Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-18 / 3. szám
/ I A „Nagybánya“ tárczája. A handlé. — Irta: Peterdi Andor. — Reggel van. Csend ül a szobámon, Elnyúlva fekszem még az ágyon, Mint a halott. Az ablakon a napfény beragyog. — A világ más táján van már az éj! Az udvaron felhangzik már az élet: — Randié, handlé . . . Ébredni kell, bár hideg a szoba, Hej, de keserves, ozudar, ostoba Ez a világ ! Csak ki az ágyból pénztelen diák. — A világ más táján van már az éj! S hogy öltözködöm, lomhán hallom ismét : — Randié, handlé . . . Körülnézek és szemem megakad, A fogason egy rossz ruhadarab 8 más holmi lóg. Hívjuk fel tehát a házaló zsidót. — A világ más táján van már az éj! 5 most én kiáltok le az emeletről: — Handlé, handlé . . . Van már ebéd, kenyér, vacsora! Hej, mégis csak szép életem sora: Dalolgatok Még akkor is, ha napszám koplalok. — A világ más táján van már az éj! 8 ha kell meghallom meczénásom hangját: — Randié, handlé . .. Ma nadrágot vesz, holnap úgy lehet: Pisztolyt, mely kioltott egy életet, S holnapután? Alkuszik egy menyasszonyi ruhán. — A világ más táján van már az éj: Egy halott után élénkebb a vásár. — Randié, handlé . . . Az egész világ képe vagy te csak, A gyermek s a diák, Kigunyol s utánad kiált. — 8 ha a világ más táján már az éj: Mindenki űzi a te mesterséged Ez az öröm, a föntartó élet : — Randié, handlé! . . . Két napló. Irta: Zsoldos László. Béla naplója. Szeptember 9. Én jól játszom és sok játékom van, de legjobban játszom Sárikával, aki unokatestvérem és olyanszinü szőke haja van, mint Ödön bácsinak az aranyórája és mindig nevet. Neki van egy becsukós szemű babája és nekem van egy gyönyörű kis fogatom fehérszőrü hintalóval és én ráülök a ló hátára és beleültetem a fogatba Sárikát a becsukós szemű babájával és elkiáltom magam, hogy »Gyi, te Sárga, siess, mert most elrabolom Sárikát!« és akkor olyan jó. A sárga (pedig fehér a szőre) megérti, mit mondok neki és elkezd gyorsan hintázni, Sárika pedig bent a kocsiban hangosan nevet, olyan édesen, mint a selyemczukor és azt kiabálja nekem a hátam mögül: — Hajts, Béla ! Üsd a Sárgát! Miénk a világ! Sárikának ezt az utolsó mondását én nem nagyon értem ugyan, de az nem baj, mert Lenke néni, a mamája, mondta neki a múltkor, mikor a múlt hétfőn este nem akarta elengedni a mamáját, meg Ödön bácsit (az édesapját) a színházba, hanem keservesen sirt. — Ne sírj, Sárika, lelkem, — igy szólt hozzá Lenke néni, — majd mehetsz te még színházba annyit, hogy ráunsz. Te is, meg Béla is. Istenem, hisz’ a tiétek a világ. szenvedélyes és szennyes hullámaival elsöpörte ezt az összejöveteleket is. Most, amidőn a városnak minden ; egyes képviselő tudására, tapasztalatára és munkásságára szüksége van, hogy súlyos anyagi helyzetünkben együttesen, kart karba öltve vívhassuk meg a nagy harczot, nem volna-e helyén való, ha ; visszaállítanék e barátságos" patriarchalis 1 tanácskozásokat? A másik, ugyanezt a czélt szolgáló eszköz az volna az ügy behatóbb ismertetésére, hogy a közgyűléseken, még a bizottsági javaslatok előterjesztése előtt, a bizottság valamelyik szakembere részletesen ismertetné a döntés alá kerülő I ügyet, ugv, hogy ezen ismertetés mintegy előkészítené a képviselőtestület tagjait a bizottsági javaslat teljes megértésére, I Hogy az előadottak közül, melyik volna a helyesebb ut, azt