Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-05-23 / 21. szám
1912. május 23. NAGYBÁNYA 3 vágja a gyengéd érzelmek erős kötelékeit. A kultúra kötelezettségeit, kulturális szükségletek átkát nyögi az egész családi élet. Nem kell ezt bizonyítani, de rá kell mutatni, hogy nem az ember és családi élet kifejlesztésére valók. És az akarat nélküség, a jellemtelenség nem éppen mai kullurmagaslalunkon aratja-e a legvastagabb rendeket? Valóságos lömegjellem- telenségeknek lehelünk a tanúi nap-nap után. Mindent összevéve, mennyi okunk van arra, hogy fönuen hirdessük a régi igazságot: Iia csak az Ur nem építi a házat, hiába fáradnak, akik azt építik . . . Zempléni Árpád, a Kisfaludy- és Petőfi- Társaság tagja, a Teleki-Társaság tiszteletbeli j tagja lejött az ünnepély fényét emelni és egy ! romantikus költői elbeszéléssel ragadta el a ' hallgatóságot, melyben a lángoló hazaszeretet és a finom női lélek megkapó rajza pompás összhangban volt a formai tökéllyel. A zajos tapsra néhány Lafontaine fordítást mutatott be, melynek szatirikus hangja élénk tetszésre talált. Bemutatott Lafontaine fordításaiból itt közöljük a következőt: A tudomány elsőbbsége. Révai Károly jubileuma. Május 22. Szerfölött meleg tónusok között folyt le Révai Károlyuak irói jubileuma, melyet a Teleki- Társaság azon alkalomból rendezett, hogy elnöke betöltötte irói pályájának negyvenedik évét. A Teleki-Társaság ünnepéhez hozzácsatlakozott a nagy közönség is s ez a körülmény az elismerésnek legszebb pálmája az ősz poétára : nem hiába dalolt hát, olvasóinak szivében ott maradi bevésve emléke azoknak a sok-sok, szebbnél-szebb verseknek, melyekkel a szelíd szavú költő észrevétlenül belopta magát szere- leiükbe. Pedig nem olyan könnyű manapság egy poétának érdeklődést kelteni maga iránt s hozzá olyannak, ki nem a divatos, modern lant hangjaival szólaltatja meg raffinált, sokszor tán beteges érzelmeit, hanem az igazi magyar lélekhez illő pásztorsip egyszerű, keresetlen szavával mondja el természetes és őszinte szivéuek megnyilatkozásait, ki nem a nagydob recsegő harsogása mellett kiáltja oda a világnak: ide jöjjetek, ez a nagvton-nagy, ez a szépten-szép; haladástól elmaradt lelketek ezt bámulja, — hanem szerényen elénktárja a tiiinkó hangulatos szavának nyomában fakadt verseket, melyek talán azért oly kedvesek, tónusosak és melegségtől áradók, mert forrón érző szív szülöttei. S jubiláló költőnknek sikerült nem is kis nv-rlékben közelebb férkőzni olvasói leikéhez. Nem csoda. Hisz ha a nemesen gondolkodó és érző közönség meg-megáll egy pillanatra az újak féliiíáni próbálgatózásai mellett, talán szemét is rajta felejti egyik-másik alkotáson, de azért igazán csak azokat szereti, azokat választja kedvencz olvasmányául, akik rokonérzelmeket tudnak fakasztani lelkében, kik ugyanazon ideálokért hevülnek, mint ő. Legyenek bármilyen vásári zajlói kisért sikereik az uj eszményeket hirdető apostoloknak, maradandó csakis oly költők emléke lesz, mint a mi Révainké, kinek költészetében az Isten, haza, a nő, a család, a gyermek tiszta erkölcsi magaslaton foglal helyet, aki ezekről az ideálokról fehér fővel, de még mindig ifjúi tűzzel és lelkesedéssel tud énekelni, Ä szép ünnepély, mely a Lendvay-színház teremben zajlott le, Pásztor István, a Teleki- Társaság alelnökének megnyitó beszédével vette kezdetét, melyben finom elmeéllel fejtegette, miért kell az olyan poétát ünnepelni, mint Révai Károly, a Teleki-Társaság elnöke. Majd Németh Béla titkár Révai költészetéről Írott tanulmányát