Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1913-04-10 / 15. szám

NAGYBÁNYA

3

hogy a betegeket aminő gyorsan csak lehet hátraszáliitsák, hogy ekként a hadműveleti körzetben a betegektől megtisztulva az újonnan éi'- kező betegek számára hely és megfelelőleg gondos gyógykezelés biztosítva legyen.

Általánosságban a sebesülívivők szállítják hátra a lüzvouaiból a sebesülteket és pedig akként, hogy lehetőleg fedve a födözékek mögött a századonként rendszeresített hordágyakon viszik azokat a szintén védett helyen felállított és a csapathoz legközelebb felállított kötözőhelyre, ahol a betegeket a legszükségesebb kötésekkel és első orvosi segélylyel ellátva, hátrább a segélyhelyekre küldik, alaposabb és to • vábbi szakszerű gyógykezelés végett, A segély- shelyekre már asebesültszállitó kocsik szállítják sebesülteket és ha az operáczió elkerülhetetlen, itt a segélyhelyen történik az meg; hasonlóképpen itt újítják meg a kötéseket és osztályozzák a betegeket sebesülésük természete szerint. A segélyhelyekről a tábori kórházakba osztják szét a betegeket, özek már rendszerint nem mozgóápoldák, mint a kölözőhely és segélyhely, hanem a háború tartama alatt állandó berendezésű kórházak A tábori kórházak a súlyos betegeket — akiknek gyógyulása a háború tartama alatt előreláthatólag nem várható — az anyaországban levő állandó kórházakba szállítják hátra, hogy ekként az újonnan érkező betegek számára hely mindig iegyen.

Természetesen, hogy ilyennek kellene lennie az ideális állapotoknak, de hogy nem ilyenek, azt a most folyó balkáni háború borzalmai megmutatták.

1913 április 10.

HÍREK.

Április 9.

Személyi kirek. Gellért Endre nyug. polgármester, vármegyei árvaszéki ülnök városunkban időzött. — Branich Gyula számtanácsos 8 heti szabadságra Cirkve- nicára utazott. — Dr. Wagner József kincstári főorvos pár napi tartózkodásra Budapestre utazott.

Kinevezés. Az erdélyi Szent Ferencz rendiek taríományfőnöke, Csiszár Elek, az apostoli szentszéktől nyert jogánál fogva Abrugyán Károly adóhivatali főellenőrt, városunk szülöttét, az egyház ügyei körül szerzett bokros érdemeiért a kőhalomi zárda apostoli syndicussává nevezte ki.

Miniszteri köszönet A vallás és közoktatásügyi miniszter a nagybányai róm. kath. és ref. egyházaknak az állami e emi iskola szegénysorsu növendékeinek felruházására tett adományaikért köszönetét nyilvánította.

Államszámviteltani vizsga. Vajay Imre vá 1 rosi számvevőségi számtiszt az államszámviteltani vizsgálatot Budapesten kitűnő sikerrel letette.

Esküvő. 7ury István felsőbányái vizmüfel ügyelő vasárnap tartotta esküvőjét Búd Emíliával.

Az uj g. kath. püspökség székhelye. Szat- márvármegye küldöttsége Csaba Adorján főis pán vezetése alatt április hó 4 én tisztelgett Jankovich vallás- és közoktatásügyi miniszteriemé!, kérve az uj püspökségnek Nagykárolyban leendő elhelyezését. A miniszter megígérte a szokásos jóakaratot, de kiemelte, hogy a kérdés rövidesen nem kerül szőnyegre, hanem csak az uj püspök kinevezése és ennek meghallgatása után. A miniszter barátságosan elbeszélgetett még a főispánnal és a küldöttség egyes tagjaival, akik főleg a nemzetiségi viszályra való tekintettel kérték a dolog sürgős rendezését Informacziónk szerint a kinevezendő uj püspök nem hive a dorogi székhelynek és igy ezzel kapcsolatban a miniszter válasza teljesen kedvező a nagykárolyiakra nézve. A püspöki kinevezés azonban egyhamar nem fog megtörténni.

Az erdődi Bartók-ünnepély. Már jeleztük, hogy Erdőd község emléktáblával jelöli meg Bartók Lajos költő szülőházát. Az emléktábla már el is készült és a leleplezés május 25 én lesz, amikor is a Petőfi-Társaság több tagja le utazik az ünnepélyre Az ünnepség előestélyén Rákosi Szidi szinésziskolájának növendékei előadják Bartók Lajosnak egyik drámáját. Hivatalosak lesznek a leleplezési ünnepélyre a különféle irodalmi társaságok is.

