Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1912-02-08 / 6. szám

2 vájjon az iparos és bányász munkásság nagyobb része ezen nemes irányú ön­képzőkörben keres-e szórakozást és lelki művelést, vagy pedig a haza- és vallás- ellenes szociáldemokrata szakszerveze­tekben. Szóval a Kath. Legényegylet mostani vezetősége látja, hogy ez egylet az évek folyamán eltért eredeti, az iparossegédek és velük egybetartozó ifjúság szórakoz­tatására és lelki művelésére szorítkozó működési körétől, tagjai számában az önálló iparosok és tisztviselők jutot­tak túlsúlyra s igy, mivel egy, azóta felvirágzott ifjúsági egyesület működését tiszteli, nem marad számára más, mint — ha ez egyetlen katholikus társadalmi egyesület megsemmisülését nem akarja —- azt más néven, más célkijelöléssel, de lényegében ugyanazokkal a felada­tokkal átalakítja és igy folytatja. így született meg a Katholikus kör vagy olvasókör eszméje, melyet a legényegy­let legutóbbi közgyűlése már határozattá is tett, de amely a fagyasztó közömbös­ség és nemtörődömség miatt eddig testet nem ölthetett. Erre akartam csekély szavammal felhívni a nagybányai katho­likus közönség, különösen a katholikus értelmiség szives és jóakaró figyelmét. Hogy mily nagy szükségünk volna egy jól szervezett, életre képes, tevékeny társadalmi körre nekünk katholikusok- nak, kiknek itt helyben semmiféle, se hiva­talos — az autonómia tudja Isten med­dig késik — se egyéb szervezetünk nincsen, kik egy nyáj volnánk, de a tem­plomon kívül annyi felé széledünk, ahányan vagyunk s hogy a katholikus körnek mi volna feladata és közhasznú szociá­lis célja, azt a tek. szerkesztő ur szives engedelmével más alkalomra hagyom. Csak még azt az egyet kell említe­nem, hogy a helybeli dicséretes feleke­zeti békét ne féltse tőlünk senki se. Azzal, hogy a magunk dolgát egy kissé rendbe akarjuk szedni s mint katholiku- sok is ki akarjuk venni a részünket a város szellemi és erkölcsi jólétét célzó szociális tevékenységből, nem avatko­zunk mi senki vallási dolgába és mint hatóvá Turirit; ezt azonban megtagadta tőlem Ormuzd. Ellenben kegyesen megengedte, hogy minden esemény alkalmával teljesült kívánsággá változzék át Turiri legelső érzése, amely az ese­mény kapcsán szivében támadt! — Áldassék a neve! kiáltotta a zarándok. Akkor ez a legjóságosabb ember valójában min­denható lett! Mert minden érzése csakis részvét és nagylelkűség lehel! Számtalan ember boldog­ságát hirdetted nekem oh, tiszteletreméltó Mait- réja! Térden állva köszönöm meg a kegyedet. Az aszkéta megkövesedett ajkain mosoly jelent meg, de villámgyorsan elmúlt megint és a szent férfiú újra mozdulatlanságba esett. Kü­lönben is olyan sürü volt a szakálla, hogy a zarándok amúgy sem vehette é*zre mosolyát. Ellenben boldogan tért vissza a városba és örült a jótékony csodáknak, amelyek Turiri első érzé­seinek kapcsán várhatók. Másnap a mitsem sejtő Turiri felébredt és mellette fekvő felesége fölé hajolt, amikor az is hirtelenül felugrott, a nyitott ablakhoz rohant, ahonnan levetette magát az udvar kövezetére és szörnyet halt. Megrettenve kifutott házából Turiri Rögtön koldusok egész csoportja vette körül. Gépiesen keresgélt pénzt a zsebében, de ekkor holtra vál- tan földre zuhantak a koldusok. Turiri megrémült. Czéltalanul bolyongott a városban és a sétányon összetalálkozott Man- danikával, Bagdad legkívánatosabb kurtizánjával és elkísérte őt házába. Ott Mandanika sok min­dent elbeszélt neki ifjúságáról, arról biztosította, NAGYBÁNYA eddig, úgy ezután is szeretünk és tisz­telünk minden embert, annál inkább, minél jobban szereti és tiszteli a maga vallását. Pásztor István. A pénzforgalmi eszközök