Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-07-04 / 27. szám
2 NAGYBÁNYA 1912. julius 4. félszeg nevelésre, az akaratnevelésnek, a jellemképzésnek hiányára, ráczáfol a lépten-nyomon ismétlődő diákanarkiá- val, az éretlen, kiaszott és agyonélt diák- arczokkal s a megdöbbentő számban felszaporodó öngyilkosságokkal, melyek immár valódi rákfenéjévé lettek társadalmunknak. Félre a szabadgondolkodás, a tudomány nevében űzött szélhámoskodással! Nekünk ifjúság kell, jellemes, nemes szivü ifjúság, mely Isten nevéből gúnyt nem űz, az oltárokat nem rugdossa föl s büszkén esküszik a hazaszeretet lobogójára. Amely ifjúság ismeri a kötelességérzetet s meg tudja érteni azt a hivatást, melyet tőle a nemzeti jövő vár. Ne arra neveljük gyermekeinket, hogy urak legyenek, hanem hogy nagy lelkek legyenek, akik az élettel képesek megküzdeni, akik a nemzeti szent hagyományokat, az igazi művelődés oltárait szolgálják akár kérges tenyérrel, akár szellemi tevékenységgel. Amikor a nemzetközi, forradalmi és hazaellenes irányzatok mind vakmerőbben ütik fel fejüket, akkor fokozódó szüksége van államnak, nemzetnek egyaránt hitben és erkölcsben nevelt, törvényt és tekintélyt tisztelő, hazájához hű polgárságra! Ha a polgárság sorai megdőlnek, a haza is elveszett! A nagybányai országos kép- kiállitás. Julius 3. A nagybányai országos képkiáüitás napjai bizonyára piros belükkel lesznek följegyezve Nagybánya város annaleseiben.f Valóságos ünnepnapjai lesznek ezek nemcsak városunknak, hanem mindazoknak, kik a művészeiért lelkesedni tudnak, kik igaz gyönyörűséget találnak a művészi ihlet, az örök poezis, az életre hívott szép megnyilatkozásaiban. Valahányszor a nagybányai festőkolonia a fővárosban kollektiv kiállítást rendezett, mindannyiszor óriási nagy érdeklődés nyilvánult meg e kiállítások iránt s e kiállításokról a legnagyobb elismerés és dicséret hangján irtgk nemcsak a művészeti folyóiratok, de az egész fővárosi sajtó is. Művészeti körökben úgyszólván fogalommá vált a »nagybányai« jelző s a mi festőkolonián- kat semmivel sem karakterizálhaljuk jobban, mint a »nagybányai« szóval. S hogy ez igy van, az a mi festőkoloniánk érdeme, dicsősége, mely senkit sem utánozva iskolát teremtett s a maga törte uj csapásokon halad Csak természetes, hogy az érdeklődés halvá- nyozottabb mértékben nyilvánul meg az első országos kiállítás iránt, melyet most a festő- kolouia városunkban rendez s amelyen képviselve lesznek mindazon neves festőművészek, kik a lezajlott tizenhét év alatt a kolóniának tagjai voltak, vagy azzal kontaktusban állottak E kiállítás, melyen mintegy 700 -800 kép kerül bemutatóra, rektrospektive fogja bemutatni a kolónia múltját, fejlődését, megizmosodását. Ennek az országszerte megnyilatkozó nagy érdeklődésnek fokmérője az is, hogy Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter úgy nyilatkozott Csaba Adorján főispán előtt, hogy a nagybányai országos képkiállitást személyesen óhajtja megnyílni, hacsak valami leküzdhetetlen akadály sözbe nem jő, de még ez esetben is kilátásba helyezte, hogy feltétlenül időt fog szakítani magának a kiáliilás meglekin lésére. Mi a nagybányai országos képkiállitáshoz a legszebb reményeket fűzzük és szinte értékelhetetlen az az erkölcsi haszon, ami e kiállításból városunkra háramlik De Nagybánya a múltakban s a kiállítás rendezése körül hozott áldozataiért is kárpótolja lesz. Hiszen tulajdonképen e kiállítást is a közoktatásügyi kormány közvetett utón nyilvánított óhajára rendezzük, ki a festőkolonia állami szubvenczionálását attól tette függővé hogy előbb a festőkolonia működését s irányát szeretné megismerni. A képkiállitás ügyében dr. - Makray Mihály polgármester és Thonna János festőművész a napokban Budapesten időztek s ez alkalommal tisztelegtek a közoktatásügyi kormánynál is. Gróf Zichy János kultuszminiszter épen vidéken időzött s helyette Balogh Ödön államtitkár fogadta rendkívül szívélyesen a küldöttséget, ki szintén kijelentette, hogy a miniszter személyesen óhajtja megnyitni a képkiállitást s csak rendkívüli akadályoztatása esetén fogja őt egyik államtitkár képviselni. Dr. Makray Mihály polgármester eljárt a vasúti kedvezményes jegyek ügyében is s tekintettel a várható nagy idegen forgalomra, 5000 drb kedvezményes vasúti jegyet kért a kiállítást látogatók részére. Nincs kétség benne, hogy a város e kérelmét kétséggel teljesitik. A kiállítás anyaga már jórészben együtt van a Műcsarnok helyiségében A budapesti képek összegyűjtése rendkívüli fáradságos munka volt s ezt a munkál Ferenczy Károly festőművész és Takács Zoltán, a Szépművészeti Muzeum titkára végezték eléggé meg nem hálálható buzgalommal. E munkában nagy előzékenységgel sietett segitségökre a Műcsarnok vezetősége is. Az összegyűjtőit igen tekintélyes anyagot Takács Zoltán