Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-10-17 / 42. szám
2 1912. október 17 NA G Y B Á N Y A maga is elitéli azt a megtébolyodott csoportot, amély levetkőzve még az emberiséget is, vad ösztönének túlkapásában ablakot tör, rendőröket pofoz, gyújtogat, baltát dob a miniszter kocsijába. Mindez azt a föltevést keltheti a női szavazatjog ellenségeiben, hogy ezt a jogot nem kö vetelheti más, csak egy fanatikus olvasmányaitól megkábitott csoport. Pedig a valóság mást mond. A női mozgalom már annyira fejlődött, hogy követelése elől mereven sokáig nem lehet kitérni. Csak a formát kell rá megtalálni, s ez éppen nem könnyű feladat. A legjogosabb aggodalom minden esetre az, hogy a jog megadása esetén, valamiképen nagyrészt még a férfiaknál is történik, éppen nem az értékes elem fog szerepet kívánni és vállalni. Különösen óvatosnak kell lennünk Magyarországon, ahol ma még igazán csak akadémikus diskusszió tárgya lehet ez a kérdés. Mert ma még úgy vagyunk társadalmunkban, hogy érett, müveit férfiakban sem bővelkedünk. Mert még az egyetemi érettség sem jelent abszolúte véve érettséget, sőt a mi fényűző társaságunkban legtöbbször csak passzus a léháskodásra. Hogy a társadalmi, egyesületi téren sok üdvös dolgot köszönhetünk a nőknek, azt elismerjük. De nem szabad figyelmen kívül hagynunk az érem reversoldalát sem. Ugyancsak ez a társadalmi szereplésük nagyon sok gyönge lelkű, hiú nőt elvont az igazi női feladattól. Beszélhetnek az emancipáltak, a mennyit akarnak, csak a mai kóros divat mellett vethetik le magukról hivatásuk felelősségét. Az a nő, aki unja vagy megveti a családi kötelességek teljesítését, az nem való arra, hogy a társadalom vezetésében részt vegyen. A családi kötelesség elhanyagolása vagy megtagadása bűn és a társadalomra nézve csapás a férfi részéről is, de talán sokkal több iérfi teljesítené abbeli kötelességeit,ha ezek megszegésére nem az a nő kényszerítené, akit nem tanítottak meg természetének, hivatásának és kötelességének ismeretére. — Fordítva tartod a tollat — figyelmeztette Mustármag. — Én így is tudok vele írni, — felelte Nádszál — mert én tündér vagyok. — De az emberek nem tudják majd elolvasni. — Hát helyeirást tudsz-e ? — Mi az a helyesírás ? — Hogy nem szabad öreg betűt írni oda, ahová kis betű való. — Nem mindegy a betűnek? — A betűnek igen, de az embereknek nem. — És vigyázz az igazságra! — vetette közbe Puck. — Mi az az igazság ? — Ami mindenkinek tetszik. — Az igazság csak egy. De ahány ember van, mindegyiknek más tetszik. Hol van akkor az igazság ? — A mesében hazudni is szabad, — csintalankodott Puck — de azért a mesének mégis igaznak kell lenni. Titánia, a királyné, megunta a tündérek vitatkozását és erélyesen közbeszólt: — Kezdjétek már el, mert mindjárt harmadszor kukorékol a kakas és akkor a tündérnépnek el kell oszolnia. Addig pedig innen nem mentek el, mig a mesét meg nem Írjátok. — Hát kezdjük el — türelmetlenkedett Nádszál. — Egyszer volt, hol nem volt, igy kezdődik minden emberi mese — szólt Harmatcsöpp. — Ezt már le is írtam, de most folytassátok — mondotta Nádszál. — Melyik mesét mondjuk el? Bizonyos lényeges különbség mindig lesz a férfi és a nő között Mert ez a természet alkotása, amit nem forgathat ki semmiféle tudálékos fantaszta. Nem az agyat kell itt grammok szerint mérni, mindenki tudja, mely halárig lehet ura a nő önönmagának. A kivételek csak megerősítik a szabályt. Éppen a kivételek kedvéért lehet és kell a jogban is ; kivételt statuálni, de hogy