mihály őszintén válaszolt: — Igazat szólva, csakis amiatt a Cserjés fiú miatt. — Mi baja van azzal ? — kérdezte Zsuzsi türelmetlen mozdulattal. — Hát tudod, az a fiú, mi tűrés-tagadás, a szerelőd volt. — Hát aztán ? Tudta azt kelmed előbb is. — Tudtam hát, nem is paoaszlom, de az a fiú most dühös, még forr benne a harag, aztán nagyon hirtelen indulatu. Zsuzsi csípőre tette a kezét és gúnyosan kérdezte: — Talán bizony fél tőle kelmed ? Csada Kis Mihály az óvatos, körültekintő ember módjára válaszolt: — Jobb félni, babám, mint megijedni. Zsuzsi kedvetlenül rázta a fejét, feibiggyesztette az ajkát. — A Feri nem fél kelmédtől, hát akkor mit fél kelmed tőle? Annak is egy élete, egy halála Van, mint kelmédnek.
