Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-20 / 25. szám
2 1912. junius 20 NAGYBÁNYA adhat; igy egymást hallva részint az Ízlés is fejlődnék, másrészt oly zenei ismeretekre lehetne szert tenni, melyek a legmagasabb művészet élvezésére is alkalmassá tennének. Ezzel az eljárással az érzékenyke- dók előtt az apprehenzióra vezető ut el volna zárva, hisz még csak nem is okolhatnának másokat, ha nem magukat, az esetleges mellőzésért. A házi zeneestélyeknek barátságos összejövetelek jellegével kell birniok s ami a legtöbb — utána a táncz se maradjon el, mert enélkül nálunk még a konczert se csábítja a közönséget. E házi hangversenyeken kívül czélja lehetne a zenekörnek évenként egyszer vagy kétszer világhírű művész fellépését lehetővé tenni, ha azt a zenekör anyagi helyzete megengedi. Oly messze esünk a zenei metropolisoktól, hogy ha ilyeneket hallani akarunk, tetemes költségbe kerül, s azért mellőzük, mig egyesült erővel hozhatnánk oly nagyságokat, akikre méltán büszkék lehetnénk, de meg akiket hallani nem viczinális élvezet volna. Ne tegye nekünk azt az ellenvetést senki, hogy adjuk egy kicsit alacsonyabban, elégedjünk meg a kisebb nagyságokkal is. Lássunk csak, halljunk csak olyanokat, akik a művészet óriási tökéletességével példát mutatnak, mit produkálhat egy istenáldott tehetségű és sokat tanult művész. Végre is lejárt már az a kor, hogy csak Budapesten fordul meg európai hirü művész, más városok is észrevették, hogy egyesült erővel ők is tudnak oly anyagi áldozatot hozni, melynek egy-egy ily vérbeli művész szereplése kellő ellenertéke. Örömmel üdvözöljük a terv felvetőit s mi is szerény erőnkhöz képest támogatjuk s nem hagyjuk aludni ezt az eszmét, melynek valósítása vajha minden nagyobb nehézség nélkül sikerülne. A szegénység átka. Junius 19. A fiatalok manapság nem harcolnak úgy a szegénység ellen, mint ahogy a rabszolgaság ellen küzdenének, ha rabszolgaság még csakugyan volna. Pedig kérdezzük meg az öreg tapasztalt embereket és azt fogják mondani, hogy a legnagyobb átok. Nem gazdagság szükséges a boldogsághoz, de szabadulás a szegénységtől, amely fojtogat: a szegénységtől, amely gondokat okoz: a szegénységtől, amely az egyik embert rabszolgájává teszi annak a másiknak, akinek megvan az a bizonyos a boldogsághoz szükséges fillérje. Olvasóink közül igen sokai láttak már bizonyára olyan képeket, amelyek az egykori rabszolgakereskedést ábrázolják és megörökítik azt a jelenetet, amikor a szerencsétlen, végzetüket érző négerek menekülnek a korbácsukat suhogtató rabszolgakereskedők elől. így kellene menekülni az embereknek ma a szegénység elől, amely egyenragu a régi idők rabszolgasorsával. A szegénység csontos keze ott van mindnyájunk fölött Minden embert egyformán fenyeget ez a rettenetes veszedelem és igazán csak az menekülhet meg a szegénység mindent elnyelő örvényéből, aki életét a legnagyobb bölcseséggel rendezi be. Az adóság szó, amely voltaképen »halálfogadalmat* jeleni, tényleg átka, végzete sok otthonnak, tömérdek emberi életnek. Hajléktalanná teszi a férfiakat, a nőket, a gyermekeket. Az utcára űzi ki az aggastyánokat. Épp oly kíméletlen, durva és kegyetlen, mint a régi ős'iori időkben, amikor a halálbüntetés várt azokra, akik nem fizették ki lejáratkor tartozásukat. A hálái