Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-08-08 / 32. szám
4 NAGYBÁNYA 1912 augusztus 8. vagy 500 ember; igy becslésünk szerint mintegy 2000 ember nézte végig az előadást. De hát az utón az ingyen puplikum! Ott még talán kétszer annyian lepték el sűrűén az úttestet, any- nyira, hogy mozdulni sem lehetett. Valami mesés jelenet volt, mikor a taps az első sorokból hátrafelé kezdett morajlani; az első sorok már rég abbanhagyták, de hátulról még mindig hallatszott tompítva, mint valami távoli visszhang. Végtelenül poetikus látványt; nyújtott az előadás vége felé a felkelő hold. Ép a színpad háta mögül emelkedett lassan magasabbra, magasabbra s sárga fénye csodásán egybeolvadt a japáni lampionok szelíd világával. Ha a szép estét visszaidézzük emlékünkbe, csak dicsérni tudjuk az igazgatót, ki nemcsak ily nagyszabású, hanem Magyarországon talán úttörő vállalkozásba vágta fejszéjét, s nem kis erkölcsi, talán hasonló anyagi sikerrel zárta le mérlegét. A Pester Lloyd czikke. Egy magyar Barbizon. — Irta : Ruttkay Rotliauser Miksa. — Ha valamelyik párisi kiváncsi Barbizonra, a modern franczia művészeinek szülővárosára, felül tizenegy órakor a gyorsvonatra, megebédel 60 kilométert, emésztési sétát végez Fonlai- neblau ligetében és egyszer csak előtte van a kis falucska, mely Millet, Corot, Rousseau, Diaz, Troyonés Daubigny révén szerzett hírnevet magának. Magyarországnak is van egy ilyen Barbizonja. Neve Nagybánya, de ahoz, hogy az ember oda érhessen Budapestről, legalább is kilencz óráig gyorsvonaton, három óráig személyvonaton kell ülnie. De végre is ez az ut kifizeti magát. Az ember egy uj világban, uj viszonyok között érzi magát, melyek ezelőtt teljesen ismeretlenek voltak előtte. Csak hatvan kilométernyire és mégis végtelenül messze fekszik Szatmáriéi Nagybánya. Szelíd hegyek aljában, melvekről erdők sugározzák le sötét zöldjüket. Ezen a tájakon isteni csönd uralkodik. A réteken a tengeri ember- magasságban hányja bajuszát, a gyümölcsfák a közeledő őszt jelzik, lovak és fekete szakálas bivalyok gyepeinek az aszott legelőn. — távolabb a látóhatáron egy végtelen hegyláncz formái húzódnak el, melyeknek nincsenek mere- dékei és hasadékjai. Ezen a tájakon minden csupa melegség, csupa virágzás, csupa szív. Az ember csak most tudja igazán a nagybányaiakat megérteni, hogy ők a színeket, zöld-, kék-, pirosat, egy terczczel magasabban fogják, mindent élénkebben festenek, mintha jelezni akarnák, hogy a nagybányai égőv alatt nemcsak az emberek, de a színek is hangosabban beszélnek. Nagybányán sok az oláh, ennek ruhavise- lete a vidéknek mintha piros szint adna. Nagybánya azonban mégis törzsgyökeres magyar város. Elavult szójárások hívei azt mondanák: a magyarság végvára. Valóságban azonban olyan dolgokat talál az ember Nagybányán, amiket a tipikus magyar vidékiességgel sehogyan sem lehet összeegyeztetni. Egy magyar vidéki város, mely tizennégyezernyi csekély lakossága daczára aszfaltjárdát, villamvilágitást, vízvezetéket és csatornázást épit s oly polgársággal rendelkezik, mely a művészettel a legintimebb viszonyban él! Magyar jeílegzetesség-e ez? Ki magyarázza ezt meg nekünk? De máskülönben is különös egy hely ez a Nagybánya. Egy kis város, mely aránylag tekintélyes vagyon fölött rendelkezett s polgárait pótadókka! sohasem zaklata. És polgármesterei nem érték be azzal, hogy leéljék életüket és érelmeszesedést szerezzenek, hanem Marodénak hódoltak : Nagybánya irodalmi és művészi emporium legyen Voltak itt rajongók, kik nem tudták elfeledni, hogy Petőfi Sándor Szeptember végén ez. gyönyörű költeményét Nagybányán irta; és voltak itt álmodozók, kik becsvágyukat abba helyezték, hogy Nagybánya neve a képzőművészet révén is az emberek emlékezetébe vésődjék. Mindenképen egységes közszellem uralkodik e barátságos fészekben. A csöndesen beözönlő művészeknek műtermeket építettek, de