Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-05-16 / 20. szám
2 1912. május 16. hák, amelyek arra vannak hivatva, hogy főleg a tömeg nyomor orvoslásáról elhangzó teoretikus nyilatkozatoknak testet adjanak és magjává legyenek a végre nálunk is egyszer szervezett szocziális j gondozásnak, mely ma már mindenhol az elavult jótékonyság gyakorlása helyébe lépett. Waigandt Anna jubileuma. Május 15. E hó 12-én, vasárnap zajlott le az a felejthetetlen ünnep, melyet kartársai Waigandt Anna, polg. leányiskolái igazgatónőnek tiszteletére rendeztek azon alkalomból, hogy betöltötte tanítói működésének huszonötödik évét. De egy megkülönböztetett tiszteletben, osztatlan szereiéiben álló egyéniség érdemkoszoruja, melyet egy negyedszázad testet-lelketölő munkájában akaratlanul, lassan-lassan tanítványai szivébe plán- tálgatott virágokból fűzött egybe, nem maradhatott az iskola falain belül elrejtve. A minden láttatástól féltő gonddal őrizkedő jubiláns ünnepléséből részt kértek társain kívül jóbarátai, ismerősei, tanítványai. így lett a szerény keretek között tervezett ünnepségből magának az egész város közönségének örömünnepe, mely elől a jubiláns ismert szerénysége mellett sem térhetett ki. Lehet-e nagyobb elismerés egy nevelőre, mint az, hogy akikbe a tudomány igéin kívül a szeretet magvait is igyekszik elhintegelni, eljönnek a ragaszkodás kinyílt virágaival részt- venni örömében a virágok rajongó ápolójának azért a szerető gondosságáért, szigorral párosult figyelméért, melyben őket, ép úgy, mint kedvencz virágait, annyi éven át részesitette'? Volt valami felemelő, a lélek szelidebb húrjait érintő ebben a bensőséges, szép ünnepben. Talán azért, hogy nők rendezték, kik már természetüknél fogva a szeretet megnyilatkozásának formáit is megkapóbban tudják eltalálni. Huszonöt évet eltölteni e pályán, mely rózsa helyett csak tövist juttat laposójának osztályrészül, nagy lelki erőt, sok-sok mindenről való lemondást követel, az önuralomnak nem kis gyakorlását tételezi fel. Söröm, a filisz- ter életbölcseség szerint rögtön szemmel látható öröm, vajmi kevés akad benne; inkább üröm, mely még az annyira ideális lelket is rövidesen kifárasztja, fásulttá teszi Csak kevésnek adatik meg, hogy a minden salaktól megtisztult örömet érezni tudja : munkálkodásának NAGYBÁNYA eredményét a külvilágtól félrevonultában szemlélve, boldogsággal teljék meg a szive. Ehhez azonban a köznapi élet gondolkodásától elütő, finomultabb, szemlélődő lélek emelkedik, mely úgy virágainak bimbóba szökkenésén, kehely- nyitásán, mint leányai lelkének csiszolásán, szivöknek szeretettel való megtelésén igaz, ■ érdeknélküli örömre tud gyűlni, ki a szépben, I nemesben önös vonatkozás nélkül tud gyönyör- j ködni. Hogy az ünnepelt felemelkedett az öröm i eme tiszlultabb élvezéséhez, mutalja derűs, a munka szeretetén csüggő, diszharmóniátlan élete. Bár szerető szive annyira tele volt kincsekkel, hogy két kézzel szórta mindazoknak, kik kérő szemmel felé közeledtek, mégsem tudta kimenteni. Gyengédségtől, melegségtől túlcsorduló szive keresett és talált testvéreinek gyér mekeiben olyanokat, akiket anyailag védőszárnyai alatt nevelt ép gyermekségük aranyos idejében, akiknek fogékony lelkét a szeretet oly erős lánczaival fűzte magához, hogy azokat még?a későbbi felserdült korukban sem lehetett eltépni. S talán ép az adta meg az igazi tartalmát az ünnepnek, talán