olvasta löl, tetszés között méltatva az ünnepelt poétának költészetét, Aimer Annuska, mint vendég, pompás zongorajátékával bilincselte le az ünneplő közönséget, melyet a szűnni nem akaró tapsra még ráadással is (Liszt, II. Rapsodia.) meg kellett szereznie. Vogrich: Staccato Caprice-ét játszotta oly művészi érzékre valló, kifogástalan előadásban, hogy fényes technikája, tiszta játéka, pompás rythmikája mindenkit meglepett. Ezenkívül a darab megválasztásában szinte utánzásra méltó tudatosságot mutatott, olyat szemelt ki, mely az előadásbeli nehézségek láttatása mellett mindenkinek egyszerre megtetszett, mindenki megtudta érteni. Bájos játékát négy gyönyörű csokorral jutalmazták tisztelői. (VIII. 19.) Egy város két polgára közt Versengő vita folyt sokáig. Egyik szegény, de nagy tudós, Túdatlan volt, ám dúsgazdag a másik. E gazdag azt akarta mindég. Hogy őt amannál elsőbbül tekintsék, Minden tudós emeljen kalapot S tisztelje őt, a gazdagot. Bolond ember volt ő kegyelme, Mert hogy tiszteljen bárkit józan elme Érdeme nélkül szerzett kincséért. Előbbre tenni őt ok nincs ezért. — Barátom! — szólt a tudóshoz gyakorta, ön sokra Tartja magát, s tán joggal is, de mondja, Minő Önnél a konyha? Mit használ az a sok jó könyv, ha legfölebb, Hol szállást tarthat Ön, a padlás-emelet ? Mit ér, ha télbe, nyárba futkoshat egy kabátba, S inas helyett csupán árnyéka jár nyomába? Mit érnek azok a köztársaságnak, Kik nem fogyasztanak, nem költenek ? Fényűző dúsak köllenek, Kik pénzt juttatnak a munkás világnak. Mi azt teszük bizony ! Kedvünk telése tartja A kalmárt, kézművest, a szoknyát aki varrja. S azt is ki viseli. Titeket is, tudósok, Mert könyveket ajánltok Düs tőkepénzeseknek, Kik hasztalan firkáltok Jó pénzzel fizetik meg.“— E sok borzasztó vad beszédre Mit sem szólt a tudós, hallgatva elitélte, De jött nagy háború s az bosszút álla érte. Lerombolá az ellen a várost és a várt. Elhagyták szülő-földjüket, Megvetés fogadá az egyiket, A tanúlatlant, akár merre járt, Mig a bölcs mindenütt uj kedvezést talált. Ez fejezé be pörüket. Érték a tudomány, bármit mond a tömeg. A közönség zajos óvácziója meg-megujult, a Teleki-Társaság pedig remek babérkoszorúval tüntette ki a nagy poétát. Révész János adta át ezután a jubiláló költőnek a Teleki Társaság és a közönség ajándékát : csiszolt kereszthegyi érczkőlapon arany lant, átfonva aranyozott ezüst babérkoszorúval, mely Tarján Oszkár iparművészeti tanár eredeti tervei után készült. Révész gyönyörű s nagy szónoki készséggel előadott beszéde igy hangzik: Kedves Ünnepeltünk! Tudom, hogy előtted többet ér egy szemernyi szeretet, mint végtelen szóhalmazok Csimborasszója, de mégis bocsásd meg, ha beszéddel fordulok hozzád, hiszen ez is csak azért történik, hogy elmondhassam azt, a mit e pillanatban a szivünk érez. Költő vagy a javából, magyar költő, a ki nem reklám-verseket írsz, sem pornografikus sületlenségeket, hanem akire ráillik egy másik költőnek a szava, a mit nem régen, itt ezen a helyen, mondott: A dalok születése Varázslatos titok, Őket véletlen adják Szentelt pillanatok. Valami zenekar van A szívbe rejtve mélyen, Ösztönzi egy erő azt, Hogy magától zenéljen. (Szárnyé Te ennek az ösztönnek engedtél s ime már negyven éve szerzesz kedves, élvezetes percze- ket, órákat a jó magyar közönségnek. Ordót nem kaptál, vagyont nem szereztél, de félig már benyitottad az ajtót a Petőfi-Társa- ságba, a mi szivünket pedig egészen elfoglaltad. Szeretet, derű, öröm, kellemes érzés támad abban, a ki a Révai versét kezébe veszi s bizonyos meghatottsággal teszi le, igy szólván : »Áldja meg az Isten, mikor nem is várja, mikor nem is látja !