Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-03-14 / 11. szám
2 NAGYBÁNYA 1912. márczius 14. nyegre. S hogy ez az uj pártalakulás nem fából vaskarika, nem lucus a non lucendo, gondoljunk csak a német centrum-párt nagy és fényes győzelmeire, amely párt szintén ehhez hasonló alakulásból nyerte félelmetes erősségét. Ez ideig városunkban is, mint minden városban, a legtöbb országgyűlési képviselőválasztás izgalmai, szenvedelmei sok fontos helyi érdeken keresztül gázoltak s a legtöbb választásnak oly keserű utóize maradt, hogy hónapokra volt szükség, mig a harmónia teljesen visszaállt s mig a megzavart és szétriasztott társadalmi és közéleti erők ismét megkezdhették rendes működésüket. Az uj alakulás, a városi párt már természeténél fogva is kizárná az ily késhegyig menő küzdelmeket, anélkül, hogy bárkinek is politikai meggyőződését érintené, vagy bárkire is valamely politikai pártállást oktrojálni akarna, mert hiszen a legkülömhözőbb párt- állásuak között is ott volna az összekötő kapocs: a városi érdek, mely mérséklőig hatna a politikai elvi ellentéteknél, de annál inkább fejlesztené az össze- tartozandóság érzetét a város istápoló szeretetében. Nézzük csak a tóvárosi városi pártot, mely nem ugyan a városi párt titulusa alatt, de hasonló czélzatokkal és törekvésekkel működik, minő hatalmas szervezetté vált, melynek keretében minő szépen megférnek a legkülömbö- zőbb pártállásu politikusok Ismételjük, városunknak még soha sem volt annyira szüksége minden egyes képviselő tudására, tapasztalatára s önzetlen, minden hátsó gondolat nélküli, egyetértő munkásságára, mint jelenleg, midőn a városi polgárságot nagy erőpróbának kitett vállalkozásokba bocsátkoztunk s amidőn éppen a modern fejlődés, haladás érdekében századokra szóló alkotásokat hivtunk életre. Ezt az egyetértő munkálkodást pedig semmi sem biztosithatja intenzivebben, mint a városi párt, melynek megalakítását szívből kell üdvözölnie mindások vannak, a melyek néha minden más különös ok közbejövetele nélkül is előidézik a katasztrófát, mint azt olykor pl. a zárdában nevelt ábrándos leánykáknál is látni. Rég nem titok, hogy a szexuális dolgokban már maga a természet rendje is telve van valóságos, vagy csak nekünk látszó ellentmondásokkal és czélszerütlenségekkel. Bizonyos, hogy a mi logikánk sem tökéletes, azonban mégis feltűnő, hogy a serdülő ember szerelmi emócziói évekkel előbb felébrednek, hogysem maga a fiatal szervezet képes volna a szerelemmel és családi élettel összekötött nagy és szent élettani feladatokat a maga romlása nélkül elviselni. Mecsnikov, a párisi Institut Pasteur főorvosa igen sok erre vonatkozó adattal számol be nekünk. Az adatok természetesen tuinyomólag a nőkre vonatkoznak, mint kiknél az »élettani feladat« aránytalanul nehezebb. Angol klinikai adatok mutatják, hogy a nők csak 20—24 éves korukban jutnak olt ahhoz a fejlettséghez, a mi nagy életfeladatuk teljesítéséhez szükséges. A 20 éven alul lévő tőknél a szüléssel járó halálos esetek ép ezért számosabbak. Többé-kevésbbó illik ez minden müveit nemzetre. A finemről pedig bőven tudva van, hogy a család eltartásához szükséges teljes testi munkabírás a 20—22 év előtt szintén ritkaság. Hiszen éppen a tökéletlen testi fejlettség volt az oka, nálunk is, hogy a katonai szolgálat esztendejét a 20-ik életévről a 21-ikre kellett halasztani. Ezzel a fejlődési ténnyel szemben áll azondenkinek, aki előtt városunk sorsa nem közömbös. Mi kibontottuk a lobogót, a polgárságon áll, hogy alája sorakozzék! é. ni. II Mimi list! Unt. — A díszpolgári oklevél átadása — Márczius 13. Lélekemelő ünepség keretében adta át a nagybányai küldöttség dr. Kosutány Ignácz ko- I lozsvári