Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-09-19 / 38. szám
1912. szeptember 19. NAGYBÁNYA 3 pontjuk ellen annál inkább. Módszerük kötött volt. Egyéni nevelésről nem tudlak s mivel maguk sem voltak a közvetlenség emberei, ennélfogva nem is tudták növendékeik látását fejleszteni A mintarajziskolában uralkodó tanítási rendszer legtöbb hibája a gipszmunkák rajzolíatása volt. A legjobb igyekezettel sem lehetett volna ezeknél a többnyire rossz öntvényeknél alkalmasabb eszközt találni arra, hogy a növendé kel keménységhez, felületességhez szoktassák. Nagy mesterek plasztikus alkotásai, illetőleg azoknak jó öntvényei, hasznos Útmutatásul szolgálhatnak azoknak, akiknek látása már fejlett, akik a természet formakincsét már ismerik és tudják, mit kell stilus alatt érteni, miféle tanulságot lehet a természeti formák egyéni interpretálásából levonni, de fölötte veszélyesek a kezdőre s különösen a műveletien kezdőre nézve, akinek még fogalma sincs a művészi egységről és logikáról, ki nem látja az egyénileg felfogott formákban a rendszert, kinek még nem szabad tudni arról, mi az abszirakezió, mert nem ismeri az anyagot, amiből abszlrahálni lehet. Mi sem természetesebb annál, hogy az a művész, akinek látását nem fejlesztették szigorúan naturalisztikus alapon, hamar elveszti felfogásának komolyságát s nagyon ki van téve a felületesség veszélyének. A nyolezvanas-kilencz- venes évek pikíurája tényleg erre a sorsra ju íotl; a komoly tudás, az intelligenczia és az Ízlés hiánya egyaránt jellemezte. Olyan nagyszabású embereink, akiket a szó igazi értelmében egyéniségeknek nevezhettünk volna, nem voltak. Akik magasabb ambiczióval, nagyobb el mélyedéssel akartak művészetünknek élni, elvonultak a világvárosias jelleget teljesen nélkülöző fővárostól, melynek szellemi életén a minden oldalról felburjánzó korrupció láthatatlan fegyverei egyre súlyosabb sebeket ejtettek. A visszavonultan dolgozó művészek között volt két nagyrahivalott tehetség, Réti István és Thorma Jauos, kik otthonukban, Nagybányán telepedtek meg s akiknek pályafutására Holiósy Simon tanítása gyakorolt irányadó befolyást. Holiósy Münchenben tanított. Iskolát nyitott, mihelyt kikerült az Akadémiából és kitűnő korrektúrája magához vonzotta rövid idő alatt nemcsak a legtöbb fiatal magyar festőt, hanem az idegenek nagyrészét is. Képzelni sem lehetett mestert, aki jobban tudta volna fanatizálni tanítványait, mini ő Természete czigányos, szenvedélyes, érzékeny. Öníegyelmezettségeí nem ismer, társadalmi szabályok iránt érzéketlen Ezenkívül mindenben a vérbeli ellenzék, a iázongó kedély', aki mérlegelni nem tud, hanem a legkisebb külső hatásra is hevesen reagál Művészete a természet rajongó szereidén alapszik, de bármilyennek is inkább nevezhető, mint primitívnek. Az érzékenység, ami emberileg jellemzi, megnyilatkozik iálásában és benyomásainak interpretálásában is. Holiósy a rejtett hangulatok és lelki élmények embere. Képet alig fest, mert kényelem szerefelén nem tud erői venni s könnyelműségének nem fáj. hogy szellemi tőkéje érté - kesiletlenül marad, de ami kevés keze alól kikerül, az egy nagy temperamentum mélyéből fakadó természetpoézis, ezernyi szubtilis impresszió együtthatásának folyománya. Hollosy Simon előtt tulajdonképen szomorú véget ért teslvérbátyja, József nyitotta meg a művészi látás kapuját Az utóbbi szintén a müncheni akadémián tanult és mint spekulativ hajlamú ember, Buddha filozófiájában keresett szellemi kielégülést. (Ő fordította először magyarra a buddhista kathekizmust is.) Művészet- bölcseletét is áthatotta Gautama világnézete s annak hatása alatt magáévá telte azt a felfogást, hogy a természet legkisebb és legnagyobb jelenségei közt művészeti érték szempontjából nincs különbség. Ő volt az első, ki a müncheni akadémián az emberi test legkisebb részleteiről