Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1913-04-03 / 14. szám
4 NAGYBÁNYA 1913. április 3 Lapunk zártakor vesszük a megrendítő gyászhirt, hogy Szentpétery Fereiicz kir, járásbiró felesége szül. Marosán Anna, ma, szerdán délelőtt a budapesti irgalmasok gyógyintézetében meghall. A boldogult már hónapok óta beteg volt s hetekkel ezelőtt Budapestre szálli tolták, hol súlyos operácziót állott ki. Az idő óta állapota kétség és remény között egyre váltakozó' t, de hiába volt családjának s a legnevesebb orvosoknak önfeláldozó, gondos ápolása, a nehéz beteget nem lehetett megmenteni. Hosszas, kínzó, de türelemmel és megadással viselt szenvedés után ma végre visszaadta nemes lelket Teremtőjé- nek. A család a temetés iránt még nem intézkedett. Férje Széntpétery Ferencz járásbiró, ki csak nemrég érkezett haza felesége betegágyá tói, a gyászhir vétele után ma Budapestre utazott. A porig sújtott, köztiszteletben és szere- tetben álló család iránt általános a részvét városunkban. Kereskedők közgyűlése. A nagybányai kereskedők s kereskedő ifjak vasárnap délután tartották tisztújító közgyűlésüket a Polgári Kör nagytermében A közgyűlésen Glavitzky Károly elnökölt s a közgyűlés gyors egymásutánban elfogadta a múlt évi zárószámadásokat s megállapította az 1913 évi költségvetési előirányzatot. Azután a tisztujitást ejtették meg. Elnök lett ismét Glavitzky Károly, alelnök Radó Dezső, titkár Molnár Antal, pénztáros Boda Gyula, ellenőr Rusorán József Felügyelő bizottság: Plallhy Zoltán, Stein féld Andor és Boczor János. Választmányi tagok: Vajda Márton, Steinfeld Adolf, Kassai Kálmán, Tömlő Miklós, Harácsek Vilmos, Svarcz Sámuel, Sipos Lajos, Hoffmann Árpád, Almer Lajos, Müller Sándor, Lővy Ernő és Mandel Mór. Póttagok: Marosán Emil, Marosán Gyula és Wasserblatt Ábrahám Könyvtáros: Szabó Árpád. A közgyűlés az elnök zajos éljenzése közben ért véget. Gyümölcsfaápolási és védekezési előadás. Jablonovszky József, a m. kir rovartani állomás igazgatója f. hó 5 én, szombaton délután az Islván-szálló nagytermében a gyümölcsfák ellenségei és betegségeiről, valamint a védekezésről vetített képekkel kapcsolatos előadást fog tar tani. A szerfölött érdekes előadásra az érdeklődő közönséget szívesen látjuk. Zoltán Ákos állami főkertész. Felszámoló pénzintézet A Szatmári Bank egyesület R -T. vasárnap tartott közgyűlésében elhatározta, hogy felszámol. A Bankegyesület felszámolása már régóta vajúdik. A bank a leg jobb jelek között indult 600 ezer korona alap tőkével még a pénzviszonyok virágzása idején Igazgatóságában mind jónevü, vagyonos emberek ültek Elnöke Bartha Kálmán városi tanácsos volt, alelnőke Grósz Dániel nagykolcsi föld- birtokos vezérigazgatója Kaufmann Antal csenged földbirtokos, igazgatója Feldmann Samu és aligazgatója Kaufmann Ignácz nagykereskedő. Az első megrázkódtatás akkor érte, mikor az intézet áruosztálya, amely nagy alapokon volt berendezve, nem birt boldogulni és a bank kénytelen volt az áruosztályt feladni Itt körülbelül 200 ezer korona vesztesség érte az intézetet és a rossz pénzviszonyok miatt ezt a vesztességet nem tudta behozni. Azóta több intézettel meg kísérelte a luziót, de ez nem sikerült. így aztán hosszas kísérletezés után a vasárnapi közgyűlésen kimondotta a felszámolást. Hernyóveszedelem Jablonovszky József, a rovartani állomás főnöke figyelmezteti a gazdákat, hogy a hernyóirtást el ne mulasszák, mert ez az év különösen kritikus lesz a fákat pusztító hernyók tekintetében. A múlt nyáron ugyanis nagy lepkejárás volt, ez pedig a gyümölcsösök veszedelmét jelenti. Külföldi tanulmányi ösztöndij kereskedők részére. