Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1912-11-28 / 48. szám

1912. november 28. NAGYBÁNYA 3 ban olyan elvi jogalkotására, amely rendszere­sen és nemzetközileg szervezze az alapvető prin­cipális kérdéseket a háború socializmusa tekin­tetében. Ennek a jognak szervezése mint gondolat eddig csak alkalmi természetű volt. Mint konkrét megállapodások vagy mint a háború eredményét szabályozók ismeretesek határozatai. Az 1854 évi párisi kongresszus vagy az 1895 évi berlini conferenda határozatai voltak csupán, amelyek becikkelyezés folytán egyes részeiben sociális vonatkozásuak voltak. De ezek is csak azokra nézve bírtak érvénynyel, a kik annak megalko­tásában résztvettek, vagy ahhoz utólag hozzájá­rultak és éppen ez okozta hogy ez a jogalkotás egészen apodiktikus s tegyük hozzá, hogy rend- szertelen is volt. Közkívánat pedig ez is, mint annyi más. A béke mozgalom a maga judományszámba menő elvi kijelentéseivel, az interparlamentáris kon­ferencia ismert határozmányaival, a Nobel-féle béke dij nagy összegével már nem lekicsinylett utópisztikus álmodozások, hanem komoly-jelen­ségek a nemzeti közéleti közösségnek, az egykor- valamikor mindent átható, faji, vallási és nem­zeti határfalakat ledöntő sociális törekvésnek. És ha a háború lénye maga, a hatalmi érdekeknek csak fegyverrel és igy végeredményében erő­szakkal való kiegyenlítése szomorú visszaesések és ideig-óráig megakasztói az előre haladó moz­galomnak, a nagy olasz jogász: Mancini mon­dása méltán feliratul szolgálhat a várva-várt uj korszaknak, mikor azt hirdeti: »haladjon előre a jog, hogy vonuljon hátra az erőszak.« HÍREK. November 27. A közeledő elseje alkalmából ismételten föl­kérjük hátralékos előfizetőinket hátralékaik szives beküldésére, hogy terhes kötelezettségeinknek mi is eleget tehessünk. Személyi hír. Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügy­igazgató hivatalos ügyben városunkban időzött. Kirendelés. Dávid Samu szatmári kir. tör­vényszéki betétszerkesztő birót az igazságügy­miniszter a Nagybányán folyamatban levő be­tétszerkesztési munkálatokhoz kirendelte. Plébánosi kinevezés. Hosszú Vazul szamos- ujvári püspök Széles Viktor fölszentelt papot, ki csak mostanában tartotta esküvőjét Berindán János polgártársunk leányával, Brédre plébá­nossá nevezte ki. Nyugdíjazás. Will Béla járásbirósági iroda­tisztet ideiglenesen f. évi deczember 1-től nyug­díjazták. Eljegyzés és esküvő. Nagy László volt szalmárvármegyei főispán leányát: Adát elje­gyezte Nagy Aladár méneskari kapitány. Erzsiké leánya pedig kedden kötött házasságot Hanák Sebestyén méneskari főhadnaggyal. Esküvő. Dénes Sándor, az Uj Szatmár szer­kesztője a napokban tartotta esküvőjét Deutsch Bellával. Vármegyei virilisek. Szatmár vármegye tör­vényhatóságának 1913. évre virilis jogon váro­sunkból a következők a tagjai: Steinfeld Béla, Moldován László, Almer Lajos, dr. Kádár Antal, dr. Lakatos Mihály, Platthy Géza, Pokol Elek, Stoll Béla, Molcsány Gábor, Harácsek Vilmos, Rumpold Gyula, B Kováls Géza, Almer Károly, Steinfeld Sámuel, Magyar Bertalan, Hanzulovits Kristóf és Glavitzky Károly. Állatorvosok kongresszusa Szatmáron. Nov. 30 án és december elsején Szatmáron tartják az állatorvosok kerületi népgyülésüket, amely alkalommal az ország különböző vidékéről mint­egy 150 állatorvos érkezik oda. Köszönet. Mindazok, kik feledhetetlen em­lékezetű férjem elhunyta alkalmából részvétük­kel nagy fájdalmamat enyhíteni szívesek voltak, fogadják ezúton is köszönetemet. Budapest, 1912 nov. hó. Özv. Burger Jánosné. Kérelem a gyermekek védelme érdekében. Tél közeledtével, mint a múltban tettük, most is bizalommal fordulunk Nagybánya nemes tár­sadalmához s ebben azokhoz, akiknek szivében az emberek iránt szeretet, a nélkülözőkért érző szánalom s az iskolás szegény gyermekek se­gítésére adakozó készség van, hogy adomá­nyaikkal könnyet törülni, a még meg nem romlott emberi szívnek a segítségére szorult gyermekek vidámságát megszerezni és emelni szívesek legyenek. Abami iskoláinkban sok az olyan gyermek, aki a napi táplálékban sem kapja meg azt a testet fejlesztő vagy