Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-12-12 / 50. szám
2 NAGYBÁNYA 1912. december 12 kések. Amulva látjuk, hogy inig a nagy tőkékkel rendelkezők a háborús hírekre úgy igyekszenek tőkéiket biztosítani, hogy azokat a nagy bankokban helyezik el, addig a kis tőkések valósággal megrohanják a vidéki takarékpénztárakat, mert nagy tudatlanságukban abban a hitben élnek, hogy háború esetén a hadikincstár erre a betétekre is ráteszi a kezét. ® Pedig háború esetén is a tőke sehol sincs olyan biztonságban, mint épen a takarékpénztárakban. Az 1907-ben tartott második hágai nemzetközi konfe- renczián még árra is határozatot hoztak, hogy a bankok, takarékpénztárak betétállományát még a győztes ellenség sem érintheti. Ez a határozat pedig nemzetközi védelem alatt áll. Tehát háború esetén a pénz sokkal biztosabb helyen van a takarékpénztárban, mint otthon a ládafiában, hová nem terjed ki a nemzetközi megegyezés oltalma. Hogy ez igy van, utalunk a legutóbbi háborúkra. Az 1870-es német-franczia háború idején a statisztika meg nem czáfolható ; adatai szerint mindkét nemzet bankjai, takarékpénztárai teljes mértékben bírták a betevők bizalmát s a franczia nép Sedán után sem rohanta meg a bankokat a betétekért, amidőn a németek Páris kapui előtt diktálták a békefölté- leket. Mert mindenki tudta, hogy azok a betétek nemzetközi védelem alatt állanak. Vagy tekintsünk a török értékpiaczra. Midőn a bolgár hadsereg nap-nap után aratta legszebb diadalait s már-már mindenki azt hitte, hogy a győzelmes had- j sereg meg sem áll Konstantinápolyig, a török értékpapírok még akkor is szilárdan tartották magukat s a török bankok korántsem voltak oly megrohanásnak kitéve, mint a mi bankjaink már az első háborús hírekre. Sőt a török sorsjegyek főnyereményét épen a napokban fizették ki a nyerőnek. Micsoda istenverte tudatlanság az, mely milliókra és milliókra menő károkat okoz minden igaz ok nélkül. Mintha csak önmagunk ellen viselnénk hadat. Hiszen ha a takarékpénztárakat a betevők megrohanják, a takarékpénztárak kénvtelenek a hitel felmondásával védekezni ez ellen. Már most mi történik? A kivett pénznek kamatai elvesznek, de ugyanakkor a tönk szélére jut ezer és ezer exisztenczia, kiket viszont a takarékpénztárak kénytelenek a hitel felmondással megtámadni. Végeredményében kárt szenved a betevő, kárt szenved a takarékpénztár s kárt szenved a hitelt élvező közönség, sőt ez utóbbi tönkre is megy. S miért mindez? Az óriási nagy tudatlanságért, melyben a mi közönségünk leledzik. A mi vidékünkön szerencsére a takarékpénztárak nincsenek igy megrohanva a betevők által, de más vidékeken már valóságos tatárjárás számba megy az a nagy pusztítás, amit e meg- rohanás idézett elő. Tartsa mindenki kötelességének, hogy ez irányban világosítsa föl a közönséget, mert ha e tudatlanságban megmarad, a háborút elvesztettük, mielőtt még megkezdtük volna I é. m. Harcz az egészségért. Deczember 11. A belügyminiszter már megtette az intézkedéseket a kolerajárvány behurczolásának lehető meggátolására. A háborúval ugyanis rendszerint két alakban jár a pusztító hatál, a mióta csak az emberek hadakoztak egymással. A csatatéren elesettek nem csak maguk halnak meg, hanem a fegyverek szünetelése után sere- gestől ragadják magukkal a megsemmisülésbe azok nagy seregét is, kiket a golyó megkímélt, vagy akik a harcztól messze voltak. Mert a tömegesen, tehát nem mindig a kellő óvatossággal eltemetett holttestek bomlása, de e mellett a harcztéren kimerülésig fokozódott fáradtság, a rossz időben nem ápolhatott és kellőleg nem táplálhatott test elgyöngülése utat nyit a gyilkos járványok különböző fajainak. Most is már nagy mértékben uralkodik a vérhas, tífusz, de a kolera is. Ezt pedig a foglyok, de a harcztérről betegen visszakerülő bolgár és szerb katonák is rohamosan terjeszthetik, s mert a visszatérőkkel a mi határainkon sűrűn érintkezhetnek magyar- országi lakosok is, nagyon is szükséges, hogy jó eleve gondoskodjunk a kolera leküzdéséről. Az elmúlt dicsőségből még megmaradt nehány szalmaszál és ezeket tartotta erősen, ezek voltak az ő nagy szerepei: Carmen és Aida; ezeket még nem töltötték be, mert nem akadt méltó utód, a közönség emlékében még mindig az ő alakítása maradt meg, amely igazán kiváló volt. Lassan eljött az augusztus, a lámpák ismét fölgyultak és kinyitották a színházak kapuit. Az énekesnő ott ült az ablaknál és lenézett a pajtára, melyet újra festettek és cseréppel födtek be. Egyszer csak egy ember gázolt keresztül a burgonyán, kezében egy nagy rozsdás kulcscsal. Kinyitotta a pajtát és bement. Azután még két ember jött, kiket mintha ismert volna, — szintén eltűntek a pajtában. — Most lesz csak érdekes 1 Kis idő múltán mind a hárman előjöttek és valami csodálatos nagy dolgot hoztak ki: kályhaellenzőhöz hasonlított. Az ajtónál azután megfordították és nekitámasztották a falnak, és ekkor meglátta, hogy cserépkályha, de csak festett, még pedig rosszul festett. Azután meglátott még egy ajtót, valami falusi házhoz vagy talán vadászkunyhóhoz valót. Majd jött egy erdő, egy ablak és egy könyvtár. Díszletek voltak. Nemsokára felismerte a rózsabokrot is »Faustc-ból. Tehát az Opera díszletraktára volt ott és ő maga is énekelte egyszer ennél a rózsabokornál : »Te kis virág . 