Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-14 / 11. szám

2 NAGYBÁNYA 1912. márczius 14. nyegre. S hogy ez az uj pártalakulás nem fából vaskarika, nem lucus a non lucendo, gondoljunk csak a német cen­trum-párt nagy és fényes győzelmeire, amely párt szintén ehhez hasonló ala­kulásból nyerte félelmetes erősségét. Ez ideig városunkban is, mint min­den városban, a legtöbb országgyűlési képviselőválasztás izgalmai, szenvedelmei sok fontos helyi érdeken keresztül gá­zoltak s a legtöbb választásnak oly ke­serű utóize maradt, hogy hónapokra volt szükség, mig a harmónia teljesen visszaállt s mig a megzavart és szétriasz­tott társadalmi és közéleti erők ismét megkezdhették rendes működésüket. Az uj alakulás, a városi párt már természeténél fogva is kizárná az ily késhegyig menő küzdelmeket, anélkül, hogy bárkinek is politikai meggyőződé­sét érintené, vagy bárkire is valamely politikai pártállást oktrojálni akarna, mert hiszen a legkülömhözőbb párt- állásuak között is ott volna az összekötő kapocs: a városi érdek, mely mérsék­lőig hatna a politikai elvi ellentéteknél, de annál inkább fejlesztené az össze- tartozandóság érzetét a város istápoló szeretetében. Nézzük csak a tóvárosi városi pár­tot, mely nem ugyan a városi párt titulusa alatt, de hasonló czélzatokkal és törekvésekkel működik, minő hatal­mas szervezetté vált, melynek keretében minő szépen megférnek a legkülömbö- zőbb pártállásu politikusok Ismételjük, városunknak még soha sem volt annyira szüksége minden egyes képviselő tudására, tapasztalatára s ön­zetlen, minden hátsó gondolat nélküli, egyetértő munkásságára, mint jelenleg, midőn a városi polgárságot nagy erő­próbának kitett vállalkozásokba bocsát­koztunk s amidőn éppen a modern fej­lődés, haladás érdekében századokra szóló alkotásokat hivtunk életre. Ezt az egyetértő munkálkodást pe­dig semmi sem biztosithatja intenziveb­ben, mint a városi párt, melynek meg­alakítását szívből kell üdvözölnie min­dások vannak, a melyek néha minden más kü­lönös ok közbejövetele nélkül is előidézik a ka­tasztrófát, mint azt olykor pl. a zárdában nevelt ábrándos leánykáknál is látni. Rég nem titok, hogy a szexuális dolgok­ban már maga a természet rendje is telve van valóságos, vagy csak nekünk látszó ellentmondá­sokkal és czélszerütlenségekkel. Bizonyos, hogy a mi logikánk sem tökéletes, azonban mégis feltűnő, hogy a serdülő ember szerelmi emócziói évekkel előbb felébrednek, hogysem maga a fiatal szervezet képes volna a szerelemmel és családi élettel összekötött nagy és szent élettani feladatokat a maga romlása nélkül elviselni. Mecsnikov, a párisi Institut Pasteur főor­vosa igen sok erre vonatkozó adattal számol be nekünk. Az adatok természetesen tuinyomólag a nőkre vonatkoznak, mint kiknél az »élettani feladat« aránytalanul nehezebb. Angol klinikai adatok mutatják, hogy a nők csak 20—24 éves korukban jutnak olt ahhoz a fejlettséghez, a mi nagy életfeladatuk teljesítésé­hez szükséges. A 20 éven alul lévő tőknél a szüléssel járó halálos esetek ép ezért számosabbak. Többé-kevésbbó illik ez minden müveit nemzetre. A finemről pedig bőven tudva van, hogy a család eltartásához szükséges teljes testi munkabírás a 20—22 év előtt szintén ritkaság. Hiszen éppen a tökéletlen testi fejlettség volt az oka, nálunk is, hogy a katonai szolgálat eszten­dejét a 20-ik életévről a 21-ikre kellett ha­lasztani. Ezzel a fejlődési ténnyel szemben áll azon­denkinek, aki előtt városunk sorsa nem közömbös. Mi kibontottuk a lobogót, a polgár­ságon áll, hogy alája sorakozzék! é. ni. II Mimi list! Unt. — A díszpolgári oklevél átadása — Márczius 13. Lélekemelő ünepség keretében adta át a nagybányai küldöttség dr. Kosutány Ignácz ko- I lozsvári egyetemi