nagyitolt tanulmányokat készített, hogy azoknak szerkezetét és plasztikáját teljesen átérthesse és ez az elmélyedés a természet rejtett formakincsébe revelácziókcnt hatott iskolatársaira Holiósy Simon iskolájában is ez a végletekig éles megfigyelés volt a tanítás alapköve s ennek következtében nem volt mester, ki a formák plasztikáját annyira meg tudta volna értetni tanítványaival, mint ő. Korrektúrája nem volt egyszerű rajzolni vagy festeni tanitás, hanem művészképzés a szó legtisztább értelmében, a művészeti morál beoltása a tanítványok leikébe. Igaz ugyan, hogy szuggesztiv és gyakran misztikus jellegű kijelentései nem találták el mindig czéljukat. Magas szempontjai rendesen zavarba hozták a kezdőt. Kritikája nagy rombolásokat vitt végbe az érzékenyebb lelkű emberekben s csaknem megsemmisitőleg hatott elsősorban magára a mesterre. Tanítása egyéni, de ennek a rendszernek mérhetetlen előnyeit sokszor paralizálja az önfegyelmezettség hiánya, mikor arról van szó, hogy előtte aníipatikus emberek iránt figyelemre kényszerítse magát. Közvetlensége és gyakran mértéket nem ismerő önzetlensége, megvesztegeti tanítványait s ebből rendkívüli hasznot húznak azok, kiknek egyéniségében megvan a belső biztosíték a szerencsés továbbfejlődésre, — sietünk megjegyezni — fiatal művészeink között alig-alig volt olyan, kit nyugodt lélekkel egyéniségnek lehetett volna nevezni. Nagyon szerencsés volt a találkozás Thorma, Réti és Holiósy közt, A két fiatalabb festőben megvolt a teljes fogékonyság Holiósy tanitásá val szemben, de megvolt az egyéni látás és a szilárd kulturális alapozottság is. Volt ezenkívül mindkettőkén elég szellemi függetlenség arra is, hogy művészetének továbbfejlesztését a splendid isolation rendszerétől várhassa. Legtöbbet használt a magábavonulás Rétinek, Benne volt legerősebb a kontemlativ bajiam; ő tudta benső élményeinek érzelmi képét legjobban átvinni a természet csöndes jelenségeire. Réti született nagybányai. Eiégikus hangulatok iránt fogékony ’»dkében mélységes természetpoézis fejlődött ki, amelyik — mondhatni — kizárólag az ő kedves nagybányai környezetének visszatükrözése. Művészete rendesen figurális thémákban nyilatkozik meg s képei abból a finom, disztingvált hangulatból születnek, amit a naturalizmustól látszólag csak egy lépés, de valójában egy egész világ választ el. Művészete csupa közvetlenség, de termé- szellátása és a Vágók, Peskék, Bihariak, Sku- tetzky-. k s más hasonló genreteslők felfogása közt oly nagy a különbség, mint — klasszikus példákkal élve — Rembraud és Caravaggio közt. Ez az ellentét áliapiíhaló meg akkor is, ha Thormal állítjuk szembe a Zempléniekkel, a Fesztiekkel és Horovitzokkal, kik a természetet inkább a szemükkel, mint a kedélyükkel és temperamentumukkal fogják fel. Holiósy és Zichy Mihály Petőfi-illusztrációi közt is épen ilyen párhuzamot vonhatunk az előbbinek javára, ki a Zichy kézzelfogható formáival szemben a szuggesztiv előadást képviseli. Ennek az érzésbeji különbségnek a jegyében született a nagybányai festőiskola. Első életjelei Thorma »Szenvedők« és Réti »Bohémek« czimü képei voltak. Mindkettő nagy lépést je- ientett előre az akkori viszonyokhoz képest. Thormát nem is értették meg. Képét a Műcsarnokból visszautasították s csak akkor vásárolták meg — évekkel utóbb — az állam részére, miután már Parisban mention honorable-t nyert. Nem érihetiék meg a képet, mert valami különös puritán egyszerűség volt benne, aminek a megérzése több művészi dispozicziót követelt, mint amennyi akkori művészeinkben volt. Hogy is láthattak volna nálunk tudatosan kifejezett igénytelenséget és decens vonást az alakok minden osztentativ jelleget nélkülöző beállításában, mikor a mi embereink nem szoktak volt még hozzá ahhoz a gondolathoz, hogy az ilyen primitívség tulajdonképen a kultúra legnagyobb