sok esetben talán engesztelőbb és kevésbbé fájdalmas lenne, ha nem nehezedne ránk teher és adósság, amely ellen esztendők óta küzdünk, kamatokat fizetve reménykedünk, s végre is kénytelenek vagyunk föladni a mindenképpen egyenlőtlen harcot. Tartsuk magunktól távol a szegénységet, — ne keveredjünk adósságba. Gondoljuk meg, hogy a fillér, amelyet ma, holnap, vagy holnapután olyan könnyen kiadunk, valamikor függetlenséget jelent számunkra és arra képesít bennünket, hogy rendelkezhetünk a magunk idejével és irányíthatjuk a magunk sorsát. Ele gendő pénz a szabadságot, függetlenséget jelenti és följogosít arra, hogy bátran a szemébe nézzünk mindenkinek. Szegénység, adósság, rabszolgaságot jelent: gondokat és megalázást a jövendőben. A szegénység megfosztja a gyermekei a neveléstől és az ápolástól s ezért tudatlanság és betegség jár a nyomában. A szegénység megrabolja az embert hitétől, bátorságától s koricatörés, krumpliszedés s más ilyen nevezetesebb dátumok köré csoportosul, annál kevésbé jegyeznek meg a legnagyobb munkaidőben, nyáron egy napot biztosan. A jegyző tehát jól számitolt. Minden terve szerint ütött be, csak az agyafúrt, félbolond Fili Pistával ne lett volna baj. ügy öt-hat nap múlva beállít a magyar nagy jónapotozás közben s a kis pénzecske érkezése irányában érdeklődik. — Legyen csak türelemmel, István, — biztatja a jegyző, — megjön az, csak előbb ki kell jönni a társaság kárbecslőjénak a kárt felvenni. István látszólag megnyugodva oldalgött el, de néhány nap múlva ismét ott settenkedett az iroda körül s végtére csak benyit. — Jegyző ur, hová lett az én pénzecském, úgy látszik valakinek nagy szüksége van rá. — Hangjából kiérzett, hogy a jegyzőt gyanúsítja a pénz irányában. De a jegyző csak türtőztette magát s biztatta, hogy majd kifizetik, csak várjon. Fülöp István azonban hitetlenkedett. Egyre azt hangoztatta, hogy valakt nagyon rászorult a szegény, koldus, földhözragadt ember garasára. S lassan-Iassan úgy belemelegedett, hogy kirukkolt vele egyenesen : — A jegyző ur elsikkasztotta a pénzem, azért beszél olyan szépen, hogy hallgassak, de nem hallgatok, nem fogom be a szám, kikiabálom az egész falu előtt, hogy ellopta egy szegény ember nyomorúságos kis pénzecskéjét. A jegyző az arcátlan vádra elsáp^dt, ökölbe szorított kézzel rohant Fili Pistára, de elölte megtorpant. Nem ütheti meg ezt a nyomorékot, hisz még hozzá egy kicsit nincs is ki az esze, de megvillant valami az agyában. — Feltette az utalványon a pénzt a postára, mikor modottam? — Mán minek lettem volna. Kétszáz pengőt kellene kapnom a szekurálásért, hát azt gondoltam, vonják le belőle azt a rongyos három forint húsz krajcárt. Minek annyit komédiázni! — Kisbiró, jöjjön csak be, dobja ki ezt a vén szamár palócot. D. B. Gr. kétségbeesésbe, iszákosságba kerget. Ha bárhol rosszul fizetett, nyomorult sorsban tengődő emberekre akadunk, felfedezni ugyanott a tudatlanság és iszákosság nyomait is. Ahol javítunk a viszonyokon, enyhítjük a szegénység súlyát, ott csökkenni fog az iszákosság és a tudatlanság is. Bármilyen idősek vagyunk is, bárminők is a viszonyaink és a szokásaink, két dolgot mindig megtehetünk: javíthatunk a sorsunkon vagy ronthatunk rajta. A fiatalember vagy a fiatal nő, a ki most kerül ki az életbe, irányíthatja