Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-08-08 / 32. szám
1912. augusztus 8. NAGYBaNYA o gáuházai sok művészies képet rejtegetnek. Fe- reuczy Károly lói egy ismeretlen nagy kép, a Három királyok vannak kifüggesztve. A kép csak 14 éves s annak idején 100 koronáért lelt elkótyavetyélve. Azóta mára nyolczvanszorosát is megígérték tulajdonosának. Ferenczynek különben is több főműve van Nagybányán, kö zötlük a csodás »Ember fürdés elölt« ez. képe, a Hazatérő favágók, a Hegyi beszéd. Továbbá újabb tájképek Nagybánya hálás motiviumaival, melyek minden festőt csalogatni fognak. A koloristák megfelelően őrködnek is ezen természeti szépségek épségben maradása fölött. Mindenek fölött Ihorma János. Ő, az ő 42 évével és hófehér hajával az elismert szenior, a nagybányaiak tá.sadalmi főnöke. A városatyákkal mindent elintéz, részt vesz tanácskozásaikon hozzászól Nagybánya kiépítéséhez, alkalomadtán ellenszegül bizonyos tervezgetéseknek, melyek egyesek érdekeiért a város szépségét veszélyeztetnék. Thorma a nagybányai kolónia beuszülölt jó szelleme. Egy igazi férfi, ki mindent jókedv- j vei tógád. így többek között azt is, hogy ne- | hány, különösen jónak elismert fő művét Budapestről és Kölnből a kiállításra nem adták ki. Így hiányzik a kiállításról Okióber elseje, a hires rekrula kép. Pótlásul szolgál a Szenvedők ez. képe, mely emlék Thorma tanulóéveiből, bizonyos dolgokban a művésztől már rég túlszárnyalva, de bensőségénél fogva mégis egy művészi okmány. Az eszme is elhervadhatatlan. Egy szülőpár, mely a temetőből a gyermeke sir- | jától jön. Koldusok állanak a temető előtt, egy i asszony, gyermekével a karján. És a gyermekétől megfosztott anya elfelejti, hogy alamizsnát kérnek tőle, ő csak a koldusnak a kincsét látja, i lehajol s az idegén gyermeket megcsókolja. Húsz ! év maradt el immár e kép mögött, de ezen idő- | köz sem feiejttette el Thormával a kalandját, i mely e képével érte. Színház. Az elmúlt hét teljesen az operett jegyében folyt le, kivéve a Györgyike drága gyermek elő- ! adását. Volt közben ünnepi díszelőadás is, mely- | ről nemtudunk elléggé dicsérően nyilatkozni. Egy dolgot azonban nem hagyhatunk szó nélkül, annyira elharapódzott a társulatnál, hogy jó volna valamit tenni ellene. A színészek sokat rögtönöznek, sőt inkább rögtönöznek némelyek, { mint a szerepet mondják. Bizonyára az olcsó j vásári hatás kiváltása mellett nagy befolyással van erre a körülményre a szerep nem tudása ' is. De mégis gondolják meg a rögtönző urak, hogy nem czirkuszi, igazán kétes értékű szellemesség, sokszor bosszantó szellemtelenség hall- í galásáért jár a közönség színházba. S ez a tár- ! sulatnál már valósággal túlzásba megy. Egy-két szellemes megjegyzés még megjárja, ha arra valami előre nem látott helyzet az inspurácziót \ megadja, de derűre borúra a szerep helyett ! hasalni, nézetünk szerint Ízléstelen s a foglal- ! kozás lealacsonyiíása a vásári bódék nívójáig. S mivel tudjuk, hogy ezt nem egykönnyen lehet kiirtani abból, aki megszokta, ajánljuk a direktor figyelmébe a fekete táblát. Tessék pl. visszaidézni emlékezetükbe a vasárnapi Gésák előadását. Mennyi oda nem illő és kevésbé oda illő mérsékelten szellemes megjegyzés, rögtönzés hallatszott a színpadról, sokszor bizony még a serdüllebb ifjúság lelki épülésére is Ezen kellene segíteni. Tessék a szerepet jól megtanulni, akkor nem igen jut eszébe egyiknek se, hogy rögtönzéssel érjen el hatást. Persze a szerep tökéletes kiaknázásával már nehezebb ily es hatásokat kiváltani. Pedig ez volna a szin művészet elé kitűzött igazi cél. Szerdán közönségünk előtt jól ismert fran- czia bohózat volt soron, az Ezred apja. Nem akarunk a darab méltatásába belemenni, hisz ez felesleges is volna, de a léplen-nyomon megújuló koraikusabbnál-komikusabb jelenetek ma este is derült kedvre hangolták a kisszámú nézőközönséget. Természetesen az est hősei a Stella pár voltak, (Bontin és Miss Gitta) kik művészi játékukkal szinte elragadták a nézőket. Ernyei (Paradelle) és Stella Gida (Gelinolte) derék alakításokat produkáltak. Kovács Martial bácsija pedig szinte utolérhetetlen. Á darab elég összevágó és