Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1912-08-01 / 31. szám

valóságban megszemlélik Nagybánya életét s munkáját.

A sok téves nézetet most ez a kiállítás talán reparálni fogja. Meg fogják látni, hogy mily igazságtalan vádakkal illették sokan Nagybányát, az élettel maga erejéből küzdőt, akkor, amikor más dédelgetett kolóniákat csak mesterségesen, oxygén- inhalácziókkal bírtak életben tartani. Mikor pedig Nagybánya hírét s jelentőségét tagadni nem lehetett, az lett a jelszó, hogy az a inultté. Az újabb sajtóvélemény is fölült ennek a híresztelésnek.

Ez a kiállítás most megmutatja mi a múlté és mi a jelené s részben talán a jövőt is sejteti. Igaz, hogy kihívhatja a gáncsot is, ha a jóakarat számításba nem veszi azt, ami az anyagból hiányzik.

Szavak helyett a valóság bemutatásával óhajtottunk informálni. Sajnos, ez az informáczió hiányos. Ezen hosszadalmas írásnak hiányos illuszt- rácziója ez az itt bemutatott anyag. A legértékesebb művek egész kollekczióját vagyunk kénytelenek legyőzhetetlen akadályok miatt nélkülözni. Az iskola anyaga pedig még hiányosabb. A múlt javamunkáinak nagyrésze megszerezhetetlen volt, elkallódtak, senki sem tudja hova. A kiállításra dolgozás különben is ellenkezett az iskola elveivel ésczéljával.

És mégis bizalommal mutatjuk meg a termeket, falaikon a mi életünk egyrésze tükröződik vissza, ha egyebet nem is, a föltétien jóhiszeműség s őszinteség tanúságait megtalálhatják benne.

Emlékünkben e képek viszontlátták elevenen térnek vissza elfeledett idők hangulatai, reményei, álmai, akarásai, szomorúságot lop szivünkbe a múlt, a tnindenelmulás szomorúságát. Lelkünk a napfényes avagy homályba fuló vásznak vibrálása mögött az idő vak mélységét érzi, amelybe szédült bukással rohan minden élő.

És ha fellebben a himes, virágos fátyol, melyet a művészet sző a fekete gondolat fölé, összeolvad ami volt és lesz, akkor mindegy, hogy mit mondanak hozzá.

Mi megyünk az utunkon, mert megállani semmi élőnek nem adatott.

1912. augusztus 1.

Séta a képkiállitáson.

Julius 31.

A holnap megnyitandó képkiállitás, bátran elmondhatjuk, úgy személyi kvalitásainál, mint a rendes képkiállitások kereteit túlszárnyaló képszámánál fogva páratlanul fog állani az egész országban.

Ma alkalmunk volt a kiállítást megtekinteni s rövid látogatásunk impresszióiról akarunk számot adni a következő sorokban.

Első impressziónk az, hogy amit a rendező bizottság czélul maga elé tűzött, azt a legteljesebb mértékben el is érte. Retrospektive akarta bemutatni a nagybányai kolóni fejlődését, megizmosodását s ez a legteljesebb mértékben sikerült is Igaz, hogy sok jelentős kép hiányzik e kiállításról, egyrészt azon okból, mert az amsterdami képkiállitásról a képek nem érkeztek vissza, másrészt pedig a Jánosy-féle nagy- értékű kollekcziót nem lehetett megszerezni, de a kiállítás anyaga igy is annyira gazdag, hogy a beérkezett képeket nem lehetett mind elhelyezni.

Különösen nagy sajnálattal nélkülözzük e kiállításon Thorma János képeit, akinek oly nagy malőrje volt, hogy alig egy-két régi képét sikerült csak megszereznie.

A kiállítás kél területre oszolt meg. A kiállított képek egyrészét a festőműtermekben helyezték el, mig a másik rész a Kossuíh-utczai központi állami iskola termeiben van kiállítva.

Az elhelyezés, felfüggesztés mintaszerű, ami főleg annak köszönhető, hogy a rendezőbizottság kiváló gondot fordított arra, hogy minden kép a maga helyére jusson s kellőleg érvényesülhessen.

A bizottság lelkiismeretes munkáját semmi sem dokumentálja jobban, minthogy Thorma János egyik gyünyörü képét, a Czigányok-at, mivel az épen Thorma felfogása szerint a kiállítás anyagára zavarói hatna, ki sem állítják.

A kiállítás futólagos megszemlélése után a kiállítás anyagáról természetesen hű képet nem nyújthatunk s érdemeleges bírálatokba sem bocsátkozhatunk, de már most fel kell sorolnunk egy csomó képet, melyek joggal magukra vonják a figyelmet.

