Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-07-11 / 28. szám
2 NAGYBÁNYA 1912. julius 11. minden felvilágosultabb és romlatlan érzéssel biró ember előtt nyilvánvaló. A törvénytelen gyermekekkel szemben való elfogultságunkban és brutálisunkban még abban az időben élünk, amidőn egy családtag bűnéért egész generácziókat irtottak ki megtorlásképen a föld színéről. Mintha az a törvénytelen gyermek vétkes volna abban, hogy a világra jött és bélyeggel homlokán jött a világra. Ma a rablógyilkosokkal szemben is a humanizmus legvégső határáig elmegyünk, sőt azon túl is, csak a törvénytelen származásúaknak nincs kegyelem, nincs irgalom! A törvénytelen gyermek iránt való lenézés, megvetés talán a régi zsidóságban sem volt fanatikusabb, mint a mai társadalomban, Jól van e ez igy? A Haertel Lujza inzultusa ez ellen a társadalmi felíogás ellen való tiltakozás volt. Épen ez okból a táborszernagy e társadalmi felfogásnak vált a mártírjává s bárminő visszatetsző dolog is volt ez az inzultus, legkevésbbé sem lehet , csodálkozni azon, hogy a törvénytelen származású fiatal leány, ki tudatában volt a maga szépségének, műveltségének, ilyen drasztikus módon adott kifejezést az élethez és megbecsüléshez való igényeinek. Másféle tiltakozás lehet, hogy észrevétlen és eredménytelen maradt volna. Lehet, hogy az marad ez is, de mégis napirendre hozta ismét ezt az évszázados kérdést, mely humanus megoldásra vár. Bizonyára ez az eset gondolkozóba ejti a társadalmat s azokat a köröket, honnan az irányítás jő, hogy vájjon csakugyan oly rettenetes nagy bün-e és csakugyan jogczim-e az egész életen át tartó lenézéshez, üldözéshez és megvetéshez az, ha valaki törvénytelennek születik. Hogy vájjon helye legyen-e továbbra is a születési anyakönyvi kivonatban annak a rovatnak: törvénytelen vagy törvényes-e? És ha ezen az illetékes körök gondolkozni fognak, látni fogják az emberséges, egyedül helyes utat is s ekkor majd évszázados igazságtalanság tűnik el a föld színéről s a törvénytelenekkel , szemben való brutalitások egyszer s mindenkorra a középkori esztelenségek közé fognak kerülni. Katonáéknál épen úgy, mint a polgári társadalomban. S ártatlanok többé nem fognak vezekelni a szülők ballépéséért, vagy a kényszerítő heh’zetek mostohaságáért! Piaczunk drágasága. — Türhetlen állapotok. — Julius 10. í A nagy drágaság, a hallatlanul abnormis I piaczi árak egyre nagyobb válsággal fenyegetnek, j A szinte tűrhetetlen piaczi helyzet, mely közélelmezési piaczninkon már évek óla mutatkozik, halaszthatatlan kötelességévé teszi a vá- ■ rosi közigazgatásnak, hogy különös figyelmet ! fordítson a közélehnezésre s a maga hatásköré- j ben megtegyen mindent, amely a mesterségesen felcsigázott áraknak normális mederbe való szó- j ritását lehetővé teszi. S e beavatkozásra a városi közigazgatás- ! nak a törvény megadja a módot és alkalmat, j mert hiszen az 1886. évi XXII. t.-cz. 22 §-a ér- j telmében a városoknak és községeknek joguk j van a vásári és piaczi rendőrséget saját helyi ; igényeik szerint szervezni s általában oly rend- ! szabályhoz nyúlni, mely a közönség kiszipolyo j zását, hogy ne mondjuk zsarolását teljesen kizárja. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy e be- ; avatkozásra immár ütött a tizenkettedik óra s i hatósági intézkedés nélkül aligha volna lehetsé- j ges, hogy az élelmezés drágaságából fakadó j szocziáüs bajokat orvosolhassuk. Hogy minden félreértésnek elejét vegyük, j eleve kijelentjük, hogy e soraink nem a keres- j kedelmi czikkekre vonatkoznak, melyeknek for- j galmi értéke országszerte majdnem egységes, hanem kizárólag a piaczi élelmi czikkekre, melyeknek lulmagas, ügyes, ralfinált fogásokkal felhajtott árai sehogy sem illeszthetők bele a j mi életviszonyainkba s közönségünknek azon osztályát, mely a fix jövedelemre van utalva, nemkülönben az úgynevezett kis exiszíencziá- kat teljes romlással fenyegetik. Az abnormis helyzetet semmi sem jellemzi jobban, mint hogy a termelő panasza kifogyhatatlan, hogy terményeit alig tudja értékesíteni s ugyanakkor a fogyasztók vállaira alig elviselhető teherként nehezedik a drágaság, melyet semmi természetes körülmények nem indokolnak. S különösen érezhető piaczunkon a drágaság most, a nyári hónapokban, midőn nyaralás czéljából idegenek keresik fel városunkat s igy a kereslet sokkalta nagyobb, mint rendes körülmények közölt, Nem habozunk kimondani, hogy mi a drágaság okát az élelmezési piacz szervezetlenségében találjuk s főleg abbau, hogy mig egyrészt semmi figyelmet sem fordítunk piaczunk állandó ellátására, addig nemtörődömségünkkel teljesen szabad kezet engedünk a közvetítőknek, az üzéreknek, a kofáknak, kiknek közönségünk úgyszólván teljesen ki van szolgáltatva. A piaczi árképződés teljesen normális addig. mig a kereslet arányban van a kínálattal; ha azonban a kereslet csak némileg is nagyobb a kínálatnál, az árhullámzás oly szeszélyes mérveket ölt, mely sokszor bosszantó, sokszor tűrhetetlen, de mindig a fogyasztó közönség anyagi romlására vezet. Főtörekvését kell tehát képezze a közigazgatási hatóságnak, hogy a kereslet és kínálat arányban való maradását biztosítsa, ez pedig úgy érhető el, ha a termelőket a fogyasztás arányához mérten megnyeri, a piacznak, ha kell, kedvezmények nyújtásával is s amennyire lehetséges, az elővásárlási tilalom szigorú ellenőrzésével. Mindenekelőtt szervezni kell a közélelmezési bizottságot, mely városi tisztviselőkből s városi képviselőkből állana. E bizottságnak volna feladata, hogy meghányja vesse az égető bajok orvoslására szükséges intézkedéseket, de e bizottság működésének irányelveit nagy vonásokban már most körvonalozíiafjuk. Mint már említettük, legfőképen a termelőket kellene megnyerni piaczunknak. Ez két ufón volna lehetséges Először kedvezmények nyújtásával, mket a helypénz szedése körül biztosítana a város részökre, mondjuk azzal, hogy a helypénzt olcsó negyedévi vagy félévi áltaíánynyal megválthassák, vagy pedig szövetkezeti utón, ngy, hogy az alakítandó szövetkezet biztosítaná a termelőket terményeiknek tisztes árakon való átvételére. A szövetkezés talán még inkább megfelelne a fogyasztó közönség érdekeinek, mert az utóbbi évek íuimagas árképződését, midőn minden élelmiczikk ára majdnem száz százalékkal emelkedett, leginkább az idézte elő hogy vidékünket ügynökök raja lepte el, kik a téli és tavaszi szűk időkben a megszorult termelők helyzetének kiaknázásával, előlegek nyújtásával minden élelmi czikket már jóeleve lefoglallak a fővárosba leendő szállításra, úgy, hogy vidékünk ma már inkább a főváros, mint a mi éléstárunkat képezi. Amit az ügynökök saját kapzsiságuk kielégítésére megtehetnek, miért ne tehetné meg a szövetkezet a fogyasztó közönség érdekében ? S ez esetben a termelők is jobban járnának, mert a szövetkezet nem lévén nyerészkedő közvetítő. a megszorult termelőknek tisztességesebb rostyán fiatal erővel kúszott fel a hullongó va- kolatu ódon falakra, körű fonta