Báthy Imre eltűnése. Báthy Imre nyug. járásbirót, daczára a szorgos kutatásnak, még mindig nem találták meg. Most már több mint bizonyos, hogy a 83 éves öreg ur, aki több Ízben panaszkodott éleluníságról, valamelyik bányaszakadékba vetette magát. Erre vall az is hogy a sétapálczáját az egyik mély bányaszakadék szélén megtalálták. A gyászoló család ig már alig reméli, hogy a holttestét föltalálhassák

Szentpétery Ferencznó halálához. Legutóbbi számunkban már hirt adtunk azon mérhetlen csapásról, mely Szentpétery Ferencz kir. járásbirót rajongásig szeretett feleségének elvesztésével sújtotta. Á boldogultat Budapestről f. hó 4 én szállították haza a szülői házba s ott helyezték ravatalra. A koporsót szebbnél szebb koszorúk borították s a megható gyászszertartáson a fiatal asszony tragédiája, ki három árvát hagyott maga után, a legmélyebb részvétet váltóba ki a szivekből. A temetésen jelen volt városunk egész társadalma. A család a következő gyászjelentést adta ki: Szentpéteri Ferencz férje.

Antika, Ferike és Manczika gyermekei; őzv. Marosán Athanázné édesanyja; özv. Buttyán Györgyné és családja, Rozsos Istvánná és családja, testvérei; Szentpéteri Dénes és Rozsos István sógorai; Nagy Áladárné sógornője a többi rokonok nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy az imádott feleség, rajongásig szerető anya, gondos gyermek, jó testvér és sógornő, Szentpétery Ferenczné sz. Marosán Anna nagy és hosszas, megadó türelemmel viselt betegség után 32 éves korában, házassága 8-ik évében Budapesten, 1913. április hó 2 án kétségbeesett családjától elköltözött az örök min- denségbe. Drága halottunkat Nagybánjára, a Hunyadi János utczai családi házba április hó 4-én d. e. 9'/4 órakor hozzuk haza a szülőföld ölébe, temetése pedig április hó 4-én d. u. 4 órakor lesz a róm. kath vallás szertartása szerint. Jóságos lelkének üdvéért a szent misét április hó 5 én d. e 9 órakor fogjuk a róm. kath. plébánia templomban az Egek könyörületes Urának bemutatni. Nagybánya, 1913. április 3 án. Emléke közöttünk élni fog mindörökké!

A »Vasárnapi Újság« április 6-iki száma a lókedvelőket különösen érdeklő képeket közöl a tattersali luxuslóvásárról. Nagy és érdekes képsorozatot találunk benne a csataldzsái harctérről és a bolgárok által elfoglalt Drinápolyról, a Ha- midie hajóról, továbbá Beszédes János konstantinápolyi rajzait, a fővárosi tisztviselők étkezőjét, a Tabán rendezésének modelljét. Szépirodalmi olvasmányok: Kvassay Ede regénye, Bársony István természeti rajza, Schöpflin Aladár színházi cikke, versek. Egyéb közlemények : Hampel József, Lengyel Béla, Fónagy József, dr. Nagy Dezső, lading Konrád arczképe, Gineverné Cyőry Ilona cikke s a rendes heti rovatok: Irodalom és művészet, sakkjáték stb. — A »Vasárnapi Újság« előfizetési ára negyedévre öt korona, a »Világ- króniká« val együtt hat korona. Megrendelhető a »Vasárnapi Újság« kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem-utca 4 sz.) Ugyanitt megrendelhető a »Képes Néplap«, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, felévre két korona 40 fillér.

Színészet. Heves Béla szatmári színtársulata nemsokára hozzánk érkezik. Előadásait e hó végén kezdi meg Az igazgató ma a következő előleges színházi jelentést adta ki: Tisztelettel értesítem Nagybánya szab. kir. város és vidéke szinpártoló közönségét, miszerint a szatmári »Városi Színház« művésztagjaiból álló színtársulatommal 1913. évi április hó végén a Lend- vay-szinházban, Limonádé ezredes szenzációs nagy sikert aratott énekes bohózat újdonsággal megkezdem működésem. Társulatom névsora : Előadó női személyzet: H Balla Mariska, I. r.

vadász kóborol a Tisza mentén? Az öreg Gaál Mátyás — a kit furdalt a lelkiismeret a hátasló miatt — nyakába vette az egész határt.

— Jól van. dünyögte — ha nem kell neki a Verőn. De azért minek pusztítaná el magát ? Van nekünk még elég lányunk otthon, akármelyikkel boldog lehetne. Nem csak Verőn van a világon.

