Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1912-10-03 / 40. szám

2

1912. október 3.

nyugdíjnál évi 1040 K-át. Ezenlul a nyugdíjnak minden 1000 K-val való emelkedésénél a lakbérnyugdij évi 80 K-val emelkedik a maximális és 1600 K-ig.

A lakbérnyugdij jövedelemadó alá eső járandóságnak tekintendő.

A nyugdíjazás alapjául szolgáló 10 évi szolgálati idő 5 évre szállittatik le, amely után a beszámítható javadalmazás 40 százaléka jár nyugdijképen.

Az egész éveken felül maradó és hat hónapot meghaladó évhányad egész 1 évet számit. (Eddig csak a teljesen be- • töltött éveket lehetett figyelembe venni.)

A nyugdíj legkisebb összegét a tisztviselőknél évi 800 K-val, az altiszteknél és szolgáknál évi 360 K, a nap számosok és mukások nyugbérét évi 120—300 K, a dijnokok nyugdiját évi 500—1400 K-val állapítja meg a javaslat. A dijnokoknál a megelőző dijnoki és más szolgálatokat is beszámítja

b) Humánusan állapítja meg a javaslat az özvegyi nyugdijat, amennyiben i az eddigi összegeknél a tisztviselői özvegyi I nyugdijat 525 százalékkal, az altiszti és szolgai özvegyi nyugdijat pedig 62 százalékkal emeli fel. Az özvegyi nyugdíj legkisebb összege évi 360 K, amit a 700 K, vagy ennél kevesebb beszámítható javadalmazás élvezetében állott szolgák özvegyei kapnak. A tisztviselők özvegyeinél pedig 800 K a legkisebb nyugdíj, j amely azonban kisebb nem lehel, mint ! a férj által kiérdemelt nyugdíj fele.

Az özvegyi nyugdíj a férj szolgálati j idejére tekintettel nincs, hanem attól I függetlenül az utolsó beszámítható javadalmazást veszi alapul s ily módon álla- ; pitja meg az özvegyi nyugdíj összegét a XI. fiz. osztálvban 1000, X-ben 1200, i IX-ben 1600, Vili-ban 2000, VII-ben 2400, j Vl-ban 3000 K nyugdijat, mely azután, ha netán kisebb volna, akkor kiegészítendő annyira, hogy egyenlő legyen a férj nyugdijának a felével.

ej Igen lényeges, hogy a javaslat szerint a jövőben minden gyermeknek lesz igénye nevelési járulékra, mig eddig i az atyátlan árvák után az özvegy csak akkor kaphatott nevelési járulékot, ha a

NAGYBÁNYA

férj halálakor neki legalább három anyai ellátásban álló gyermeke volt. Az akár utólagos házasság, akár királyi kegyelem utján törvényesített gyermekeket a törvényes gyermekekkel az ellátások szempontjából egyenlőknek kell tekinteni.

A nőalkalmazottaknak özvegyen maradt férje özvegyi nyugdíjra igényt nem tarthat. A gyermekének azonban van igénye elhalt anyja után nevelési járulékra, de csak akkor, ha a gyermekeknek édes atyja, aki a gyermeknek neveltetéséről és eltartásáról gondoskodni tartozik, már meghalt, vagy holttá nyilvánitatott) vagy teljesen vagyontalan és keresetképtelen.

A tisztviselők atyátlan árváinál a nevelési járulék összegét fejenkint az özvegyi nyugdíjnak egyötödét, az eddigi egyhatod helyett, mig az altisztek és szolgák atyátlan árváinál fejenkint évi 72 koronát, a dijnokokénál pedig fejenkint évi 100 koronát állapit meg a javaslat.

A javaslat teljesen mellőzi az eddig fenáilott ama korlátozást, hogy az atyátlan árvák nevelési járulékainak összege együttvéve nem haladhatja meg az özvegyi nyugdíjnak az összegét.

A tisztviselők árvái 24 ik életévük, az altisztek és szolgáké 16-ik életévük, betöltéséig részesülnek nevelési járu lékban.

d) A temetési járulékra vonatkozólag a leglényegesebb eltérések a következők:

A temetési járulékot minden — akár a tényleges szolgálatban, akár a nyugdíjazott állapotban — elhalt tisztviselő, dijnok, altiszt és szolga után biztosítja a javaslat és pedig nem mint eddig, csak az özvegyek és árvák — hanem mindazok részére, akik az elhaltnak gyógyke- zeltetetésről és eltemettetéséről gondoskodtak.

A temetési járulék összegének a megállapításánál a nyugdíjazott állapotban elhaltaknál is, a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazás szolgál alapul.

c) A nyugdíj járulék a tisztviselőknél a beszámítható javadalmazásnak 3, illetőleg 2.5%-a, a rendszeres évi fizetést élvező altiszteknél és szolgáknál pedig 2, illetőleg 15% a aszerint, hogy van-e igényük, vagy nincsen, a szolgálati időnek kedvezőbb számítására.