a tető gerendáit, mint élő törzset: befödte függöny gyanánt a vöröses téglákat apró, vörös, ragyogó, zománezos lemezhez hasonló leveleivel; leiogtak a széles nyílásokra, mint finom, vékony csírázó folyondárok, körülfolyták a kis üst alakuló vidám fecskefészkűket; uj és régi fészkeket, tele szerelmesen csicsergő fecskékkel. Biascet félkegyelműnek mond; ták ; de ott fent király volt ő és poéta. A mikor u derűs ég kupolája alatt virágos mezők illatoztak és az Adria ragyogó napfényben csiiogott s rajta narancssárga vitorlák suhantak és az utczák munkától voltak viszhangosak, ő úgy állt ott fönt a torony ormán, mint egy vad sólyom A mikor nem volt más dolga, egyik fülét a Lupának, ennek az ő szép félelmetes vadjának oldalába fektette, a ki egy este odasujtott az ő homlokára és sebet ütött rajta; olykor ujjával megkopogtatta a harangot és el-elhallgatta hosszasan csengő, édes rezgő hangját. Mellette a Canterina, a csalimadár, kecsesen ragyogott arabeszkjeivel, betűivel és szent Antal domborművű képeivel. Beljebb a Straga, a boszorkány mutatta hatalmas, hasát, a mely hoszában megrepedt, és tördeléses, zúzott száját. Ó, milyen fantasztikus ötleteket, milyen tarka és bizarr álmokat ébresztett benne ez a három harangi Mily költői hangulatokat, telve szenve- délylyel és vágygyal! És milyen szépen és bájosan emelketett ki ezekből a mély hanghu'.lámok- ból a lángoló deli napfényben Zolfina képe, majd pedig eltűnt esténként, vecsernyék idején, amikor a Lupa mélabus, fáradt hangja felhangzott és lassan elbágyadt, amig csak végleg e! nem halt. * * * Egy április délután találkoztak ott lent a margaretás lapályon, Monna diófái mögött, amikor az égbolt opálos fényű volt felettük és nyugat felé violás foltok úszkállak az égen. Zolfina énekelve füvet kaszált a vemhes teheneknek; a tavaszi illat mámora fejébe szállt, mint az októberi must szaga. Egyszerre csak, amint lehajolt, meztelen testéhez szorította szoknyáját könyedén, mintha csak a testét czirogatná s kéjesen lehunyta a szemét. Biasce himbálózva jött feléje, sapkáját hátratolva fején, egy bokrétácska szegfüvei a füle fölött. Nem volt csúnya legény Biasce, nagy fekete szeme volt, tele vad, bosszús szomorussággal, szinte noslalgiával, és szeme foglyul ejtett, leigá- zott vad állatok buskomor szemére emlékeztetett; a hangjában pedig valami varázlatos, nem is emberi mélység volt; változatok, hajlékonyság, gyöngédség és lágyság ismeretlen volt előtte; ott fönt, a harangjai közöst, ebben a nagy magánosságban, fönt a szabad levegőben, a nagy napfényben, érczes mélységű lett a hangja, a mely olykor hirtelen torokhanggá változott. — Ó, Zolfina, mit csinálsz ? — Szénát sarlózok Mecchele koma tejelő tehenének. Szénát! — felelte a szőke lány, még mindig meghajolva, reszkető keblekkel, a mint a lesarlózott füvet összeszedte. — ó, Zolfina, érzed ezt a szagot ? Fönt álmely hatalmas erejű gyógyvizével a leöszvén.^, csúlz, valamint minden reumatikus "bá,nta,lma,}3:ziá,l csodás gyógyulásokat eredményezett. — A gyógyfürdőt, mely Molcsány Gábor ny. erdőtanácsos tulajdona, a jóhirü ZMZa,rosá.n.-czégr vette kezelésbe, azt teljesen újonnan berendezte s bódéjával látta, el. A legkitűnőbb italok, hideg ételek, meleg konzervek minden időben a legolcsóbb árakon kaphatók a bodegában. A kiránduló közönség rendelkezésére nagy fedett mulatót rendeztek be. Lakószoba egy napra fűtéssel 2 korona. —-—I. oszt. fürdő 1 korona, II. oszt. fürdő 80 fillér. rzr_v——-----—.—-------*