Mindjárt a belépőben föltűnik Eerenczy Károly fekvő aktja ; a nagyteremben, melyben a szebbnél szebb képek szinte egymásra halmozódnak, Koszta József szép vászna: Leány virággal; Ferenczy Károly hires nagyképe: A három királyok; Börtsök Samu márcziusi napsütése ; Glatz Oszkár a Iiozsály tetején czimü képe, mely az első nagybányai kiállításnak egyik legszebb képe volt. Ziffer Sándor tájképei az uj iránynak legjavából valók, úgyszintén Kar- dorff Károly berlini képei. Ferenczy Károly nyári nap, hazatérő favágók és Í2vorai részlet czimü képei, nemkülönben Thorma János arcz- képe, a Szenvedők, melyei 21 éves korában festett; Csók István, Basch Andor, Iványi Grün- wald, Hollósy Simon, Mikola András, Börtsök Samu képei mind elsőrangú alkotások

Ki keli emelnünk Maticska Jenő, Csáktornyái Zoltán, Hatvány Ferencz báró, Perlrott Csaba Vilmos. Jakab Zoltán, Pap Gábor, Horthy Béla, Bartók Margit, Racskó István, Réihy Károly, Czobel Béla, Kuczka Mihály, Gollesmann Alfréd, Rózsafy Dezső, Rácz Péter, Duma Sándor kitűnő képeit is, melyek bizonyára sok-sok gyönyörű séget fognak szerezni a kiállítás látogatónak,

Igen szép képekkel szerepelnek a kiállításon Vadász Ilus, Korodyné Ferenczy Mártha, Ferenczy Valér (mesésen szép kép a virághegy tetején, női arczképe), Plányi F. Ervin, Rálz Péter, Ferkay Jenő, Somló Lili, Potlner Emil, Krizsán János, Csikós Anti, Bornemissza Géza, Csalány Béla.

Hollósy képei közül a »Tüzek« illusztrá cziója s Rákóczi-tanulmányai fognak nagy feltűnést kelteni. Ferenczy Károly hármas arczképe is nagy érdeklődésre tarthat igényt, hiszen ez évben e képét állami nagy aranyéremmel tüntették ki.

Réti István képei egy külön termet foglalnak el. Itt látjuk nagyhírű képét a Bohémek karácsonyát, a Gyötrődést, a Hazatérő honvédeket. Interieurjai pedig egytől egyig mind klasszikus alkotások.

Úgyszintén külön teremben vannak csoportosítva Ziffer Sándor vásznai is. E kollektiv kiállításból láthatjuk csak, hogy korai halála minő nagy veszteség s hogy képei bátran állíthatók Paál László festőművészünk kitűnő alkotásai mellé. Maticska mintegy 30 képpel szerepel a kiállításon s bemutatott képeiből művészi fejlődése a legérdekesebben bontakozik ki.

A központi állami iskolában elhelyezett kiállítás anyaga is igen gazdag. Az egyik teremben a neoimpresszionisták dominálnak, kiknek Perlrott C-aba Vilmos, Galimberti Sándor, Kádár Géza, Lanow Mária, Czigány Dezső és Bálint Dezső a legjobb képviselői.

E rövid, vázlatos sorokból is látható, hogy minő értékes és dúsgazdag anyaggal rendelkezik a nagybányai országos képkiállitás s korántsem túlzás az, ha e kiállítást a maga nemében páratlannak jelezzük.

A kiállítás kritikai ismertetésére legközelebb visszatérünk.

NAG Y 13 ÁN Y A

Színház.

E hét ismét az operettek hete, Nem is teszi rosszul az igazgató, először mert a derék zenekar szinte már praedesztinálja a társulatot énekes müvek előadására, másrészt pedig a közönség is szívesebben nézi a daljátékot, mint a drámát. Az előadások az átlagos nívót tekintve megfelellek igényeinknek. Talán az összjátékot lehetne még kissé fokozni, az előadás gördülé- kenysége is néha-néha hogy kivánniválót, a sokat elsiratott hosszú szünetekről már nem is szólunk többet. Iukább a közönségnek egy igen helytelen eljárásáról emlékezünk meg. A közönség zöme rendesen nyolez után, mikor már a darab javában folyik, jő a színházba, ahol azután dobogással, padcsapkodással, helyük megtalálása céljából beszélgetéssel, sőt kisebb civódással oly zajt ütnek, hogy a darabból jó negyedóráig alig lehet valamit hallani. Belátjuk mi azt, hogy az uj nyolez órás kezdet városunk társadalmának nem minden részére kedvező, de ezért valamikép mégis össze lehelne egyeztetni a külömböző érdekeket, ha mindjárt az egyik fél hátrányával is.

Szerdán Belaskónak csodaszép japán történetét, a Pillangó kisasszonyt mutatták be. Makai Emil finom, szép prológusából egy szót sem értettünk, a színházba későn tóduló közön7

I ség zaja elnyelte Salgó Ilonka hangját. A dra- ; molett. elmondva a szerelmes kis japán leány j szomorú tragédiáját, óriási hatást lett a néző- ! közönségre. S. Arady Aranka megjátszásában a törékeny kis virág, az apró játékszer: a kis gésa mint érző szív jelenik meg. A japán leányka érzelmeit oly színes skálában mulatta be, hogy méltán legszebb sikerei közé számiihalja énekesnő létére ezt a drámai babért.