1 .« Rosszul esett szegény szivének, mert megtudta, hogy Faust színre kerül, de volt mégis egy vigasztalása, hogy ö sohasem énekelte a főszerepet. — Hadd menjen Faust, de ha Carment vagy Aidát kihozzák, akkor meghalok! Ott üldögélt és nézte, hogyan változik a műsor és ő tizennégy nappal mindig hamarább tudta, mint az újságok, hogy mit adnak az OpeIgy okoz újabb gondot nekünk és veszteséget ez a szerencsétlen háború, amely annyi pénzügyi nehézség szülőanyja volt, s ezzel még tűrhetetlenebbé teszi a helyzetet. Nagyon is természetes óhajtása az a közvéleménynek, hogy bármelyik módon, de véget vessenek a Balkánon tenyésző békétlenségnek. A mikor azonban gondoskodnunk kell ismét hevenyészett járványkórházakról is, mert a meglevők bizony nem elegendők a biztonság és megnyugvás érzésének fölkeltésére: nem térhetünk ki a rendes állapotok közt levő egészségügyi intézményeink hiányosságainak taglalása elől sem. Számtalan helyütt heves kifakadások hangzottak az ellen, hogy a betegápolási adót a kormány fel akarja emelni 10 százalékra. Azt azonban nem emlegették, hogy magának a fővárosnak is rövid idő alatt négy millió korona költséggel épit az állam kórházakat, hogy a kórház hiányon segítve legyen. De nem csak ott, hanem a vidék mindama helyein, a hol érezhető a kórházhiány, állami kórházakat fognak épiteni. A kórházak szaporodása egyúttal a kultúra haladását is biztosíthatja; mert arra mutat, hogy a betegek ma már készségesebben keresnek gyógyulást ott, ahol rendes ápolásuk és eltartásuk van, mint azelőtt, a mikor a közömbösség meg kuruzslás uralkodott; azaz, hogy uralkodik sokfelé ma is Nem elég tehát csupán a fenyegető járványok ellen védekeznünk, hanem védekeznünk kell egészségügyünk állandó ellenségeivel szemben is. Sajnos, hogy a gyermekhalandóságok, különösen a gyermekjárványok leküzdését még ma se bírtuk olyan minimumra leszorítani, mint azt leszorították más haladott államokban, Ezen a téren még mindig erősen Kelet vagyunk; nagy az orvoshiány és nagy az iudolenczia. Hiszen úgy a fővárosban, mint a vidéken mindenütt tapasztalhattuk a skárláljárványok alatt, hogy a gondatlan szülők beteg gyermekeiket elküldték az iskolába, vagy betegen vitték kocsikon az orvoshoz, vasútra, nem törődve azzal, hogy hány mást fertőznek meg. Ilyen esetekben azonban a szigorúság nem elég, ha kénytelen papíron maradni; már pedig ha kevés a kórház és az ápoló személyzet, vagy egyáltalán nincs is, ha a szegényeknek nem tudnak ingyen orvosságot adni, sőt nem tudják fölmenteni a szegény szülőt attól a gondtól, hogy betegének elszállításáról és lábbadozása idején üdüléséről ne neki kelljen megélhetésének sérelmével gondoskodni, akkor nem küzdhetünk sikeresen a járványok elfojtásán. Erre pedig pénz, meg pénz kell. Az intézkedéseket és az intézmények felállítását az államtól követelik lépten-nyomon, az államnak tehát kell a fedezetről is gondoskodnia. Minden esetre helyesebb lenne, ha a polgárság aránylagos megterhelését végre arra rában. Ez olyan mulatságos volt! Látta, hogy hozzák elő a Bűvös Vadászt a farkasveremmel, látta a Bolygó Hollandi-t a hajóval és a tengerrel, Tannhäusert, Lohengrint és a többieket. És egy napon megtörtént a kikerülhetetlen. Az emberek munkához láttak (az egyiket Lind- qustnek hívták és diszletmester volt) — nemsokára előjött egy spanyol piacz. A kulisszák megfordítva álltak és igy nem lehetett tisztán meglátni, hogy mit is ábrázolnák, de az egyik ember meglógatta a keretet és előtűnt a mindig csúnya hátsóoldal is. És ott állott nagy fekete belükkel megírva, melyek egymás után tűntek elő, hogy őt annál jobban megkiuozzák, ott állott megírva visszavonhatatlanul, világosan: C A R M E N. Tehát Carmen volt. — Most meghalok, mondta az énekesnő. De nem halt meg a szegény akkor sem, midőn Aidát előhozták. Most már teljesen ki volt a neve törülve az emberek emlékezetéből, eltűnt a könyvkereskedések ablakaiból, a levelezőlapokNagy karácsonyi vásár Pazar áruraktár briliáns ékszerekből, dísztárgyakból, arany és ezüst órákból. Mérsékelt árak. Az üzlet megtekintése látványosságszámba megy.
