Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-02-01 / 5. szám
1912. február 1. 3 szerint ez az évi kvóta mintegy 3000-3500 korona lesz Dr. Horváth Árpád főispáni titkár, előadó ezután igen magas és formában is meglepő beszédben ismertette a kerület színi viszonyait. Reámutalott azon nehézségekre, melylyel a konczessziót elkésve kapott igazgatónak a társulat szervezésekor meg kellett küzdenie, ami egyik főoka annak, ha a társulat egyben másban nem áll az óhajtott színvonalon. Rendkívül érdekesek voltak azon számadatok, melyekkel az előadó titkár a színigazgató eddigi működésének anyagi eredményeit illusztrálta. A társulat működését Szamosujváron kezdte meg 1911 szeptember 1-én. Egy hónapi olt időzés alatt a bevétel volt 4573 korona 02 fillér, a kiadás 10808 korona 01 fillér, igy a deficit 6236 korona 59 fillérre rúgott. Désen két hónapig időzött a társulat. Ez idő alait bevétel volt 20,497 korona 04 fillér, kiadás 22.225 korona 70 fillér. A hiány 1728 korona 66 fillér. Nagybányán egy havi itt időzés alatt a bevétel volt 10.976 korona 50 fillér, a kiadás 10 976 korona 90 fillér, igy a deficzit 40 fillér. A színtársulat működésének ez anyagi eredménye fölvetette azon kérdést, hogy ilyen nagy társulat súlyos anyagi vesztességek nélkül vájjon bemehet-e a kerület kisebb városaiba? A vita eredménye ezután az lett, hogy Zsibó és Szilágycseh a szinikerületből ki lépett, miu tán ily nagy társulatot még rövidebb szezon alatt sem tarthat el. Schreiber beszterczei polgármester indítványozta, hogy a választmány kérje a hadtest- parancsnokságtól a katonai zenekar dijainak mér?éklését, azonban Égly Mihály főjegyző föl- szólalása után, aki rámutatott arra, hogy a katonai zenekar átengedését mily nehezen sikerült kieszközölni s a katonai zenekar most is sokkal olcsóbb a czivil zenekaniál — az indítvány fölött napirendre tértek, hanem elfogadták Égly főjegyző indítványát, hogy tekintettel arra, hogy a zenekarnak különösen az ellátása kerül sokba, a választmány Írjon ál a városokhoz, hogy a maguk hatáskörében tegyék lehetővé a zenekar minél olcsóbban való ellátását. Ugyancsak Égly főjegyző előterjesztésére, ki a szinügyi bizottság óhaját tolmácsolta, Nagybánya téli szezonjának idejét négy hétről hat hétre emelték föl. A színtársulat működésének idejét hosz- szabb vita után, melyben Farkas Jenő, Pap Gusztáv, Scheiber Ferencz, Helyey Ábrahám, Horváth Árpád dr. és Bedö Béla vettek részt, a következőleg állapitolták meg: Szeptember l-lől szeptember 30-ig a társulat Szamosujváron játszik; A két udvart elválasztó falon pedig, ahol, egy helyen, ahol a legény átugorhatott, a vakolat lehullott. Erre mindjárt másnap a vizsgálat megkezdésekor figyelmeztetett a földbirtokos házánál tartózkodó s a gyermekeket tanító nevelőnő. A legény persze mindent tagadott, de hiába, minden ellene bizonyított; az alibijét sem tudta igazolni, csak a mesterné állította, hogy a legény odahaza volt, mert nem szokott az éjjel sehová sem járni, de ezzel szemben a legény beismerte, hogy a korcsmából csak tizenegy óra felé jött haza. Szóval az eset egészen világos volt, daczára annak, hogy a legény állhatatosan mindent tagadott. Egyszerre azonban a vizsgálat nyugodt menetét megzavarta az egyik kis asztalos inas vallomása, aki a pajtásai előtt azt pletykálta, hogy a lopás éjjelén egy nőt látott kimenni a legény szobájából, aki azután átmászott a kerítésen s bement a földbirtokos udvarára. Ez lehetett a tolvaj. A gyerek vallomása folytán kiterjesztettem a vizsgálatot a földbirtokos cselédségére is. Különösen a nőkre. De hasztalan. Mind igazolta, hogy akkortájban hol volt. Csak még a kis német nevelőnőt kellett kihallgatnom, aki ott aludt amellett a szoba melleit, ahol a lopás történt, arra nézve, hogy hallott-e akkor éjjel valami zajt a szomszéd szobájában. Gyönyörű kis leány volt. Mikor belépett, kedvem jött megtréfálni: — Hiába is akar tagadni! Maga a bűnös szép kisasszony 1 S képzeld mi történt? Halálra ijedt arcz- czal elém bukott s úgy suttogta, hogy valóban ő a bűnös. NAGYBÁNYA október 1-től november 30-ig Désen; deczember l-lől január 14-ig Nagybányán; január 15 tői márcz. 