Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-09-26 / 39. szám
4 NAGYBÁNYA 1912. szepember 26. volna, mert »egészen boldoggá telte a festés«. Utolsó éjjelén — 1906 februárjában — felkelt az ágyból s ruháit kérte, hogy kimehessen, mert »síit a nap s a motívuma várja«. Ezekkel az utolsó szavakkal beszámolt egész művészetéről és beszámolt arról a nagy erkölcsi erőről is, ami Nagybánya művészetét győzelemre juttatta Nagybánya érdekharczoktól tiszta levegőjében megvolt a lehetőség a zavartalan kontemplativ elmélyedésre, a benyomások önálló nyugodt feldolgozására. Magától érthető, hogy Maticska Jenő, a keserű élettapasztalatoktól meg nem rontott gyerekember volt a legfogékonyabb épen a leggyöngédebb benyomásokkal szemben Gyermekkori első benyomásaink sajátos karaktere irányadó szokott maradni egész életünkön át. Szerencsés az a művész, aki erről be tud számolni, aki érzi a szerves összefüggést intellektuális életének legelső és legújabb megnyilatkozása közt. A fiatal Maticska rendkívül közel állott még első benyomásaihoz Ideje sem volt szegénynek arra, hogy bár csak egyetlen jelentős változáson átmenjen. Úgy látta még az ő kedves Nagybányáját, ahogy az érintetlen és a legfinomabb hatásokkal szemben fogékony kedélyének megfelelt. És be is tudott számolni belső élményeiről, mert zseniális képiró tehetség lakott benne. Különös ritmusérzékéuél fogva a motívumok megválasztásában nem volt párja Fiatal festő - barátainak ő volt az irányitója ebben a tekintetben. A nagyobb és kisebb tömegek szerencsés csoportosításával hatalmas mozgást és sejtető erőt vitt az anyagba. Jellemző nagybányai tájrészletei — mert többnyire azokat festette — a legérdekesebb távlati problémákat tartalmazták. Láttunk azonban két nagyigényü kompozíció-vázlatot is tőle, egy csataképet és egy követválasztást. A tömegmozgás ebben is oly erős és monumentális, hogy lábukra a legnagyobb fájdalommal kell gondolnunk arra, hogy milyen nagyszerű koncepciókat nyelt el a szerencsétlen fiú sirja. Szinérzéke egy színvonalon állott másirányu művészi tehetségével, ő már megtalálta azt az összhangot, ami a szinkompozicióba művészi egységet visz. Megtalálta azt a mélységet, azt a meghatározhatatlanul finom csengést, ami a néző szinképzeteinek teljes rezonanciáját eredményezi. Megtalálta a nagybányai tájképnek azt az alaptónusát, amelyik az ő ifjú kedélyének melegségével volt a legnagyobb összhangban. Nagybányáról kimozdulni csak egyszer volt alkalma, már betegen. Grünwald vitte magával Rómába; azt hitte, segíteni fog a szerencsétlen fiun az olasz napsugár. De ő akkor már menthetetlen volt. Megfestette azonban Rómában tudásának magaslatán legrosszabb képeit. Érzés nélkül csinálta őket, mert nem alapultak benső élményein. Nagybányán pedig őszinteségben nőtt fel. Hozzászokott ahhoz, hogy a festő mindig önmagát mutassa be a vásznon s ezzel szemben érezte, hogy Róma heroikus formái nem keltenek benne olyan mélyrezgésű, erős viszhangot, mint a Kereszthegy, a Várhegy, a Klastromrét. Teljes tisztaságában képviselte a megalkuvást nem ismerő egyéni művészetet, az impresszionizmus korának nagy szellemi örökségét, amit a magyar művészet a nagybányaiak közvetítésének köszönhet. Feivinczi Takács Zoltán. HÍREK. Szeptember 25. Személyi hírek. Dr. Lovrich József fővárosi orvos Budapestre pár napi itt tartózkodás után visszautazott. — Bevesz János szerkesztő kollegánk Budapestre, onnan pedig Pápára utazott, hogy részt vegyen a kerületi gyámintézeti gyűlésen. — Mólcsány Ernő erdőtanácsos pár heti tartózkodásra városunkba érkezett. — Baráti Lajos, a Bolond Istók szerkesztője városunkban időzött. Doktoravatás. Köves Istvánt, városunk szülöttét a kolozsvári egyetemen f. hó 21-én a jogtudományok doktorává avatták. Uj reáliskolai igazgató. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Deli Géza nagybányai fő- gimnáziumi tanárt az ungvári áilami föreálisko- lához helyezte át s az iskola igazgatásávtd is megbízta. Grünwald Béla kitüntetése. Szép kitüntetés érte Iványi-Griinwald Béla festőművészt, akit nemcsak festőkoloniánkkoz, de városunkhoz is a legszorosabb kapcsok fűznek. A római nemzetközi művészeti kiállítási ünnepségek alkalmából a kiállítás magyar osztályának szervezése és rendezése körül kifejlett érdemeiért az olasz király az olasz koronarend tiszti keresztjével tüntette ki. Gróf Teleki Pál Amerikában. Az Amerikai Magyar Népszava hosszabb czikkben foglalko zik dr, Gholnoky Jenő kolozsvári egyetemi tanár, a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke és gróf Teleki Pál, a Magyar Földrajzi Társaság főtitkárának amerikai utjával, kik az Amerikai Földrajzi Társaság fennállásának hatvanéves jubileumára utaztak az uj világba, a társaság meghívására. A jubiláris ünnepségen tizenöt európai állam negyvenhét tudóssal van képviselve, kik mint az Amerikai Földrajzi Társaság vendégei fogják keresztül-kasul végigutazni egész Amerikát, megismerkedve mindazon alkotásokkal, melyekkel az uj világ büszkélkedik. Magyarország képviselői ez ünnepségen a magyar tudományosság két dísze: dr. Cliolnoky Jenő és gróf Teleki Pál, kikről az amerikai lap a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozik s egyúttal csodálkozását fejezi ki, hogy a magyar sajtó a két tudós e nagyjelentőségű útját úgy agyonhallgatta. Nagyon jellemzően jegyzi meg amerikai laptársunk, hogy ha egy sikkasztó Amerikába szökik, arról a magyar lapok hasábokat Írnak, de ha a tudományosság ily nagy ünnepet ül, melyről tudomást vesz a világsajtó is, a magyar lapok hallgatnak. Küldöttség a pénzügyminiszterhez. A város i képviseletében dr. Makray Mihály polgármester, Stoll Béla és Moldován László képviselők kül- döttségileg fognak tisztelegni a pénzügyminiszternél, hogy kérjék a válságos pénzügyi viszonyok között jóakaró támogatását. A küldöttség holnap, csütörtökön, a déli vonattal utazik Buda pestre. Masztics Ádám temetése. A szerencsétlen véget ért főerdőmérnök^t f. hó 20-án helyezték örök nyugalomra a postarét-utezai gyászházból. Temetésén általános nagy részvét nyilvánult meg s a végtisztességen úgy a bányaigazgatóság, mint a főerdőhivatal tisztikara testületileg jelent meg. A család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Masztics Adámné szül. Koschier Etelka neje, Miklós, Melánia, Ernő és Aiadár gyermekei, Masztics Elemér testvére, Koschier Mariska, özv. Kretter Antalné, Fojtik Gyula és neje Koschier Lujza, Virsik István és neje Koschier Carolina, Koschier Antal és neje Kubinszky Irén sógorai, illetve sógornői, valamint az összes rokonok nevében is mélyen megrendülve tudatják, hogy a felejthetetlen jó férj, drága szeretett édes apa, jó testvér és sógor Masztics Ádám m kir. főerdőmérnök f. hó 18-án reggel 9 órakor, tevékeny életének 45-ik és házassága 2i-ik évében váratlanul elhunyt. Kedves halottunkat f. hó 20 án délután 3 órakor fogjuk ág. ev. vallás szerint a Postarét- utca 28-ik számú gyászházból örök nyugalomra helyezni. Nagybánya, 1912. szeptember 18. Legyen áldott em'éke! A m kir. főerdőhivatal gyászjelentése igy hangzik: A nagybányai m. kir. főerdőhivatal tisztikara mély fájdalommal tudatja szeretett kartársának, Masztics Adám m. kir. főerdőmérnöknek folyó évi szeptember hó 18 án, munkás életének 45 ik és hivatalos működésének 23 ik évében bekövetkezett hirtelen elhalálozását. Nagybánya 1912 szept. 19. Nyugodjék békével! Köszönet. Mindazon kedves ismerőseink és barátaink, kik drága jó anyánk elhunyta alkalmából részvétüknek kifejezést adni szívesek voltak, fogadják hálás köszönetünket Nagybánya, 1912. szept. 21. Czúrich Ida és Irma özv Katonáné. Városi közgyűlés. A város képviselőtestülete hétfőn délelőtt 11 órakor Torday Imre h polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést. tartott, melynek napirendjére az ujonan felveendő 600.000 koronás ideiglenes kölcsön ügye volt kitűzve. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület ugyanis ajánlató! tett a városnak, hogy hajlandó 600.000 koronát 1 Ya évre kölcsön adni. Kamatláb az Osztrák-Magyar' Bank mindenkori váltóleszámitolási kamatlábán felül 1 I %°/o (ma tehát 6 %%); ezenfelül 1 % folyósítási jutalék. Az intézet folyó évben 300 000 koronát, jövő évben pedig ugyanennyit folyósítana j s a folyósításig az egész kölcsönt 4 7a°/o'kal kamatozó külön számlán kezelné. A közgyűlés az ideiglenes kölcsön ügyét, melynek elég terhesek a föltételei, egyelőre levette a napirendről, s fölkérte a polgármestert s Stoll Béla és Moldován László képviselőket, hogy ismét küldöltségileg kérjék a pénzügyminisztert arra, hogy az állami készletekből, tekintettel a súlyos pénzügyi viszonyokra, 1 000.000 koronát méltányos kamatláb mellett a városi takarékpénztárban helyezzen el, A memorandumot, melyet a küldöttség visz föl, Égly Mihály főjegyző már el is készítette. Ha a pénzügyminiszter nem tehetne eleget a város kérelmének, valóban nincs más hátra, mint a terhes kölcsön fölvétele. Nagybánya azonban, mely oly horribilis áldozatot hozott mindenkoron a kultúra oltárán, joggal megérdemelné és elvárhatná, hogy az állam szorongatott helyzetében ne hagyja magára. Utóvégre egy nagy missziót teljesítő végvidéki város is van oly fontos tényező, mint a nagy bankok, vagy szubvenczionált karteles gyárak. melyeket az állam nem egyszer milliókkal segít ki. Prodam ötvenezer koronás pőre Nagybánya ellen A fővárosi lapokban olvassuk a következő hirt: »Igen érdekes keresetet adott be tegnap dr. Benzán fővárosi ügyvéd, mint Prodam Guidó aviatikus 'meghatalmazottja: ötvenezer korona erejéig perli a nagybányai István-szálló részvénytársaságot, szerződésszegés, fájdalomdij és kártérítés címén. Augusztus elején Prodamob egy régi ismerőse, Ember Elek kereste fel és a nagybányai Istváu szálló nevében 2000 korona honoráriumot ajánlott fel egy, a bányászkongresszus napján tartandó repülésért. A szerződés egyik főpontja a következő: A társaság köteles a repülőgép részére egy minden tekintetben megfelelő hangárt, mely a gépet az időjárás viszon- ságai ellen megvédi, idejekorán Prodam rendelkezésére bocsátani. A repülést megelőző napon óriási eső volt. Prodam kétségbeesve könyőrgött hangárért, hogy a gépet a vasúttól behozathassa és összeállíthassa. Megnyugtatták és kérték, hogy vitesse ki a gépet a repülőtőrre, addig elkészítik a hangárt. Ki is váltották a gépet a vasúttól és a térre szállították. De hangárról vagy fedett helyről szó sem volt s igy 24 én éjjel is ki volt téve a kényes alkotmány az esőnek, mert a rendelkezésére bocsátott ponyvákkal nem tudták annyira betakarni, hogy az eső ne verje. Prodam ennek tulajdonítja lezuhanását és súlyos sebesülését s bizton reméli, hogy megnyeri pőrét«. Eddig szól a tagadhatatlanul érdekes híradás. Gsakkogy ebből a perből még érdekesebb dolgok fognak kipattanj. Jelesül ki fog pattanni az is, amit a nagybányai lapok tapintatosságból eddig elhallgattak, hogy augusztus 24-én, a kritikus éjjelen nem annyira a gép ázott el, mint inkább más valaki, ami a lezuhanással szoros kapcsolatban volt s amiről a bérlőtársaság igazán nem tehet. Herskovitsék a bíróság előtt. A szatmári kir. törvényszék tegnapelőtt foglalkozott Hers- kovits József és Herskovits Józsefné nagybanyai lakosok ügyével, mely már három év óta folyik s három év óta igen sok iszapot vetett föl az élet mélységeiből. A főtárgyaláson dr. Kémelhy József törvényszéki biró elnökölt. Szavazóbirak voltak: dr. Rozgonyi Viktor es Jeney Sándor törvényszéki bírók. A vádat Leitner Emil királyi ügyész képviselte. A vádlottakat dr. Kelemen Samu ügyvéd, országgyűlési képviselő védte. A tárgyalás megnyitása után, amely reggel 9 órakor kezdődött, a vádiratot olvasták lel. A vádirat felolvasása után a vádlottakat hallgatták ki. A vádlottak az egész főtárgyaláson tagadtak. Herskovitsék tagadásai megczafolia a tanuk egész seregének vallomása, akik Házaspárnak szemébe mondták el a vadakat. Elmondották azt is, hogy Herskovitsék állandóan ezzel dicsekedtek a leányoknak : — Én ellenem hiába mentek panaszra. Ha elmentek a főkapitányhoz, az kidob benneteket. Vegyétek tudomásul, hogy a főkapitány a zsebemben van.