sorsát. Egyedül tőle függ, hogy az élete független, liszteletparancsoló, megelégedett legyen Bármilyen öreg és kétségbeesett is valaki, nem késő az embermilliókra nehezedő szegénység átka ellen küzdeni. Mindenki szabad és független iehet, ha úgy akarja, Költsünk kevesebbet, mint a mennyit keresünk és hamarosan rájövünk arra, kevesebbet költeni ugyanannyit jelent, mint többet keresni. Ha az ember szabad óráit nem könnyelmű pénzköltéssel, hanem tanulással, gondolkodással tölti el, csakhamar érezni fogja, hogy a munka és pénzkereseti képessége emelkedni fog. Ne felejtsük el, hogy az emberek többsége azért él nehéz, testet és lelket egyaránt gyötrő gondok közölt szinte egyik napról a másikra, mert könnyű adósságot csinálni, de nehéz belőle kimászni, Nem mulhalik el egy nap a- nélkül, hogy meg ne környékezne bennünket a csábítás, hogy erre vagy arra pénzt költsünk. Bizonyos időben mindenkinek szüksége van uj kalapra, megveszi tehát az uj kalapot, mert azt hiszi, hogy neki is annyit kell kalapra költeni mint másnak. Sok ember azt hiszi, hogy olyan ruhát kell viselnie, mint más visel. Millió és millió fiatal ember úgy g ondolkozik, hogy innia kell, ha itallal kínálják meg és neki is italt kell fizetnie, mert ez szokás. Es sok sok családos ember szegény, mert úgy akar élni mint mások, a kiknek arra módjuk van. Gondoljon mindenki arra, hogy ha rendezettek a viszonyai, ha senkinek egy fillérrel sem tartozik, mindenki szeretni, tisztelni és_becsülni fogja s nem találnak kivetni valót a ruházkodásban. Ne felejtsük el, hogy a külső máz, a finom ruha, uj kalap uj cipő semmit sem használ, ha tudják rólunk, hogy nincs módunkban azokat megvásárolni. Igaz, hogy nem könnyű pénzt takarítani és függetlenségre szert tenni. Iia könnyű mesterség volna, minden ember jómódú és független lehetne. De a szegénységet el lehet kerülni. És korántsem lehetetlen szabad embernek lenni, aki nem fél senkitől, akit nem ellenőriz, nem ural senki. Csak kevesen élnek boldogau, más emberektől függetlenül, de annál többen súlyos gondok között, a jövőtől rettegve. De mindenki szabad lehet, aki akarja is. Aki rabszolgaságban sínylődik, folytonosan csak az abból való szabadulásra gondol És lám: mindnyájunk háta mögött ott settenkedik a rabszolgákat fog- dosó jövendő! Németh Gyula hangversenye. Junius 19. Előkelő konczeríközőnség jelenlétében folyt le Németh Gyula operaénekes hangversenye a Lendvay-szinházban f. hó 16-án Daczára, hogy a kétnapos kabaré, meg a mozi az előtte való napokban meglehetősen kielégítette a közönség szórakozási igényeit, a páholyok mind megteltek, csak a földszint mutatott egy kissé üres képet. Okát ennek abban találjuk, hogy a 17 és 18 ra tervezet kabarét hirtelenében megtartották 14 és 15-én. Nem tudjuk, hogy tendeciozus volt-e változtatás, de még akaratlan konkurenciától is óvakodni kellene olyankor, mikor városunkban komolyabb művészi kérdésről van szó S azoknak, akik a kabarét inszcenirozták, ha már nem tarthatták meg az először kitűzött dátumkor, oda kellett volna hatniok, hogy tartsák meg Közkívánatra a jóhirii Huszthy-cég (Hid-u. 15.) berendezkedett. 12 drb kép csak 70 fillér, dupla nagyság 1 K 50 f. Felvételek kizárólag' vasárnap délután 2-től 7 óráig;, továbbá kedden és pénteken reggeltől estig ===== i