legalább me'egitő erőt, amire életének ebben a szakában okvetlen szüksége volna; sok az olyan,akinek meleget nem tartó ruhája csak fedi a testét, de nem védelmezi. A szülőknek egyikét-másikát ért szerencsétlenség szülői tudatlanság és rom­lottság mind előidézhetik ezt. A segítségre utalt gyermekek nem okai ennek. Az ők részére nyújtott segély jó helyre jut, Ezeknek az érde­kében kérjük városunk társadalmát, a testüle­teket, közintézeteket s mindazokat, akik az emberszeretet szent nevében a gyermekek segít­ségére készek, hogy az előző években tapasztalt nagylelkűséggel karolják fel az iskolás szegények ügyét. Kérjük, hogy az adománjmkat, melyeket a helyi lapokban s az évi értesítőben nyugtázni fogunk, iskoláink igazgatóihoz juttatni szíves­kedjenek. Nagybánya, 1912. év november hó A nagybányai állami el iskolák tanitótestülele. Öngyilkos jogszigorló. Budapesti tudósítónk jelenti, hogy Kölcsey Gábor Szatmárcsékei szü­keresztül vergődnöm, mint valami nedves és hi­deg tisztitótüzön, mig az éghez jutok. A biró becsületszavában bízva megteszem az utat, re­mélve, hogy nemsokára véget ér és az alpesi ut nem vezet bele a szürke semmiségbe. Nincs ugyan nálam barométer, de mégis érzem, hogy magasan vagyok, hogy a ködtakaró foszladozik és közeledek a tiszta levegőhöz. Va­lami mámor, mintha nemes bortól eredne, ra­gadja meg a lelkemef. Most egyszerre a mély utón gyenge fény hatolt át felülről, mint az első napsugár egy függöny-tájképen keresztül; a fa­törzsek élesebben tűnnek elő, a szem messzebb lát és kolompszó hangzik. És ime, fent a ma­gasban aranyos felhő ragyogott: néhány gyors lépés és az egész bükkös arany, bronz, ezüst színekben pompázott, miközben a fényáradat a már elsárgult leveleken kereszlülszürődött. Még őszben állok, hidegben és nedvességben, de előt­tem napsugaras nyári táj terül el; s azonnal eszembe jutott egy vitorlás-kirándulás a Mä'aron, midőn napsugárban sütkéreztem és láttam, mint vonul el a jégeső alig pgy hajókötél távolságra a szélmentes oldaltól. És most itt állok a nap­fényben. Fent egy északi tájat látok fenyőkkel és nyírfákkal borítva, zöld mezőket vörös tehe­nekkel ; látok apró barna kunyhókat, hol öreg asszonyok harisnyát kötögetnek férjeik számára, kik lent dolgoznak Tessin kantonban; látok bur­gonyaföldeket és levendula bokrokat, dáliákat és körömvirágokat. És a napsugárban megszáritom hajamat s ruhámat, fölmelengetem fagyos tagjaimat; meg­lengetem kalapom a világmindenség teremtője és fenntartója előtt. Ősatya, ki asszony nélkül szül­ted az égi testeket, Mindenható, ki életet és ha­lált osztogatsz, megszabod a hideget és meleget, a nyarat és a telet, a bő és a sovány esz­tendőt! . .. Miután felüditettem szememet a nyári han­gulatban és a zöld fűben, lenézek a sötét mély­ségbe, amelyen keresztültörtem. A tó fölé, ame­lyet persze nem látni, sötétség és hidegség borul, mint valami ragyogó, fehérre fésült gyapjú, be­ragyogva a naptól és elrejti lent a homályt és a piszkos földet. A fehér takaróból kiemelkedik nehány havas Alpes, mintha szintén ezüst-ködből volnának; napsugár és levegő összekristályoso- dása, zajló jég frissen hullott hótengerben. A szó szoros értelmében földöntúli ez a táj, amelyhez hasonlítva banális ott lent a tehénkolomp-idill. Egyszerre csak, miután itt fönt néma csend lett, alulról, hol szomorú emberek járnak a szürke­ségben csobogás hallatszik, a mely egyre közeledik, úgy, hogy az ember szeme szinte követheti a felhő­takaró alatt. Olyan mintha malomzugás vagy a vízesés, vagy pedig az áradás. Majd egy kiáltás hangzik föl alulról, egy kiáltás, mintha a négy kanion összes lakosai segítségért kiáltanának Uri- Rothstock-felé. Pedig csak egy gőzhajó fütyült és a Hochfluh megkétszerezte a visszhangot, a mely szétterjedt a levegőben, miután áttörte a felhő- réteget. És eljött a dél! Ismét le kell kúsznom, keresztül a ködön, le a szürkeségbe, a sötétségbe, a nedvességbe és a piszokba és várni talán mégint három hétig, hogy ismét megláthassam a napot 1 Strindberg Á. letésü jogszigorló a Royal-szállóban, hol állandó lakása vott, morfium-pasztillával