ebből is diva tot teremtsünk, mint már meglehetősen ! sikerült az egyetemesdivel egy sereg I szerencsétlennel szaporítani a ploretár- I ságot: arra csakugyan nem elég erős és gazdag Magyarország. Nem is ebben ; rejlik a nők felszabadítása. Mindenekelőtt I gondoskodnunk kell a helyes nővédelem- I ről. De nem olyan értelemben, a hogy i szintén bizonyos modern álhumanisták akarják, hogy az erkölcstelenség leljen menedéket a tisztesség rovására. Egyelőre a szigorú jogvédelem lenne a legszükségesebb és legsürgősebb törvényhozási feladat. Ez mindenesetre többet ér, mint a szavazó czédula, ami még nagyobb rabszolgává teheti a nőt, ha nem tud öntudatosan élni vele. Erre pedig ma még nálunk igen sok férfi sem képes. A kamara évkönyve. Október 15. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara mosl adía ki rendes évi jelentését egy hatalmas kötetben, mely nagy körültekintéssel öleli fel a kamarai kerület összes kereskedelmi s ipari viszonyait. Olyan értékes könyv ez, melyet nemcsak a szakemberek, de bárld is nagy érdeklődéssel forgathat s olvasóinknak vélünk kedves szolgálatot tenni, midőn azt az alábbiakban ismertetjük. A vaskos munka két főrészből áll: az évkönyvből és a tulajdonképeni jelentési részből. Az évkönyvi részben ismerteti a kamara múlt évi háztartási és vagyoni viszonyait, könyvtárát, továbbá hivatali és személyi viszonyait Ez után a kamara kerületének ipari és kereskedelmi jellegű nyilvántartási képe következik. Az évkönyvi részben számol be a kamara a különböző hatóságokkal és a többi kamarákkal folytatott érintkezéséről, valamint ipari, kereskedelmi és szocziáipolitikai téren végzett munkásságáról és az ipari és kereskedelmi vonatkozású tör— Sok tündér és sok mese van, de nem mind szereti az irott. betűt. Olyanok a mesék, mint a legszebb virágok. Amint leszakítod őket és elteszed papirosba, elfonnyadnak, elveszítik a szinüket, szagukat és laposak lesznek. Titánia ismét a sarkára állt: — Sohasem lesztek készen, — rivalit rájuk — ha folyton veszekedtek. Mondjátok el, de gyorsan a Tündér Rózsika történetét. — Ki tudja? — kérdezte Nádszál. — Én tudom, — felelte Mustármag — Tündér Rózsika meghalt és eltemették. A tündérek nagyon megsiraiták, mert azt hitték, hogy sohasem látják többé viszont. De a Tündér Rózsika sírján kinyílt egy rózsaszál, amely egyenesen Rózsika szivéből nőtt ki. A rózsára rászállt egy méh és kiszívta a mézét, amelyet belegyüj- tött egy kasba. A méhkasból elvitték a mézét és csináltak belőle egy mézesbábos huszárt meg egy mézeskalácsos királykisasszonyt. A huszár megszerette a királykisasszonyt, egymáséi leltek és gyöngyvirágszüretre megszületett a kis leányuk, aki nem volt más, mint Tündér Rózsika, akit a tündérek szerelemmel és örömmel fogadtak maguk közé vissza. — Ez igaz — szólt Harmatcsöpp — De az emberek nem fogják elhinni, — vetette ellen Puck —• és szegény ember hiába kínálja majd nekik a meséjét. — Csak ne pörölnétek annyit — türelmetlenkedett Titánia. — írjátok már, Írjátok, mert mindjárt kukorékol a kakas. — Hiába Írjuk le, — szólt Puck — nem segítünk a szegény emberen olyan mesével, amit az emberek nem értenek meg. vényhozás és szabályrendelet-alkotás előkészítésében való részvéteiéről. E részben ismerteti a múlt évben rendezett kiállításokat. Külön fejezet szól a kamarának a szakoktatás és az iparfejlesztés támogatása érdekében teljesített munkájáról. E czéiokra a kamara saját költségvetése terhére 12000 koronán felül áldozott. Harminczkét ösztöndíjat és