Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1912-04-18 / 16. szám

1912. április 18. NAGYBÁNYA 3 rendelkezésre álló készpénz készlettel egyáltalán arányban nem álló hihetetlen emelkedése. Ennek következménye a jelzálogkölcsönök alapján kibocsátott záloglevelek rendkívüli mér­tékben történt elszaporodása. Ezek saját piaczunkon nem lévén elhelyezhe­tők, azok elhelyezése czéljából külföldre kellett fordulnunk. Ez, miután az ingatlanok mivel sem indo­kolt nagy forgalmi értékének alapul vételével, sőt gyakran még azon túl is folyósított nagy összegű jelzálogkölcsönök után horribilis kamat volt fizetendő, ismét nagy összegű készpénznek külföldre való kiözőnlését jelentette. Sajnos, a záloglevelek kibocsátása, határt nem ösmerve, oly mértékben történt, hogy azok többé elhelyezhetők egyáltalán nem voltak Természetszerűen bekövetkezett tehát a a reakczió, a záloglevelek árfolyamainak a tőzs­déken történt lemorzsolódása. Ennek következménye a zálogleveleknek a külföldi nagy tőkések által történt visszado­bása volt, a mi nagy bankjainkat saját zálogleve­leik visszavásárlására s egyben uj jelzálogköl­csönök folyósításának teljes megszüntetésére kényszeritette A záloglevelek kibocsátása körül észlelt ezen beteges symptómák, ezen természetellenes, azt mondhatnám korrupt hajszolása a nagy üz­leti eredménynek, általános bizalmatlanságot kel­tett hiteléletünk iránt. A külföldi nagy pénzintézetek megszüntet­ték, vagy legalább is jelentékenyen redukálták a nagy bankok, sőt egyes vidéki nagyobb bank által is élvezett, úgynevezett pensio hitelt. Emellett piaczra dobták járadékainkat, a mi azok árfolyamának állandó s még eddig soha sem észlelt esésére és a mi különösen kiemelendő, az Osztrák-Magyar Bank arany készletének jelentékeny csökkenésére vezetett. Pénzpiaczunk ezen belső betegsége, páro- ! sulva a fentvázolt általános, a nagy tőkék le- j kötöttségét előidézett körülményekkel, termé­szetszerűen fokozottabb mértékben éreztette j hatását kereskedelmi forgalmunkban. Nem csoda tehát, ha ilyen körülmények ; közölt nagy pénzintézeteinket, kereskedelmi életünk egyik irányító korifeu-a első intő sza- j vára, valóságos félelmi láz fogta el s őket álta­lában minden üzletkötéstől való tartózkodásra késztette. A fejtegetésem elején említett világesemé­nyek változásával némi megkönnyebbülés ná­lunk is várható ugyan, de teljes javulás csak hiteléletünk egészségesebb alapokra való fek­tetése által remélhető. Dr. Taubes Henrik. j nésznő vagy, mert komédiázni jobban tudsz, mint Duse Eleonora. Azt is elismerem, hogy a tizenhétéves korod ellenére, máris romlottabb vagy, mint egy párisi cocotte, s igy nincs benne kétség, hogy nagyszerű karriér előtt állsz . . . De a kis ravaszságod ez egyszer mégis csütör­tököt mondott, mert én, fájdalom, már túl va­gyok azon a koron, a melyben az embert a hozzád hasonló kis csirkefogók elszédithetik. Engem legföljebb azzal kötelezhetsz le, ha egy kérdésemre őszintén válaszolsz . , , — Milyen kérdésre? — dadogta Fáy Tusi szomorúan. — Arra, kicsikém, hogy nem sül-e ki a szemed szégyenletedben, a mikor azt akarod el­hitetni velem, hogy kedvesnek találsz ? Nem félsz, hogy megnyílik lábad alatt a töld, a mikor egy ilyen utálatos, vén ember iránt szerelmet affek- tálsz ? Mered azt mondani, hogy az előbbi ked­veskedés a szivedből jött? Diadalmasan, lesújtó gúnnyal beszélt, de a kis leány, a ki eddig zavartan sütötte le a sze­mét, most egyszerre harciasán kiegyenesedett, s vakmerőén, impertinens bátorsággal nézett a kövér Doktorra, a ki szinte megdöbbenve visszahőkölt. — Azt akarja tudni, hogy az előbbi kedves­kedés a szivemből jött-e? — kérdezte lihegve. — Azt. — Nem jött a szivemből, sőt majdnem sírva fakadtam, hogy ilyen alávalóan hazudnom kell. Már hogy szeretném én magát, aki az öregapám is lehetne! Hazudtam, hazudtam, hazudtam, de csak azért, hogy elérjem a