tanárnak a díszpolgári ok- ! levelet, melylyel a város közönségének egy- i hangú bizalma, szeretete és tisztelete dr. lio- sutányt a város díszpolgárai sorába iktatta. Az I ünnepséget szerfölött meleg tónusok hatották í át s manifeszfácziója volt az ünnepség annak, hogy itt nem sablonos udvariassági tényről volt szó, hanem oly benső kapcsolat megte- ! remléséről, mely rokonérzésü sziveket fűzött I egymáshoz a szeretet elszakithatlan szálaival. Az a küldöttség, mely kincses Kolozs- i várott megjelent, egész Nagybányát vitte ma­gával s azok az üdvözlő beszédek, melyek olt elhangzottak, a város lüktető szivéből fakadtak. Szivünk őszinte, igaz érzelmeivel mi is 1 szeretetteljesen üdvözöljük a város uj díszpol­gárát s ha dr. Kosutány Ignácz büszke e vá- I laszlásra, nemkevésbé büszkék vagyunk mi uj díszpolgárunkra! A nagybányai küldöttséget dr. Makray í Mihály polgármester vezette s részt vettek I abban: Tordciy Imre, Bálint Imre tanácsosok, dr. Stoll Tibor t. ügyész, Szőke 3éla, Szent- miklósy József, dr. Wagner József, dr. Ajtai Nagy Gábor, Almer Károly, dr. Tass Gyula és Harácselc Károly képviselők. A küldöttség déli egy órakor a Mensa Akadémia dísztermében tisztelgett az ünnepelt- I nél, hol Kolozsvár noiaLiitásai közül ott vol­tak: Szvacsina Géza udvari tanácsos, polgár- i mester, Fekete Nagy Béla főjegyző, dr. Kis Mór, dr. Nagy Ernő, Kenéz Gyula, Szadeczky Lajos, id. i'abinyi Rudolf egyetemi tanárok, ott voltak továbbá Budapestről ifj. Fabinyi Rudolf kórházi igazgató-főorvos és Ember Elek, a Gyógyszerészeti Közlöny társszerkesztője. A díszpolgári oklevelet igen szép beszéd kapcsán dr. Makray Mihály polgármester nyúj­totta át az ünnepeltnek. Kiemelte beszédében, hogy ez a díszoklevél a szeretet záloga, mely- lyei a város közönsége dr. Kosutány Ignácz iránt viseltetik, ki mindig a legnagyobb érdek­lődéssel kísérte a város ügyeit s ahol kellett, ban az a másik, hogy a szerelmi emócziók felébredése, vagyis a pubertas mintegy tiz égé sz esztendővel előzi meg mind a két nemnél a há­zaséletre szükséges teljes testi fejlettséget. Hé­zag mutatkozik tehát itt magában a természet­ben is, a mit talán indokolhatunk a »saltus non datur in natura« ingatag törvényével, de annái bizonyosabb, hogy ez a tiz esztendő a fiatal teremtésekre nézve csaknem olyan, mint a si­ralomház. A támadó első szerelmi indulatok mi!- liószor és méltán megénekeit tavaszi bája mel­lett is bizonyos, hogy a természeti erők idő előtt való megnyilatkozása a kevés plátói öröm mel­lett kimondhatatlan reális szenvedések, botlások és vergődések kutforrása a fiatal nemzedékre nézve. A költészet, a vallásos hit és a nemesebb erkölcsök virágaival eltakart örvény ez is, a melybe a vigyázatlan, vagy kellőleg nem veze­tett fiatal teremtés a legnemesebb szándék mel­lett is könnyen belezuhan. Még nagyobb az az ellentmondás, a mi megint a természeti és a társadalmi rend köve­telései közt dühöng az élet tavaszán. Mindnyá­jan jól tudjuk, hogy a társadalom akár a jog­ban, akár a gazdasági életben hányféle tilalmat állít a szerelem és házasság közé! Csak a mindenféle szurrogátumok és vajmi kevéssé er­kölcsös »kisegítő intézmények« eszközeivel va­gyunk képesek uíját állani az elhamarkodott, ko­rai, vagy éppen nagyobb kényelmünkkel és jó­létünkkel ellentétben álló házasságoknak. És őzeknek a fékeknek a nyomását mindig a ser­egy pillanatig sem habozott, hogy nagy tudásával, jó tanácsaival a város érdekeit előmozdítsa. így I tett legutóbb is, midőn a plébános választás ügye I forgott szőnyegen s amidőn a város jogai mel- j lett egy hatalmas memorandummal szállott sikra. A város e jóságát a legnagyobb kilün- ' tetőssel hálálta meg, amit csak adhat, a disz- ! polgári oklevéllel. Hatalmas