egyetemi tanárnak a díszpolgári ok- ! levelet, melylyel a város közönségének egy- i hangú bizalma, szeretete és tisztelete dr. lio- sutányt a város díszpolgárai sorába iktatta. Az I ünnepséget szerfölött meleg tónusok hatották í át s manifeszfácziója volt az ünnepség annak, hogy itt nem sablonos udvariassági tényről volt szó, hanem oly benső kapcsolat megte- ! remléséről, mely rokonérzésü sziveket fűzött I egymáshoz a szeretet elszakithatlan szálaival. Az a küldöttség, mely kincses Kolozs- i várott megjelent, egész Nagybányát vitte magával s azok az üdvözlő beszédek, melyek olt elhangzottak, a város lüktető szivéből fakadtak. Szivünk őszinte, igaz érzelmeivel mi is 1 szeretetteljesen üdvözöljük a város uj díszpolgárát s ha dr. Kosutány Ignácz büszke e vá- I laszlásra, nemkevésbé büszkék vagyunk mi uj díszpolgárunkra! A nagybányai küldöttséget dr. Makray í Mihály polgármester vezette s részt vettek I abban: Tordciy Imre, Bálint Imre tanácsosok, dr. Stoll Tibor t. ügyész, Szőke 3éla, Szent- miklósy József, dr. Wagner József, dr. Ajtai Nagy Gábor, Almer Károly, dr. Tass Gyula és Harácselc Károly képviselők. A küldöttség déli egy órakor a Mensa Akadémia dísztermében tisztelgett az ünnepelt- I nél, hol Kolozsvár noiaLiitásai közül ott voltak: Szvacsina Géza udvari tanácsos, polgár- i mester, Fekete Nagy Béla főjegyző, dr. Kis Mór, dr. Nagy Ernő, Kenéz Gyula, Szadeczky Lajos, id. i'abinyi Rudolf egyetemi tanárok, ott voltak továbbá Budapestről ifj. Fabinyi Rudolf kórházi igazgató-főorvos és Ember Elek, a Gyógyszerészeti Közlöny társszerkesztője. A díszpolgári oklevelet igen szép beszéd kapcsán dr. Makray Mihály polgármester nyújtotta át az ünnepeltnek. Kiemelte beszédében, hogy ez a díszoklevél a szeretet záloga, mely- lyei a város közönsége dr. Kosutány Ignácz iránt viseltetik, ki mindig a legnagyobb érdeklődéssel kísérte a város ügyeit s ahol kellett, ban az a másik, hogy a szerelmi emócziók felébredése, vagyis a pubertas mintegy tiz égé sz esztendővel előzi meg mind a két nemnél a házaséletre szükséges teljes testi fejlettséget. Hézag mutatkozik tehát itt magában a természetben is, a mit talán indokolhatunk a »saltus non datur in natura« ingatag törvényével, de annái bizonyosabb, hogy ez a tiz esztendő a fiatal teremtésekre nézve csaknem olyan, mint a siralomház. A támadó első szerelmi indulatok mi!- liószor és méltán megénekeit tavaszi bája mellett is bizonyos, hogy a természeti erők idő előtt való megnyilatkozása a kevés plátói öröm mellett kimondhatatlan reális szenvedések, botlások és vergődések kutforrása a fiatal nemzedékre nézve. A költészet, a vallásos hit és a nemesebb erkölcsök virágaival eltakart örvény ez is, a melybe a vigyázatlan, vagy kellőleg nem vezetett fiatal teremtés a legnemesebb szándék mellett is könnyen belezuhan. Még nagyobb az az ellentmondás, a mi megint a természeti és a társadalmi rend követelései közt dühöng az élet tavaszán. Mindnyájan jól tudjuk, hogy a társadalom akár a jogban, akár a gazdasági életben hányféle tilalmat állít a szerelem és házasság közé! Csak a mindenféle szurrogátumok és vajmi kevéssé erkölcsös »kisegítő intézmények« eszközeivel vagyunk képesek uíját állani az elhamarkodott, korai, vagy éppen nagyobb kényelmünkkel és jólétünkkel ellentétben álló házasságoknak. És őzeknek a fékeknek a nyomását mindig a seregy pillanatig sem habozott, hogy nagy tudásával, jó tanácsaival a város érdekeit előmozdítsa. így I tett legutóbb is, midőn a plébános választás ügye I forgott szőnyegen s amidőn a város jogai mel- j lett egy hatalmas memorandummal szállott sikra. A város e jóságát a legnagyobb kilün- ' tetőssel hálálta meg, amit csak adhat, a disz- ! polgári