ép azért érezte most magát az ünnepelt kétszer boldognak, hogy a pazarolva hintett szeretetet vele szemben mutatták kedves tanítványai, szerető rokonai; hogy a munka eredményén magában érzett, csendes boldogsághoz hozzájárult az ünneplő külvilág zajosan megnyilatkozó, de semmi esetre sem tettetett lélekből fakadó elismerése. A szép ünnep sorrendjét a plébániatemplomban hálaadó istentisztelet nyitolla meg, melyei dr. Czaicli Gilbert, a minoritarend házfőnöke mutatott be. Megjelentek az istentiszteleten Bodnár György, kir. tanfelügyelő, a polg leányiskola gondnoksága és tanítótestülete, a növendékek, továbbá az ünnepelt tisztelői és ismerősei. Az istentisztelet alatt Demeter Dezső fő- gimn. tanár énekelte remek basszus hangján Jesu, qui decrucis morte kezdetű fenséges egyházi éneket, nemkülönben Knizs Karola adott elő egy szépséges magánszólamot. Utána a polg leányiskola tornatermében gyülekezett az ünneplő közönség. A termet a növendékek ez alkalomra friss gallyal, virággal díszítették s kedves keretül szolgált az apró leánykezektől ünnepi díszbe öltöztetett terem a jubileumnak. A szűk terem csakhamar megtelt. Küldöttség ment az ünnepelt meghh á ára s bevonulásukkor a növendékek négyszólamú énekkara üdvözlő dallal fogadta. A női kart Borbás Géza főgimnáziumi tanár tanította be s dirigálta nagy preczizilással. Erre előlépett Bodnár György, kir. tanfelügyelő s az ünnepeltnek, ki a virágteremben úszó emelvényen ült kartársai körében, hivatalosan átnyújtotta a vallás- és közoktatásügyi miniszter elismerő okiratát, mely igy hangzik: Értesültem arról, hogy Ön betöltötte tanügyi téren való működésének 25 évét. Örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy Önnek a magyar nemzeti nőnevelés érdekében kifejtett érdemes és eredményes munkásságáért elismerésemet fejezzem ki s egyszersmind azon óhajomnak adhassak kikifejezést, hogy buzgó tevékenységét továbbra is siker koronázza. Budapest, 1912 április hó 22 Zichy. Az elismerő okirat felolvasása után a kir. tanfelügyelő a következő, eszmékben gazdag beszédben üdvözölte a jubilánst. Igen tisztelt Ünneplő Közönség! Az ünnepek az emberi érzések kifejezői, megnyilvánulásai. A mai, úgynevezett ünneplések is csak akkor válhatnak intellektuális emberek és meg nem téveszthető közhangulatnál valódi ünneppé, ha annak indokait, tartalmát és súlyát az igazság teszi Ez igazság, ez intellektuális szellemi, megtisztult. sőt kikristályosodott vágyakozás, érzelmek nélkül, talán pillanatra magasra csapkodhat a suggerált lélek, mámorba ejlheti a külső pompa az érzékeket, ... de benn a szív mélyében, benn az agy ítéletének mérlegében, még az emlékezet országában sem hagy mélyebb nyomokat, megmaraszló gyökereket Az igazi ünnepségek legeslegelső igazságát az őszinteség, a keresetlenség, a magától való felbuzdulások megnyilvánulásai teszik Ezeknek az ünnepeknek természetesen kell fakadniok, mint azoknak az igaz, szivet fogó magyar daloknak, melyeknek egyszerű, tiszta, keresetlen hangjait édes mindnyájan érijük, érezzük, akik hazánknak gyönyörűen zengő, lágyan, majd ömlő lendülettel rohanó nyelvét beszéljük. Úgy kell kifakadni, kivirulni a szivekben, mint a virágnak, annak a pompában viruló szép virágnak, melynek nincs szüksége festékre, illatos vizre... mert a maga illatában, a maga színében maradhat virágnak, igazi virágnak. Ezt a keresetlen, kedves, ezt az őszinteség