fogja útnak indítani Nagybányára s ugyanakkor ő is Nagybányára fog érkezni. Itt említjük meg, hogy a nagybányai képek összegyűjtése is serényen folyik s a rendező- bizottság fölkéri azon magántulajdonosokat, kiknek birtokában nevesebb festőművészektől képeik vannak, de azokról a bizottságnak tudomása nincs, hogy ezt a bizottságnak bejelenteni s képeiknek megtekintését lehetővé lenni szíveskedjenek. A kiállítás megnyitása, mint ismeretes, e hó 15-ére volt tervezve, azonban e határidőt a közbejött akadályok miatt ki kellett egy-két héttel tolni. A kiáliilás ünnepélyes megnyitása f. évi augusztus hó elsején lesz. E határidőt főleg az tette szükségessé, hogy az amsterdami kiállításról a képek még nem érkeztek vissza s a lehetetlenséggel határos, hogy e képeket julius 15-re meg lehessen kapni a nagybányai kiállításra. Mi örülünk a megnyitási határidő kitolásának, mert városunkban a kongresszusok legtöbbje augusztus második felében fog lezajlani egész pazar sorozatával. Palotában lakott, lakájokat, fogatot tartott, fürdött a pezsgőben, játszott a lóversenyeken: a kis erszény tartalma azonban teljes épségben maradt mindig. Jó darab ideig pompásan érezte magát, hiszen mindene volt, a mit csak kívánhatott, s ráadásul annyi jóbarátja, hogy udvart tarthatott magának, mint valami fejedelem. Olyan tékozlást müveit, hogy egyszer már a rendőrség figyelmét is felköltötte vele; de az aranyai valódiak voltak, az élete pedig makulátlan, semmit sem süthettek ki ellene. Hanem egyszer . . . egyszer rája jött a csömör. Kezdette unni a jólétet, unni a fényt, a mulatságot és különösen a barátait. Eszébe ju'ott, hogy mikor szegény legény volt, egy barátja sem volt. A gyomra is megsínylette a sok dáridót, aludni meg egyáltalán nem tudott. Az éjszakái rettenetes hosszúkká lettek és ezek a hosszú éjszakák tele voltak rémekkel. Sötét gondolatok egész ádáz raja tört rá és egész testét ellepte az izzadtság. Örökké a kínszenvedésekre gondolt, a melyek szegény eladott lelkére várnak és a hajnal úgy találta sápadtan, verejtékes homlokkal, mélyen beesett szemmel. Égette az ördög pénze; menekedni szeretett volna. Sóvárogta vissza a nyomort, az éhséget. De hasztalan próbált mindent, a bugyeliáris nem ürült, akárhányszor szedte ki belőle az aranyakat. Végre egy utolsó próbára szánta el magát. Elment a templomba Félve osont be és meghúzódott egész hátul a koldusok között. Imádkozni is szeretett vo na, de nem merészelt, hanem mikor a sekrestyés jött a perselylyel, kimarkolta a tárcza egész tartalmat és a perselybe dobta. De az aranyak, mintha a perselynek feneke se lett volna, kihullottak, a földre estek mindaz utolsóig. Csodálatosképen ezt senki más nem vette észre, de Zsibrik látta és szeme kimeredt a rémülettől. Egész testében reszketve surrant ki az Ur házából és mohón húzta ki az erszényét. Benne volt az arany hiánytalanul. — Nincs mentség 1 — dadogta fakó ajakkal és másodszor is elismételte magában : — Nincs mentség! Nyár volt, mégis rázta a hideg. Szinte félőrülten bódorgott egész nap az uiczán és mire beállt a sötétség, gyökerei vert lelkében a végső elhatározás: — Ez az élet igy nem élet tovább. Inkább teljék be a végzetem. Meghalok. III. Ment a Margiihidra, hogy a Dunába vesse magát. Megrokkant testtel járt föl és alá a kő- koronás oszlopok között, mialatt lelkében fiatal élete még egyszer tusára kelt gyilkos kétségbeesésével. De már a korláthoz lépett, mikor észrevette, hogy közvetlen mellette egy nőalak hajlik át azon, nyiván azzal a szándékkal, hogy átvesse magát rajta. Épen csak annyi ideje volt, hogy megragadhassa a karját. Az öngyilkosjelöltt hátrafordult. Fiatal, szép leány volt, sápadt arczából szinte kivilágított gyönyörű két fekete szeme. — Mit akart, boldogtalan ? — kérdezte tőle Zsibrik az izgatottságtól reszkető hangon. — Meg akart halni? A leány egy darabig nem tudott szóhoz jutni, de azután tompa, de elszánt hangon felelte: — Igen. Zsibrik nagy megindultsággal nézte a boldogtalan szép gyermeket. — Ilyen fiatalon, ilyen szépen; miért? — Mert az életem nem élet. Csupa nyomorúság. Fiatal vagyok, és ön mondja, szép is vagyok; de mi gyönyörűségem van mindebben? mely hatalmas erejű gyógyvizével a köszvény, csúz, valamint minden re-unaatilcc! s Toántalmalsriáil csodás gyógyulásokat eredményezett. — A gyógyfürdőt, mely Molcsány Gábor ny. erdőtanácsos tulajdona, a jóhirü Ibv£arosám.-czég' vette kezelésbe, azt teljesen újonnan berendezte s ‘toccleg'á.T7-al Jáitta ©1. A legkitűnőbb italok, hideg ételek, meleg konzervek minden időben a legolcsóbb árakon kaphatók a bodegában. A kiránduló közönség rendelkezésére nagy fedett mulatót rendeztek be. Lakószoba egy napra fűtéssel 2 korona. ------- ■ -. '- — : ==- I. oszt. fürdő 1 korona, II. oszt. fürdő 80 fillér. —.— .......zzz:--------
