Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-08-29 / 35. szám
4 NAGYBÁNYA konj' hangja, ki a szóló előadásával nagy te hetségről tett tanúbizonyságot. Viszont jobb lett volna, ha csak zongorakiséret mellett halottuk volna, mert a zongora, a vonós zenekar és a karmesteri pálcza közül valamelyik folyton extemporizált, ritkán találtak egymásra. Igazi komoly művészetet nyújtott Domokos Andor dr. hegedüjátéka dr Papp Vikforné zongorakiséretével. Max Baruch egyik concerl- ját (op. 26) adta elő. A darab interpretálásában felmerülő nehézségeket virtuóz teknikája csodálatos könnyűséggel győzte le, lelket, életet öntött az egyébként hangulatos concertbe s innen magyarázható, hogy a darab nehéz érthetősége mellett is az előadó átérzetf, meleg előadásá ban nagyszerű hatást váltott ki a hallgatóságból A kiséret diszkrétül alkalmazkodott a hegedű höz, de hisz ez természetes Dr. Papp Yiklorné nagystílű zongorista kitől mást nem is várhattunk volna. A felujuló tapsra még megtoldották szereplésüket ráadással is. Ezután Wcisz Piriké lépett a színpadra s korát felülmúló intelligenciával adott elő néhány dalt s táuczolt hozzá oly bájosan, hogy a végnélküli taps kétszer is ujrára késztette. Csodálatos lalentumu leány, ki már most valóságos kis primadonna, mert alig hisszük, hogy van vidéken énekes- és tánczosnő, aki oly ügyesen tán czoljon és adjon elő. Bájos volt a megjelenése is a régi képeken látott rokoko ruhácskában, rizsporozott hajjal. Az ötödik számot ismét pálczakopogás vezette be, de a közönség már annyira beletanult az iskolásdiba, hogy a másodikat nem várta be, s igy a csendben elkezdődhetett a hangverseny kluja, a virágjáték. Sztojanovits Jenő Válogatós lepke ez iskolai daljátékot adták elő. Ez a bá jós kis darab inkább a szemnek szólott, mint a fülnek. A szebbnél-szebb kosztümök, nem szólva magukról a leányokról, sok-sokféle csoporto- zotba állítva oly pittoreszk látványt nyújtottak, hogy akár örökétig elnézte volna az ember. Azután a kipirult arczu, örömtől sugárzó szemű leányok táncza, éneke szinte a tündérmesébe varázsolta a nézőket. Nagy grácziával játszotta Almer Mariska a czimszerepet; Prohászka Sári (vén tudós) groteszk és mégis kecses táncáéval keltett feltűnést. Jancsouiis Jolán (rózsa), Ábra hám Janka (hársfavirág), Janc&ovits Margit (almavirág), Knizs Karolin (pipacs) és Pityik Irénke (hóvirág) kedves játékukkal és csinos énekükkel szolgállak rá a tapsra A darabban előforduló remek tánezokat nagy érdeklődéssel szemlélte a közönség. A virágok lánczában résztvetíek Bernhardt Erzsiké, Delhányi Margit és Erie, Maszlics Melania, Prohászka Edit, Nagy Mária, Nágel Iduska és P. Kováls Lili ; a pillangók iánczát pedig Glavitzky Margit, Miskolczy Klára, Onczay Lenke, Stella Aranka, Kondor Adél, Steinfeld Erzsi, Magyar Marcsa és Virágh Mariska járták. Az énekkar ismét igen szépen énekelt, viszont a kiséret már a második számnál felhozott hibában leiedzett. Itt még talán a hatás a hang- szerelésen is múlott. Természetesen ezek elenyésző csekélységek az óriási hatás mellett, szinte sajnálta az ember, hogy a függöny le- gördültével a szemkápráztató látványnak is vége lett. Utolsóelőtti számul dr Lakatos Mihályné zongorán adta elő Liszt Rigoleifo átiratát A virtuóz előadói kívánó darabot brilliáns tekimi- kával, költői átérzéssel tolmácsolla, s a művészi, szabatos játékot a közönség hatalmas tapssal honorálta, úgy, hogy az előadó művésznőnek ismét zongorához kellett ülnie. Végül az ének- és zenekar Wagner Lohen griujének nászindulóját adla elő, mellyel a hangverseny véget is ért. A közönség lelkesen ünnepelte a szereplőket, számtalan csokorral lepték meg őket tisztelőik, bár a csokrok átadásával egy kis diszharmónia vegyült a meglepettek örömébe. A rendezőség nem engedte meg a csokrokat