finomságából folyik. A plenair sem volt még akkor nálunk hivatalosan akkreditált művészet. A plasztikus ábrázoláshoz Benczuros bitü- mök kellettek; a sejtetést nem tudták megkülönböztetni a vázlatosságtól. A Réti képe szerencsésebben járt. Nála ott volt az égő lámpa (a festmény legkevésbbé arlisztikus része) amelyik szinte világított s ezzel könnyű volt népszerűvé lenni A kép igazi szépségét az akkori publikum meg nem látta. A két fiatal művésznek volt alkalma konstatálni, hogy az általános felíogással ellentétbe jutott s igazságának érzetében erőt merített ebből a tudatból. Az ország központja nem csábíthatta őket, sőt elszigetelt helyzetük előnyösnek látszott. Közben a pleinair is egyre nagyobb tért hódilott és Holiósy mester szükségesnek látta, hogy tanítványait a szabadba vezesse. A közte és régi tanítványai közt fönnálló jó viszony, a vágy a hazai környezet után, az a körülmény, hogy Nagybánya közel van szülőföldjéhez, Má- ramarosszigethez és ahhoz sok tekintetben hasonló, — döntő hatással kellett legyen nyári tartózkodási helyének megválasztására. Nagybánya városától pedig, Réti és Thorma javaslatára, nem késett a meghívás. így került a Hol- lósy-iskola Nagybányára, véletlenül épen a mil- lennáris esztendőben. Holiósy val együtt jött Grün- wald Béla is, ki az iskolában mint tanár működött s Ferenczy Károly is leulazott Münchenből, hogy Nagybányát állandó tartózkodási helyévé tegye. Fel vinczi Takács Zoltán. HÍREK. Szeptember 18. Olvasóinkhoz. A sok kellemetlenség, melyet a lapkihordók lelkiismeretlensége okozott nekünk, arra indította kiadóhivatalunkat, hogy lapunkat mától kezdve a helybeli előfizetők számára is postán expediálja. Reméljük, hogy olvasóink szivesen veszik ez újítást, any- nyival is inkább, mert igy délelőtt tiz óráig lapunk a legtávolabbi helyeken is kézbesítve lesz. Személyi hirek. Dr. Makray Mihály polgármester és Bálint Imre erdőtanácsos hivatalos ügyekben Budapesten időztek, honnan ma érkeztek haza. — Vnucskó Ferencz főbányatanácsos családjával pár napot városunkban töltött. — Dr. Lovrich Sándor, az országos nevű nőorvos pár napi tartózkodásra városunkba érkezett. — Dr. Lovrich Gyula fővárosi ügyvéd hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett. — Nyíró Gábor tengerészetj és államvasuti főfelügyelő városunkba érkezett. Díszes esküvő. Almer Lajos kereskedő f. hó 14 én tartotta meg esküvőjét Muzsnciy Ferencz m. kir. főmérnök, veresvizi bányafőnök leányával: Olgával. A házasságot polgárilag délelőtt 11 órakor dr, Makray Mihály polgármester kötötte meg. Mint tanuk Vnucskó Ferenc fóbányatanácsos és Égly Mihály főjegyző szerepeltek. Az egyházi házasságkötés délután 5 órakor volt, melyre a fiatal párt előkelő, díszes nászmenet kisérte. Részt vettek a menetben: Gzetzmacher Gyula bányamérnök, dr. Siikösd Béla és Beclit Rezső pálezások, Vnucskó Ferencz Égly Mihálynéval, Égly Mihály Vnucskó Fe- rencznével, Á/merKároly Muzsnag Ferencznével, Fábián Lajos özv. Gregor Andrásnéval, Reményi Aladár Bálint Imrénével, Cziffermayer Lőrincz dr. Káplány Autalnéval, dr. Wagner József dr. Makray Mihálynéval, dr. Makray Mihály dr. Wagner Józsefnével. Égly Tibor Vnucskó Sárikával, Makiay Misi Égly Sárikával, ifj. Muzsnag mely hatalmas erejű gyógyvizével a ?«:öaz,vén.3r, osúz, valamint minden reumatikus loántalmaknál csodás gyógyulásokat eredményezett. — A gyógyfürdőt, mely Molcsány Gábor ny. erdőtanácsos tulajdona, a jóhirü Marosán-czég vette kezelésbe, azt teljesen újonnan berendezte s 'bcd.egrá.'tral ?á,tta el. A legkitűnőbb italok, hideg ételek, meleg konzervek minden időben a legolcsóbb árakon kaphatók a bodegában. A kiránduló közönség rendelkezésére nagy fedett mulatót rendeztek be. Lakószoba egy napra fűtéssel 2 korona. -------=====:^=--- I. oszt. fürdő 1 korona, II. oszt. fürdő 80 fillér. -------- ■ -------