szaporítása. Február 7. A kereskedelemnek és a forgalomnak régi óhajtása teljesedik. A pénzforgalmi eszközök szaporításáról szóló javaslatokat e héten letár­gyalta a képviselőház és igy 30 millió egy- koronással és 15 millió korona értékű kétkoro- nással szaporodik a kis pénz forgalma. A váltó­pénz hiánya igen érezhető volt már és alig várják, hogy ezek az uj érmék forgalomba ke­rüljenek Az erre vonatkozó törvényjavaslat tár­gyalásánál a képviselőházban felvetették az 5 i filléres és félkoronás érmék veretésének az esz- I méjét is. A pénzügyminiszter ezt a javaslatot azzal j a megokolással vetette el, hogy ezek a pénz­nemek fokozzák a drágaságot Noha csak he­lyeselni kell azt, hogy különösen az apró pénz­nemek fajtáit nem szaporítják még jobban de a pénzügyminiszter megokolása mégsem állja meg a helyét. Mikor hagyják el már nálunk azt az abuzust, hogy a drágaságot a borravalók és alamizsnák ulán mérik ? Jóllehet az ötfilléresek j kiszorítanák az 1 és 2 filléreseket a forgalom- ! ból, de az még nem jelenti a drágaságot, ha 5 filléres alamizsnát és borravalókat osztogatnak is ki. Francziaországban a sous (5 centime), Olaszországban a soldo (5 centisimi), Angliában ! a half penny a legkisebb forgalmi pénz és Németországban is csak elvétve látni 5 pfenning- j nél kisebb pénznemet, azért egyes városokat kivéve, sehol sem drágább az élet. mint nálunk, ahol filléreket és 2 filléreseket adhatunk a pin- ! czérnek. vagy a koldusnak. Annyi bizonyos, hogy a pénzrendszerünk j I tagolása helytelen abból a szempontból, hogy j nem tudunk a forintértékről a korouaértékre ! teljesen áttérni. Ez pedig azért van, mert meg- ! maradt a forintérték tagolása és igy megmarad j ; a régi elnevezés is. Ez régi rossz szokás. Amikor : a váltópénzről áttértünk az ausztriai értékű fo- j rintra és a régi 6 krajczáros ezüst helyett azo- ; i.os ériékü 10 krajczáros ezüst váltópénzt ver­tek, ennek az elnevezése is csak hatos maradt és hatosnak hívjuk most is a 20 fillérest, épen | úgy, mint krajczárnak a 2 fillérest és forint lesz majd a kétkoronás is. A lizes számrendszerű pénznél csak oly pénznemeket kellett volna j veretni, amelyek tízzel vagy öltel oszthatók. Most ezentúl, a héten letárgyalt törvény- ! javaslat értelmében, büntetés terhe mellett tilos : lesz a hatos, krajczár elnevezés. Legalább ke- j hogy ő sokkal jobb, mint a többiek és még sok egyebet akart elmondani jó tulajdonságairól, ami­kor hirtelenül elhunyt Turiri karjaiban. A keres­kedő lassan földre fektette a holttestet és el­gondolkozva távozott el Mandanika házából. Egy utkeresztezésnél kocsisor zárta el az útját és Turiri már türelmetlenkedett, amikor, mint valami varázslat behatása folytán, a kocsisok lefordultak a bakról, a lovak pedig földre buktak, mintha tarlóval kaszálnák le a búzát. Zavartan, megfélemlítve a színházba ment Turiri. Ott vitatkozásba kezdett Cawilakával, az íróval, aki azt állította egy versről, hogy Nisani irta, mig Turiri röviddel azelőtt a rózsák költő­jének, Saadinak könyvében olvasta azt. De meny­nyire elképedt az erkölcsös Turiri, amikor Cawi- laka a vita közepén váratlanul lefordult és szá­jából patakokban ömlött a vér! A vigjálék, amelyet előadtak, nagy tetszést és sikert aratott. Turiri is épen tapsolni készült kollégájá­nak, egyben riválisának is, amikor értesítették, hogy a szerző váratlanul elhunyt. Teljesen lesújtva ment haza Turiri. Megér­tette, hogy bárhova lép, mindenütt halált és pusztulást visz. Szörnyetegnek tekintette magát és meggondolás nélkül szivén szúrta magát. Ugyanez éjszakán meghalt Maitréja, az aszkéta is. * A két lélek egyszerre jelent, meg Ormuzd biró széke előtt. Az aszkéta kárörvendve ekép gondolkozott: reskedőnek és iparosnak a közönséggel szem­ben csak a koronaérlékben való számítás van megengedve. Aki ajánlatokban, számlákban, jegy­zékekben, számadásokon, árjegyzékekben, hir­detésekben és a nyilvánosságnak szánt egyéb közleményekben, továbbá kirakatokban, üzlet- helyiségekben, kiállításokon, vásárokon és ha­sonló alkalmakkor mást, mint a koronaértékben való számítást használ, 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. 