Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-05-16 / 20. szám
1912. május 16. NAGYBÁNYA 5 gét azoknak az örökké vidám, ártatlan gyermek- arczoknak köszönhetem! Távozzunk a szeretetnek ezen ünnepéről azon megnyugvással, hogy az s annak szép emléke, — mely a szeretetből nőtt nemes czélu alapítvány kapcsán évről-évre felújul — a köztem és tanítványaim, illetőleg az iskola és tanítványai között egykor fűződött köteléket oldhatatlanná tette. De nem mulaszthatom el, hogy köszönetét mondjak ismerőseimnek, barátaimnak, a város közönségének is irántam meguyilatkozott rokonérzésükért, mely engem érdemesnek talált még anyagi áldozatok árán is arra, hogy nevem jó cselekedet kapcsán újuljon fel évről-évre az iskolában. Áldja meg érte őket a jó Isten s engedje meg azoknak, kik az én örömömnek parányáit összehordták, hogy az enyémhez hasonló boldogságban, az általuk leginkább óhajtott formában, nekik is részük lehessen. A magam részéről pedig ígérem, hogy a belém helyezett bizalmat valóra váltani mindenkor legsze bb kötelességemnek ismerem. A hivatalos ünnep lezajlása ulán a volt és jelenlegi növendékek szépen sikerült, magas nívójú matinét rendeztek az ünnepelt tiszteletére. Stein féld Elza és Stein féld Erzsi urleányok Liszt Pastorale-ját adták elé zongorán négv- kézre, nem közönséges technikai tudásról és művészi felfogásról tanúskodó előadásban. Jancsovits Jolán urleány Schubert Heidenröslein és Ständchen c. dalait énekelte, az előbbit magyarul, előadásának szépségével s hangjának kellemes csengésével egészen meglepve az ünneplő közönséget. Zongorán Gurszky Lujza urleány kísérte diszkréten Glück Ilonka, II polg. iskolás növendék, egy aranyos kis apróság, ki még a zongorát is alig éri talán fel, korát meghaladó bámulatos ügyességgel és átérzéssel játszotta Henselt Impromptuját és Schubert Die Post c. bájos darabját. A polgári leányiskola énekkara négyhangra adta elő Szolyori Nagy József Merengés cimü dalát. Vetter Márta urleány, I. éves tan. kép int növendék mély hatással szavalta el Szepessy László Szent Erzsébet c. költeményét, mig a hatalmas melodrámai zenét Gurszky Lujza urleány interpretálta nagy bravúrral. Végül következeit a matiné clouja. Lakatos Mihályné úrnő Liszt egy brilliáns darabját (Polonaise E dur) játszotta zongorán a felfogás oly művészi tökéletességével s a technika oly szemkápráztató virtuozitásával, hogy mindenkit bámulatba ejtett. A művésznőt hosszas, zajos óváczióval ünnepelték. A fényesen sikerült ünnepélyt az István szállóban diszebéd fejezte be, amelyen mintegy hatvanan vettek részt. Az első felköszöntöt a gondnokság nevében Soltész Elemér tartotta, az ünnepeltet éltetve; Stoll Béla Bodnár György tanfelügyelőt köszöntötte, aki viszont a polgári iskola tanítótestületére ürítette poharát. Czaich Gilbert dr.az igazgatónő jelenlévő rokonaira mondott köszöntőt. Székely Árpád az áll. elemi iskolák nevében és végül Szőke Béla a szülők és tanítványok nevében éltette a jubilánst. Az ebéd, melyet szerfölött meghitt, meleg tónusok közt folyt le, mintegy 4 óra tájban ért véget. Kérkedés számba megy, de ránk fogták és mi ezt a ráfogást kiválóságnak, megkülönböztetésnek tekintettük, mikor rólunk magyarokról, mint excellenter »jogász nemzetről* beszéltek. Ezt a megjelölést első sorban mint politikai, közjogi vonatkozást értették, a mire reá szolgált évszázados küzdelmünk törvényben biztosított jogaink megvédése érdekében, államjogi helyzetünk kiváltotta viszonylatok és alakulatok és az a rövid egvpár évtized, a mióta: a kiegyezés óta számot tarthatunk köznyelven szólva a müveit állam névre. De ez az egypár évtized is — igen természetes — a törvényalkotás terén, nem tudta utolérni a multat, képtelen volt megfelelő szabályokat teremteni ős hiával volt annak az előrelátásnak, melyet a haladó élet megkövetelt. Szükek, kicsinyek lettek a gyermekezipők, kinőtt a keretből az, a mit befogni rendeltetése volt időnap előtt és a nélkül, hogy ezt