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara az érdekeltség tudomására hozza, hogy a keresk. m kir. miniszter az Erzsébet királyné ösztöndíjalapból a folyó évben nyolez, egyenként 2500 koronás külföldi tanulmányúd ösztöndíjra hirdet pályázatot. Ez ösztöndíjak elnyerése iránt oly magyar honosságú fiatalabb kereskedők folyamodhatnak, kik keleti kereskedelmi akadémiai tanulmányaiknak legalább »jó« ered ménynyei történt elvégzése után legalább három évig gyakorlati kereskedelmi téren működtek s emellett igazolják, hogy a tanulmányozandó terület nyelvviszonyaiban járatosak. Az ösztöndíjak odaítélésénél csak oly egyének jöhetnek tekintetbe, akik katonai szolgálatukat már teljesítették, vagy az alól végérvényesen felmentettek. A katonai szolgálatban töltött idő a gyakorlati működés idejébe be nem tudható és általában csakis a tényleges kereskedelmi gyakorlatban töltött idő vehető számba. A pálya nyertes valamely szabadon választandó és a pályázati folyamodványban megemlítendő jelentékenyebb külföldi városban vagy kikötőben, mely nagy tengerentúli kivitellel bir, tartozik legalább egy évet tölteni úgy, hogy az illető piacz tanulmányozása czéljából vagy önálló üzleti működést fejtsen ki, vagy valamely nagyobb kiviteli cégnél állandó alkalmazást nyerjen, a kiviteli viszonyokat és kereskedelmi szervezeteket tanulmányozza s tapasztalatairól rendszeres jelentéseket és tudósításokat küldjön. A részletes pályázati feltételek megtekinthetők a debreczeni keresk. és iparkamaránál, hová a pályázati kérvények legkésőbb április hó 30-ig beterjesztendők. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósága 1913. évi április hó 10 én rendkívüli közgyűlést tart. A napirendre városunkat közelebbről érdeklő ügy nincs kitűzve. A vidéki rendőrség kiképzése a vidéki rendőrség kiképzése ügyében a belügyminiszter Szatmárvármegye alispánjához rendeletet inlé zett, melyben tudatja, hogy a rendőrtisztviselők és alkalmazottak rendszeres szakoktatásának és továbbképzésének lehetővé tétele czéljából Budapesten, az áliamrendőrségnél oktató tiszteket és altiszteket kiképző szaktanfolyamot szervez, mely május 1-én fog megnyílni. A tanfolyam czélja, hogy a vidéki rendőrség kiképzésével foglalkozó tisztek és altisztek elsajátítsák a köz- igazgatási, bűnügyi, közegészségügyi stb. rendészet legfontosabb ágazatai körébe tartozó gyakorlati ismereteket Boda Dezső főkapitány ez alkalomból egyébként gondoskodott arról, hogy a tanfolyam tiszti résztvevői méltányos áron megfelelő lakást és ellátást kapjanak. Pintér Imre Nagybányán. Pintér Imre f hó 24-én kabaré estélyt akar rendezni városunkban. Tekintettel azonban arra, hogy e hó végén jő a szatmári színtársulat, alig hisszük, hogy az engedélyt megkapná. Munkaadók figyelmébe Dr. Lipelzky Jgos- ion, a Szatmárnémeti-i Kerületi Munkásbizlositó Pénztár igazgatója f. hó 3-ik és 4-ik napjain városunkban tartózkodik, hogy a betegsegélyezési és balesetbizlositási dij befizetését fölülvizsgálja. Felhívjuk a munkaadókat, hogy esetleges panaszaikat nevezett napokon a kirendeltségi irodában saját érdekükben jelentsék be nála. Öngyilkossági kísérlet. Daudek Irén cseléd öngyilkossági szándékból marólúgot ivott. Tettét még idejekorán észrevették, most túl van a veszélyen. Anyakönyvi közlemények. A nagybányai anyakönyvi hivatalnál márczius 28 tói a következő bejegyzések tétettek: Születtek: Márc. 21 Dongó Sámuelnek »Elemér« ; márc. 18. Bereg- szászy Kálmánnak »Jolán Flóra Franciska«; márc. 19. Magyari Ferencnek »József«; márc. 18 Neuhauszler Józsefnek »Tibor«; márc. 21. Sztracsanek Ferencnek »Anna«; márG. 16 Sza- bácsi Mátyásnak »József János«; márc. 25. Izsák Mihálynak »Sándor«; márc. 24. Kovács Mihálynak »Erzsébet«; márc. 21. Vértes Adolfnak »Imre«; márc. 25. Brinzely Lászlónak »György« nevű gyermeke. — Elhaltak: Márc 22. Csillik János rkath. 2 hónapos, gyermekmenhelyi gondozott diphté- tériában; márcz. 22. Gyisze Imre, gkath. 4 napos, bányamunkás gyermeke, veleszületett gyengeségben; márcz. 22. Recsán Mária gkath, 4 éves. bányamunkás gyermeke lüdőlobban; márc. 22. Szupkay Gyuláné, rkath. 40 éves, telekkönyvezető neje agyszélhüdésben; márcz. 22 Dávid György, gkath. 