építettek egy elegáns, modern szállodát is, melyben mint egy ékszer húzódik meg a színház. Ez Nagybánya, az ország határán menhelye a magyarságnak, de csak érzületére magyar, lényegében azonban majdnem felfoghatatlanul európai. Ezen európaisságért egy vagyont költöttek el és a művészeti érzék szinte a levegőben van. Itt egészség uralkodik, mely ragályo- san hat. Terjesztették a művészek, kik ezelőtt tizenhét évvel telepedtek le Nagybányán vagy legalább is hivatkozhattak őslakosságukra. Ez az egészség nemcsak a kolóniában volt meg, hanem átragadt az intelligenczia gondolkozására és érzületére is. Nagybányán legkevésbbé sem szemérmesek. Egy festett vagy rajzolt akt úgy a nők, mint a férfiak előtt egészen természetesnek tűnik föl. Még a nép fiai is, kik a művészekkel érintkezésben állanak, az ízlésnek ezen magasabb kultuszától egészen áthatottak. Itt vau például a városi kertészlegény. Ez az ember bőrkötényben azt mondja Thorma festőnek, a benszülöttek egyikének:, Az urak oly sokat tartanak a festményeikről'. Ha én neki ülök, épen olyan jól megcsinálom. És ez a kerrész- legény egy szép napon leül és lefesti a virágokat, amiket öntözött és nem is olyan rosszul, határozott tehetséggel. S az a gárda, melyből a feslőkolónia kialakult, épenséggel nagyszerű. Itt van például Komoróczy Iván ur. Voltaképen Szalmárvár- megyének egyik földbirtokosa, de szolgabiró volt Nagybányán s a nagybányai levegő hivatalnok és földműves lelkében mindenféle rejtett rügyeket kifakasztolt. Most már évek óta szívből és nagy tehetséggel fest, interieuröket, melyek körülötte vannak s síkságokat, amik szeme előtt feküsznek. Vagy itt van Horthy Béla. Szintén egy megyebeli földbirtokos, a budapesti kiállításokról régóta ismeretes és becsült, ő bérbe adta földjeit, de a bérlők kötelesek neki jutalom ellenében mindenkor állat-modellt állítani. Ezen feltétel egyetlen szerződésből sem hiányzik. Ezen példákból természetesen nem szabad következtetni, hogy a festők mind földbirtokosok. Van közöttük nagyobb számmal szegény ördög is és a kolónia semmi esetre sem az anyagilag függetlenek részére alapittatott. A vagyon, melyet képesítési bizonyítékul követelnek a belépésre, nem az állami nyomdából vagy az állami pénzverdéből került ki. Nagybánya város most egy kiállítást rendezett annak feltüntetésére, hogy a feslőkolonia tizenhét év alatt mit teremtett. A művészek egyike, Réti István a katalógusban egész monográfiát irt a társai működéséről s munkáiról; de sokkal több, mint művészettörténet, az a gazdag képkiállitás, mely elmúlt időket lükröz- íet vissza. Itt e kiállításon, a régiek és az újak egymás mellé állításából, a próbálgatásokból, a mellékállomásokból, az eredményekből és eredménytelenségekből áttekintést nyerhetünk a különféle áramlásokról, harczokról, fejlődésről és gyengeségről a modern művészetben. Itt feltárul a tapasztalata annak is, ami a küzdések és törekvések utolsó másfélévlizedéből megmaradt, talán egy sejtelme annak, hogy a mai kísérletekből mi fog egykor megmaradni. Fel lehet ismerni, hogy a nagybányaiak csoportjában egy szabadabb szellem uralkodott, mint a minőt az iskola dogmái tűrni akartak; de látni lehet azt is, hogy itt is, ott is alakultak egyes csoportok melyeknek törekvése természetes határt jelölt s hogy egyes csoportok a művészet lény ét a szinhatásokkal cserélték föl. De a mi fő, a nagybányaiak kiállítása döntő bizonyítvány a szellemi erők és művészi czélok tovább fejlesztéséről Amit Holiósy Simon, az első tanító követelt, hogy a nagybányai festőiskola tagjai saját szemléletük alapján és soha sem ihlet nélkül dolgozzanak, azt több kevesebb tehetséggel a legfiatalabb nagybányaiak is tiszteletben tartották. Ihlet . . . megnyilatkozás... az isteni lehellet . .. Észrevehetői működését ezen visszapillantásban és észrevehetői egyidejűleg, hol idéz elő belső katasztrófát az emberfölötti