nyílt színen feladni s igy legtöbbel a színfalak 1912. augusztus 29. mögött nyújtottak át. Rosszul ismeri a rendezőség a női lelket, ha ép a legfontosabbtól, a láttatástól tiltotta el őket akkor, mikor az egész előadás maga épen láttatás volt nagyrészben Ezt a kis őrömet jutalmul megengedhették volna a szereplőknek, hisz az este úgyis életük egyik legkedvesebb emléke lesz. Hangverseny után tánezra kerekedett a fiatalság s a legjobb hangulatban reggelig tartott a mulatság. A páratlan feledhetetlen estély sikere Szőke Béla, nőegyesületi titkár nevéhez fűződik, ki nemcsak az ének és zenekar betanításával fáradozott, hanem a rendezés bokros teendői is vállára nehezedtek. Aki valaha próbált ilyet, az méltányolni tudja az idegzavaró munka óriási horderejét. Részt kér az elismerésben Guttmann Lajos fővárosi láncztanár is. ki a bájos tánezokat betanította. A rendezésben dr. Malcray Mihályné, Hoffmann Árpádné alelnökök és dr. Ajtai Nagy Gáborné pénztáritok voltak a legbuzgóbb munkatársak. Kirándulások. Augusztus 27-én. kedden délelőtt 9 órakor Alsófernezelyre rándult ki a díszes társaság a kincstári fémkohó és kénsavgyar megtekintésére. Onnan Felsőbányára mentek, hol a városnak voltak szívesen látott vendégei Ma augusztus 28 án a kongresszus tagjainak egy része Kissármásra. másik része pedig Máramarosszigelre indult kirándulásra Prodam balesete. A lezuhanás. Óriási érdeklődéssel várta mindenki az elmúlt vasárnap délutánját, amikor is négy órara volt jelezve, hogy a leghíresebb magyar avia- tikus: Prodam Guidó a bodonkuti téren föl fog szállani. Az előző napokon igen kedvezőtlen idő volt s e miatt Prodam a gépét csak szombaton estére szállíthatta ki a repülőtéren felállított hangárba s bár már szombaton délután próbafelszállást akart csinálni, e tervét a rósz idő miatt meg nem valósíthatta. Vasárnap délelőttre azonban kiderült s a legszebb nyári nap ragyogott föl városunkra. Tömérdek idegen érkezett városunkba a kongresszusi vendégeken kívül is. A Zsibó, Szatmár felől érkező vonatok csak úgy ontották az utasokat, de sok százra megy azok száma is, akik a közeli vidékekről kocsin érkeztek városunkba, hogy láthassák Prodam repülését. Az egész város ünnepi köntösben csillogott; az utczákon hullámzott a sok idegen, midőn a Hunyadv János-utczán óriási sebességgel száguld végig egy automobil, amelyen ifj Moldovdn László hozza meg a közönségnek a hiobhirt, hogy Prodam a próbarepülésnél lezuhant, gépe izzé- porrá törött, maga pedig súlyosan megsebesült Az automobil mindjárt, tova is rohant, hogy orvosokat vigyen ki a veszedelem színhelyére. A szerencsétlenség hire villámgyorsan terjedt el az egész városban s a legnagyobb részvétet keltette mindenütt. Tudósítónk a legelsők között volt, kik a veszedelem színhelyére érkeztek. A lezuhant avia- tikus még ott feküdt összeroncsolt gépe mellett véres homlokkal, de nagy hidegvérrel tűrve a rettentő fájdalmakat. Még czigarettára is rágyújtott, de halotthalvány arcza nagy szenvedést árult el. Különösen a lábát és a c-ipőjét fájlaltatta, melyhez még hozzá sem lehetett érni Csakhamar az autón megérkeztek dr. Kádár Antal, dr. Winkler Jenő orvosok, kiket nyomon követtek dr. Herezinger Ferencz és dr. Selegián János orvosok, kik a lezuhant aviatikust azonnal ideiglenes kötésekkel látták el. A sérülés nagyságát megállapítani nem lehetett., de minden jel arra mutatott, hogy lábát két helyen is eltörte. Prodamot nagy kiméletességgel a mentőkocsira szállították s azon hozták be a városi kórházba, hol egy kü'ön szobában helyezték el. Prodamnak oly nagy fájdalmai voltak, hogy több mint egy óra telt bele, mig a mentökocsi a leg- lassubb menetben a kórházba beérkezett. A kórházban dr. Lovrich Sándor fővárosi igazgató-főorvos, operatőr alapos vizsgálat alá I vette a sérültet s csakhamar