megszokta, abba beleilleszkedni tudott volna. S vájjon miért ? Nemcsak a természet és fejlődés törvényeiből kifolyólag, hanem azért, mert elhelyezkedni nem tudott. Ezt az elhelyezkedési nohézséget mindenesetre öregbítette a jogi képzettség általános hiánya és az a nemtörődömség, a mivel nálunk széliében ennek a szükségességét lekicsinyelték. Ha már ésszel nem is, de még ököllel sem érték fel, hogy valamit a jogról, a törvényről mégis szükséges lenne tudni. Az élet számára és a mi javunkra. Csak gondolunk vissza. Menynyi minden az, a mire tanítottak minket az iskolában és mily kevés, a minek használ vettük. Nem akarunk példákat felhozni, hiszen önmagunkkal vitáznánk, hanem mosoly hnzódik meg szánk körül, mikor annak a tanítási rendnek és rendszernek annyiszor hangoztatott célját: az általános műveltség megszerzését emlékünkbe visszaidézzük. De vájjon az életnek tanitottak-e ? S akár Homer, akár Ovidius örökszép strófái vagy a legeirontottabb algebrai képletek káprázatos láncolatai váltak e annyit hasznunkra, mintha azt tudtuk volna, hogy mint kell katona ügyben eljárni, micsoda jogunk van a í bizonyítás kérdésében vagy csak azt is, melyik i a felső forum egy bírósági ügyben. Igen, azt éreztük, sokszor keserűen éreztük, hogy a törvény nem tudása sokszor pótolhatatlan károkat okozott és hiába idéztük Hornért vagy Ovidiust, elverték rajtunk a port. Mit tegyünk, mit kell tehát tennünk? Magunkon, a magunk során már keveset változtathatunk, hanem a jövő nemzedék számára a tapasztalat öregbitette megbizonyosodással hirdethetjük, hogy a középiskolák tanrendjében külön jog- és törvényismertető órákat kell fevenni, a felnőttek számára ingyenes tanfolyamokat kell szervezni és a szabad iskola keretében meg kell adni a módot és alkalmat, hogy mindenki az alapvető törvényekkel, eljárásokkal és különösen ezek gyakorlati módjával megismerkedjék. Kell, szükséges, hogy igy legyen. Nemcsak mi mondjuk, hanem ha plebiscitumra hívnák fel az országot, a többség ezt mondaná. Mert keserves igazság, letagadhatatlan valóság az, hogy a törvény nem tudása miatt ezreknek és százezereknek kára származott. Minden kár pedig veszteség a nemzeti közvagyono- sodás tekintetéből. Nagy Sándor törvényszéki biró. HÍREK. A törvény nem tudása. Május 15. Milyen keserves igazság, melyet nem ritkán hall kétségbeesett, vesztett peresfél, hogy a törvény nem tudásával senki sem mentheti magát. Vagy talán nem is igazság, hanem csak feleb- bezhetetlen kijelentés, a mely ellen jogorvoslat nincs, még az adomabeli sóhivatalhoz sem. Pedig keserű, való, igaz. A törvényt mindenkinek tudni kell, mert az mentségül nem szolgál, ha valaki arra hivatkozik, hogy nem tudta, nem ismerte a törvényt. Mintha olyan nagyon kézenfekvő, egyszerű dolog lenne tudni a törvényt, még csak azt is, a mire az embernek esetenkiut szüksége van, hát még az egész törvénytárt, a mely egész könyvtárt tölt be, valóságos útvesztő a módosítások, pótlások és helyesbítések tömegével. Május 15. Személyi hirek. Neubauer Ferencz miniszteri tanácsos, bányaigazgató Martint) István bányatanácsos kíséretében hivatalos ügyekben Óradnára utazott — Ob- laték Béla bányatanácsos a jövő héten kezdi meg szabadságidejét, amikor is pár heti tartózkodásra Debrecenbe utazik. — Bodnár György kir. tanfelügyelő a Waigandt-jubileum alkalmából városunkban időzött. Eljegyzés. Dr. Husovszky László bozovicsi ügyvéd eljegyezte Sztrain Rózát. Első áldozás. A r. kath. templomban holnap, á'dozócsütörtökön d. e. 9 órakor lesz a gyermekek első áldozása. Mintegy 80 gyermek járul ez alkalommal az Ur Jézus szent testéhez, akikhez Kirchmájer Ferencz káplán fog szent beszédet intézni. Az isteni tisztelet után a gyermekek a plébánián reggeliznek. A tiszavidóki ev. egyházmegye lelkész-egyesülete május hó 29-én Nagybányán tartja szokásos gyűlését. Ez alkalomból a lelkészek 28-án d. u. 5 órakor érkeznek. 29-én reggel 8 órakor urvacsora- oszfás lesz, 9 órától gyűlés d. u. 1 óráig. 