megmérgezte magát s rövid szenvedés után meghalt. Hulláját beszállították a bonctani intézetbe. A fiatal, daliás jogszigorló végzetes tettét egy nő barát­sága okozta, kivel már régebben viszonya volt. Közösen határozták el, hogy öngyilkosok lesz­nek s a tulajdonukban levő 12 drb morfium­pasztillát azzal osztották meg, hogy azt éjjel tizenkét órakor mindenikük a saját lakásán beveszi. S csodálatos, hogy mig a hat pasztilla Kölcsey Gábor halálát okozta, addig a nőnek, ki állítólag szintén bevette a morfiumot, a leg­csekélyebb baja sem történt. Sőt a borzalmas éjszakára következő délelőtt toalettet csinált s mintha semmi sem történt volna, kikocsizoít. Szerencsétlen áldozata pedig már ott pihent a bonctani intézet márványasztalán. Kölcsey Gábor iránt, ki vagyoni viszonyai folytán nagyur mód­jára élhetett volna s akit csak most soroztak be a hetes huszárokhoz, általános a részvét. A házbéradó vallomások. A városi adóhi­vatal ezúton is fölhívja az adózó közönséget, hogy a házbérvallomási iveket a legpontosabban kitöltve november hó 30 ig annál is inkább ad­ják be, mert a mulasztások igen súlyos birság­gal fognak megbüntettetni. Védekezés a kolera behurczolása ellen. A tőrök hadsereg legfélelmesebb segítőtársa, a kolera pusztít már a végvonaglásban levő or­szág ellenségeinek sorában is. Ezt hivatalosan elismerte a magyar királyi belügyminiszter az­zal a rendeletével, melyet az összes törvény- hatóságoknak megküldött és amelyben felszó­lítja azokat, hogy a Balkán felől fenyegető ve­szedelem behurczolására készüljenek és tegye­nek meg mindent, hogy a kolera behurczolása meggátolható legyen. Dr. Jager Kálmán szatmári főorvos haladéktalanul előterjesztést tett dr. Vajay Károly polgármesternek és azt javasolja, hogy a rendőrség a vasúti állomáson már most rendezze be a megfigyelő szobát és minden utast, aki a Balkánról, vagy más fertőzött terü­letről érkeznék Szatmárra és ott akarna tartóz­kodni, már a vasúti állomáson meg lehessen vizsgálni és fertőtleníteni. Nagyon helyes volna, ha e preventív intézkedést városunkban is fo­ganatosítanák. Felülfizetósek az ev. hangversenyre. Az evangélikus egyház által a templomszente­lés alkalmából rendezett hangverseny-estélyre felülfizettek, illetve jegyeiket megváltották: Turman Olivérné 40 K, Neubauer Ferencz, dr. Meskó László Nyíregyháza 30—30 K, Nyirő Gábor (Fiume), Duszik Lajos (Szatmár) 20—20 K, Bortnyik György (Kölese) 14 K, Kaczvinszky Emil dr. (Budapest) 13 K, Mándy Zoltán (Szinér- váralja) 12 K, Tatorján István (Szatmár) 11 K, Izr. hitközség, Burdács János, Kende Dániel (Láposbánya), Barabás Vilmos és neje, Fogyasz­tási Szövetkezet, özv. Dobi Ervinné, Hollós Oszkár (Bpest), Beyer Jenő és neje, Thurner Albert (Szatmár), özv. Bencs Lászlóné (Nyháza), Imre Jánosné (Nyíregyháza), Szentmiklósi József, Maday Pál 10—10 K, Kreszán Dániel 7 K. Jeremiás Jenő és neje. özv. Kunay Edéné, Sma- regla Mihály 6—6 K, Kőrösy József, Hefler Károly, Bittsánszky Edéné, Neubauer Hermin, dr. Barna Jenő, dr. Szokol Pál (Felsőbánya), Sesták Sándor, Gál István (Szatmár), Platthy Zoltán, Beyer Róza (Kőszeg) 5-5 K, Varga Márton (Tokaj), Olasz István, özv. Incze Mi- hályné, Makovics Elek, Kupás Mihály, Incze József 4—4 K, Harácsek Károly 3 K, Hoffmann Árpádné, dr. Gondos Mór, Fritsch Sámuel, Sztra- csanek István, Török István, N. N., Ajtai Nagy Gábor, Németh Béla, Bujdos Balázs, Németh Mihály 2—2 K, Mladeioszvky, Vinkovich Béla, Réti István 1—1 K, özv. Balika Sándorné, Sroll Lajos 40—40 f, Fodor Lajos 20 f. Összesen 446 korona. Bizalmatlanság négy szatmári bank ellen. Szatmárnémeti város kedden tartott közgyű­lésén a városi pénzek elhelyezése tárgyában a törvényhatósági bizottság olyan határozatot ho­zott, mely a szatmári pénzintézetek körében valóságos forrongást okozott. Szatmáron tizen­négy bank működik részvénytársasági alapon, ami pénzügyi szempontból — tekintve a város terjedelmét — meglehetősen egészségtelen álla­pot s igy előrelátható volt, hogy a közpénzek elhelyezésének kérdésében a törvényhatósági bizottság egyes pénzintézetekkel szemben tar-

Next

/
Thumbnails
Contents