közel 100 I kitüntető ezüst érmet osztóit ki a jeles tanulók közölt. Ezenkívül ösztöndíjakat eszközölt ki a kere k, minisztertől is. Háziipari tanfolyamokra i a földmivelésügyi miniszterlől 16000 koronát eszközölt ki. Ezenkívül a kereskedelmi kormány állal adományozott jelentékeny államsegély oda- ; ítélésében működöd közre. A szakoktatás fej- j ieszíése érdekében pedig számos szaktanfolyamot szervezett és rendezeti. Különösen sokirányú munkásságot fejlett ki a kamara a közlekedési viszonyok javítása, továbbá a posta és telefon tökéletesítése érdekében. Az évkönyvben közli a kamara a mull évben hozott iparjogi elvi döntéseket és az általa ! adott iparjogi véleményeket. A második részben a kamarai kerület közgazdasági jellemzését nyújtja és i'észletesen ismerteti az egyes nagyobb vállalatokat és azok üzleti eredményeit. Ebben a részben közli a kamara panaszait és javaslatait. A kerület munkásviszonyainak és a kivándorlásnak ismertetése után a kerület kereskedelmének ismertetése következik üzletáganként. Az elmúlt év általában elég kedvező volt kereskedelmünkre. Az elmúlt évek kereskedelemellenes irányzata azonban, bár csökkenő erővel, még mindig éreztette hatását. Súlyosan nehezedik azonban egyes helyeken kereskedőinkre a tulszigoru adóztatás, valamint az egyre növekvő kövezetvám. A jelentés részletesen ismerteti a mezőgazdasági terményekkel, hüvelyes növényekkel űzött kereskedelem, továbbá a bor-, szesz , fa-, álialkereskedelem és az egyéb kereskedelmi ágak múlt évi helyzetét és eredményeit. Részletesen ismerteti a jelentés a kerület kereskedelmi és ipari szakoktatásának intézményeit, akaíaií és az elért eredményeket. Az ipar fejezeténél elsősorban az ipari testületek, munkaadó- és munkás-szervezetek működéséről és a munkásbiztositás adatairól ad számot a kamara. Az ipar helyzetéi a nyersanyagok drágulása, a munkabérek emelkedése, valamint a vasúti teherszállítás díjtételeinek emelése és a gyakori vasuli késedelem és az általános munkáshiány általában nehézzé tette. Az egyes iparágak helyzetéről a jelentés részleles, kimerítő képet nyújt. — Az emberek mindent megértenek, még akkor is, ha nem értik. — Az emberek meghalnak, de a tündérek sosem halnak meg. Ezt a különbséget soha sem fogják megérteni az emberek. Hiábavaló minden erőlködés. — De hát mit tegyünk ? — Most már mindegy. írjátok le a mesét — parancsolta Titánia — és a szegény ember talán majd eligazítja úgy, hogy az embereknek is tessék. Nádszál sietve leírta a mesét egy rózsasziromra, hajnali biborba mártott gyöngyharmattal, ruegporozta virágok himporával és mire a kakas harmadszor is megszólalt, a tündérek már nem voltak sehol. A szegény ember fölébredt és csodálkozva látta, hogy a szél a nyitott ablakon keresztül egy rózsaszirmot dobott az asztalára. Megnézte közelebbről és úgy tetszett neki, mintha betűket látna rajta. Lassan-lassan eszmélni kezdett s eszébe jutott mindaz, amit a tündérek körülötte sugdostak, mert bár aludt, mindenre visszaemlékezett. — Miiyen szép volt a Tündér Rózsika meséje, — sóhajtott — ha én azt úgy tudnám leirni, a hogy a piczi tündérajkak méndongással, tücsök- czirpeléssel elmondták ... a hogy még a fülemben cseng ... a hogy az imént láttam, hallottam ... A szegény ember gyorsan fölkapta a tollát és magában igy szóit: — Ha le nem írnám, élne bennem, a hogy hallottam, és élne a világ végéig. De le kell írnom úgy, a hogy már nem emlékszem reá. Éa Istenem, miért is kell minden mesét leirni Miért nem elég megálmodni ?