« De te egy másik, rögösebb pályán is haladsz kedves Károlyom s ez a hírlapírói pálya. Kérész életű, hálátlan foglalkozás ez, melynél hálátlanabb csak a háziasszony dolga, a ki mindennap töri a fejét rajta, hogy mit adjon, mit tálaljon föl kedveseinek, újat, jót, egészségeset, aztán elfogyasztják és másnap megint gondolkozni. megint dolgozni, megint tálalni kell. Ha rajtam állana, neked adnám a Kereszthegy minden aranyát, hogy élj gondtalanul, ne irj egyetlen hirt sem a porról, a sárról, öngyilkosságról, moziról, hanem rójad szépen tovább is azokat a bájos, csengő bongó verseket aranyos Erzsikédről, a hazáról, a bányász életről s hozd elő szived mélységéről azt a sok szép ragyogó gyöngyöt, a mi még ott rejtezik. De hát a világ máskép van berendezve, s lehet hogy igy van jól, mert benned a higgadt, tisztes, a czélban futó lap munkást is megismertük s a nagy közönség valóban hálával tartozik Révainak, a puritán hírlapírónak is. »Ha az egész tenger mind lénia volna is, valamennyi fűszál mind penna volna is,« még se írhatnám le mind azt, a mit tettél, még se mondhatnám el, mivé emelkedtél. Ez a kis emléktárgy akar beszélni helyettem, beszélni a Teleki-Társaság, a hírlapírók, a nagy közönség nevében. Arany lant, ezüst babér, erekben gazdag kő, ezek a le méltó jelvényeid. Pengesd a lantot, gyüjtsd a babérokat, tárd föl az ereket ezután is. Mi még nagy remények-T füzünk a te nevedhez. Az »olympusi kar« az várhat, hadd várjon ; Révai pedig éljen, sokáig éljen közlünk a magyar irodalom javára és dicsőségére!« Hosszantartó, zajos éljenzés hangzott föl Révész beszédére, melynek elcsillapultával Révai a következő szavakban mondott köszönetét az ünneplésért: Mélyen tisztelt közönség ! Kedves barátaim ! Nehéz feladat elé vagyok állítva, mikor választ kell adnom ez üdvözlő beszédre, mely magasan szárnyaló hangjával a gyönyör érzetét kelti fel szivemben. Ha bármily fényes szónoki tehetséggel lennék megáldva Istentől, — akkor is képtelen lennék mindazt kifejezni, mit e pillanatban hálás szivemben érzek. Hogy 40 éves irói munkásságom ily elismerő kitüntetésben részesül a Teleki Társaság s a kedves nagybányai közönség részéről, az nekem azt a kötelességet írja elő, hogy szivem utolsó dobbanásáig azon a szennytelen tiszta utón haladjak, amelyen eddig jártam, ápoljam szivemben a szépnek, jónak, nemesnek s a törhetetlen magyar hazafias érzésnek csiráit, melyeket az isteni gondviselés lelkembe ültetett. Negyven év óta irok! Megizleltem az édes mérget s azóta élvezem ennek a méregnek gyönyörét. Olyan a költészet, mint az alkohol; ki egyszer megizleli, — nem szabadul soha többé annak mámoritó hatásától. Ó, ez az alkohol járja át minden izemet s ringat negyven év óta a legbűvösebb gyönyörbe. Mélyen tisztelt közönség! Miként fejezzem ki a legmélységesebb hálát, amit e pillanatban érzek? Hiszen az Írás nem érdem! írnom kell, mert nem hagy pihenni az a belső tűz, mely negyven év előtt először adott tollat a kezembe. S ha van valami csekély értéke írásaimnak, úgy azt csak abban találom, hogy soha a tisztesség, • • ....... Uz letfeloszlatás miatt hatóságilag engedélyezett vé^eladás!! eesztenbaum hermán ,---------------------------------------------- ------------------------------ Felsőbányai-utozai 1-ső számú női divatáru üzletében. BO T* Az összes raktáron levő női kalapok, kézimunkák s más vegyes női divatozikkek kiárusittatnak. “tpSgf