humusában fakad, az igazság és elismerés forrásaiból kibuggyant ünnepséget is az igazságok ünnepei közé sorozhatjuk. Azon ritka, kevés ünnepségekhez, melynek neve nem az iin- nepeltetés. Azért ünnep mert magva az igazság! Azért tartalmas, mert a munka öntötte belé, palota, behatolásra gondolni sem lehetett és a zavargások óta a kormányzó este sohse hagyta el a palotát. Így tehát fényes nappal kísérete közepette a utczán kellett vele végezni. — Meggondoltátok, szólt közbe Jourri, hogy ártatlanok is eshetnek áldozatul ? A vita általános lett. Donszkoj szerint a forradalom nem törődhetik az útját jelző hullákkal. Különben a valószínű áldozatok bizonyára keményszívű, érzéketlen kozákok lesznek, hűséges szolgálói a zsarnokságnak. Jourri közbeszólt: — Azok kedvéért nem kértem részvételeket. Én csak arra a kis gyerekre gondoltam, aki naponta elkíséri Szemirovot sétakocsizásán. Ti is tudjátok, hogy ez a szörnyeteg imádja a fiát, talán mert elhunyt feleségére emlékezteti, talán azért, mert önző felfogásában személyének folytatását látja utódában. De akárhogy van, mindegy, azt az ártatlan teremtést meg kell kimélnünk. — Kimélik-e a tigris kölykeit? morogta Herzen Dávid. — Pajtások, mi bírák vagyunk, nem pedig gyilkosok. Könyörüljünk ez ifjú élet fölött. — Szegény kicsike! sóhajtotta a jószivü óriás, Trediakovszky, aki gyermekbolond volt. De kemény hangon, amely úgy sújtott, mint a hóhér bárdja, közbekiáltott Szonja: — Jourri, te az érzelmek cukrosvizét ön- töd az elhatározásainkba. Mit törődjünk az eszközökkel, amikor a czél a fő. Ha azt igényelné a müvünk, hogy levegőbe röpítsük az egész várost, egy pillanatig sem gondolkodhatnánk. Hát az ellenségeink megkímélték az ártatlanokat ? Gondolj meggyilkolt társaidra! Nekem is van fiam, akit ez az ember árvaságra juttatott. Oh, Jourri, ha egy imádott lényt láttál volna meghalni, úgy éraztél volna, mint én; mint ömlik vére melegen végig arcodon, akkor megfojtaná részvétedet a rémület érzése! — Igaza van, mondta Donszkoj. Ez a gyermek ne akadályozza meg a sorsot I — Szegény kicsike 1 ismételte Trediakovszky, miközben kisorsolták, hogy közülük ki vesse el a bombát. — Szonja! kiáltotta Herzen Szonja megborzongott ... de óvatosan és vigyázattal vitte mayával azt a kis csomagot, amelynek tartalma sok viruló életre hozhatott véres, borzalmas halált. * — Mama, mama, vigyél el magaddal! Egy gyors ugrással anyjának nyakába kapaszkodott a kis Michel és félretolta az anyja kezében lévő karmantyút. Az a gondolat, hogy a szőrme belsejébe rejtette a borzalmas bombát, amely a legcsekélyebb lökéstől felrobbanhatott, sápadná tette Szonját. Heves mozdulattal lökte el magától a gyermeket. Ezt a durva visszautasítást a gyerek egyáltalán nem érdemelte meg, amiért Prokopov bácsi a bűnös pártjára állt. — Igaza van a kicsikének. Gyönyörű idő van. Miért nem viszed el magaddal? Szonja kifogásul hozta fel, hogy vásárlásai a kinai negyed bazárjába szólítják. — Nem baj, Michel nem zavar. Óh, de mennyire zavarná őt szegényke! Ma volt a nagy nap, amelyen végezni kellett Szemi- rovval. Úgy beszélték, hogy a kormányzó ma a Prismenskaja utczán jön végig, amelyet kertek Közkívánatra a jóhirü Huszthy-cég (Hid-u. 15.) berendezkedett. 12 drb kép. csak 70 fillér, dupla nagyság 1 K 50 f. Felvételek kizárólag* * vasárnap délután 2-től 7 óráig*, továbbá kedden és pénteken reggeltől estig. ~ ....i
