Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1912-11-21 / 47. szám

2 azután a lelkészi lakra ment, hol lelkésztársaival a másnapi istentisztelet sorrendjét a legapróbb részletekig előkészítették. Estebéd Szabó felügyelőnél. Este nyolcz órakor Szabó Adolf nyug. erdőigazgató, egyházi felügyelő szükebb körben fényes vacsorát adott magas vendége tiszteletére. A vacsorára a város részéről dr. Makray Mihály polgármester, a bányakincstár részéről Neubauer Ferencz miniszteri tanácsos, bánya­igazgató voltak hivatalosak; olt voltak továbbá az ev. egyház presbyteriuma s a körünkbe ér­kezett idegen vendégek. Vacsora folyamán csupán két köszöntő hangzott el. Szabó felügyelő Geduly püspököt köszöntötte, kihez mint nógrádmegyeihez az ő családját is szorosabb kötelékek fűzik; Geduly püspök pedig a vendégszerető háziúrra és úrnőre ürítette poharát. A vacsora, tekintettel arra, hogy a püspök nagy útról érkezett, igen korán végződött. Az avatási ünnepély. Vasárnap délelőtt 3/410 órakor a lelkészi lakon gyülekeztek a vendégek. Ott voltak Geduly püspök, a lelkészek, a presbyterium, a vidéki vendégek. A lelkészek átvették a templomi szent edényeket s tiz órakor indult meg a menet az uj templom felé. Elől az egyházfi ment, ki aranynyal hímzett párnán vitte az uj templomnak nemzeti szalag­gal feldiszitett kulcsát; utána Rédey lelkész a keresztelő kancsót, Duszik lelkész az urvacsorai borkancsót, Bortnyik alesperes a gyönyörű, mű­vészi kivitelű kelyhet, melyet ez alkalomra Thaisz Péter és Fanny ajándékoztak az egyház­nak, Révész lelkész az ostyatartót, Geduly püspök pedig az oltárra való keresztet vitte; a püspök után mentek teljes ornátusban Soltész Elemér és Erdős Károly ref. lelkészek; végül Materny főesperes a bibliát vitte. A menet végén a pres­byterium haladt élén Szabó Adolf felügyelővel. A templom ajtajánál fölhangzott a lelké­szek kórusa: Nyissátok meg a kapukat, mire Szabó Adolf átnyújtotta a templom kulcsát a püspöknek, ki az ajtót felnyitotta. A menet erre bevonult a templomba s a lelkészek az oltár előtt foglaltak állást. Ekkor Oh, vajha ezer nyelvem volna ez. zsoltárt énekelték orgona­szó nélkül, majd a nagybányai dalárda adott elő egy igen szép templomi éneket: Isten, kinek egy szavadra. A „Nagybánya“ tárczája. Előszó. — Mikszáth Almanachjából. — Van nekünk egy jóbarátunk, akit soha sem láttunk még szemtől-szembe: a clevelandi Mr. Dávidházy. (ő ugyan odaát Davis-Acynak írja a nevét.) Amerikában született magyar szülőktől, elég jól is töri a nyelvünket, az európai őshazá­ban azonban nem járt még. Amit Magyarország­ról tud, azt az újságok politikai rovataiból bön­gészte össze (amerikai üzletember nem ér rá könyveket olvasni), és igy meglehetősen zavaros fogalmai vannak az országról. Egyszer azt hallja, hogy ez a szabadság hazája, máskor meg azt olvassa, hogy itt kegyetlen rabigában görnyed a nép. Hol olyasmit Írnak, hogy a magyarság er­kölcsi és anyagi csődje előtt áll, hol meg olyas­mit, hogy a magyar imperializmus szemet vetett a Balkánra. Újabban Mr. Dávidházy, aki szép vagyont szerzett a Davidol-ideglabdacsok gyártásával, tü­relmetlen kíváncsisággal gondol az őshazára. Vájjon milyen ország a valóságban? Valószínű, hogy még az idei esztendőben koronákra váltja be a jó dollárjait, azután hazajön és birtokot vásárol Szlavóniában, vagy bankot alapit a Lipótvárosban. Első dolga persze az lesz, hogy fölfedezze magának Magyarországot. Ha ebben a dologban hozzám fordulna jótanácsért, akkor ezt monda­nám neki: Ezután következett Geduly püspök föl­szentelő beszéde és imája, melyet az oltár mellől mondott el. A gyönyörű s nagy szónoki kész­séggel előadott beszéd igen mély hatást tett a közönségre, amire programmon kívül a lelkészek az avató zsoltárt énekelték: Áldjad meg