Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-11-28 / 48. szám
1912. november 28. NAGYBÁNYA 3 ban olyan elvi jogalkotására, amely rendszeresen és nemzetközileg szervezze az alapvető principális kérdéseket a háború socializmusa tekintetében. Ennek a jognak szervezése mint gondolat eddig csak alkalmi természetű volt. Mint konkrét megállapodások vagy mint a háború eredményét szabályozók ismeretesek határozatai. Az 1854 évi párisi kongresszus vagy az 1895 évi berlini conferenda határozatai voltak csupán, amelyek becikkelyezés folytán egyes részeiben sociális vonatkozásuak voltak. De ezek is csak azokra nézve bírtak érvénynyel, a kik annak megalkotásában résztvettek, vagy ahhoz utólag hozzájárultak és éppen ez okozta hogy ez a jogalkotás egészen apodiktikus s tegyük hozzá, hogy rend- szertelen is volt. Közkívánat pedig ez is, mint annyi más. A béke mozgalom a maga judományszámba menő elvi kijelentéseivel, az interparlamentáris konferencia ismert határozmányaival, a Nobel-féle béke dij nagy összegével már nem lekicsinylett utópisztikus álmodozások, hanem komoly-jelenségek a nemzeti közéleti közösségnek, az egykor- valamikor mindent átható, faji, vallási és nemzeti határfalakat ledöntő sociális törekvésnek. És ha a háború lénye maga, a hatalmi érdekeknek csak fegyverrel és igy végeredményében erőszakkal való kiegyenlítése szomorú visszaesések és ideig-óráig megakasztói az előre haladó mozgalomnak, a nagy olasz jogász: Mancini mondása méltán feliratul szolgálhat a várva-várt uj korszaknak, mikor azt hirdeti: »haladjon előre a jog, hogy vonuljon hátra az erőszak.« HÍREK. November 27. A közeledő elseje alkalmából ismételten fölkérjük hátralékos előfizetőinket hátralékaik szives beküldésére, hogy terhes kötelezettségeinknek mi is eleget tehessünk. Személyi hír. Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügyigazgató hivatalos ügyben városunkban időzött. Kirendelés. Dávid Samu szatmári kir. törvényszéki betétszerkesztő birót az igazságügyminiszter a Nagybányán folyamatban levő betétszerkesztési munkálatokhoz kirendelte. Plébánosi kinevezés. Hosszú Vazul szamos- ujvári püspök Széles Viktor fölszentelt papot, ki csak mostanában tartotta esküvőjét Berindán János polgártársunk leányával, Brédre plébánossá nevezte ki. Nyugdíjazás. Will Béla járásbirósági irodatisztet ideiglenesen f. évi deczember 1-től nyugdíjazták. Eljegyzés és esküvő. Nagy László volt szalmárvármegyei főispán leányát: Adát eljegyezte Nagy Aladár méneskari kapitány. Erzsiké leánya pedig kedden kötött házasságot Hanák Sebestyén méneskari főhadnaggyal. Esküvő. Dénes Sándor, az Uj Szatmár szerkesztője a napokban tartotta esküvőjét Deutsch Bellával. Vármegyei virilisek. Szatmár vármegye törvényhatóságának 1913. évre virilis jogon városunkból a következők a tagjai: Steinfeld Béla, Moldován László, Almer Lajos, dr. Kádár Antal, dr. Lakatos Mihály, Platthy Géza, Pokol Elek, Stoll Béla, Molcsány Gábor, Harácsek Vilmos, Rumpold Gyula, B Kováls Géza, Almer Károly, Steinfeld Sámuel, Magyar Bertalan, Hanzulovits Kristóf és Glavitzky Károly. Állatorvosok kongresszusa Szatmáron. Nov. 30 án és december elsején Szatmáron tartják az állatorvosok kerületi népgyülésüket, amely alkalommal az ország különböző vidékéről mintegy 150 állatorvos érkezik oda. Köszönet. Mindazok, kik feledhetetlen emlékezetű férjem elhunyta alkalmából részvétükkel nagy fájdalmamat enyhíteni szívesek voltak, fogadják ezúton is köszönetemet. Budapest, 1912 nov. hó. Özv. Burger Jánosné. Kérelem a gyermekek védelme érdekében. Tél közeledtével, mint a múltban tettük, most is bizalommal fordulunk Nagybánya nemes társadalmához s ebben azokhoz, akiknek szivében az emberek iránt szeretet, a nélkülözőkért érző szánalom s az iskolás szegény gyermekek segítésére adakozó készség van, hogy adományaikkal könnyet törülni, a még meg nem romlott emberi szívnek a segítségére szorult gyermekek vidámságát megszerezni és emelni szívesek legyenek. Abami iskoláinkban sok az olyan gyermek, aki a napi táplálékban sem kapja meg azt a testet fejlesztő