Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1913-04-24 / 17. szám
1913. április 24. NAGYBÁNYA 3 emeléséről szól, s ezt a magam részéről sem tudnám megfelelő megoldásnak tekinteni. L. Bay Lajos orsz. képviselő cikkében fölveti azt a kérdést is, hogy ha a gimnáziumot a jelenlegi helyen épitik meg, hol helyezik el a főgimnáziumot az építési időnek két éve alatt? Megnyugtathatom őt, hogy ez a kérdés nem maradt ki a számításból, sőt nagyon is fontolóra került dr. Boncz Ödön miniszteri tanácsosnak, a középiskolai ügyosztály jelenlegi vezetőjének az elmúlt év őszén ezen ügyben Nagybányán való tartózkodásakor is. A főgimnázium nem volna kénytelen az építés idejére bérhelyiségbe költözni, hanem — kétségtelenül némi inkommoditások mellett — megmaradhatna a jelenlegi épületben; ennek részletezése azonban itten céltalan volna. A szóban forgó cikknek még csak arra a passzusára akarok reflektálni, amely úgy állítja be az ügy hisztorikumát, hogy dr. Jankouich Béla jelenlegi kultusz- miniszter elődeinek álláspontjával merően ellenkezőleg döntött akkor, midőn a főgimnáziumi épületnek a ;klastrom réten való elhelyezési gondolatát elejtette. A történeti hűség kedvéért legyen szabad figyelmeztetnem arra, hogy bár gróf Ap- ponyi Albert és gróf Zichy János volt kultuszminiszterek a városhoz intézett leiratukban hajlandóknak nyilatkoztak a gimnáziumi épületnek a klastrom-réten való felépítésére, azonban leiratuk után is mindketten szükségesnek tartották ide leküldeni többször szakembereiket, hogy ezen elvi elhatározásuk kivihetőségének lehetőségéről és következményeiről alaposabb tájékozódást szerezhessenek. Hiszen dr. Boncz Ödön minisztnri tanácsos is dr. Németh Artur min. titkár kíséretében még gróf Zichy János akkori kultuszminiszternek megbízásából járt Nagybányán az elmúlt év őszén, holott gróf Zichy János említett leirata — mely a klastrom-rét mellett való elvi elhatározását tudatja a várossal — még 1911. év tavaszán érkezett meg. Látnivaló tehát, hogy sem Apponyi, sem Zichy kultusz- miniszter elhatározása nem volt apodik- tikus s dr. Jankouich Béla jelenlegi kultuszminiszternek döntése csak látszólag ellentétes elődeinek elhatározásával, mert ez a döntés elődeitől is bekövetkezhetett volna. Azt mondja L. Bay Lajos orsz. képviselő cikkének a végén: »Több egyetértés, okosabb városi politika s akkor ennél nagyobb akadátyok felett is győzedelmeskedhetünk.« Adja Isten, hogy ugv legyen, s hogy a városnak ezen ügyben való újabb állásfoglalása ne eredményezze a főgmnáziumi épület ügyének újabb elodázását, ami nem érdeke sem a városnak, sem az intézetnek, s aminek bekövetkezését illetőleg nekem — mint a közgyűlésen is mondottam — ismét súlyos aggodalmaim vannak. S ezen aggodalmaimból kifolyólag én inkább ezt a jelszót szeretném kitűzni : több megértés, kevesebb csökönyösség, s akkor elfogadható megoldáshoz juttathatjuk ezt az égető és régóta vajúdó kérdést! Beszélő számok. Április 23. A magyar királyi kormány évről-évre az országgyűlés elé terjeszti — az 1897. évi XXXV-ik törvénycikk rendelkezései értelmében — az egyes minisztériumok évenként való működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentését. Ezek a hatalmas jelentések — az 1898. évtől kibocsátott évkönyvek valóságos statisztikai bibliotékát tesznek már ki — az ország- gyűlésen