Isten e munkát. A közönség ezután orgonaszó mellett két zsoltárt énekelt: Erős vár a mi Istenünk, majd Gyötrődik az én lelkem czimüeket. A zsol­tárok elhangzása után Materny Lajos főesperes igen szép beszéd kíséretében Úrvacsorát osztott, melyben neki Révész János lelkész segédkezett. Az Ur asztalához mintegy százan járultak. Úrvacsora osztás után volt az első keresz­telő az uj templomban. Rédey Károly nagyká­rolyi lelkész Gretzmacher Gyula bányamérnök kis fiát keresztelte meg, ki a keresztségben a Gyula nevet nyerte. Igen megható jelenet volt, midőn az oltár­nál megjelent avatáson Blominstein Sándor fer- nezelyi kohómunkás felesége, karján újszülött kis gyermekével. Az anyát gyermekével Duszik lelkész áldotta meg. Az ünnepet befejező imát Bortnyik György alesperes tartotta meg a szószékről, mire az istentisztelet a Maradj meg kegyelmeddel ez. zsoltár eléneklésével déli ‘|4 1 órakor véget ért. Küldöttségek fogadása. Istentisztelet után Geduly Henrik püspök a városházára vonult, hol a küldöttségeket fo­gadta Tizenöt küldöttség jelent meg a püspök előtt, ki a fogadásoknál nemcsak nagy szónoki készségével tűnt ki, de azzal is, hogy mindenről a legalaposabban van informálva. A főpásztor minden beszédét az apostoli emberszeretet, a türelmesség s főleg pedig az izzó magyar hazaszeretet hatotta át. Midőn a hazaszeretetről beszélt, nem ismert felekezeti korlátokat, mert, úgymond, minynyájan egyek vagyunk, egyeknek kell lennünk a magyar haza szeretetében. Elsőnek a ref. egyház presbyteriuma tisz­telgett L. Bay Lajos főgondnok vezetése alatt, ki utalt azon testvéries viszonyra, mely a két protestáns egyházat mindig összekötötte. Ez a testvéries viszony még 1848. után is fennállott, amikor pedig az ev. egyház még majdnem egé­szen német volt. Azóta azonban magyarrá lett. Testvéries szeretettel üdvözli a főpásztort. Geduly püspök válaszában hálásan emlék­szik meg arról, hogy az ev. egyház a megpró­báltatás napjaiban is érezte az erősebb ref. __________NAGYBÁNYA________ — Mr. Dávidházy, ha ön az igazságot akarja megtudni Magyarországról, akkor a világért se higyjen az embereknek, hanem csakis a köny­veknek. Jól is tenné, ha egyelőre nem utazna az országban, nem is kötne ismeretséget, hanem csak szorgalmasan olvasgatna. A praktikus yankee természetesen a sze­mem közé nevetne. — Pedig az egész világon elfogadott sza­bály, — mondaná, -- hogy az élettől többst lehet tanulni, mint könyvekből. — Ismerem a szabályt, Mr. Dávidházy, de minden szabálynak vannak kivételei és Magyar- ország épen olyan kivétel az emberlakta orszá­gok között, mint a tojásokat rakó csőrös állat az emlősök között. A dolog magyarázata külön­ben az, hogy nálunk majd minden ember politi- tikus, pedig a politikus majd mindig ferdít, akkor is, mikor igazat akar mondani. Az ő füllentései többnyire jóhiszemüek, azért nálunk nagyon tisz­telik a politikust, bár nem igen hisznek neki. Ő ugyanis az igazságot következetesen összeté­veszti azzal, ami neki kívánatos és közállapota­inkat olyanoknak látja, amilyeneknek pártpoliti­kai szempontból szeretné. Ha a politikus az or­szág állapotáról beszél, az olyan, mikor ön, Mr. Dávidházy, a Davidol-ideglabdacsok hirdetéseiben az emberi egészségről beszél. »Ön néha álmat­lanságban szenved? Olykor főfájás kínozza? A kedélyállapota gyakran nyomott? A jóleső ér­deklődés vége : Egy doboz ideglabdacs ára más­fél dollár. — És a könyvek nem hazudnak ? — Könyve válogatja. Ha ön meg akarja egyház gyámolitó kezét. Legfőbb óhaja, hogy ez a testvéries viszony a két egyház között fennálljon mindenha. A gőr. kath. egyház képviseletében Brebán Sándor h. plébános tisztelgett, ki azon reményét fejezte ki, hogy a főpásztor megjelenése csak erősíteni fogja azt a békés viszonyt, mely az egyházak