29-én szerdán d. u 5 órakor a lelkész-egyesület, a helybeli főgimnázium tornacsarnokában vallásos estélyt tart, melynek műsora a következő: 1. Közének. 2. Elnöki megnyitó, tartja Paulik János nyíregyházai lelkész. 3. Zongora szóló, tartja Zsem- bery Ilona. 4. A nőkérdés az evangeliom megvilágításában. Előadás, tartja Duszik Lajos szatmári lelkész. 5 Hegedű szóló, dr. Homola László. Zongorán kiséri Révész Jánosné. 6. Záróima. Ma- terny Lajos főesperes. 7. Közének. — A vallásos estélynek nincs belépő dija, önkéntes adományok a helybeli ev. templom javára adhatók. Műsor után együttes vacsora lesz az István Királyban. Révai Károly jubileuma. Révai Károly negyven éves irói jubileumát, mint azt már jeleztük, f. hó 18-án, szombaton este 8 órakor ünnepeli a Teleki-Társaság a Lendvay színházteremben. Az ünnepi ülés sorrendje a következő: 1. Megnyitó. Pásztor István alelnök 2. Németh Béla. Révay költészetéről. 3. Vogrich. Staccato Caprice. Zongorán előadja Almer Annuska. 4. Zem- pléni Árpád. Költemények 5 Révész János üdvözli Révai Károly elnököt. 6. Révai válasza. Óriási jégverés. Tegnap, a fagyos szentek második napján óriási jégverés pusztított Szatmár- vármegye egyes területein. Nagy jégverést jelentenek Szalmárról, Apából, Szinérváraljáról, nemkülönben Nagysomkut vidékéről. Szatmáron ilyen pusztító jégverésre nem emlékeznek. Tyúktojás- nagyságú jégdarabok estek, melyek mindent elpusztítottak. A kár a gyümölcsösökben, nemkülönben a vetésekben óriási. Jubiláris tűzoltói diszérem. Az országos lüzoltószövetség a sza'márvármegyei szövetség ajánlatára Torday Imrét és Molnár Antalt a jubiláris diszéremmel való kitüntetésre terjesztette fel. Torday Imre 1872. év óta szolgálja a tűzoltóság ügyét, előbb mint parancsnok, később pedig mint tűzoltói előadó. Ugyancsak 1872. év óta tagja a nagybányai tűzoltóságnak Molnár Antal, ki mint szolgálattevő tiszt szerzett nagy érdemeket a kitüntetésre. Osztálygyülés. Az országos magyar bányászati és kohászati egyesület Nagybánya-vidéki osztálya a bányaigazgatóság tanácstermében május hó 11-én délután 4 órakor tartotta meg rendes közgyűlését a tagok impozáns részvételével. Az elnöki bejelentések után tudomásul vették a titkári jelentést, mely részletes áttekintést nyújt az egyesület 1911. évi működéséről, továbbá a pénztáros jelentését. Azután az 1912. évi költség- vetést állapították meg. A közgyűlés az 1911. évben tartott felolvasások közül Neubauer Ferencz miniszteri tanácsos, bányaigazgatónak A rádiumról tartott értekezését jutalmazta a szokásos 100 korona díjjal, de miután a felolvasó a díjról lemondott, a közgyűlés elismerése jeléül az egyesületnek tulajdonát képező s Benes Pál festőművész által festett Bányászok ez. képével tüntette ki. A 100 korona díjjal ezután a közgyűlés Fischer Károly fernezelyi kohó-mérnöknek A bismuthról tartott felolvasását jutalmazta. Végül dr. Szokol Pál bányatanácsos tartott igen érdekes felolvasást Bajfalu ártézi vize földtani ismertetéssel czimen. — Este az István szálló éttermében társas összejövetel volt, melyen számosán voltak jelen. Szemle a csendőrsóg fölött. Németliy Fe- rencz csendőrőrnagy három napon át városunkban időzött s szemlét tartott a nagybányai csendőrség s működése fölött. A »Vasárnapi Újság* május 12 ediki száma nagyon sok érdekes képet közöl a legutóbbi napok aktualitásairól s egyéb érdekességekről : finom kivitelű rajzokat a Titanic katasztrófájáról, május elsejéről, fényképeket a gyermeknapról, az Akadémia uj tagjairól, Sanfrancisco újjászületéséről, a floridai tengerfeletti vasútról, a delegációk bécsújhelyi templomáról stb. Szép- irodalmi olvasmányok. Szemere György regénye Zempléni Árpád és Feleki Sándor versei, Majthényi György novellája, Claude Farrére regénye. Egyébb közlemények : Cikk és képek a különféle madárfészkekről s a rendes heti rovatok: Irodalom és művészet, sakkjáték stb. — A »Vasárnapi Újság« előfizetési ára negyedévre öt korona, a »Világkrónikáival együtt T