52 éves, fuvaros, tüdőSzentpétery Ferencznó Nyugodtan rázta meg a szomszédok kezeit és ő vigasztalta, hogy utána ne búsuljanak. így ment el Orzse. — örzse néD, ég a czifrapapiros . . . Örzse nén, ébredezzen, nézze . . . Magához tért és szétnézett a szobában. A gyerekek elcsendesedtek, csak a legnagyobb volt ébren. Meggyujtott két uj gyertyát és s eloltotta a papirost. Egész kábult, volt a feje s amint tettveti, nem tudta dolgát ésszel kisérni. Csak a teste volt itt, a lelke valahol messze, nagyon messze járt. A sárga fény rémesen öntötte el a szoba fehér falait s árnyak húzódtak végig a falon, nagyobbak, kisebbek, amint erősebben pislákolt a láng. Örzse ezeket az árnyakat nézte és úgy látta, hogy ismerősei: van alakjuk, értélmük, beszélnek, nevetnek vagy sirnak. De most tisztán ellenére vannak neki, mert gonoszul rávigyorognak. Jaj, minek is jöttek akkor ide, hozzá vir- raszlani. S különösen kivált egyik alak s olyan tisztán állt előtte, hogy megmocczant a szája, a mint maga elé beszélt. — Most már mit csináljak ? Lássa, hová juttatott ? A nyomorúságba, a fertőbe, a pocsolyába. Honnan vegyek pénzt, hogy eltemettessem ? Öh, de a gyalázat, óh , . . Anyám kiűzött a házából. Itt a hátsó va- ezokban van a helyem s azóta nem volt hozzám egy jó szava. Az Isten verje meg piros ajakát s az égő fekete szemét . . . Apassza ki azt a gonosz su- gárt, érti maga, érti ? . . , . . . Tiszta volt a lelkem, mint a frissen hullott hó, de megbolondultam ott bent, a kőfalak között, a városban, mint a tyuk, melylyel nadragulyát etetnek. Elémbe áliott s megcsípte az állam mandulaszagu kezével s addig cziróga- tott, pipesgetett, mig meghibbant az elmém. . . . Fuj, be ördög volt a lelked, urfi, fekéte érczből. kőből, jégből való, mert nem szántál en- gemet. Á'arczos zsivány, förtelmes, utálatos lélek.. A falakról közelebb jöttek az árnyak, ráfeküdtek a keblére s fojtogatták a szerencsétlen ifjú asszonyt. Az viaskodott velük, mig kimerült, elfáradt, agyon gyötrődött. Fejét lehajtotta a koporsó alá helyezett hosszú deszkára és sirt, keservesen zokogott . . . Oh, ez a jajongó sirás, be sokat mondott az is. Meg-megszakadi néha, hogy ujult erővel törjön ki. Minden fájdalmas hang sokat mondó, tömör fejezet volt abból a szomorú történetből, mely azt a báuatos leányzót érte, ki most a gyermeke koporsója mellett roskad. Lemondása, kétségbeesése, reménytelen szerelme, sivár, virágtalan jövendője búgott, búslakodott e sírásban. A falakról a szentképek mintha ijedezve, szánakozóan tekintenének le rá. * * * így telt ei az éjszaka. A legsötétebb, mely valaha leterült a földre. Nagy későre dörömböltek az ajtón. Az alvó gyermekek félve rezzentek föl álmaikból es álmos szemeiket dorzsölgették. — Ereszsz be, Balog Örzsi . . . E hang úgy érte Örzsét, mint a villámcsapás. Remegett a kilincs sovány kezében, mikor az aj'őt kizárta. Künt sötétség volt még, feketeség borított mindent. Csillagfény sehol. Messziről zúgott a Nyárád, mint valami titkos moraj; a bükkös oldalán settenkedő éji manók apró, tüzes szemei, pásztortüzek libegtek-lobogtak. — Istenem, te vagy, Bardócz András ! Te ? — Én volnék, ő í’zse . . . S fél szemével sebesen pislantott, mintha nem akarná, hogy ez a fiatal menyecske a szemébe tekintsen. — Virrasztani gyüttem én is, mert nem tudtam aludni egész éjszaka miattad. Tudtam, hogy jól esnék egy kis vigasztalás . . . Örzse hálásan és hosszan nézett a legény barnapiros arczára. Oh, hiszen tőle nem részvétet, hanem megvetést érdemelne. S amint elgondolta, hogy mily kőszívű tudott lenni iránta, hát csak hullni kezd'ek a könyűi. Andris megértette. — Hadd Örzse, hadd . . . De Örzse ráesett a kis koporsóra és sirt, magát a megváltozhatatlan életet siratván, A paraszt ember rendkívül finom érzékkel van megáldva az érzések iránt. Mélyebben, fokozottabban átérzi, csakhogy kibeszélni nem tudja szive sugalmát. Andrisnak minden könycsepp tüzes tenger volt a szivén. — No, Örzse, no ... Az Isten is megsegít és ... és ... én se vetlek meg azért . . . E szókra Örzse leroskadt a nyujíópad mellett. A féiszemü Bardocz András hozzálépett, átkarolta s leübette maga mellé a tulipános kanapéra. Künn pedig oszladozott a sötétség A keskeny ablakon a kis halott feje fö ött gyönge világosság áradozott be a virrasztókra. Hajnalodon. Kiss Menyhért.