döntsék ef maguk a I képviselők, de hogy bármelyik is a mainál sokkal ideálisabb helyzetet terem- I tene, az kétségtelen. Hiszen itt van kéz zel fogható példa erre az üveggyár s a nagykölcsön ügye. A sok alkalommal való pertraktálás s a szakszerű ismertetések folytán mindkét nagyfontosságu kérdéssel teljesen tisztában volt mindenki s épen nem került nehézségbe, hogy a képviselőtestület mindkét jelentős ügyben egyhangúlag nyilatkozzék. ★ Az üveggyár majdnem egy évtizeden át vajúdó ügye végre tető alá került. A közgyűlés az alapszerződést kiegészítő le szavazatát, mint ahogyan akarta volna. Tudunk rá elég esetet. E sorainkkal pedig korántsem akarjuk az egyes bizottságok lelkiismeretes munkáját kétségbevonni. De amint a tapasztalat bizonyítja, a legtöbb bizottsági ülésen a bizottsági tagoknak csak alig egyharmada ha megjelenik, a hivatalos és szűkszavú bizottsági javaslatokból pedig, melyek csak a dolog meritumára szorítkoznak, ne várja senki, hogy azokból valaki az ügy minden fázisára nézve részletesen tájékozódhassák. A legtöbbször tehát elő áll az az eset, melyre rámutattunk, hogy a képviselőtestület tanácstalanul, tájékozatlanul s a szőnyegen forgó tárgy kellő ismerete nélkül kénytelen dönteni. Ezen pedig kétféle utón lehetne nézetünk szerint segíteni Vagy ismét életbe kellene léptetni azon szép szokást, mely más egyebektől eltekintve közelebb hozza egymással a képviselőket is, hogy a közgyűlések előtt a város ügyei iránt érdeklődő képviselők barátságos megbeszélésekre gyűltek ossz. , amelyen a város főjegyzője részletesen ismertette a napirenden levő tárgyakat s minden legapróbb kérdésre is részletes felvilágosítást adott, úgy, hogy a képviselők a tárgy teljes ismeretével vehettek részt a közgyűlésen s volt idejük, hogy az egyes tárgyakat magukban is .meghányják-ves- sék. Ezt a szép szokást annak idején Szabó Adolf erdőigazgató indítványozta s számos ilyen barátságos megbeszélést tartottak is a képviselők, mindaddig, mig jött egy képviselőválasztás, amely a maga V Jegyzetek. \ ÍJ — Városi közgyűlések. — Január 17. Rövid egy-két nap alatt két közgyűlést is tartott a város képviselőtestülete. Jelentős, eredményeiben messze kiható tárgyak voltak a napirenden s talán ez a körülmény' is hozzájárult az érdek- ' lődés szélesebbkörü megnyilvánulásához. Bármint van is, szívesen konstatáljuk, i hogy mindkét közgyűlés a1 kaiméval a ; városatyák tömött sorokban jelentek meg a tanácskozó teremben s a tárgyalások ; folyamán is sokkal intenzivebb fokon j állott érdeklődésük, mint más közgyűlések alkalmával. S ennek igy is keli lennie! Állandósulnia kellene a közügyek iránt ; megnyilvánuló fokozottabb érdeklődésnek, hogy még a csekélyebb jelentőségű ügyekben is, ne inczidentaliter, ötlet- ! szerűen történnének a végső döntések, hanem mindenki teljesen tisztában lévén u szőnyegen forgó tárgy természetével, értékével és kihatásaival, mindenkor a legjobb meggyőződés sugalta, lehetőleg egyöntetű álláspontot foglalhasson el a képviselőtestület. Ennek pedig egyik főfeltétele az volna, hogy a döntésre kerülő tárgyak ne csak kellőleg előkészíttessenek, hanem a képviselőtestület tagjai előtt kellőleg és részletesen ismertessenek is. Mert bizony, mi tagadás benne, megtörtént nem egy Ízben, hogy a kellőleg nem ismertetett tárgyaknál egyikmásik képviselő épen ellenkezőleg adta