Akad'ak még más önkéntes kutatók, a kik átfürkészték az egész vidéket. Gaál János dr. Ujhelyhői ezt irta a rokonoknak:

Legalább azt tudjátok meg, hogy él e, meg halt-e. Igazán kár volna azért a szegény Ve- ronért. Éjjel-nappal egyebet sem tett, mint szünet nélkül sirt. Egyszerre azt vette észre a szivében, — ilyen hóbortosok az asszonyok — hogy halálosan szereti azt a nem szeretett férfiút. Valami sajátos babonaság folytán úgy élt, tett-vett a házban, mintha az ura csak a szomszédba ment volna, egy pipát elszinni és egy pohár bort meginni Kozsniczky őrnagyhoz. Az őrnagy sokbe- szédü ember, nehezen ereszti el azt, a kit meg- kaparitott. Utóvégre miért állta volna végig az egész olasz hadjáratot, hamég csak el sem mondhatja valakinek. Bizony elmondta ő húszszor is. De egyszer mégis csak szabadul az őrnagytól és és befordul a kapun. Tán meg is kérdi :

— Verőn mi van vacsorára?

De a hetek, hónapok hiába múltak, Besz- terczey nem jött haza vacsorázni. Már uj esztendőbe is fordult az idő, már kezdtek felhagyni a Beszterczey keresésével, csak a Verőn nagy bánata nem lett kisebb egy körömfeketényivel sem. A szeme mindig könybe borult, a mikor az asztalon észre vette az üres terítéket. Sirt, ha a szolgák szellőztették a Beszterczey bundáját, téli sapkáját, csizmáját. De elszomorodott

még akkor is, ha Káró, a vén kopó a kötényéhez dörzsölte a fejét. Mintha szemrebányólag, bánatosan nézne rá ez a kutya is!

Gaál Mátyás fehér szakálát néha be-bedugta a muskátlis ablakon.

— Mi lesz, Verőn — puhatolózott. — Tönkremegy a gazdaság, tönkremégy te is. Férfi kellene ide.

— Van nekem drága jó uram.

— Ördögöt van — morogta Mátyás. — Ha legalább holttá nyilvánítanák, ha legalább férjhez mehetnél újra ... Az újhelyi fiskális megcsinálja ezt a dolgot. Annak az a mestersége.

Verőn eleinte csak szelíden védekezett az ilyen ajánlatokra, mert a bánat nagyon megszedhette, de később gorombán felelgetett, még seprőt is fogott Kozsniczky őrnagyra a ki környékezte.

Az őrnagy haragosan dörmőgött a szomszédból ezután :

— Most már kötelessége előszerezni a férjét. Hogy elégtételt vehessek magamnak. Hadd vágjam pozdorjává.

— Majd előjön. Én tudom, hogy ő nem hagyhatott itt engem.

Ezt hajtogatta Verőn és szép arczára valamely hervaíag szomorúság kezdett rátelepedni.

Aztán egyszerre, mikor már senki sem várta, betoppant a holtnak hitt Beszterczey Pál. Ugyanaz a dupla-puska volt a vállán, nyakából lógott a vadásztarisznyája és a fajdkakastoll is ott volt a kalapja mellett. Éppen vacsoraidő volt, a mikor belépett az udvarra. Az asszony a konyhában foglalatoskodott. Sikoltva ejtette el a kanalat, a mikor észrevette az esti homályban a kapunak támaszkodó férfiút. Elébe futott:

— Beszterczey, hol járt ?

A férfi megzavarodva simította végig rendetlen szakállát.

— Itthon felejtettem valamit, azért jöttem — mormogta.

— Talán a szivét, Pál? ... — rebegte az asszony.

Beszterczey csóválta a fejét:

— Nem a’ ... A présházkulcsot.

Az asszony megfogta a férfi kezét. Sirva, nevetve vezette be a házba. Az asztalra mutatott a terítékre:

— Látja, vártam.

Majd fehér, megvetett ágyára hívta fel figyelmét:

— Bármikor jöhetett volna, mindig puha volt a párnája.

Csakhamar a friss pompás vacsora is asztalra került, a pohos zöld kancsó borral. Jóízűen evett, ivott. Vacsora után a poharába nézve, csendes meggondolt hangon igy szólt:

— Ne kérdezzen többet, mint a mit mondani fogok ... Én elbujdostam, mert azt hittem, hogy nem szeret. Hogy boldogtalanok leszünk mind a ketten. Bolondság volt, egy rossz álom, a mit elfelejtünk. Most már itthon maradok.

A Beszterczey hazatérésének hamar hire futott. A legenda, a mely neve körül lassan képződött, mint a pókháló a sarkokban, ezzel be is fejeződött. Ez volt annak a nagy póknak az utolsó öltése, a mely pók a legendákat szövi. Beszterczey e szerint a tiszai nádasokban remetéskedett másfél évig. Pákász volt, vadász volt, kunyhóban lakott. De egyszer eszébe jutott, hogy otthon felejtett valamit s arra hazajött. Soha többé nem ment el, dehogy ment, nem engedte volna Verőn.

Krúdy Gyula.