Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1912-10-31 / 44. szám

2SZ. évfolyama.

1 Si2. olctoToer Hó 31.

jfam »5BJSJ$»X3E1.0>X3^IlJI^Ä®.X WTanyi-g. A ~B»Elöflíetési Arak: Egész évrn 8 korona, félévre í korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten esütiirtőkön réggé

Felelős szerkesztő:

ÉG L Y MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, ahová lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyű., könyvkereskedő üzletében Is.

~

Az ----► .oí ~gV 11

i m c jiu, he - ]

etet emeljünk JS az.on indok vezet'

a jelenlegi fógimnáziumi CpUi^l üV/iu ivvci egészségügyi, sem pedagógiai szempon tokból nem felel meg többé a követel ménveknek. Tantermei szükek, ugyany nyira, hogy még a kevésbbé népes ősz tályok is túlzsúfoltak s ha ezen a bajor idegen épületben elhelyezett párhuzamot osztályok fölállításával akarnánk is se giteni, ezzel sem érünk czélt, mert alkalmas hely hiányában még igy sem vehető fel annyi tanuló a főgimnáziumba, mint amennyi jelentkezik s mint amennyi Nagybányát, mint egy nagy vidék gócz- pontját fölkeresi.

Jelenlegi főgimnáziumunknak nincs napfénye, nincs levegője s minden tekintetben messze áll attól, hogy a leg primitivebb egészségügyi követelményeknek is megfeleljen.

E tarthatatlan helyzetet már régebben belátták az intéző körök is s évek óta állandó a törekvés, hogy e bajokon segítsenek.

Először úgy vélték a kérdést megoldani, hogy a jelenlegi fógimnáziumi épületet kibővítik s tatarozzák s e czélra már az 1908. évi állami költségvetésbe 120.000 korona összeget vetlek föl. De

Albert gróf volt közoktatásügyi miniszter, mint gróf Zichy János jelenlegi közoktatásügyi miniszter elfogadták, sőtutasitot- táka várost a klastrom-mezei telek víztelenítésére is.

A dolgok e fázisában mindenki azt hihette, hogy az uj főgimnázium építési ügye rendben van s a már megkötött egyezséghez mindkét fél ragaszkodik s csupán a megállapodásoknak eszkomptá- lása van még hátra.

Annál meglepőbb dolog az a fordulat, mely a főgimnázium építési ügyében az elmúlt héten állott be.

Dr, Boncz Ödön miniszteri tanácsos, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium középoktatási ügyosztályának főnöke az elmúlt héten városunkban időzött, hogy az uj főgimnázium helyét megszemlélje s egyúttal szemlét tartson a régi főgimnáziumi épület fölött is. Ennek a helyszemlének nem várt eredménye volt. Ugv halljuk, hogy Boncz Ödön miniszteri tanácsos a klastrom-mezei elhetye- zésért épen nem lelkesedik, sőt inkább hajlandó a fógimnáziumi épületet jelenlegi helyén kibővíteni, esetleg emeletre huzni a Deák-téri parkból nyerendő terület felhasználásával.

íme a meglepetéseknek egész sora. Midőn a kultuszminisztérium előző kiküldöttei városunkban jártak, azt mondták, hogy a klastrom-mezei elhelyezésnél az uj főgimnáziumi építkezésnek ideáli- sabb megoldása nincs. Most pedig az

. —LLLL-ltLJ._HMHMJjJüBBgy

A „Nagybánya“ tárczája.

Bábszínház.

A feövór direktor mér este hat óra óta ült a kasszában szomorúan. Nem jött egy lélek sem. Perczröl-perczre szinte soványabb, petyhüdtebb lett. A lenge arénán, a mely télen lánczszála volt, színes plakátok kiába hirdették a legbom- pásabb darabot, a melynek czime ez volt «Hamlet vagy a megbosszult testvérgyilkosság.»

Ofóiia még fehér ulczai batisztruhójában volt. (Különben ebben a szerepében csak a tollas kalapját szokta felcserélni koszorúval.) Hamlet összefont karral a kis ajtó előtt állt, hová a páholyokba járnak föl. Polóniusz az aréna előtt levő pádon ült és sélapálczájával számokat irt a homokba. Rosenkrantz es Güldenstern pedig politikáról beszéltek.

Végre jött egy eleven ember is a színház felé. Elég uriasan volt öltözve és a színészek szeme egy pillanatra fölragyogott. Szinte simogatták a tekintetükkel. Az ur nyájasan köszöntötte az igazgatót, aki rögtön csupa gömbölyű mosolygássá változott, át:

— Jegyet parancsol?

— Nem, — felelte az ur zavartan. Kiderült, hogy a városkának egyik borbélya, a ki ajánlatot tett, hogy olcsóbban borotválja a színész urakat, mint a konkurense. Az igazgató fanyarul elmosolyodott:

— Még maga is mag akar bennünket beret- válni! Hát nem látja, hogy eléggé meg vagyunk kopasztva.

