Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-11 / 2. szám

1912. január 11. NAGYBAny a 3 bányai kereskedőt a törvényhatóság virilis bi­zottsági tagjai közé fölvette. Kerületi választmányi gyűlés Nagybányán. Az északkeleti szinikerület kerüieii választmánya f. hó 29-én városunkban fogja tartani gyűlését, melyen a kerület szinészeti ügyei fölött fognak dönteni. A gyűlésen gróf Belliién Balázs főispán fog elnökölni. A gyűlésen megjelenő delegátusok a város vendégei lesznek. Városunk részéről dr. Makrai] Mihály polgármester és Églij Mihály főjegyző a delegátusok. A városi nagy kölcsön. A városi nagy kölcsön ügyével lapunk vezető he­lyén kimerítő részletességgel foglalko­zunk. Daczára, hogy a nagy kölcsön fel­vétele meghiúsult, azért semmi komo­lyabb aggodalomra nincs ok. A város ugyanis küldöttségileg fogja kérni a pénzügyminisztert, hogy az állami kész­letekből bocsásson megfelelő összeget a város rendelkezésére. A küldöttség tagjai: dr. Makrai] Mihály polgármester, Stoll Béla, Moldován László és Almer Károly takarékpénztári igazgatók a jövő héten utaznak föl Budapestre. De ettől elte­kintve, nagyon is alapos kilátás van arra, hogy a kölcsön ügye rövidesen el lesz intézhető, mivel már más pénzintézetek­kel is folynak a tárgyalások. i Boda Gyuláné. j Megrendítő gyász érte *„ ■' Boda Gyula kereskedőt. Felesége szül Pelky Betti f. hó 5-én rövid szen­vedés után Kolozsvárott elhunyt. A boldogult gyógyulás czéljából utazott Kolozsvárra, hol gyógykezelés végett a klinikára vétette föl ma gát s ott érte váratlanul a katasztrófa. Halála hire igaz, mély részvétet keltett városszerte s ez a részvét impozáns módon nyilvánult meg akkor is, midőn a boldogult koporsóját haza szállították sa vasúti nagyállomá ról a temetőbe vitték. A koporsói, melyet szebbnél-szebb ko­szorúk boritotlak, nagy gyászközönség kisérte ki utolsó útjára. A porig sújtott férj s a család a következő gyászjelentést adta ki: Békességben fekszem le és legott eialuszom; mert te Uram egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. (Zsolt. 4, 9.) Boda Gyula férje, Margit, Tibi, Marcsa gyermekei, Pelky Sámuel testvére, Boda Béla, Fiilöp Mihályné szül. Boda Berta, Peíky Sámuelné szüi. Kíimó Júlia sógora, illetve sógornői, vala­mint a kiterjedt rokonság nevében is mélyen megrendülve tudatják, hogy a felejthetetlen feleség, igaz, gondos édes anya, testvér és rokon Megígérte neki, hogy nem nyitja ki soha a kis dobozt, nem veszi le róla a selyemzsinort. Azu­tán eiment a nyári fényben, végigment a csön­des tengeren. Mögötte elhalványult, eltünedezett, mint valami álomkép, elmaradt a sziget, ahol sohse hal meg a nyár. Újból meglátta Japán kék hegyeit, mindig élesebben rajzolódtak aá északi égboltozat fehér fényébe. Végre megint a hazai kikötőbe siklott be a bárkája, hazai partra lépett, a lába. De amikor körülnézett, nagyon megijedt, ügy hitte, hogy varázslat áldozata lett. Ez csak nem lehetett a szülővárosa ? Eltűnt apjának kunyhója. Falu volt itt, de a házai idegenek voltak, idegenek a fák, a rétek és az emberek areza. Hiába kereste a régi kedves helyeket. A Shinto-templomot más helyen épí­tették, a közeli dombokról eltűntek az erdők. Csak a folyó zúgása, csak a hegyek alakja nem változott. Minden más ismeretlen volt és uj volt minden. Hiába kereste a szülőházat. A halásznép csodálkozva bámult reá. Eze­ket az arezokat még soh’se látta eddig Ekkor egy nagyon öreg ember közeledett, a botjára támaszkodva lépegetett feléje, attól kérdezte meg, hogy hol vau az Urashima család háza. Az öreg csodálkozva nézett rá. Urashima újból kérdezte és mégsgyszer. Az öreg végre igy kiáltott fel: — Urashima Taro ? Honnan jöttél, hogy erről nincs tudomásod? Urashima Tarol Négy­száz éve, hogy belefuladt a tengerbe és a teme­tőben emlékkövet emeltek neki. Egész családjá­nak sirja is ott van abban a temetőben — a régi­ben odaát, amely most már teljesen