Utánna egy igen finom kis francia apróság került bemutatóra, Meguntam Margitot. Nem nagyhangú hatásokkal dolgozik, inkább jellemkomédia akar lenni s hozzá nem is pikkáns A mesteri kézzel megrajzolt jellemek, a bohókás és mégis természetesnek látszó helyzetek, az ügyes meseszövés, a maró szatíra teszik a darabot értékessé. Viszont az előadást Stella Gyula a Vígszínház művésze tette elfogadhatóvá. A társulat ereje ily finomságok kellő érvényre- juttatásáboz gyenge. Természetes a Stella Gyulával való összehasonlítás kontrasztja is fokozta egy kissé kedvezőtlen megítélésüket.

Csütörtökön újra bemutató. Kis kávéház c. vígjátékot láttuk, Nem a franczia tuczatbohó- zatok közül való, látszik czimén is, meri magát »vígjátéknak« vallani s valóban az is. Még az obszezén elemek is hiányoznak belőle. Finom hatásokkal dolgozik, ha nem is olyanokkal, mint például Meguntam Margitot. Mulattató, s végre egy oly franczia vígjáték, melyet leányok is bátran megnézhetnek Természetesen a legtöbb taps Stella Gyulának, a Vígszínház vendégszereplő művészének (Albert) járt ki. A többiek is, mintha egyénisége megbabonázta volna őket, remekül játszottak, igazi átgondolt alakításokat mutatlak be. Lehet, hogy ezt nagyrészbeu Stella Gyula rendezésének és útbaigazításának tulajdoníthatjuk, de még igy is marad érdem színészeiknek elég. Az előadás elég gyorsan perdült s összjáték tekintetében sem kifogásolható, holott ezt nem minden este lehet elmondani.

Pénteken Gilbert, a jóhirnévnek örvendő komponista operettje, az Ártatlan Zsuzsi került színre, ősszel már láttuk e darabot, sok vonzó erővel nem birt, kivéve, hogy a czimszerepet S. Arady Aranka játszotta. Térmészetesen most is csak oly trágár ez a Zsuzsi, kinek pedig a czimben is felhánytorgatott ártatlanság épen nem családi vonása. Az előadás meglehetősen jól sikerült, a darab elég gyorsan perdült.

Szombaton újra Gilbert operettje, a Lengyel menyecske került bemutatásra A darab hire sok nézőt csalt a színházba, kik azután igazán csalva távoztak. A szövegkönyv nem ér hajítófát se, sokszor talán még színészek se tudják, mit csinálnak, annyira össze-vissza történik ebben az operettnek nevezett kabaré-felvágottban minden. Zenéje azonban becsületére válik Gilbertnek. Nemcsak invencziózus zenész, hanem hatásosan hangszerel.

Az előadás egyike megint a társulat legsikerültebb debuttálásának. Természetesen középpontban S. Arady Aranka, a czimszerep sze- mélyesitője állott. Rutinos játékával, kedves énekével és meglepő tánczával rászolgált a közönség ünneplésére. Füzes Lenke szép játéka s ügyes éneke szintén köztetszést vívott ki. Kár, hogy kissé tartózkodó, mintha félne a közönségtől, pedig mindenki szereti. Gáspár ismét neki való szerephez jutott s előnyeit derekasan ki is használta; Kun Dezső ügyes tánczával aratott sikert; Pelsőczi diszkrét alakítása szintén figyelmet érdemel, Fekete Mariska kecses tánczárói sem feledkezünk meg.

Vasárnap délután a Millió ment, mig este még talán táblásabb ház mellett adták elő másodszor a Lengyel menyecskét.

Hétfőn Janiénak nálunk eléggé ismert operettje a Muzsikus leány került színre. A szövegkönyv jobb mint a zene. Jarno talán önmagát palagizálta, vagy nagyon sok benne a reminiszczenczia az Erdészleány muzsikájára. Az előadás szépen sikerült, közönség azonban kevés számmal jelent meg. Stella Gyula Haydinja és S Arady Aranka Rézije keltettek méltó feltűnést A társulat tagjai közül pedig Füzes Lenke, Miklós Dóra, N. Szelényi Ilonka, Csáki, Kun és Kovács szolgállak rá az elismerésre. A diszlelek és a ruhák meglepő festői látványt nyújtottak.

Kedden szintén ismert darab, a Sárga liliom ment. Nem szükséges már közönségünk előtt e mü kiválóságait fejtegetni, hisz alig van, ki ne látta volna. Érdekességet az előadásnak Stella Gyula kölcsönzött, ki Peredit játszotta. A címszerep megszemélyesítője, Spóner Ilona, jól