egyszerűen tudomásul vételnek s a Ház köny tárában elbelyeztetuek. Ezek a jelentések pedig megérdemelnék azt, hogy adataikkal, különösen a közigazgatás menetét, működését, mai állapotát föltüntető fejezeteikkel behatóan foglalkozzunk és az adminisztráció hiányait, hibáit, ferdeségeit megismervén, azok pótlására, megszüntetésére, a közigazgatás emelésére, közállapotaink megjavítására törekedjünk. Különösen érdekes megfigyelésekre jutunk hogyha az ország közállapotairól szóló jelentések a kivándorlás és közegészségügy állapotát ismertető fejezeteit olvassuk. Elszorul a szivünk annak elgondolásán, hogy népünket valósággal megtizedeli két veszedelmes epidémi — a kivándorlás és a tuberkulózis, — ugyannyira, hogyha ez tovább is igy tart, beteljesül a mondás : elvérzik az ország, valóra válik a szivet- rázó prófécia: pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve széthull nemzetünk. 1905 tői kezdve vezetünk kivándorlási statisztikát. Ebben az évben kivándorolt a magyar szent korona országaiból 165 861 egyén, visszajött 17.566 1906- ban — — — 169 202 27.612 1907- ben — - -- 192 982 51.236 1908 ban — — — 52 942 53.770 1909 ben — — — 113.315 16 985 1910- ben — — — 96 324 24 722 1911- ben — — — 64.057 32 787 1912, első felében — 41357 11.959 Tehát hét és fél év alatt kivándorolt 896 040 egyén visszajött 236 637, Levonva a visszavándorolt magyarok számát a kivándorlók számából, a különbség 659.503. Vagyis hét és fél esztendő alatt közel hatszáz- hatvanezer lélekkel csökkent csak kivándorlás által az állam népessége. 1911-ben tuberkulózisban meghalt 76 930 egyén. Átlagos számítás szerint a gőmőkor éven- int 60—70.000 áldozatot követel. Ha a kivándorlás okozta pusztításhoz házzászámitjuk a gümőkór által az állam népességében előidézett veszteséget, akkor arra a megdöbbentő tapasztalatra jutunk, hogy az említettük hét esztendő atatt több mint egy millió egyén esett áldozatul az ország népességéből a két epidémiának: a kivándorlásnak és tüdőgümőkóroak. És szomorúsággal kell a jelentés előttünk fekvő statisztikai adataiból megállapitnunk azt, hogy sem az egyik sem pedig a másik országos baj orvoslására semmi gyökeres intézkedést nem tettünk, de még ilyent csak nem is inszcenált sem a törvényhozás, sem pedig a kormány. A körorvosi állások igen sok vármegyében betöltetlenek. A körorvosi nyugdíjügy az 1998. évi XXXVIII. törvénycikk világos rendelkezései dacára még ma sincs rendezve. Represszáliákkal, büntetésekkel, haíárreudőrséggel nem lehet a kivándorlást se megszüntetni, se korlátozni Csak közviszonyaink konszolidálása, üdvös gazdasági, szociális törvények, az ipar föllenditése, mun- kásjóléti institúciók megteremtése, a kereseti viszonyok megjavítása által Lhet ezt az országot elnéptelenedéssel, elvérzéssel fenyegető nagy közgazdasági és szociális epidémiát, a kivándorlást a népmozgalom természetes határai közé szorítani és mitigálni. Siralmas közegészségügyi állapotainkat pedig a kőrorvosi fizetések emelése, a nyugdíjügy rendezése, a körorvosi állások szaporítása, betöltése, kuruzslás irtása, kórházak létesítése, iskolaorvosi állások kreálása, a községekben tapasztalható antihigiénikus állapotok megszüntetése által lehet megjavítani és európai nívóra emelni. Közállapotaink siralmas, szomorú, vigasztalannak látszó képe nem az adminisztráció mai