között fennáll. Geduly püspök örömmel értesült azon jó és békés viszonyról, mely a g kath. és az ev. egyház között fennáll. Jól tudja, hogy ebben nagy része van Brebán h. plébánosnak, ki már egy évtizede folytatja itt áldásos működését s csak azt kívánja, hogy az évtizedes működésének mielőbb nyerné el jól megérdemelt koronáját is: a plébánossá való megválasztást. Az izraelita hitközséget Buchs Benjamin főrabbi vezette, aki igen csinos beszédben kö­szöntötte a főpásztort, mert a talmud is arra tanítja őket, hogy a nagy szellemeket, kik az általános jót szolgálják, tisztelnök kell. Geduly püspök válaszában kifejtette, hogy azok a hatá­rok, melyek a felekezetekel a felekezetektől elválasztják, emberi alkotások. De vannak ma­gasabb eszmények, melyek előtt a korlátoknak le kell hullaniok. Biztosítja a megjelenteket, hogy ő nem a gyülölség magvait fogja elhinteni, ha­nem a szeretet kapcsait erősíteni. Isten áldását kéri a főrabbi működésére, mely rokon az övével, a hitet és erkölcsöt szolgálják mindketten. A bányaigazgatóság üdvözletét Neubauer F'erencz miniszteri tanácsos; a főerdőhivatalét a távollevő Szabó József főerdőtanácsos helyett Burdács János erdőtanácsos loimácsolla A fő- pásztor mindkét üdvözletre a leghálásabb hangon mondott köszönetét. A főgimnázium küldöttségét dr. Rencz János vezette, igen szép beszédben üdvözölve a püs­pököt. Reguly püspök utalva arra, hogy maga is mintegy hat évig állván a főgimnázium szol­gálatában, teljesen tudja, minő nagy munkát végez a tanári kar. Ha valamikor bármiben is szolgálatukra lehel, a legkészségesebben áll ren­delkezésükre mindenkoron Az iparteslület szónoka Kupás Mihály volt, ki igen talpraesett beszédet mondott. Igen nagy finomsággal fölemlítette azt is, hogy bár a nagy­bányai iparosok az uj templom építésénél mel­lőzve lettek, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy tiszteletüknek és bódulatuknak ki­fejezést ne adjanak. Amily finom volt az ipar- testületi elnök ez alludácziója, éppen olyan volt arra a püspök válasza is, aki utalt arra, hogy a vállalatok elnyerésének sorsába mily sok tényező játszik közbe, de különben is, ami őket öss^e fűzi, az nem a vállalat, hanem az a közös ka­pocs, mely e nemzet minden tagját az iparos­sághoz fűzi, e nemzelfentartó elemhez, melyben még sohasem csalódtak s a mely osztályra a 1912. november 21. r ismerni az ország politikai társadalmi, viszonyait a jelenben és a múltban, akkor olvasson mesé­ket és verseket, de kerülje óvatosan a politiku­sok és társadalomtudósok Írásait. — Nem tudtam eddig, hogy a költők az igazmondás bajnokai. — Nem bajnokai, Mr. Dávidházy, inkább marlirjai. Hiszen nagyon szeretnének hazudni, de nem tudnak szegények. Sőt akkor a legiga- zabbak, mikor a legnagyobbat akarják hazudni. Ez nem a morál diadala, hanem a mesterség átka. A költő mestersége, hogy megírja azt, amit lát és érez. Akár jól Írja meg, akár rosszul: a valóság ráborul és fogva tartja mint a pohár a darázsi és nincs az az erős darázs, amely föl tudná emelni a poharat. A költő hazugságaiban maga a kor igazsága tesz vallomást. A költő csak akkor hazudik igazán, ha nem költ, hanem poli­tizál, moralizál, újságot vagy történelmet ir. — Én sem költő, sem politikus nem va­gyok,— mondja Dr. Dávidházy, — de azt hiszem, hogy a magam szemének bátran hihetek, — Nem bizonyos. Ha azonban minden áron a maga szemével akarja látni Magyaror­szágot, akkor arra kell figyelmeztetnem, hogy ehhez az országhoz használati utasítás jár. Ön mindenesetre igen rossz időben jött haza, Mr. Dáviáhzy. Magyarország ugyanis mosta­nában éppen hurcolkodás közben van. — És hová hurcolkodik ? Vissza Lebé- diába ? — Isten ments, csak föl az első emeletre. Tudvalevő dolog, hogy nekünk tulajdonképen

Next

/
Thumbnails
Contents