éljenzés hangzott fel a polgár- I mester beszédére, melyre dr. Kosuiány Ignácz I mélyen megható beszéddel válaszolt. Elmondta, hogy mily kedves volt előtte mindenkoron Nagybánya, ahol gyermekéveit töltötte. Még most is nagy szeretettel emlékezik vissza a város régi családaira, kikhez a legbensöbb szeretet szálai fűzték. Csoda-e, hogy amidőn Kolozsvárra került, a legfőbb igyekezete az volt, hogy e régi kapcsokat fölujitsa s őröm­mel győződött meg arról, hogy ainily kedvesek voitak "az elődök, épen olyan kedvesek az utódok. Nem-e lehetetlenség ily körülmények közölt nem szeretni Nagybányát. (Éljenzés) Ő, amit a város érdekében tett, az köteles­sége volt, melyért jutalmat nem várt, de ha már a város igy kitüntette, a legnagyobb há­lával fogadja azt s azt a jövőre még nagyobb kötelezettségnek veszi, hogy a város érdekeit szolgálja Kéri a küldöttség tagjait, hogy tol­mácsolják a város képviselőtestületének és kö­zönségének legmelegebb, leghálásabb köszö­netét. Hosszantartó, zajos éljenzés hangzóit fel a szép beszédre s az ünnepelt a küldöttség minden egyes tagjával kezet szorított. A díszoklevél átadási ünnepélyének le­zajlása után a küldöttség tagjai, nemkülömben a megjelent notabiütások a dúsan terített asz­taloknál foglaltak helyet a Mensa Akadémia dísztermében. Az ebéden részt vett az ünne­pelt neje, nemkülömben dr. Sloll Tiborné is. Pezsgőbonláskor az első felköszöntőt dr. Kosuiány Ignácz mondotta Nagybánya város elöljáróira és közönségére Fölemlítette, hogy a történelem csak a küzdelmekről, csak a harczokröl emlékezik meg, mig a csendes mun­kásság napjait Clió alig jegyzi föl. Nagybánya mindig a munka városa volt s ő nem habozik kimondani, hogy azt a munkát, melyet a város elődei a bányák mélyén folytattak, ő sokkal többre becsüli azon munkánál, mely a pirami­sokat teremtette meg. Ma is folyik ez a csön­des munka Nagybánya városában s e munká­nak igen sokat köszönhet a magyar nemzeti kuliura, melynek oltárán állandóan ég az ál­dozati lüz. Ennek a munkás városnak tiszti­karára s közönségére üríti poharát. (Zajos éljenzés.) Dr. Tass Gyula a képviselőtestület nevé­ben köszöntötte az ünnepeltet. Nagy hatást keltő beszéde igy hangzik : I dűlő, vagy alig felserdült emberiség érzi logjobban. Merő gúny az, ha pl. a magyar törvény a férfiaknak már 18 és a nőknek már 16 éves korukban megengedi a házasságot. Tudjuk jól, hogy a társadalom sokkal később engedi meg s még igy is igen sok az agglegények és férjhez nem ment hajadonok száma. Talán világosit az az adat, hogy a legtöbb európai országban az uj nemzedék nemi érettsége már 12—14 éves kor­ban beáil (ezt jól meg kell különböztetni a teljes testi fej lettségtől), a házasságkötés középideje el­lenben a legtöbbjénél a 24—29 éves kor. A francziáknál péidaul 28.4 év (a nőknél 25.3), a belgáknál 29.9 év (a nőknél 28.2) és igy tovább A közbeeső nagy várakozási idő vagy terméket­len szerelmi ábrándozás és vágyakozás közt te­lik el, vagy pedig botlások, bukások, katasztrófák és oly visszaélések közt, a melyekről don’t szó­lam a tisztességes társaságban. De a melyek mégis megvannak. A természeti és társadalmi ellentmondások és czélszerütlenségek ezernyi zátonyán hányódik- vetődik tehát a fiatal élet. Való, hogy a fél­vagy egészen vad népeknél mindezt a korai, sőt nagyon is korai házasságokkal előzik meg. Rhode a délamerikai gotasz-indiánusok közt 5—8 éves házaspárokat is talált és a hinduk szent könyve, a Veda is mutatja, hogy óit a leányokat egykor 7—9 éves korukban adták nőül, Általában igy van ez az egész Keleten, a mi egyik magyarázata a keleti "„szépségek korai elhervadásának. A nőre mindig végzetesebb az idétlen férjheaadás, mint a férfira.

Next

/
Thumbnails
Contents