És a jegycsomóra mutatott, a mely még ott volt a nyakán és a melyből egy teljes napon át csak tiz bilétát tudott eladni az egész városban.

— Haszontalan népség ezl — mondta búsan Hibján uram, a borbély, — Eddig még minden színtársulat megbukott nálunk. Nem kell ennek a csőcseléknek színház Most is oda tódulnak mind a piactérre, a hol a muzsikás bábszínház van.

Hét óra tiz perczkor a direktor levette a fejéről a fekete selyemsipkát, a földhöz csapta és odaszólt a társulat csillagához:

— Oféüa, menj kolostorbal Imádkozz értünk, mert ha még egy iiyeu napunk iesz, mehettek, kinek a merre tetszik 1 A mai előadást pedig lemondjuk. Tiz embernek nem érdemes játszanunk.

Ofália csüggedten leeresztette a karját.

— Mit tehetek én róla, hogy nem születtem fabábnak? Akkor ide csődülne a nép és nem oda.

Polóniusz pedig egy kamarás nyugodtságával és fölényével szólt:

— A népnek mindig igaza van. Menjünk mi is oda, a hol tolong az istenadta nép és tanuljuk meg a fabábukíól, hogy mi az igazi színészet.

Ofélía arcza hirtelen fölragyogott:

— Az ötlet nem is olyan rossz. Menjünk valamennyien át a bábszínházba. Az ilyen helyen néha többet tanul az ember egy óra alatt, mint főn az Akadémián négy év alatt.

És az egész társulat, a mely ezen az estén pórul járt, föikerekedett, és átment a Piacz-íérre. Két acetilén-fáklya és egy csomó színes papir- Iampion ragyogóvá tették a bábszínház homlokzatát. A rossz világitásu kisvárosban ez a tarkabarka, csillámos, aranyozott kapuzat úgy tündökölt, mint valami tündércsarnok és messze szórta a fényét. Egy emelvényen ott állt a zenélő automata, a mely egész kis rezesbandát pótolt és kábító zenebonával föllármázta a kiváncsi embereket.

Egy kikiáltó harsány szóval hirdette, hegy mi mindent lehet odabent látni. A nép pedig tolongott, ámult-bámuit előtte és egyre többen kapaszkodtak föl a falépcsőn, a mely a pénztárhoz vitt, A tömeg tülekedett, a pénz kellemesen csörgött, a pénztárban pádig egy jól táplált, nagy bujuszu ur söpörte be a koronákat és nikkeleket, szinte olvasailanul. Az arcza ragyogott és minden szigorúsága mellett is boldog volt.

Ofélia egyszerre halkan felkiáltott:

— Herepey I

— Hol? kérdezte kíváncsian a direktor.

— O.t ül a kasszában — felelte Ofélia. — Nem ismertek rá? Bizonyosan az övé ez a bábszínház.

— Lehelellen ! — mondta Hamlet. A színészek a kassza felé nyomultak, hogy közelebbről láthassák a pénztárost. Mind azzal a hírrel jött vissza, hogy az a négy bajuszos feltűnően hasonlít Herepeyre.

— De hisz annak nem volt bajusza, — mondta a társulat hülyéje és egyszersmind kellékese.

— Megnöveszthette — felelte a direktor kurtán. — Én mégis . . . nem hiszem el, hogy Herepey ilyesmire leadja magát. Épp a túlságos önérzete miatt nem volt maradása nálunk.

— Ofélia miatt, — szolt bambán a kellékes. A színészek nevettek. A direktor rögtön látta,

gnek ' maguk az illetékes körök is be- hogy a mizériákon semmi tata- és kibővítési munkálatokkal nem tünk s ha ideig-óráig nagy költ- DebreczeiMezzük is a bajt, a főgimnázium nek kérdése pár év múlva osabban fog ajtónkon kopog----- _ ővitési munkálatokat tehát- akkoriban teliesen elejtették.

Akkor meg úgy akartak czélt érni, hogy a főgimnáziumot jelenlegi helyén újjáépítik. De már a tervezgeléseknéi kiviláglott, hogy ez is szerfölött elhibázott dolog volna, mert hiszen a rendelkezésre álló hely ilyen monumentális épület elhelyezésére nem elégséges, másrészt pedig egv oly jókarban levő értékes épületnek lebontása, mely más czélokra nagyon is alkalmas, nagy könnyelműség volna.

A sok vajúdás között végre akadt egy jó idea is. A város felajánlotta a mintegy három holdas klastrom-mezei telkét az uj főgimnázium czéljaira; felajánlott az építési költségekre 200.000 korona hozzájárulást azzal, hogy a város a főgimnázium jelenlegi épületét városi czélokra visszakapja s a közoktatás- ügyi kormány fölmenti a várost a főgimnáziumnak évente fizetendő 16.000 korona fentartási költség fizetése alól.

Az egyezség mindkét részre, úgy az államra, mint a városra nézve annyira méltányos volt, hogy az csakhamar sikerült is s a város ajánlatát ugv Apporaii