Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-11 / 15. szám
ZSU. évfolyam. 1S12. április Író 11. 15-d.ilr szám. tAiuulsazjMX tia ©ssíjí’ihoöalmi sziqtxzjAf. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hová a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. A termésbecslés uj rendje. Április 10. (V. L ) Minden mezőgazdasági állam- ! ban a kormányzati gondok közé sorozták | annak a nehéz kérdésnek a megoldását, ' hogyan lehetne szabatos adatokat -kapni ; legalább a gabonanemüeknek egyévi tér- j méshozamáról? És pedig nemcsak arra | az időre, amikor már zsákban van az J Isten áldása, hanem hogyan lehetne szabatosan kalkulálni a várható termést, hogy a kereskedelem ezeknek az adatoknak az árképződésre hasznukat lássa? Nagy gazdasági érdek függ attól, hogy amennyire emberileg lehetséges, szabatos adatok alapján a várható termés- mennyiséget kalkulálhassuk s a vetés állásáról hűséges jelentéseket kapjunk. Mert hisz maga a termelés sikere, ha az értékesitési viszonyok kedvezőtlenek, nem jelenti egyben a földmivelő boldogulását. Csak mindkettő együttvéve. Azért ; számot vetve azokkal a nehézségekkel, melyekkel a termésbecslés, bármily gonddal ejtessék is, még mindig jár, teljes mértékben honorálni kell a földmivelés- ügyi miniszternek azt a törekvését, hogy ez az intézmény évről-évre a kereskedők és a gazdák óhajtásai szerint tökéletesedjék. De valóban azt kell mondanunk, hogy ez az organizálás csak most vált tökéletessé. Igen sok változás történt a termésjelentésekre és becslések bejelentésére. Az ujitások során az első lényeges változtatás az, hogy a bevetett területet nem mint eddig, háromévenként, hanem minden év junius 15 ödikéig a statisztikai hivatal állapítja meg és publikálja. A földmivelésügyi miniszter 1800 ra növelte a gazdasági tudósítók számát, kik vidékek szerint vannak elosztva az országban. Neih ugv lesz tehát, mint eddig volt, hogy mig egy-egy járásban három-négy, olykor több tudósító is volt, viszont egész járások maradtak olyanok, honnét fölhasználható adatot nem kapott a statisztikai központ. Most még a járások is kisebb körökre oszlanak s aszerint kisebbek nagÁ’-obbak, amint a termelés kiterjedése és a közlekedési viszonyok fejlettsége kívánja. A főszempont az, hogy minden gazdasági tudósitó a maga területét bejárhassa és a termelési viszonyokat figyelemmel kisérhesse.. Az is növeli az adatok megbízhatóságát, hogy a megyebeli eredményeket, a beérkezett jelentek alapján, felelős állami közeg, a gazdasági felügyelő sommázza és dolgozza föl s ha kétsége van, miután a megyében úgyis állandóan utón van, az adatokat helyszíni szemléje alapján megkorrigálhatja. Ekként az egész országra vonatkozó adatoknak a földmivelésügyi minisztérium mezőgazdasági statisztikai osztálya részére való földolgozása gyorsabb és pontosabb lesz. Ezzel a reformmal lehetővé vált az is, hogy a statisztikai ügyosztály az egész földmive- lésügyet érdeklő összes ágakra vonatkozóstatisztikai adatokat összegyüjthesse és feldolgozhassa. Megjegyezzük, hogy az újjászervezést megelőzte egy országos ankét, melyen nemcsak a gazdatársadalmi szervezetek, de a gabonakereskedelem, a tőzsde képviselői is résztvettek. És az ezen ankéten elhangzott s különféle érdekeket szolgáló és keresztülvihető kívánságokat tekintetbe vették; emellett összegyűjtötték a nagyobb és kizáróan mezőgazdasági országoknak a vetésjelentés, termésbecslés, a termelési statisztika adatszerzéseire vonatkozó módszereit és eljárásait. A mezőgazdasági statisztikai szolgálatnak mai uj rendje körülbelül olyanforma lesz, aminő Németországban és Argentínában. Mindkét országban a gazdák adják a termésjelentések, becslések adatait és pedig kétíéle módon. Németországban vagy a járás birtokosai küldik meg azokat a Gutsbezirknek (a földesúri kerület