vagy legalább me'egitő erőt, amire életének ebben a szakában okvetlen szüksége volna; sok az olyan,akinek meleget nem tartó ruhája csak fedi a testét, de nem védelmezi. A szülőknek egyikét-másikát ért szerencsétlenség szülői tudatlanság és romlottság mind előidézhetik ezt. A segítségre utalt gyermekek nem okai ennek. Az ők részére nyújtott segély jó helyre jut, Ezeknek az érdekében kérjük városunk társadalmát, a testületeket, közintézeteket s mindazokat, akik az emberszeretet szent nevében a gyermekek segítségére készek, hogy az előző években tapasztalt nagylelkűséggel karolják fel az iskolás szegények ügyét. Kérjük, hogy az adománjmkat, melyeket a helyi lapokban s az évi értesítőben nyugtázni fogunk, iskoláink igazgatóihoz juttatni szíveskedjenek. Nagybánya, 1912. év november hó A nagybányai állami el iskolák tanitótestülele. Öngyilkos jogszigorló. Budapesti tudósítónk jelenti, hogy Kölcsey Gábor Szatmárcsékei szükeresztül vergődnöm, mint valami nedves és hideg tisztitótüzön, mig az éghez jutok. A biró becsületszavában bízva megteszem az utat, remélve, hogy nemsokára véget ér és az alpesi ut nem vezet bele a szürke semmiségbe. Nincs ugyan nálam barométer, de mégis érzem, hogy magasan vagyok, hogy a ködtakaró foszladozik és közeledek a tiszta levegőhöz. Valami mámor, mintha nemes bortól eredne, ragadja meg a lelkemef. Most egyszerre a mély utón gyenge fény hatolt át felülről, mint az első napsugár egy függöny-tájképen keresztül; a fatörzsek élesebben tűnnek elő, a szem messzebb lát és kolompszó hangzik. És ime, fent a magasban aranyos felhő ragyogott: néhány gyors lépés és az egész bükkös arany, bronz, ezüst színekben pompázott, miközben a fényáradat a már elsárgult leveleken kereszlülszürődött. Még őszben állok, hidegben és nedvességben, de előttem napsugaras nyári táj terül el; s azonnal eszembe jutott egy vitorlás-kirándulás a Mä'aron, midőn napsugárban sütkéreztem és láttam, mint vonul el a jégeső alig pgy hajókötél távolságra a szélmentes oldaltól. És most itt állok a napfényben. Fent egy északi tájat látok fenyőkkel és nyírfákkal borítva, zöld mezőket vörös tehenekkel ; látok apró barna kunyhókat, hol öreg asszonyok harisnyát kötögetnek férjeik számára, kik lent dolgoznak Tessin kantonban; látok burgonyaföldeket és levendula bokrokat, dáliákat és körömvirágokat. És a napsugárban megszáritom hajamat s ruhámat, fölmelengetem fagyos tagjaimat; meglengetem kalapom a világmindenség teremtője és fenntartója előtt. Ősatya, ki asszony nélkül szülted az égi testeket, Mindenható, ki életet és halált osztogatsz, megszabod a hideget és meleget, a nyarat és a telet, a bő és a sovány esztendőt! . .. Miután felüditettem szememet a nyári hangulatban és a zöld fűben, lenézek a sötét mélységbe, amelyen keresztültörtem. A tó fölé, amelyet persze nem látni, sötétség és hidegség borul, mint valami ragyogó, fehérre fésült gyapjú, beragyogva a naptól és elrejti lent a homályt és a piszkos földet. A fehér takaróból kiemelkedik nehány havas Alpes, mintha szintén ezüst-ködből volnának; napsugár és levegő összekristályoso- dása, zajló jég frissen hullott hótengerben. A szó szoros értelmében földöntúli ez a táj, amelyhez hasonlítva banális ott lent a tehénkolomp-idill. Egyszerre csak, miután itt fönt néma csend lett, alulról, hol szomorú emberek járnak a szürkeségben csobogás hallatszik, a mely egyre közeledik, úgy, hogy az ember szeme szinte követheti a felhőtakaró alatt. Olyan mintha malomzugás vagy a vízesés, vagy pedig az áradás. Majd egy kiáltás hangzik föl alulról, egy kiáltás, mintha a négy kanion összes lakosai segítségért kiáltanának Uri- Rothstock-felé. Pedig csak egy gőzhajó fütyült és a Hochfluh megkétszerezte a visszhangot, a mely szétterjedt a levegőben, miután áttörte a felhő- réteget. És eljött a dél! Ismét le kell kúsznom, keresztül a ködön, le a szürkeségbe, a sötétségbe, a nedvességbe és a piszokba és várni talán mégint három hétig, hogy ismét megláthassam a napot 1 Strindberg Á. letésü jogszigorló a Royal-szállóban, hol állandó lakása vott, morfium-pasztillával