szisztémájának a hibája. Nem az institúcióban van a baj, hanem — az emberekben. Ne vitatkozzuk tehát se most, se később arról, hogy államositsuk-e a vármegyét, a községet, vagy maradjunk — »a régi nyomokon«, — a választási szisztémánál, hanem a magyar állam nem tudott, hogy egy család három generációbeli férfitagját hódította meg, Harmincnégy éves volt Ninon, amikor beleszeretett Sévigné márki. Huszonkét évvel később ennek fiát, Charles de Sévignét elhódotitotta egy színésznőtől és további húsz év múlva Mme de Sévigné unokája, a fiatal Grignom márki szeretett bele az örökszép Ninonba. Ezzel az elpusztithalatlanságával érte el azonban végzete is. Mikor második fia is abba a korba jutott, hogy be kellett vezetni a társaságba, atyja, Gersay márki, aki aztán adoptálta a fiatal Villiers lovagol, aki fia előtt eltitkolta, hogy milyen kötelék fűzi Ninonhoz — gyanútlanul küldte és vezette be egykori barátnője házába, bogy ott a szellemes társalgásban gyakorolja magát, hires emberekkel, írókkal, politikusokkal találkozzék. A fiatalember azonban úgy járt, mint huszonkét évvel azelőtt az atyja, halálosan beleszeretett £a szép asszonyba, akiről nem tudta, hogy az anyja. S az anya a végén nem tudotl már másképpen segíteni magán, nem tudott már másképen menekülni könyörgései és támadásai elől, mint hogy föltárta előtte születésének titkát. Ez a tragédia elvette Ninon kedvét a szerelemtől s ettől az időtől fogva csendesebb és zárkózottabb lett. Azért mégis azt beszéli róla a fáma, hogy nyolcvanadik születésnapján nyitotta meg utoljára hires sárga hálószobájának az ajtaját. Valami csodálatos sokoldalúság volt benne s annak tulajdonítható talányszerü vonzóerje. A férfiakat női bájjal és tulajdonságaival ragadta el, a nők pídig férfias szellemének hódoltak meg. Lefordítottak nehányat szellemes mondásaiból, melyek örökké aktuálisak és érdekeseek. »Sokszor azok az erőlködések bizonyítanak egy szerelmet legjobban, amelyekkel azt el akarják titkolni « »A szerjelem soha se hal meg táplálékhiány miatt, sokkal inkább tultápláltság okából.« »Légy igaz a szerelemben, s te leszel a magcsalatott.« »A szív olyan, mint a nagy várak, -- bevenni nem is olyan nehéz, mint megtartani.« »Ritkán hal meg a szerelem mind a két felnél egyszerre s ilyenkor az állhatatosság valóságos szerencsétlenség. Egy ókori zsarnoknak a büntetéséhez lehetne hasonlítani, aki úgy ölt még embereket, hogy egy hullához láncolta őket.« »Akinek a világon a legrosszabb véleménye van az asszonyról, az nem más, mint maga : az asszony!« »A szerelemben az észre s szellemre van leginkább szükség. Mert egy szerelmi viszony az élet színpadának olyan színdarabja, amelyben a fölvonások a legrövedebbek s a fölvonásközök a a leghosszabbak. Mivel akarjátok a fölvonásközö- ket kitölteni, ha hiányzik belőletek az ész?« »Csak szellemi adományok képesek egy kielégített szenvedélynek az ürességét betölteni.« BIKSZÁD GYÓGYFÜRDŐ Megnyitás május hó 15-én. Meleg ásványviz-fürdők, szénsavas fürdő, hidegviz-gyógviiitézet, dr. Balling féle inhalatio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, acetilen-világiíás. Vasúti állomás, posta, távirda, telefon, gyógytár helyben. — Elő- és utóévadban, az állandó tartózkodóknál, a szobaárakból 307o engedmény. Prospektust, vízről árjeg37zéket kívánatra küld a fűrd'óigazgalóság.