A 128. §-ból álló és terjedelmes indokolással ellátott törvényjavaslat az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról szól ván, mindössze két §-ában van hivatkozás a törvényhatóságokra, illetve a r. t. városokra. Az előbbikre a 16. §. vonatkozik, amely azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az állami szolgálatot megelőző törvényhatósági szolgálat idejét a javaslat szerint kell számítani még akkor is, ha a törvényhatóságnál máskép számíttatott volna. (Vagyis nincs helye a millennáris, jubiláris évek többszörös számításának.).

A r. t. városokra a 19 § vonatkozik, amelyben az foglaltatik, hogy az 1912. LVIIl. t.-c. 19 §-ában megkívánt feltételek teljesítése esetén r. t. városoknál tényleges minőségben töltött az a szolgálati idő, amely az illető város közigazgatási alkalmazottai részére létesített nyugdíjintézetre vonatkozó szabályrendelet értelmében az ellátások megállapításánál beszámítható, a javaslat összeshalá- rozmányai szempontjából egy tekintet alá esik a törvényhatóságoknál töltött idővel.

A városi tisztviselőknek tehát éppen úgy érdeke, mint az állami tisztviselőknek, hogy e sok tekintetben kedvezőbb rendelkezéseket tartalmazó javaslat mielőbb törvénvnyé váljék, az uj törvény alapelvei szerint pedig a városi nyugdíj- szabályrendeletek átdolgoztassanak, hogy ez által a városi tisztviselők anyagi ellátásának immár régóta húzódó processzusa végre befejezést nyerjen.

Várliidy Lajos.

A mezőgazdasági oktatás újjászervezése.

Október 2.

Arra nézve, hogy földmives népünk gazdálkodásának reformálását minő eszközökkel I lehetne megvalósítani: ez a nagy feladat is

A vendégek ellenben energikusan követték a megmotoztatást.

— Ez a becsületünk kérdése, kiáltott egy izgatott hang.

— Addig nem távozom innen, mig a tolvajt meg nem találtuk.

Erre megkezdődött a szomorú vizsgálat. Kinos jelenet volt. Mindegyik halálsápadían lépett elém és csak akkor nyerte vissza vidámságát, amikor felmentettem a gyanú aló).

Amikor körülbelül a tizedik férfi zsebeit kutattam, hirtelenül egy kulcs került a kezeimbe.

— Ez a pénzszekrényem ku'csa, kiáltotta izgatottan a házigazda.

És szájról szájra röppent az ijedt felkiáltás. Egy nevet mondtak egymásnak az emberek.

— Caston de Melson! ...

A hirtelenül támadt siri csöndben, halálra- váltan, ijedten, de inkább csodálkozva állott az elegáns férfi.

— Nem az én kulcsom, mondotta De fogalmam sincs róla, hogyan kerülhetett a zsebembe.

— Uram, mondottam udvariasan de komo lyan, legnagyobb sajnálatomra kénytelen vagyok önt felszólítani, hogy kövessen.

—- Készségesen, mondta a letartóztatott.

Bocsánatot kértem a társaságtól és eltávoztunk együtt. Amikor a halion mentünk keresz- iü’, a« egyik ajtó sarkából egy szép női arcz nézett utánunk. Életemben ilyen ijedt arezot még nem láttam soha.

Gaston de Melson támolyogva követett kocsinkon A kihallgatás rövid volt. Nem tudtam meg semmit.

— Uram, én még egy gyufát sem loptam életemben, mondta a foglyom

Magam sem hittem, hogy ily aljasságra képes volna, és miután becsületszavával ígérte meg, hogy nem szökik el, megengedtem neki, hogy az éjszakát a saját lakásában töltse el.

Csak kőtelességszerüen úgy intézkedtem, hogy egy detektív maradjon mellette őrizetül.

Reggel felé jelentették nekem, hogy Gas’on de Melson agyonlőtte magát. Néhány sor Írást hagyott hátra:

— Miután az a hölgy, akit mindenek fölött szeretek, bizonyára szintén tolvajnak hisz, megölöm magam. Annak a reménynek adok kifejezést, hogy vérem lemossa a hozzám tapapó gyanút. Az a kulcs sohasem volt a kezemben.

Lesner rendőrbizlos nem találta meg soha, sem a tolvajt, sem az ellopott összeget.

— őszintén bevallva, mondotta; ma is szentül megvagyok győződve, hogy azt a kulcsot maga L. ur csúsztatta a boldogtalan fiatal ember zsebébe .... Tudja az ég, hogy miért kívánta megsemmisíteni, elpusztítani a rivilisát.

hogy beocsini