konstatálta, hogy I törés nincs, csupán a tőből súlyosabb lábficza- modás történt. Prodamot narkotizálták s egy órai nehéz munka után helyreigazították a kificzamodott j lábat. Annak a hire, hogy Prodamot komolyabb baj nem érte, általános örömöt keltett város- ! szerte s már vasárnap délután folyamán igen ; számosán látogatták meg városunk társadalmának előkelőségei közül. A hölgyek virágcsokrokkal kedveskedtek a lezuhant aviatikusnak s látogatói elhalmozlák jókivánataikkal. A szerencsétleuségről a következőket jelent- ; hetjük : Vasárnap délelőtt 10 órakor kocsizott ki Prodam Guidó Tamas Rezső hírlapíró és Pilisy Lajos aviatikus kíséretében a bodonkuti i térre, hogy próbarepülést végezzen. A repülőtéren már ott voltak Almer Károly bankigazgató, ifj. Moldován László, Ember Elek j szaklapszerkesztő s többen a közönség köréből. Prodam a legvidámabb hangulatban valamivel V4JI óra után ugrott föl gépére s alig : 15 — 20 méteres gurulás után a levegőbe emelkedett s mintegy 40-70 méteres magasságban pompásan repült egészen a Lapos-erdőig, hol a fordu!ásnál a rozsáiyi szél áramlatába került, mely oly erős volt, hogy gépét feldöntötte, mely ebben a pillanatban le is zuhant, maga alá temetve Prodamot. Elképzelhető az a pánik, mely a szerencsétlenség láttára a csekély számú néző- közönség soraiban kitört. Futva indultak a hangártól a mintegy másfél kilométernyire eső veszedelem helyére, hol már akkorra Prodam ki- vergődő’.t a gépe alól s a földön feküdt. Tamás hírlapíró, ifj. Moldován László és Pilisy Lajos nyújtották neki az első segélyt s ifj. Moldován László csakhamar automobilon robogott be a városba orvosokért. A lezuhant gép összetört magasságmérője 70 méter magasságot mutatott, de a lezuhanás pillanatában Prodam mintegy 30 méter magasságban volt. S a szakértők véleménye szerint ez volt szerencsétlensége, mert ha csak 200 méter magasságban lehetett volna, még segíthetett volna magán. Prodam a lezuhanásról az operáczió után egyik újságíró előtt igy nyilatkozott: — Csúnya egy bukás volt — mondotta mosolyogva. Végtelenül sajnálom, hogy gépem összetört. A pilóta most egy perczig elhallgatott, tekintetét az ablak felé vetette, majd igy folytatta: — Gyönyörű idő van. Milyen nagyszerűen lehetett volna most repülni. Ha most történt volna a szerencsétlenség, nem bántam volna. Legalább látta volna a közönség is. — Mi okozta a lezuhanást? — A lezuhanás közvetlen oka az erős forgószél, amely Rozsály-Fernezely felől jőve, jobb oldalra billentette gépemet. Megkíséreltem mindent, az erős szélnek azonban nem tudtam ellent- állani. — Mikor fog újra repülni? — Mihelyt felgyógyulok. Van készen egy másik uj gépem. Ha hazamegyek, rögtön kipróbálom s ha jól működik, eljövök Nagybányára s tartok egy repülőversenyt. — Hányszor érte már szerencsétlenség? — Nagyobb szerencsétlenség csak egyszer ért amikor pár évvel ezelőtt Fiúménál a tengerbe zuhantam. — Nem fél a szerencsétlenségtől? — Mi, aviatikusok a szerencsétlenséggel már régen leszámoltunk. Mi nem törődünk semmivel. Nekünk csak egy célunk van: repülni s a magyar aviatikának babért aratni. Megnyílt a messze földön híres fofehagymási gyógyfürdő, mely hatalmas erejű gyógyvizével a Icöszvóxvsr, osúz, valamint minden reumatikus 'Dá,rLta.lma,ls:a3.áil csodás gyógyulásokat eredményezett. — A gyógyfürdőt, mely Molcsány Gábor ny. erdőtanácsos tulajdona, a jóhirü ZN^a.rosáin.-czég' vette kezelésbe, azt teljesen újonnan berendezte s Tood.eg'áiva.l Járttá, el. A legkitűnőbb italok, hideg ételek, meleg konzervek minden időben a legolcsóbb árakon kaphatók a bodegában. A kiránduló közönség rendelkezésére nagy fedett mulatót rendeztek be. Lakószoba egy napra fűtéssel 2 korona. ——I. oszt. fürdő 1 korona, II. oszt. fürdő 80 fillér. -----------------------------------------*