gördülékeny benyomást tett. Csütörtökön a festőkiáliitás fényének emelésére díszelőadásul a Gésákot mutatta be a társulat. Erről lapunk más «helyén bővebben szóltunk. Pénteken megismételték Szomory hatásos színmüvét, a Györgyike drága gyermekei, a czim- szerepbeu Salgá Ilonával. Szombaton a Cornevillei harangok került előadásra, ez idényben szintén másodszor. Érdekességet az előadásnak Németh Gyula, a Népopera tagjának vendégfellépte kölcsönözött, ki Henri Márki szerepét játszotta. Énekének leg erősebben kitej leti oldala az abszolút muzsikali- íáson kívül az erőben és ritmikában nyilvánuló energia, továbbá a tónusos előadás. A többi szereplőkről már az első előadás alkalmával elmondottuk megjegyzésünket. Vasárnap a szabadszinpadon megismételték a Gésák előadását azzal a különbséggel, hogy Fairfox hadnagy szerepét Bay László játszotta. Hétfőn Fali Leónak hires operettje az Elvált asszony volt soron. Eléggé ismerték e darabot s igy magyarázható, hogy e szellemes librettóju és bájos muzsikáju darab nem túlságosan vonzotta a közönségei. Ptdig maga az előadás is megérte volna a fáradságot, hogy megnézzék. S. Aradi Aranka Gondája egyike volt a legsikerültebbeknek, Füzes Lenke Jarnója szintén nagyon tetszett, sőt valami örvendetes jelenséget is tapasztaltunk. Felsőbb regiszterekben hangja érdes és sokszor magasabban is intonálja az egyes hangokat, mint kellene. Tegnap az ily hangokat falzettel énekelte s igen kellemes hatást ért el vele. Osákl (Karel) szintén igen ügyes alakítást mutatott, mig Kovács és Mikola András is. Bornemisza Matissehoz csatlakozott és nagy stilusérzéke folytán szerencsés alapot vetett magának a franczia mester tanításából. Perlrolh Csaba és Ziffer főleg Gauguin közvetítésével jutottak az uj igazságokhoz. Ziffer később mérsékeltebbé lett, mig Perlrolh szabad folyást engedeti a temperamentumának. A mostani kiállításon különösen jól van képviselve. Mikola, ki Cézanne tanait különös megértéssel értékesítette, naturaiisztikusabb problémákhoz tért vissza. Józan tartózkodással és nagy energiával halad előre Jakab Zoltán is, akit érzései tipikus nagybányaivá predesztinálnák. Őszinte odaadás és itt-ott igaz művészi érzés nyilatkozik meg még a fiatalok közül Basch Andor, Benkhard Ágoston, Börtsök Samu, Csáktornyái Zoltán, Ferkai Jenő, Krizsán János, Kollerich István, Papp Gábor, Rátz Péter, Rózsaffy Dezső, Réthy Károly, Szablya Frischauf Ferenc, Szablyáné Lohwag Ernesztina, Ztff.rné Beckhaus Kaethe müvein. A kiállítók nagy részéről azért nem emlékszem meg ezúttal külön, mert Nagybánya nem gyakorolt rájuk irányadó hatást. Annál nagyobb nyom&tékkal emelem ki azonban a nagyon kora véget ért Maticska Jenő tájképeit, melyek Nagybánya fentebb ecsetelt szépségeinek bensőséges érzéséről tanúskodnak, a Holiósytól és Grünwaldtó! nyert művészi tanítás alapján. »Maticska Jenő — (1886 — 1906) irja Réti a kiállítás katalógusában — Nagybányán született, itt festett, s itt hallt meg 20 éves korában. Innen távol csak egyszer volt, Rómában, 1905 ben, már betegen. Apjától — a müvészhajlamu öreg asztalosmestertől — a talentum mellé a tüdővészt kapta örökségül E kiálitáson 34 darab képe van, valamennyit 16 — 19 éves korában festette, potom áron adogatta el — 10—40 koronájával —hogy legyen festékre pénze. Idegen hatások nem érték ; festői ösztöne oly erős és oly finom volt, mint a legerősebbeké és legfinomabbaké. Rövid életét egészen betöltötte és boldoggá tette a festés. 1906. februárjában, egy sötét éjjelen — halálos betegen — felkelt, ruháit kérte, mert »süt a nap s a motívuma várja.« Aztán fáradtan hanyatlott vissza, az agónia kezdődött, reggelre meghalt.