oklevéllel. Hatalmas éljenzés hangzott fel a polgár- I mester beszédére, melyre dr. Kosuiány Ignácz I mélyen megható beszéddel válaszolt. Elmondta, hogy mily kedves volt előtte mindenkoron Nagybánya, ahol gyermekéveit töltötte. Még most is nagy szeretettel emlékezik vissza a város régi családaira, kikhez a legbensöbb szeretet szálai fűzték. Csoda-e, hogy amidőn Kolozsvárra került, a legfőbb igyekezete az volt, hogy e régi kapcsokat fölujitsa s őrömmel győződött meg arról, hogy ainily kedvesek voitak "az elődök, épen olyan kedvesek az utódok. Nem-e lehetetlenség ily körülmények közölt nem szeretni Nagybányát. (Éljenzés) Ő, amit a város érdekében tett, az kötelessége volt, melyért jutalmat nem várt, de ha már a város igy kitüntette, a legnagyobb hálával fogadja azt s azt a jövőre még nagyobb kötelezettségnek veszi, hogy a város érdekeit szolgálja Kéri a küldöttség tagjait, hogy tolmácsolják a város képviselőtestületének és közönségének legmelegebb, leghálásabb köszönetét. Hosszantartó, zajos éljenzés hangzóit fel a szép beszédre s az ünnepelt a küldöttség minden egyes tagjával kezet szorított. A díszoklevél átadási ünnepélyének lezajlása után a küldöttség tagjai, nemkülömben a megjelent notabiütások a dúsan terített asztaloknál foglaltak helyet a Mensa Akadémia dísztermében. Az ebéden részt vett az ünnepelt neje, nemkülömben dr. Sloll Tiborné is. Pezsgőbonláskor az első felköszöntőt dr. Kosuiány Ignácz mondotta Nagybánya város elöljáróira és közönségére Fölemlítette, hogy a történelem csak a küzdelmekről, csak a harczokröl emlékezik meg, mig a csendes munkásság napjait Clió alig jegyzi föl. Nagybánya mindig a munka városa volt s ő nem habozik kimondani, hogy azt a munkát, melyet a város elődei a bányák mélyén folytattak, ő sokkal többre becsüli azon munkánál, mely a piramisokat teremtette meg. Ma is folyik ez a csöndes munka Nagybánya városában s e munkának igen sokat köszönhet a magyar nemzeti kuliura, melynek oltárán állandóan ég az áldozati lüz. Ennek a munkás városnak tisztikarára s közönségére üríti poharát. (Zajos éljenzés.) Dr. Tass Gyula a képviselőtestület nevében köszöntötte az ünnepeltet. Nagy hatást keltő beszéde igy hangzik : I dűlő, vagy alig felserdült emberiség érzi logjobban. Merő gúny az, ha pl. a magyar törvény a férfiaknak már 18 és a nőknek már 16 éves korukban megengedi a házasságot. Tudjuk jól, hogy a társadalom sokkal később engedi meg s még igy is igen sok az agglegények és férjhez nem ment hajadonok száma. Talán világosit az az adat, hogy a legtöbb európai országban az uj nemzedék nemi érettsége már 12—14 éves korban beáil (ezt jól meg kell különböztetni a teljes testi fej lettségtől), a házasságkötés középideje ellenben a legtöbbjénél a 24—29 éves kor. A francziáknál péidaul 28.4 év (a nőknél 25.3), a belgáknál 29.9 év (a nőknél 28.2) és igy tovább A közbeeső nagy várakozási idő vagy terméketlen szerelmi ábrándozás és vágyakozás közt telik el, vagy pedig botlások, bukások, katasztrófák és oly visszaélések közt, a melyekről don’t szólam a tisztességes társaságban. De a melyek mégis megvannak. A természeti és társadalmi ellentmondások és czélszerütlenségek ezernyi zátonyán hányódik- vetődik tehát a fiatal élet. Való, hogy a félvagy egészen vad népeknél mindezt a korai, sőt nagyon is korai házasságokkal előzik meg. Rhode a délamerikai gotasz-indiánusok közt 5—8 éves házaspárokat is talált és a hinduk szent könyve, a Veda is mutatja, hogy óit a leányokat egykor 7—9 éves korukban adták nőül, Általában igy van ez az egész Keleten, a mi egyik magyarázata a keleti "„szépségek korai elhervadásának. A nőre mindig végzetesebb az idétlen férjheaadás, mint a férfira.