14-ig Nagykárolyban; márczius 15-től április 30 ig Zilahon; május 1-től junius 14-ig Beszterczén; junius 15-től junius 30-ig szünet; julius 1-től julius 31-ig Nagybányán; augusztus 1-től aug. 15 ig Felsőbányán; augusztus 15-től augusztus 30-ig szünet. Ezulán a szinikerület igazgatójának a választását ejtették meg. Égly Mihály főjegyző utalt azon szép beszédre, melyben dr. Horváth Árpád előadó titkár azon nehézségeket ismertette, amelyekkel az igazgatónak meg kellett küzdeni csupán azért, mert későn kapta a konczessziót, ő maga is mindazon hiányokat, amelyek az egyes városok részéről a társulattal szemben konstatáltattak, az igazgatón kívül álló okokból fölmerült nehézségeknek tulajdonítja. Ám mindenki meggyőződhetett azon fáradhatatlan agilitásról, áldozatkész buzgalomról s magasba törő művészi ambiczió- ról, miknek az igazgató nem egy Ízben adta tanujelét s amely kiváló kvalitások szinte garan- tirozzák azt, hogyha az igazgatónak módja lesz arra, hogy társulatát kellő időben szervezhesse, úgy ezen hiányok el fognak tűnni s az uj társulat minden tekintetben méltó lesz a színi- kerülethez. Indítványozza, hogy a pályázat mellőzésével a hátralevő két évre a szinikerület Neményi Lipótot válassza meg igazgatójának. Az indítványt elfogadták s igy gróf Bethlen Balázs elnök az északkeleti szinikerület megválasztott igazgatójának a legközelebbi két évre Neményi Lipótot jelentette ki. Neményi Lipót meghatva mondott köszönetét a kitüntetésért s Ígérte, hogy a maga részéről mindent el fog követni és semmi áldozattól sem fog visszariadni, hogy a szinikerület igényeit minden tekintetben kielégítse. A választmány végül gróf Bethlen Balázs elnöknek az ügy érdekében tett fáradozásaiért s az ülés s. ives vezetéséért jegyzőkönyvi hálás köszönetét fejezte ki. * Este nyolez órakor a delegátusok, mint a város vendégei vacsorára gyűltek össze az István Szálló nagytermében. A vacsorán jelen voltak a város tanácstagjai is, valamint igen sokan a város előkelő társadalmából. Az első felköszöntőt Égly Mihály főjegyző mondotta, ki a város nevében üdvözölte gróf Bethlen Balázs főispánt s az illusztris vendégeket. Toasztját zajosan megéljenezték. Gróf Bethlen Balázs főispán a város fejlődésére, a város vezetőire s azok családjaira ürítette poharát. Farkas Jenő polgármester a főispán kitűnő munkatársának, dr. Horváth Árpádnak Elmondott azután egy szép mesét. (Persze azt csak később tudtam meg, hogy mese ) Hogy valahol Insbruckban vagy hol, van egy bátyja, aki üzletet akart nyitni, hogy az anyjukat el tarthassa, annak kellett pár száz korona, hogy megnyithassa az üzletet. Ezért lopott. A pénzt már el is küldte, annak a két bankjegynek a hijján, amit ő csempészett be a legény szobájába. A legény a mestérnó szeretője rolt s annál volt, amig ő a szobájában járt. Első pillanatban megörültem, hogy a véletlen igy rávezetett az igazi bűnös nyomára s hogy most már szabadon ereszthetem a lecsukott legényt, de a másik pillanatban már mély szánalom fogott el az iránt a földön fekvő, zokogó szép leány iránt, aki lassan felemelkedve a földről s csodálatos, szinte megbabonázó tekintetet reám vetve, elbeszélte az ő szép meséjét. Mikor arról beszélt, hogy a legény bent volt a újesteménél, úgy irult-pirult, mint valami földre hullott ártatlan angyal. De olyan is volt a kinézése is! Most is magam előtt látom nagy kék szemét, hamvaspiros arczát, duzzadó ifjúsága gömbölyű vonalait s gyönyörű piros ajakát, mellyel belevitt a leggyalázatosabb büabe. Bűnbánó hangon beszélt s mikor elvégezte a mondókájáf, odalépett elém s mélyen szemembe nézve, (ekkor égette ki lelkemből a becsület utolsó szikráját I) szinte arcomhoz értetve az arcát, még azt mondta: — És most maga az én életem ura ! Láthatja, hogy a legnemesebb indok vezetett. Úgy rendelkezhet velem, mint a tőrbe esett madárral. Ha megment: örökre a magáé leszek — ha nem ment meg: meghalok. érdemeit méltatta s mint a színészet lelkes apostolát éltette. Brebán Sándor plébános hosz- szabb, szép beszédben a főispánra emelte poharát, mig dr. Horváth Árpád főispáni titkár a városok polgármestereit éltette. Gróf Bethlen Balázs főispán későbbi felszólalásában Brebán Sándor plébánosra és Thorma János festőművészre ürítette poharát; Schreiber polgármester igen megkapó beszédben gróf Belien Balázsnál éltette; dr. Horváth Árpád pedig a sajtó képviselőit köszöntötte, kiknek nevében dr. Ajtai Nagy Gábor válaszolt tetszéssel fogadott beszédben. Felkőszöntőket mondtak még Brebán Sándor, Schreiber Ferencz, Todorfy Lukács polgármester, ki a nagybányai nőket éltette és Málint Imre. A társaság Dala Jancsi muzsikája mellett a legpompásabb hangulatban a késő órákig maradt együtt. Farsangi esetek. Január 31. Karneválos bohóczkodással tánczoltatja az idő a napokat s eláraszt hóval, jéggel, esővel bennünket, kik nagy nekilendüléssel vártuk a telet s akik most szent áhitattal bóbiskolunk ki a fütött kemencze mellől s tapogatva a pocsé- tákat, ugrálunk a mások kénye-kedve szerint. Pedig igy van ez és jól van ez igy 1 Télből a nyárba s nyárból a télbe futunk. Nyáron Skandinávia, télen Riviera s mindenkor szentelt nyomorúság. Mivelhogy ez a legnagyobb ur, ez a legmindennapibb. És természetesen mindegyikbe vágyunk és mindegyikből kifelé vágyunk. Istenemre mondom, hányszor sírtam keservesen kicsi koromban, hogy az én czipőm nem rongyos s nem csavaroghatok a nagy ut- czákon olyan szabadon, kidobottan, mint a társam, kit azért őszintén nagyra becsültem. Most meg irigyen nézem a Riviérákon csatangolókat. Valamikor talán még lekicsinylőleg nézhetem őket. Egyelőre azonban csak a nyarat áhitom, mert attól vagyok a legmesszebbre. Be jó volna valami langyos, enyhe szél! Csakhogy most csupán háborús szelek fújnak. Ez a legmulalságosabb az egész farsangban. És még hozzá izgató és a szegény távollevő, a jóhiszemű harmadik, aki retteg, hogy mikor rántják bele az ő bőrét is, végtelenül szenved e miatt. Alkalmasint azonban nem jobban, mint mikor kiszemelt lova fút. Nem tudja, mikor viszi őt is magával a ló valami árok, vagy tönk szélére. Az egész háború különben nem egyéb czifra és pompázó farsangi felvonulásnál. A különbség az, hogy a dominók igazi uniformisok, a görögtüz igazi puskatüz s a papírmasé ágyuk Fiatal voltam, a vérem uralkodott a becsületem fölött. Milyen ostobaság is fiatal embernek, akinek még a vére parancsol, bármi hatalmat is adni! s elkövettem az Ígért csókért cserébe a leggyalázatosabb bűnt. A csókot meg is adta, de csak akkor, mikor már felvettem a hamis jegyzőkönyvet, hogy Körner Berta kisasszony mélyen aludott szobájában s nem is hallotta a neszt, melyet a tolvaj okozhatott. A leány egy hónapig a szeretőm volt, azután hazautazott, azóta se láttam, a legény pedig kapott két évi börtönt betöréses lopásért. A börtönben felakasztotta magát. Levélben, amit az anyjának irt, megírta, hogy ártatlan s hogy nem bírta elviselni a börtön szégyenét. — Verje meg az Isten azt, aki halálomat okozta! Lehajtott még egy pohár pálinkát s azután felszedelőzött: — Egy koronát, adhatnál kölcsön. Ma egészen le akarom inni magamat. — Ha csak az a bajod, idd le magad itt! — Nem, nem, valami piszkos lebujbán kell innom. Itt nekem nagyon tiszta minden! Köszönöm a koronát. Nem adom meg. Adtam érte egy témát. Megírhatod. A végire azt is odatehe- ted, hogy az Isten nem engedi azt sem, hogy egyszerre elpusztítsam magam. A gyávaságot, a feleimet az öngyilkosságtól, azt is ő ébresztette fel a lelkemben. így kell majd elpusztulnom. Lassan, utálatosan. Oh, az Isten nagyon tud verni! De jól teszi! Megérdemlem I Még néha jól is es^k, ha eszembe jut, hogy bűnhődöm. Nem is átko- zódom. Az Istennek igaza van . . .
