Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-14 / 11. szám

1221- évfolyam.

1©12. r» -ircziTj-s lió l-5=.

11-d.ils: szám,

Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szára ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

Felelős szerkesztő:

ÉGLY MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is.

Városi párt.

— Zázlóbontás-féle. —

Márczius 13.

Évekkel ezelőtt foglalkoztunk lapunk hasábjain legelőször azon ideával, hogy nagyon helyén való dolog volna, ha városunkban megalakítanék a városi pártot, mely minden politikát kizárva kebeléből, a város érdekében vetné latba minden befolyását s egymással a legszorosabb kontaktusba hozva a városi polgárságot, az egymás meggyőződéséből fakadó egyetértés révén e párt nemcsak hatalmas istápolójává váinék a városi ügyeknek, de szükség esetén a városon kívül álló tényezőkkel szemben is a tömörülés adna kellő súlyt szavának, állásfoglalásának.

Akkortájt azzal kíséreltük meg a városi párt megalakulásának előmozdítását, hogy a közgyűlések előtt értekezletre hívtuk meg a városi polgárságot, melyen már előzőleg meghányták-veteí- ték a szőnyegre kerülő ügyeket, úgy, hogy a képviselők a tárgy kellő ismeretével s kialakult meggyőződéssel jelenhettek meg a közgyűlésen.

Közbe jött azonban az országos képviselőválasztás. A szenvedelmek, a végsőkig való fölizgulás szennyes hullámai nyom nélkül elsöpörték ezen értekezleteket s ez értekezletekkel a városi párt megalakulásának ideáját is.

Pedig, hogy a városi párt megalakulásának kezdeményezésével mennyire helyes utón jártunk, sok és igen tekintélyes város igazolt bennünket, amelyekben azóta a városi pártot megalakították, amely városi pártok főerősségei a város érdekeinek, előmenetelének, boldogulásának.

Legutóbb Székesfehérvárott alakult meg a városi párt, azzal a kifejezett czélzattal, hogy a város közügyeinek sikeresebb intézése végett a képviselő- testület tagjai között szoros kapcsolatot létesítsenek. A pártnak egyetlen pro- grammpontja van: a város javát előmozdítani.

Városunkban iáián sohasem volt égetőbb szükség egy városi pártra, mint jelenleg, midőn a modern fejlődés, haladás ezer nehézségeivel küzködünk, midőn nem nélkülözhetjük a legkisebb tényező munkásságát sem, midőn az egyetértő munkásság szinte életföltétele boldogulásunknak s amidőn válságot idézhetne föl, ha frakciókra töredezetten nem a köz érdekében, hanem egymás ellen küzdenénk, egymás ellen akadékoskodnánk.

A városok azóta, hogy szervezkedtek, hogy kongresszusokon vitatták meg bajaikat, sérelmeiket, nem egy fényes eredményre tudnak rámutatni. E városi kongresszusokon is nem egy Ízben hangzott el a városi pártok megalakításának szükségessége; sőt e kongresszusokon az országos városi párt megalakulásának hangoztatásával előkelő és igen tekintélyes férfiak tettek oly nyilatkozatokat, hogy a városokat sohase vezesse a választásoknál a pártszempont, hanem csakis

az, hogy kiben bizhatnak meg a városok abban a tekintetben, hogy a város érdekeit minden körülmények között sikeresen fogják szolgálni, védelmezni. Vagyis ez más szóval azt jelentené, hogy a városok a pártpolitikai szempontokat teljesen eliminálják programm- jukból s csupán a városi programra alapján állanak.

Mi ennyire nem megyünk. Hiszen mi volna ez ország sorsa, ha a városok az országos politikára ügyet sem vetnének többé, hanem átengednék azt teljesen a politikai kalandoroknak, strébereknek.

Hiszen a városi párt czéljai teljesen harmóniába hozhatók a politikai pártállással s törekvésekkel, csupán az volna a külömbség a jelenlegi helyzet s a jövő alakulása között, hogy a választásoknál nem csupán a pártpolitikai szempontok játszanék a döntő főszerepet, hanem játszaná a város érdeke is. Vagyis a városok a törvényhozásba csakis oly férfiakat küldenének, kiknek van érzékük a város-politika iránt s minden adandó alkalommal, ha a városok érdekéről van szó, egy pillanatig se haboznának, hogy oz érdekekért a legjobb tudásukkal, befolyásukkal síkra szálljanak.

Ez uj alakulás nem jelentene mást, mint azt, hogy ha a törvénjdiozás tagjainak egyetemét el is választják egymástól a pártpolitikai szempontok, de azonnal összeforrasztja őket egy bensőbb kapcsolat, mihelyt a városok érdekeinek istápolása, segítése kerül sző.

