Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-25 / 17. szám
1912. április 25. NAGYBÁNYA 3 tány utalványaira szolgáltatható ki. Úgy ezen utalványok, mint a 12 §-ban említett elismer- vények az elárusító által megőrzendők és a 14. §-ban érintett nyilvántartással együtt évenként a járási főszolgabíróhoz, rendőrkapitányhoz be- terjesztendők, aki azt felülvizsgálja és az észlelt szabálytalanságok tekintetében a szükséges intézkedéseket megteszi. 17. §. Akár uj. akár régi lőfegyvert csak oly egyéneknek adható el, akik lőfegyvervételére az illetékes járási főszolgabírótól, rendőr- kapitánytól engedélyt nyertek, lőfegyverkereskedők, puskamüvesek, továbbá mindazok, akik uj vagy régi lőfegyverek eladásával hivatásszerűen foglalkoznak, végül a 11, illetve 12 ban megjelölt esetekben a vármegyei alispán, járási főszolgabíró, rendőrkapitány kötelesek ezen engedélyt a vevőtől átvenni és az e'őbbi esetben havonként a községi elöljáróságnak beszolgáltatni, utóbbi esetben pedig az ügyiratok mellett keresztüllyukasztás által megsemmisítve megőrizni. Azon községi elöljáróság, melyhez a lőfegyverkereskedő az engedélyt beszolgáltatta, azokat megsemmisítés végett a kiállító főszolgabíróhoz, rendőrkapitányhoz küldi meg. 18. § A 14 és 17. §-ban említett hivatásos elárusítók üzleteit azoknak ezen szabály- rendelet értelmében vezetett nyilvántartásait és egyéb qkmányait a járási főszolgabíró, rendőr- kapitány évenként többször megvizsgálni s a vizsgálat eredménye alapján a szükséges intézkedéseket megtenni jogosult, illetve köteles. 19 §. A községi elöljáróságok, r. tan. városokban a rendőrkapitányok szigorúan felügyelni tartoznak arra, hogy a községben, városban lőfegyvert, puskát senkise tartson, aki erre engedélylyel nem bir, az e tekintetben észlelt kihágás eseteit a községi e'őljáróság a járási főszolgabírónak följelenti, a r. tan. városi rendőrkapitány pedig megtorolni köteles. Aki ezen kötelezettséget elmulasztja, fegyelmi vétséget követ el és a vonatkozó törvények értelmében büntetendő. 20. §. Aki engedély nélkül lőfegyvert tart, aki a 8 §-ban megállapított hatósági intézkedés ellenére lőfegyvert beszolgáltatni vonakodik, a ki a 9, 14, 15, 16 és 17 §-ban megszabott kötelezettségnek eleget nem tesz, végül azon kereskedő vagy magán egyén, aki a vad jogos szerzését bizonyító igazolványt előmutatni nem képes egyéntől vásárol vadat, kihágást követ el s azért 500 koronáig terjedhető pénzbüntetései büntetendő Ezen kihágási ügyek elbírálásánál az 1879. évi XL t.-cz. általános rendelkezései alkalmazandók. A kihágási bírói hatóságot gyakorolják: elsőfokon a járási főszolgabíró, rendőrkapitány, másodfokon a vármegyei alispán és harmadfokon a m kir. belügyminiszter. A kiszabott pénzbüntetések az 1904. évi XX. t.-cz 23. § a első bekezdésében megjelölt czélra fordítandók Jelen szabályrendeletben foglalt rendelkezések folytán kiállított bárminemű okmány s beadvány bélyeg- és illeték mentes. Fliesz Henrik. 1880-1912. Április 2k Bohemiának haloltja van .. . Néma megdöbbenéssel, szivünkben sajgó, égő fájdalommal Írjuk le e pár szót: bliesz Henrik meghalt. Virágfakasztó tavasznak verőfényes napján szinte észrevétlenül, búcsutlanul surrant ki sorarnk közül s ma már ott pihen a csöndes temetőben. Vonagló, nótás élete véget ért, a hivatalában árván maradt a széke, amint ő azt meg- irá Testamentum ez. szép versében s a szivekben pedig, látva azt a sirdombot, mely egy fiatal, nagyratörő, korán ősszeroppant életet takar, úgy megnyilallik valami. .. El sem tudjuk hinni, hogy Fliesz Henrik, ez az örökké vidám kedélyű, nótás kedvű fiú, ki uton utfélen két kézzel szórta vidám ötleteit, gúnyos jókedvének sziporkáit, ki az igazi, nem affektált Bohémiának egyik tipikus alakja volt, — meghalt. Azt hisszük, azt gondoljuk, hogy most is csak pajkos tréfát űz velünk, hogy egy rósz álom az egész. Pedig sivár, szívbe vágó valóság! Bohemiának halottja van ... Már hónapok óta vívja szörnyű haláltusáját, de annyi heroizmussal takargatta, leplez- gelte, hogy alig tudott valaki erről a szörnyű küzdelemről. Ha el is fogták a bánatos sejtelmek, jókedvével, derűs életfelfogásával elhessegette azokat. Még az utolsó délelőitön is a legteljesebb bizalommal s a legszebb reményekkel beszélt a jövőről, mígnem erőtlen keze lehanyatlott s szive megszűnt dobogni. Amint életében annyiszor dalolta, szinte átálmodla magát a Nirvánán keresztül. Korai halála nemcsak az édes anya, a szerető hitves, a rajongó testvér szivén,ütött mély, gyógyíthatatlan sebet, de a legmélyebb részvétet keltette a város közönségében is s ez a részvét impozáns módon nyilatkozott meg a fiatal poéta temetésén. Halálával súlyos vesztesség érte az irodalmat is. Fliesz Henrik