célomat, s hogy mi­előbb szerződést kapjak egy pesti színházhoz Még lopni is képes lennék, csak hogy bejussak valahová, mert nekem minden mellékes a vilá­gon, csak az a fontos, hogy játszhassak, s meg­A tavasz. Április 17. Ez a tavasz megőrjíti az embert. No ugye borzasztó ez ? Az enyhe fuvalatok, a pacsirta szó, a rügy fakadás, ó, az édes zene, az ábrán­dozás és szentimentálizmus . . . hol vannak ezek ? Fölényes és gőgös mosollyal gázolta, ti­porta el ezeket a poéta álmokat a mai tavasz. A mostani tavasz nem a szerelmesek tavasza. Nem a feltámadás örök törvényeinek a bizony- gatója, de mintha a pusztulás és dekadenczia jelei ütköznének ki még az időn is. A levegő zeng a háborús hírektől s a távoli zűrzavar nyugtalanítja a lelkeket. A levegő tele van re­csegéssel, ropogással, emberéletek és vagyonok talaja ingott meg és senki se tudja, mit hoz a holnap, melyik nagy vállalat, melyik pénzkapa- czitás roppan össze s tűnik el ebben a nagy árban, mely elmossa a szegények és tehetet­lenek pénzét, vagyonát és életét. A háztetők hóval tömöttek, a mezők, ré­tek, hegyek hótól fehérlenek s a poéta nem tudja zengedezni a közeledő május elébe: In wunderschönem Monat Mai . . . A folyókon nem lehet gondolázni, mert veszedelmesen tornyosulnak rajtuk a hullá­mok, a patakok is, a szerény és csörgedező patakocskák is rohanó árral hömpölyögnek. A szegény ember sir, mert elviszi a kerítését, le­mossa a földjét, elviszi a szárnyasát és nem marad semmije, senkije, csak a jó Isten, de ahoz nem fohászkodhat, mert hiszen ő küldte mindezeket az egyptomi csapásokat. Ez a bolond április tehát még sokkal bo­londabb minden eddigi áprilisnál. Máskor uj­jongva örvedeztünk, ha márcziusban esett egy kis hó, pár pehely, mivel megmosva az arczunk- kat elmúlott a tavalyi szeplő. Ma, mikor e so­rokat irom, a vastag áprilisi hóban szinte szán- kázni lehet. Csüngedeznek az áprilisi jégcsapok és előkerül a téli kapát. Olyan megfordított idő ez, hogy az em­bernek is szinte kedve kerekedik megfordítva, a feje tetején járni, vagy naphosszat a kétsze­resen kiforgatott tükörirást olvasni. Egyedül a nagybányaiak örvendenek en­nek az időjárásnak, legalább igazolni tudják azt, hogy miért nem mennek ki az esti, vagy déli, vagy akármilyen korzóra Hát csak nem mehetnek ki ilyen időben sétálni! No, de egyszer csak meg fog változni ez az idő is. Lesz még szőlő lágy s kenyér! . . . De fog még sütni a nap és fognak virágozni a fák és tele lesz virággal az erdő, mező és tele lesz dallal a szív s a poétás lányok kétszeres mutathassam az embereknek, hogy mi lakik ben­nem ! Mert én tudom, hogy külömb tehetség vagyok, mint az a sok vén skatulya, a ki sár­kány módjára vigyáz, nehogy a pozicziójából kitúrja valaki. De mit ér a tehetség prótekczió nélkül? Én csak tizenhét éves vagyok, de azt már sajnos tudom, hogy minden férfi önző és szemtelen, s hogy maguk valamennyien csak akkor tesznek szívességet egy fiatal leánynak, ha hazug és alávaló érzéseket affektál. Most már tudja, hogy miért alázkodtam meg maga előtt, miért kedveskedtem, holott valósággal ir­tózom magától, — most már tudja és akár ki­dobhat a lakásából. Szerződést, igaz, hogy nem fogok kapni, de végre egyszer nyíltan elmond­hattam mindazt, a mi a szivemet elfacsarta . . . Kipirult arczczal beszélt, a szeme elhomá­lyosult a könnyektől, s csillogó, szőke haja bor­zasán szabadult ki divatjamúlt, nyári kalapja alól. Csöpp hijja volt, hogy hangosan el nem pityereden, de ekkor a kövér Doktor egyszerre csak odahajolt hozzá. — Kisleány, — mondta meghatva, miköz­ben nagy kezével gyöngéden megsimogatta a Fáy Tusi nedves arczocskáját, — kisleány, gra­tulálok neked, mert most egyszerre akkorát nőt­tél a szememben, hogy minden ostobaságod meg­bocsátom. Őszintén és okosan beszéltél, s ne legyek tisztességes ember, ha egy hét alatt be nem viszlek valami pesti színházhoz. Ha tovább