A „Nagybánya“ tárczája.

Tavasz.

Varázslatos tündért szóra Támadt egy bűvös pillanat.

S máról-holnapra fordulóra A mezőn ibolya fakadt.

Sötétkékszemü kis virág,

Oly szűzies, csupa igézet. . .

S nyomában kelt ezernyi élet,

A szél hogy vitte illatát.

És szállott halkan, észrevétlen,

Fogadták hozsannás dalok!

. . . Oh jaj, e dalt hogy már nem értem, Az én szivem már rég halott.

Égly Mihály.

A korai szerelem *)

Rózaanyiláskor szomorú dolgok is vannak. Az első bimbó felpattanásával kezdődik egy különös öngyilkos-szezon és tart rendesen addig,

*) Mutatvány Kenedi Gém Feminista tanulmányok ez. most megjelent s nagy feltűnést keltő könyvéből.

a mig a szirmok le nem hullanak a földre. A fiatalkorú művelt emberi lények sűrűbb virághullása ez. Mind a két nemből, bár sűrűbben a fiuk közül, a kiket a serdülő élet válságaival együtt ér utói a tudományos munka terhe, holott a leánykák jobbára csak az első szerelmi indulatok tavaszi hullámai közt hánykolódnak. És ha az élettani tudósoknak hinni lehet, ez a hánykolódás sem olyan gyötrelmes, mint a milyen a gyerek-legény vergődése.

Erről a dologról beszélni kell, mivel nagyon sokak dolga, talán mindnyájunké. Egy szerencsétlen suhanezgyerek például lelövi bakfis szerelmesét és azután önmagát. Igaz, csak egyetlen eset. Azonban ha visszalapozgatunk emlékezetünkben, legott három-négy másik hasonló is eszünkbe jut. Azonkívül is elég eset van, a hol csakis a koraérett fiú, vagy a koraérett leány távozott az időtlen semmiségbe.

Az emberi élet »törvényszerű« tökéletlenségei közé tarlozik ez is, mint minden időnként visszatérő szerencsétlenség. Azonban miből állana egyáltalán a műveltség, ha nem abból, hogy bajaink és szerencsétlenségeink okait megismerjük és legalább szelidebbé tegyük magunk iránt azt a n8gy Kénytelenséget, a mitől egészen úgy sem bírunk megmenekülni soha. Ha már élünk, legalább arasznyi életünket ne rutitsuk el megelőzhető nyomorúságokkal.

A szerelemről, mint minden nagy emberi szenvedélyről különben jól tudjuk, hogy azt elképzelni szerfölött nehéz, szinte lehetetlen. A »kijózanodott«, vagy egyáltalán a józan embernek csak halvány és tökéletlen fogalma van azokról a borzasztó zivatarokról, a melyek lelki világán keresztül zúgtak a szenvedély óráiban. Tisztán visszaidézni azok emlékét képtelen és ezért van az is, hogy a nem szerelmes ember humorosnak, sőt nevetségesnek tartja azokat a furcsaságokat, a miket a szerelmes emberek el szoktak követni.

Nem kell tréfára fogni ezt a dolgot. A szülők, a mikor gyermekeik szerelmi életének első jeleit látják, nem emlékeznek, vagy legalább nem akarnak emlékezni többé a maguk kora-tavaszára. Az átöröklött bölcs szigor kötelessége uralkodik rajtuk s ha a gyerkőcz, vagy a bakfis- leány valami nagy bolondot csinált (pedig az öregek is tettek sok bolondot akkor), ezt, vagy annak tulajdonítják, hogy a szigor és a fölügyelet volt kevés, vagy pedig a buta regények és a rongyirások mételyezték meg a fiatalok elméjét. Es ezzel vége van az oknyomozásnak is I

Mindazáltal a koraérett szerelem fölött való csőszködés sokkal mélyebbre terjedő tudást és sokkal magasabb felfogású emberi lelket követel tőlünk. A természetnek itt oly hatalmas elemi erői működnek, a melyekkel szemközt olykor a legnagyobb fölügyelet is csak gyarló nádkerités és a leghóbortosabb, vagy legalávalóbb erotikus firkálmány is csak pehely.

Noha az utóbbinak öldöklő hatását eltagadni nagy képmutatás volna, mégis az efféle korai szerelmek rombolását ezekkel egymaguk- kal igazolni nem lehet. A természet és a műveltség közt ezek nélkül is hatalmas ellentmon-