« A fiatalon elpusztult, valóban zseniális festőtehetség esete joggal tartható a Nagybányát más müvészvárosokkal szemben kitüntető, mélyen gyökerező erkö'csi erő legfényesebb megnyilatkozásának. Ezzel az erővel fölfegyverkezve vitt Nagybánya annak idején stílust az újabb magyar festészetbe. Ez volt nálunk a modern törekvések legelső éltető talaja; ebből fejlődött ki az a festői érzés, amely elsőnek érdemelte meg, hogy magyarnak nevezzék. Ebből a morális tőkéből merítettek azok, kik nálunk ez impresszionizmus örök értékű vívmányát az egyéni megfigyelő erő koncentrálásának és a művészi energia teljes kihasználásának elvét jogaiba iktatták. Takács Zoltán dr. kis szerepében (szavazóbiró) mesés volt. Kun Dezső (Serop) eltekintve némi túlzástól igen ügyesen játszott, Gáspár pedig a szerepében rejlő komikumot finoman domborítva szinte brillírozott. Bay énekéről sem (halán) feledkezhetünk meg, viszont Martja szerepében szívesebben láttuk volna N. Szelényi Ilonkát. Végre kis szerepet is dicsőség szépen megjátszani s szépen elénekelni. Kedden Bakonyi—Martos közismert operettje ment, az Obsitos. Mintha valami fordított világ lelt volna a színpadon, minden rosszul ment. Még a zenekar is oly pongyolán kisért, hogy szinte csodálkozott az ember, hogy igy is tudnak. A társulat hírnevének szerencséjére az előadást igen kevesen nézték meg. Heti műsor: Szerdán Babló lovag. Csütörtökön Szép Heléna, a szabad színpadon. Pénteken Frankfurtiok Szombaton Bál az udvarnál. Vasárnap kabaré a szabad színpadon. HÍREK. Augusztus 8. Személyi hírek. Zolnai Gyula dr. kolozsvári egyet, tanár édes anyja látogatására váresunkba érkezett. — Lassner Gusztáv fővárosi rendőrtanácsos hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett. — Dr. Fiiley Lajos bírósági jegyző városunka érkezett. — Dr. Virág Béla törvényszéki elnök pár heti itt tartózkodás után családjával Temesvárra visszautazott. — Dr. Rutthay Rothauser Miksa, a Pester Lloyd s. segédszerkesztője a képkiállilás megtekintése czéljából városunkban időzött. — Szabó József főerdőtanácsos, a nagybányai főerdőhivatal főnöke városunkba érkezett s hivatalának vezetését átvette. — Torday Lajos dr. fővárosi fogalmazó szabadságidejére haza érkezett. — Bányay István pénzügyi tanácsos pár heti itt tartózkodás után családjával a fővárosba vissza utazott. — Radó Etnánuel, a Neues Fester Journal munkatársa városunkban időzik. Eltörölt ünnepek. Mint ismeretes, X, Pius pápa az elmúlt év julius 2-án kelt >Supremi Disciplinae* kezdetű motupropriojában úgy intézkedett, hogy a szokásos egyházi ünnepek száma az egész világon redukáltassék. A pápa e motu proprioját azzal indokolta, hogy »a kereskedelem és ipar megnövekedett s igy a nagyszámú ünnepnapok megtartása sok tekintetben nehézségbe ütközik«. Ez okból a parancsolt ünnepek számát le kellett szállítani. A motu proprio értelmében a következő ünnepek elvesztik külső ünnepjellegüket s azokon a misehallgatás és a szolgai munkától való tartózkodás nem kötelező: Karácsony, husvét és pünkösd másodnapja, Űrnapja, Gyertyaszentelő Boldogasszony (febr. 2 ), Gyümölcsoltó Boldogasszony (márczius 25), Kisasszonynapja (szept. 8), valamint mindenféle ország, nemzet, egyházmegye, tartomány község különleges védőszentjeinek fogadalomból származó ünnepei, még ha egyházilag meg is voltak eddig erősítve és nyilvánosan is megület- tek. Ezek az ünnepnapok az ünnepek jegyzékéből törlendők. Lakner Ernő áll. tanító a Szegeden tartott kereskedő-tanoncziskolai tanítói tanfolyamon részt vett s a közismereti tárgyak tanítására dicséretes képesítést nyert. A legmélyebb részvéttel vesszük a hirt, hogy társadalmi életünknek egyik régi, oszlopos tagja, badini Hudoba Gusztáv pénzügyi tanácsos, a Ferenci József-rend lovagja f. hó 2-án, életének 86-ik évében elhunyt. A boldogult jelentős szerepet töltött be közéletünkben s szívélyes előzékenységével, páratlanul barátságos modorával sok-sok jóbarátot és tisztelőt szerzett magának. Az ev. egyháznak is egyik oszlopos tapja volt 8 1879 töl presbytere. Hudoba Gusztáv 1826. szept. 8-án született Badinban, Zólyom megyében, nemesi családból. 1846-ban nov. 18 án, tehát 20 éves korában, a bécsi udvari számvevőséghez ment számgyakornoknak. 1847 szeptember 9-én a selmeczi bányászakadémián találjuk 200 frtos ösztöndíjjal. 1849-ben a bányaszámvevöséghez osztották be, majd Bmiczky rendeletére 1849. máj. 20-tól julius 5-ig a besztercebányai térparancsnokságnál tett szolgálatot. 1849-ben honvéd- hadnagygyá nevezték ki s a 137-ik honvédzászlóaljnál tett esküt julius 16-án, szolgált mint 1848—49-es honvéd s részt vett többek között Hudoba Gusztáv,