megmérgezte magát s rövid szenvedés után meghalt. Hulláját beszállították a bonctani intézetbe. A fiatal, daliás jogszigorló végzetes tettét egy nő barátsága okozta, kivel már régebben viszonya volt. Közösen határozták el, hogy öngyilkosok lesznek s a tulajdonukban levő 12 drb morfiumpasztillát azzal osztották meg, hogy azt éjjel tizenkét órakor mindenikük a saját lakásán beveszi. S csodálatos, hogy mig a hat pasztilla Kölcsey Gábor halálát okozta, addig a nőnek, ki állítólag szintén bevette a morfiumot, a legcsekélyebb baja sem történt. Sőt a borzalmas éjszakára következő délelőtt toalettet csinált s mintha semmi sem történt volna, kikocsizoít. Szerencsétlen áldozata pedig már ott pihent a bonctani intézet márványasztalán. Kölcsey Gábor iránt, ki vagyoni viszonyai folytán nagyur módjára élhetett volna s akit csak most soroztak be a hetes huszárokhoz, általános a részvét. A házbéradó vallomások. A városi adóhivatal ezúton is fölhívja az adózó közönséget, hogy a házbérvallomási iveket a legpontosabban kitöltve november hó 30 ig annál is inkább adják be, mert a mulasztások igen súlyos birsággal fognak megbüntettetni. Védekezés a kolera behurczolása ellen. A tőrök hadsereg legfélelmesebb segítőtársa, a kolera pusztít már a végvonaglásban levő ország ellenségeinek sorában is. Ezt hivatalosan elismerte a magyar királyi belügyminiszter azzal a rendeletével, melyet az összes törvény- hatóságoknak megküldött és amelyben felszólítja azokat, hogy a Balkán felől fenyegető veszedelem behurczolására készüljenek és tegyenek meg mindent, hogy a kolera behurczolása meggátolható legyen. Dr. Jager Kálmán szatmári főorvos haladéktalanul előterjesztést tett dr. Vajay Károly polgármesternek és azt javasolja, hogy a rendőrség a vasúti állomáson már most rendezze be a megfigyelő szobát és minden utast, aki a Balkánról, vagy más fertőzött területről érkeznék Szatmárra és ott akarna tartózkodni, már a vasúti állomáson meg lehessen vizsgálni és fertőtleníteni. Nagyon helyes volna, ha e preventív intézkedést városunkban is foganatosítanák. Felülfizetósek az ev. hangversenyre. Az evangélikus egyház által a templomszentelés alkalmából rendezett hangverseny-estélyre felülfizettek, illetve jegyeiket megváltották: Turman Olivérné 40 K, Neubauer Ferencz, dr. Meskó László Nyíregyháza 30—30 K, Nyirő Gábor (Fiume), Duszik Lajos (Szatmár) 20—20 K, Bortnyik György (Kölese) 14 K, Kaczvinszky Emil dr. (Budapest) 13 K, Mándy Zoltán (Szinér- váralja) 12 K, Tatorján István (Szatmár) 11 K, Izr. hitközség, Burdács János, Kende Dániel (Láposbánya), Barabás Vilmos és neje, Fogyasztási Szövetkezet, özv. Dobi Ervinné, Hollós Oszkár (Bpest), Beyer Jenő és neje, Thurner Albert (Szatmár), özv. Bencs Lászlóné (Nyháza), Imre Jánosné (Nyíregyháza), Szentmiklósi József, Maday Pál 10—10 K, Kreszán Dániel 7 K. Jeremiás Jenő és neje. özv. Kunay Edéné, Sma- regla Mihály 6—6 K, Kőrösy József, Hefler Károly, Bittsánszky Edéné, Neubauer Hermin, dr. Barna Jenő, dr. Szokol Pál (Felsőbánya), Sesták Sándor, Gál István (Szatmár), Platthy Zoltán, Beyer Róza (Kőszeg) 5-5 K, Varga Márton (Tokaj), Olasz István, özv. Incze Mi- hályné, Makovics Elek, Kupás Mihály, Incze József 4—4 K, Harácsek Károly 3 K, Hoffmann Árpádné, dr. Gondos Mór, Fritsch Sámuel, Sztra- csanek István, Török István, N. N., Ajtai Nagy Gábor, Németh Béla, Bujdos Balázs, Németh Mihály 2—2 K, Mladeioszvky, Vinkovich Béla, Réti István 1—1 K, özv. Balika Sándorné, Sroll Lajos 40—40 f, Fodor Lajos 20 f. Összesen 446 korona. Bizalmatlanság négy szatmári bank ellen. Szatmárnémeti város kedden tartott közgyűlésén a városi pénzek elhelyezése tárgyában a törvényhatósági bizottság olyan határozatot hozott, mely a szatmári pénzintézetek körében valóságos forrongást okozott. Szatmáron tizennégy bank működik részvénytársasági alapon, ami pénzügyi szempontból — tekintve a város terjedelmét — meglehetősen egészségtelen állapot s igy előrelátható volt, hogy a közpénzek elhelyezésének kérdésében a törvényhatósági bizottság egyes pénzintézetekkel szemben tar-