nem tartozott a tuczat-poeták közé, minők uton-uttélen fölös számmal teremnek. Igazi poeta volt, kivételes tehetségű poéta, akinek homlokán olt égett, ott lángolt a Múzsa csókja Eágy szavú lírikus, ki az érzelem minden skáláján tudott játszani, aki bravúros technikájának dallamosságával s igaz, nem affektált érzelmeivel megejtette a sziveket. Rapszodikus temperamentumán, erejének, vénájának nagyon is szétforgácsolásán múlt, hogy nevét fiatal kora daczára is széles ez országban nem ismerik, de folyton készült a hódiló, diadalmas útra ... A kérlelhetetlen halál azonban pontot telt az izgalmas de szép küzdés elébe s igy csak egy nótás-könyv maradt utána. »Amit örökül hagy bolond szivem egyszer, Egy kis nótakönyv lesz tele szeretettel.« Tele szeretettel. .. szinte a csordulásig tele. Aki költeményeit olvasgatja hátrahagyott kötetében, lehetetlen, hogy meg ne induljon azon a nagy szereteten, mely e poémákat elönti. A cinikus külső szerfölött mélyen érző szivet takart, mely csak akkor nyilatkozott meg a maga igazi nagyságában, ha íróasztalára hajolva rótta egymásba rimes sorait. Ezek a nótás önvallomások adják igazi képét egyéniségének. Ez a verses kötet, melyből nagy sajnálatunkra számos igen szép és értékes verse hiányzik, megőrzi emlékét a fiatal, tragikus sorsú poétának. Fliesz Henrik Zsombolyán 1880 december 2/-én születelt. Atyja, néh. Fliesz Adolf előbb pápai testőr őrnagy, később postai főtiszt volt. Igen gondos nevelésben részesült. A gimnázium első osztályait Szilágysomlyón, a felső osztályokat Nagykárolyban végezte s már itt is föltűnt irodalmi munkásságával. 1898 ban a váczi piaristáknál volt novi- czius, de később búcsút vett a papi pályától s a megyei számvevőség szolgálatába lépett; onnan jött át a bányaigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez, hol számellenőr volt. Nagybányán mintegy 8 ével töltött s ez idő alatt élénk részt vett társadalmi életünkben. Tevékeny része volt a Teleki-Társaság megalakításában is, melynek első titkárja volt. Lapunknak három éven át belső dolgozó társa volt s színes verses krónikáival, miket ő rákétáknak nevezett, élénk feltűnést keltett.? Ezelőtt mintegy egy évvel kezdett el betegeskedni, baja egyre rosszabodott s hiába volt hitvesének minden önfeláldozó gondozása, ápolása, nem tudta megmenteni. Koszorúk, virágok halmaza borította koporsóját s temetésén ott volt városunk egész előkelő társadalma Tiszttársai Neubauer Fe- rencz miniszteri tanácsos vezetése alatt testületileg vettek részt a temetésen. Temetésére eljött porig sújtott édes anyja : özv. Fliesz Adolíné szül. Tullics Petronella és testvére: Fliesz György dicsőszentmártoni csendőrhadnagy, nemkülönben apósa : Bernhard Arnold. Koszorúkat helyezlek a ravatalra : Az én jó Heinrichomnak — Mama. Viszontlátásig — Vilma. Felejthetetlen jó bátyámnak — Gyurka. Szeretett Henrikünknek — Apósa és csa! ládja. Isten veled — Berks család. Isten veled — Ida nénid. Isten veled — Mila nénéd és családja. Felejthetetlen unokaöcsénmek — Gizella i és Nina. Fliesz Henriknek — a »Teleki Társaság«. Isten veled — A nagybányai bányaigazgatóság és számvevőség tisztikara. Csokrok: Lerch család. Bernhardt Kornél. Steiger Erzsiké, özv. Katonáné. Henriknek — Nagymamától. A család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Fliesz Henrikné Bernhard Vilma úgy a saját, valamint az alantirottak nevében is mély fájdalommal tudatja, hogy forrón szeretett férje, a drága jó gyermek, felejthetetlen testvér és sógor Fliesz Henrik m kir. bánya- számellenőr, a Teleki Társaság tagja folyó hó 20 án déli 1 órakor, életének 32 ik és boldog házasságának 7-ik évében, hosszas betegség után csendesen az Urban elhunyt. Drága kedves halottunkat folyó hó 22 én délután 4 órakor fogjuk a róm. kalh. vallás szertartása szerint beszenteltetni és a róm. kath. temetőben örök pihenőre elhelyeztetni. Jó lelkének üdvéért pedig az engesztelő szentmisét folyó hó 22-én délelőtt 9 órakor fogjuk a plébániai templomban a Mindenhatónak felajánllalni. Nagybánya, 1912 április hó 20-án. Áldás és béke lengjen porai felett! Özv. Fliesz Adolfné szül. Tullics Petronella anyja. Fliesz György testvére. Fliesz Fülöp nagybátyja. Özv. Kratcchvil Károlyné nagyanyja. Bernhard Arnold és neje Nyirő Natália apósa és anyósa. Bernhard Kornélia, Bernhard Mariska sógornői. A bányaigazgatósági számvevőség gyász- jelentése a következő: A nagybányai m. kir. bányaigazgatóság ! m. kir. számvevőség tisztikara szomorodott ▼▼▼ ▼▼▼ ▼▼¥ yy yy yy \ y y y Közkívánatra a jóhirü Huszthy-cég (Hid-u. 15.) berendezkedett. 12 drb kép csak 70 fillér, dupla nagyság 1 K 50 f. Felvételek kizárólag vasárnap délután 2-től 7 óráig, továbbá kedden és pénteken reggeltől estig. i