hízelkednél, szó nélkül kikergetnélek, de igy, itt a kezem, hogy én leszek ezután a legőszintébb barátod. Ha gorombáskodol velem, ez már egé­szen más dolog . . . Gyöngéden helyet mutatott a kisleánynak, azután kivett az éjjeli szekrényből egy doboz csokoládét, hogy Fáy Tusit megkínálja . . . erővel fogják verni a lantjukat. És megtelik a föld vidámsággal, zajjal, madárcsicsergéssel. El­múlnak a rossz idők is, az emberek bugyellá- risa is megtelik pénzzel. Eltűnik a gond és a ráncz a homlokokról és tejjel-mézzel folyó élet lesz a földön Minden, minden meg fog vál­tozni, mert ez a törvény, ez a világ rendje. Ez a parancsolat. És minden arczon vidám mosoly, minden szívben szerelem, minden gödör pénz­verem . , . No, ugye ez édes dolog lesz? És ennek a nagy változásnak legjobban a poéták fognak örvendeni, mert hisz minden megváltozván, ők is fognak tudni énekelni. Merthát minden, minden, minden meg fog változni, csak az em­berek nem fognak korzózni soha Nagybányán ’ F. B. F. HÍREK. Április 17. Személyi hírek. Reményi Dezső Budapest székes- főváros tanácsosa városunkban időzött. — Dr. ErdSdy Ignácz főtörzsorvos a húsvéti ünnepeket városunkban töltötte. — Dr. Makray Mihály polgármester a városi kölcsön ügyében holnap Budapestre utazik. Erdészeti kinevezések. A földmivelésügyi miniszter Ocsárd Károly gödöllői és Szabó Jó­zsef nagybányai erdőtanácsosokat főerdőtaná- csosokká nevezte ki. Uj közigazgatási gyakornok. Csaba Adorján főispán Turman Zoltán végzett joghallgatót vármegyei közigazgatási gyakornokká nevezte ki. Kinevezés. Az igazságügyi miniszter Dono- vák Antal nagybányai betétszerkesztő, szakdij- nokot a felvinczi járásbírósághoz Írnokká ne­vezte ki. Eljegyzés. Kandó József bányaaltiszt elje­gyezte Prigya György polgártársunk leányát Írónkét. Waigandt Anna igazgató ünneplése. Polgári leányiskolánknak eminens hire messze túl­szárnyal már vármegyénk határain is s hogy az iskola e magas nívót elérte, e siker jórész­ben Waigandt Anna igazgató nevéhez fűződik. S hogy az iskola volt növendékei is a leg­nagyobb szeretettel s a legkedvesebb emlékek­kel gondolnak vissza azon évekre, miket az intézet falai között töltöttek, semmi sem bi­zonyítja jobban, minthogy azt is kifürkészték valahogyan, hogy a polgári iskola általános tiszteletnek és szeretetnek örvendő igazgatója, Waigandt Anna ez évben ünnepli áldásos tanító­női működésének huszonötödik évfordulóját. Természetesen a volt tanítványok s a jelenlegi tanítványok szeretettel készülődnek a jubileumi ünnepségre, melyből csak annyit árulhatunk el, hogy május 12-én fogják megtartani s abban részt kíván venni városunk közönsége is. Gondnoksági elnöki kinevezés. Gróf Bethlen Balázs főispán Joós Lajos bányatanácsost az erzsébetbányai és kohóvölgyi állami elemi nép­iskolák h elnökévé nevezte ki. Komáromi Gizi Komáromi Gizi, az Észak­keleti szinikerület primadonnája holnap, csü­törtökön városunkban érkezik s este föllép a villamos színház-előadás keretében. Szünet közben s előadás után a legújabb kuplékat s operett-énekeket fogja bemutatni. Föllépése iránt oly nagy érdeklődés mutatkozik, hogy a páholyjegyeket már napokkal ezelőtt elkapdos- ták. A holnapi mozi-előadás műsora is szerfö­lött változatos. A műsor a következő: 1. A chamáleon. Természetes kép. 2. Griseldis. Drá­ma. 3. A tolvajbiztosház. Komikus kép. 4. A fiúi szeretet. Dráma 5. A halász álma. Komikus kép 6. A szerelmes Maszk. Komikus kép. — Szombaton délután és este Uránia előadás lesz a színházteremben. Gáspár Ferencz A fehér ember útja ez. nagysikerű darabja kerül bemu tatóra. A szöveget Szaucsek István fogja fel­olvasni. A nagybányai országos kópkiállitás. A nagy­bányai országos jellegű képkiállitá? ügye egy nagy lépéssel haladt előre. A város képviselő­testülete gondoskodott a képkiállitás előleges költségeiről s ami fő, halározalilag kimondta)

Next

/
Thumbnails
Contents