1912. február 8 Eef. batyubál. — Február 3-án. — Ismét egy felejthetetlen est történetével i gyarapodott a hagyományos ref batyubálok kró- ! nikája. Az a lázas készülődés, melylyel a szives háziasszonyok e mulatság szokásos fényét felül­múlni igyekeztek, előre bizlositékul szolgált a páratlan erkölcsi sikernek. S igazolta is ezt a szombat esti mulatság: hisz a háziasszonyi tisz­tet betöltő hölgyek nemes versengésükkel az áldozathozatalbanjés hamisítatlan magyaros ven­déglátásukkal igazi hangulatos családias estély me­legségét igyekeztek vendégeik körében árasztani. A vacsora fél nyolczkor kezdődött s volt ott minden, ami szemet, szájat csábíthat; a szives kínálásban sem volt hiány, hisz a fel­szolgáló bájos hölgykoszom a kinálgatás min­den fortélyát fölhasználta, hogy valaki éhen ne maradjon. Az étkezés alatt Dula Jancsi húzta a hallgatót s a vidám hangulat rövidesen át­ragadt az egész vendégser gre. A fiatalság nem is állotta ki sokáig, rövi­desen lánczra kerekedett s járla jókedvvel. Lassan belemelegedett a tánezba mindenki s ekkor lehetett látni, hogy ily nagy közönség­nek bizony szűk volt egy kicsit a terem. A négyest nyolezvanöt pár tánczolta. Mily kedves is volt szemlélni a vidám arczu asszo­nyokat a táncz pirosságával arezukon, a bol­dogságtól tükröző szemű apró lányokat, kiknek talán ez volt első nyilvános báljuk, együtt bájos kavarodásban, tarka sokaságban ropni hévvel a csárdást, vagy ide oda keringőzni a divatos bosztonban. Szünóra alatt újra kezdődött a kedélyes kinálgatási erőszak, de már kevesebb eredmény­nyel, inkább csak pihenőre ültek le egy kissé az asztalok köré, hogy megint kezdhessék a lánczot friss erővel. Járták is azután világos virradtig szünet nélkül, hévvel, jókedvvel. — Most alaposan le van leplezve'! az ál­szenteskedő Turiri. Hiszen az ő hazug erköl­cseit csaknem egyre becsülték a perzsák az én érdemeimmel! Minő szörnyeteg! A legelső napon hatszoros gyilkosságot idéztek elő az ő ér­zelmei. De Ormuzd jóságosán mosolygott Turirira : — Becsületes szolgám! mondotta. Igazán nemes és hűséges ember! Vonulj be paradicso­mom békességébe! — Pompás tréfa! dörmögte gúnyosan az aszkéta. — Komolyan beszélek! szólt szigorúan Or­muzd. Te Turini halált kívántál a feleségednek, mert házsártos, csúnya és vén volt; a koldusok­nak, mert zaklattak! A kurtizánnak, mert buta volt és hazudott. Elátkoztad a kocsisokat é9 a lovakat, mert feltartóztattak! Cirwilakát, az irót, mert feleselt veled; a szerzőt, mert nagyobb sikereket aratott, mint te. Mindez emberi. Azokat a gyilkosságokat, amiket Maitréja vet a lelkiis­meretedre, te öntudatlanul követted el. Első felindulásod pillanatának következményei lettek. Ezeket ember nem irányíthatja. Mindent meg­gyűlő!, ami útját állja és a gyülöltnek pusztulá­sát kivánja. Maga a természet a legnagyobb ego­ista. Pusztulás csak más kifejezése az egoizmus­nak A legerkölcsösebb ember első érzelme gyak­ran vad és csúnya. Ha minden halandónak meg­adatnék az a félelmetes hatalom, amelyet egy napra ruháztam reád, Turiri, a világ csakhamar, néptelenné válnék A második érzés már szabad az egyes személyek akaratától, jellemétől függ

Next

/
Thumbnails
Contents