összeüiközése a ki nem elégilhelővel. Holiósy »Rákóczi in- duló«-ja. Egy tragédia szinekbeu. Egy óriásian érző művészt ragad magával a tárgy, az eszme és látja, hogy hirtelen valami idegen lép közéje és nagyszerű terve közé. És ekkor kés után nyúl és vak dühében beleszur a nagy vászonba, meg akarja művét gyilkolni. Megcsonkitotlan bár, de életben maradt. Sebek gyanánt állanak a varrások a képen, de a két fiú alak, ezek az átszellemült, mennyei fejek bizonyságot tesznek egy nagyszerű harczról, melyben a legyőzött mint vitéz esett el. Államtulajdont képez Holiósy képe, a kis borjukkal, de Hollósynak a nagybányai priválházakból is kimagasló jó tájképei kerültek ki a tárlatra. Általában a város maa nagybányai tájképnek és az idevaló néptipusok- nak, mig csak át nem költözött a nemrég alakult kecskeméti müvészkoloniába. Grünwald a tónusokból indult ki. Elsősikerét a *Holdtölté«-vel érte el, melyhez a thémát — pásztor és bivalyok a karámban — és a tájrészletet a várostól keletre elterülő lapályról vette. Itt láthatók a festői czigánykunyhók is, melyeket lakóikkal együtt sokszor festett Grüuwald. Fel szokta volt használni, Ferenczyhez hasonlóan, Nagybánya hegyeinek monumentális felületeit nagyobb figurális kompoziczióknál is, melyeknek gyakran történelmi vagy mithologiai jelleget adott. Grünwald sokoldalú ember és nagy változásokon is ment át. Nagybányai tevékenysége úgy fogható fel, mint egy nagy kolorisztikus fejlődés, mely a szinthézisből kiindulva, nagy elemzési kísérleteken át, az emlékszerü dekorativ egységesítésnek bizonyos uj rendszeréhez vezetett. Ennek az utóbbi fázisnak továbbfejlődése még a jövő kérdése és Nagybányával nincs már többé összefüggésben. A már említett irányadó alapítókon és vezetőkön kívül meg kell emlékeznünk még az elismerés hangján egy egész sereg érdemes művészről. A kolónia régibb nemzedékéből figyelemreméltó elsősorban Glatz Oszkár és Horthy Béla, mint még a Hollósytól adott irány hívei. Az utóbbi mint kvalitásos arczképfestő érdemel dicséretet. Glatz többek közt egy pásztorjelenetben adott monumentális formákkal költői kifejezést a naplementének a hegyek magányában. Ferenczy Valér akadémikus jellegű, markáns, szilárd rajzzal és a színek különös ragyogtásával vi-z uj éledet atyja naturalisztikus-kolorisztikus festészetébe. Koszta József nagyon egyszerű színskálával ér el meleg és mély összhangot. Komoróczy Iván kontemplativ hajlamú Réti-tanitvány gyanánt mutatkozik be, kinek a végletekig deczens felfogása mintha semmi tudomást sem árulna el a művész- élvezet érzéki jellegéről. A külföldiek közül Kardorff Konrád és Pott- ner Emil állítottak ki, mint egykori Hollósy- tanitványok. Az utóbbitól egy vizfestmény is látható (a nagybányai vásár), melyen még Pelten- kofen művészi hagyatékából származó értékek ismerhetők fel. Nagybánya az a hely, ahol Magyarországon az újabb szinthetikus expresszionisztikus irányok először találtak termő talajra. Behozataluk elsősorban az erős tehetségű Czobel Béla érdeme, kinek már első, Ferenczytől és Maticskától befolyásolt műveiben is rendkívül sok melegség és mélység jutott kifejezésre. Nagyon érzékenyeknek mutatkoztak az uj tanokkal szemben Perlroth- 1 Csaba Vilmos, Bornemisza Géza, Ziffer Sándor mely hatalmas erejű gyógyvizével a kösavóny, csiáz, valamint minden reumatikus bántalmaknál csodás gyógyulásokat eredményezett. — Á gyógyfürdőt, mely Molcsány Gábor ny. erdőtanácsos tulajdona, a jóhirü ^zEarosátl-czég" vette kezelésbe, azt teljesen újonnan berendezte s Tcodegával 7áttta el. A legkitűnőbb italok, hideg ételek, meleg konzervek minden időben a legolcsóbb árakon kaphatók a bodegában. A kiránduló közönség rendelkezésére nagy fedett mulatót rendeztek be. Lakószoba egy napra fűtéssel 2 korona. ——........... ~ I. oszt. fürdő 1 korona, II. oszt. fürdő 80 fillér. ........--------------------------------------------------