elöljáróinak), vagy pedig nem egyes gazda, hanem a helység gazdáiból alakított bizottság gyűjti egybe az alapvető jelentések adatait és szolgáltatja be a hatóságnak. A berlini birodalmi statisztikai hivatal végzi a végleges összeállítást és a szövetség-tanács, mint döntő szerv, vizsgálja fölül. A fiz legkisebb állam kivételével a többi állam terméseredményeit maga jegyzi és számítja ki. Ezeket az eredményeket sommázza aztán a berlini statisztikai középpont. Argentínában szintén tudósítók vannak, akiket ott levelezőnek czimeznek. A levelező sok üres lapot kap, melyek A „Nagybánya“ tárczája. Dalok. A dalok nagy, fönséges erdejében, A színek, illatok nyugatiak. Kerülő utakon én is belopództam Szerény muskátlinak. És meghúzódtam egy bokor tövében, Mint igénytelen utszéli virág, Hogy meg ne szégyenitsenek a büszke, Kevély magnóliák. A szirmaim sok vihar csapdosta, ügy nőttem fel a szabad ég alatt, A nagy kertész sohsem gondozott engem, Csak a napsugarak. 8 mikor a vihar zúgott el fölöttem Én lehajoltam’, mig ős tölgyeket, Daczos haraggal gyökerükbe nyúlva A földből kivetett. ó, csak az emberektől félek Bár nem bírt velem száz dúló vihar: Itt eltiporhat egy-egy czudar ember Szeges csizmáival! Peterdi Andor. Diplomácziai tárgyalások. — Irta: Pogány Béla. — Észre kellett vennem, hogy itt nem sokat törődnek velem. Apró poharak kerültek a hosz- szu puha faasztalra, amelynek olyan ikszlábai voltak, mint a Siralomházban czimü képeken szokott lenni. Szorgalmasan, egy-egy legyintés- szerű mozdulattal a szájukba lökték a törkölyt és folytatták a mondatot, mintha meg sem szakították volna. Az asztal egyik oldalán ültem én, a másikon ők ketten. Be sem mutatkoztunk, de tisztába voltak velem és én is némileg a beszélgetésük során megismerhettem őket. Rólam biztosak voltak, hogy átutazóban megéheztem egy tojásrántottára és egy üveg sörre Ők idevalók és mint a vendéglő törzsvendégei szívesen adnak helyei idegeneknek is az egyetlen asztalnál. — Kissé bizony lezüllöttünk, mondta az idősebbik, a mikor még mi is pesti urak voltunk, mi is magas kráglit viseltünk és keztyüt huztunk. Ennek, aki nyilván hozzám adresszálta a szavait, intelligens, úri arcza volt. A másik robusztus, erős, lelógófejü magyar, pantallóban jár, de kezeinek érdességén az istálló illatát éreztem. Most emez szólóit: — Persze báró, te ott is ur voltál, én ott is paraszt. Egy kis meleg hazai zsebpénz azonban a tüzérkáplárnak is használ Pesten. A lyányok miatt nem is sok panaszkodni valóm akadt. A panoráma, meg a hajóhinta, aztán meg a hegyes bajuszom (nem lógott még akkor ilyen rondán) megtették a magukét. A báró mintha prüszkölt volna, olyan hangokat adott. Közben legyintett a kezével, aztán meg nyöszörögve mosolygott, nagy fekete szemét jóságosán jártatva a barátján: — Jól van Dani, jól van. Tudod is te, mi az a Pest. Dehogy tudod. Én kávéházakat törtem össze és zsidók pofájába mártottam a bicskámat. Marhaság volt, de ma sem sajnálom, szépen éltem. — Bizony nekem sem ártott volna egy kis úri nevelés. Ha meggondolom, hogy milyen másképpen lehetett volna nekem élni. Tanulni, urnák lenni, pénze volt hozzá elég az apámnak, csak nem akart véresre pofozni, amikor nem tanultam. A báró belökte a pohár pálinkái a szájába, kettőt-hármat a padlóra köpött és megint mosolyogva csapkodott a kezével a levegőben. — Bár én se tanultam volna. Szamárság volt. Minek tanultam ? Hogy most a pálinka mellett neked tartsak előadásokat a büntetőjogból? Neked, neked, te ökör? Dani sunyin, szomorúan beszélt a bajusza alatt: — De te otthon is tudsz illendően beszélni a finom feleségeddel, az úri gyerekeiddel. De én, de én . . . Nekem is van finom feleségem, megcsal, utál, mert paraszt vagyok. — Ki kell lökni az olyan feleséget, ha megcsal.-— Nem lehet, nem lehet. Hát hogy kép-