elhagyatott, Boda Gyuiáné szül. Petkv Betti f. hó 5 én dél - j után 5 órakor, életének 37-ik és boldog házas- ; sága 17-ik évében, rövid szenvedés utón Kolozs- j vórtt, a klinikán váratlanul elhunyt. Kedves ; halottunk, hült tetemét a f. hó 7 én délután ér- j kező vonattal szállítjuk Nagybányára és délután i 4 órakor kisérjük a nagyáilomástól a ref. teme- í tőbe. hol ref szertartás szerint fogjuk szeretett I kis fia sirja mellett örök nyugalomra elhelyezni. I Nagybánya, 1012 január 6 Legven áldott emléke! Az újév. Az 1912. esztendő 366 napból fog ! állani, vagyis szökő év lesz. A farsang hat hétig j ‘art, azaz február 29-ig. Husvét. április hó 7-én, pünkösd május 26-án lesz. Az ünnepek közül szept. 8 és decz, 8 vasárnapra esik. Április 1-én hold-, április 17-én napfogyatkozás lesz, mind­kettő látható nálunk is. A jóslat szerint ez év­ben nagy gyümü'cstermés várható. Városi közgyűlés. Folyó hó 13-án, szom­baton déielőit 10 órakor a városi képviselőtes­tület rendkívüli közgyűlést tart A közgyűlésnek csupán három tárgya lesz, de mindhárom igen fontos. Napirenden lesz az 1912. évi költségve­tési előirányzat tárgyalása; a Bényi Árpáddal az üveggyár létesítése tárgyában megkötött szer­ződés jóváhagyása; végül az iparvasut miként leendő kezelése kérdésében fognak dönteni. Halálozás. Mély részvéttel vesszük a hirt, hogy Deutsch Mór birtokos, Deuisch Imre vál­lalkozó édes atyja deczember hó 29 én, Solt- vadkerten 81 éves korában elhunyt. A boldo­gultak akit igen kiterjedt család sirat, deczember 31 én helyezték örök nyugalomra nagy részvét mellett. A városi költségvetés. Az 1912. évi városi költségvetés már átment a városi tanács s a pénzügyi és gazdasági bizottság retortóján. Meg­nyugtatásul közöljük, hogy a sok hűhóval han- ! goztatott pótadóból az 1912 évben sem lesz I semmi, mert. a költségvetési előirányzat 559 ko- ! róna felesleggel zárul. Budapesti Hirlap. Ebben az országban min­den ember tudja, hogy a Budapesti Hirlap úgy politikai magatartásában, mint gazdasági, társa­dalmi, irodalmi és művészeti törekvésében ál­landó lelkes buzgalommal követi a nemzeti irányt s csak egy kötelességet ismer és ez az, hogy erős hittel, lankadatlanul szolgálja a magyar nemzeti érdeket. Innen a Budapesti Hirlap nagy elterjedt­sége az ország komoly s hazafias köreiben és ezért mindenki, akit leikében és törekvéseiben I ugyanaz a vágy vezet, mint a Budapesti Hír­lapot: belőle merit tudást, buzdítást, lelkesedést és aki csak teheti, a Budapesti Hírlapot járatja házához. Csak haszonnal forgatja kezében ezt a lapot a családfő, az asszony s az ifjúság. A Buda­pesti Hirlap minden közleményét mindenkor a jó Ízlés meg a becsületes hazafiság diktálja, ér­Urashima Tarol Hogyan kérdezhetsz oly bolon­dot, bogy hol van Urashima Taro háza? Nevetve és dünyögve az idegen butaságán, mulatva odébb biczegett az öreg. Urashima elment a régi temetőbe, amely oly elhagyatott, volt és megtalálta a saját sírkö­vét, szüleinek és sok jó ismerőseinek sírhelyét. A sírkövek oly régiek voltak, mohlepte, poria- dozó kövek, hogy alig tudta lebetüzni a ne­veket. Erre belátta, hogy furcsa varázslat áldozata lett és visszatért a tengerpartra A kezében tar­totta a tengerkirály leányának ajándékát, a kis dobozt. De milyen varázslat lehetett rajta ? És mi lehetett a dobozkában? Talán ép e kis do­bozban volt a varázslatnak okozója. És ekkor a gyanú legyőzte a hűséget. Meg­gondolás nélkül megszegte az Ígéretét, leoldotta a selyemzsinórt és felnyitotta a dobozt. Hideg, fehér füstgomolyag tódult ki belőle, a levegőbe emelkedett, mint a nyári felhő és gyorsan délidé vonult a nyugodt tengeren át. Más nem volt a dobozban. Most már tudta Urashima, hogy a saját boldogságát ölte meg. Nem térhet vissza soha többé szerelmes asszonyához. Keservesen sikol- tott és zokogott kétségbeesésében. De nem sokáig tette. Hirtelenü! elváltozott­nak érezte magát. Jéghidegség ömlött az ereibe — fogai kibuloítak, az areza összeránezosodotf, a haja hófehér iett, a tagjai szétmálottek, az ereje elhagyta egészen. Élettelenül esett le a homokba, szétzúzta őt négyszáz télnek rémséges súlya, amely egyszerre zuhant le rája . . . tesülései állandóan bőségesek és megbizhatóak, tartalma válogatott és terjedelmes Aki a Buda­pesti Hírlapra előfizetni óhajt, szíveskedjék posta- utalványon az előfizetésre szánt összeget beküldeni. A Budapesti Hirlap előfizetési ára a január— márciusi negyedévre hét korona. Balyubál. A ref. egyház az idén február 3-án, szombati napon rendezi bátyubálját az Isván-szálló nagytermében. Az előkészületek már javában folynak s minden jel arra mutat, hogy az idei bál is méltó utódja lesz a nagyhirü ref. batyubáloknak. A Divat Szalon. Magyarország első női lapja, értékben folyton emelkedve s munkakörét mind­jobban kiterjesztve töltötte be huszonnegyedik esztendejét, melyek a lapok életében tán igazab- ban lehetne a teljes érettség és nagykorúság idejének nevezni. Most a XXV. évfolyamát járja és viszi az ország minden tája felé — az úri házaktól a dolgos varrónő hajlékáig — mindazo­kat a tudnivalókat, amelyeket ma már egy nő­nek, mint leánynak, feleségnek, anyának, társa­ságbeli hölgynek, kenyérkeresőnek, és házi asz- szonynak tudnia kell. Ez a tudás képesíti arra, hogy ne csak tájékozást nyerjen a divatról, de azt takarékosan hasznára is fordíthassa. A Divat Szalon képei eisőrendüek, iparművészeti tan­folyamai páratlanok, a szépirodalmi olvasmányo­kat nem kisebh Írónő, mint Szabóné Nogáll Janka elsőrendű iröi gárda segítségével szolgál­tatja : költeményekkel, novellákkal, szép és nagy regényekkel, női életrajzokkal, melyeket jól si­került arczkép kisér, oktató czikkekkel, érde­mes könyvekről, zenemüvekről, színdarabokról feljegyzett tudnivalókkal s egy olyan Szerk. pos­tával, mely szinte a lexikonok színvonalára emel­kedik és a legjáratlanabb kérdezősködőkhöz is szeretettel, segítséggel leszáll. — A Divat Szalon egyike a legolcsóbb lapoknak : előfizetési ára negyedévre csak három korona, daczára annak, hogy kiállítása díszes és bőkezű. Kéthetenkint megjelenő színes, keménytáblás füzetei dús tar­talmukon kívül ingyen-mellékletekkel is szolgál­nak : szabás-ivvel, gyermekdivat újsággal stb Az évfordulót pedig azzal teszi emlékezetessé, hogy előfizetőinek egy elegáns naptárt küld szintén külön dij nélkül. A legnagyobb elismeréssel ajánl­juk olvasóink figyelmébe e derék női divatlapot, tudomásukra adva a Divat Szalon kiadóhiva­talának ozimét: Budapest, IV., Eskü ut 5. sz., ahol — épen úgy az ország bármely postahi­vatal utján is — elő lehet fizetni. Kívánatra mutatványszámot is küld a lap kiadóhivatala. Családias estélyek a Kaszinóban. A Kaszinó igazgatósága elhatározta, hogy a tél folyamán hetenkint minden szombaton karöltve a nő­egyesülettel s a nagybányai fiatalsággal családias estélyt rendez. A családias estélyekre a lehető legegyszerűbb ruhákban fognak megjelenni. A belépti dij árát 1 koronában állapították meg. Hogy az első családi estély mikor lesz, most fogják eldönteni. Erdély lakossága 1910-ben. Az összes lakos­ság 2 644 012 (1900-ban 2 476,998) lélek. Ebbői magvar 870,806 (1900 ban 814,995) német 256834 (233.019), oláh 1 498588, (1397,282) és más nemzetiségű 37,814. Az utóbbi liz év alatt a magyarok (zsidók nélkül) csak 6 47%-aI, a németek 10 22% al, az oláhok 6 76%-al és a zsidók 1109%al. A magyarok csak négy megyében alkotnak többséget: Csikmegyében 85 5°/0-al. Háromszéken 79 8°/o-al. Marostordá- ban 57 9% a! és Udvarhelyen 967o-al. Német többségű megye egy sincs, legtöbben vannak Nagyküküllőmegyében 42 7%. Brassómegyében 314% és Szebenmegyében 28 8% Az oláhság arányszáma : Fogarasraegyében 90 2°/0, Hunyad- megyében 84 7%, Alsófehérmegyében. 78 7%, Szolnokdobokamegyében 76 1%, Tordaaranyos- megyében 72 8%. Beszlerczenaszódmegyében 69 1%, Kolozsmegyében 68 6%, Szebenmegyé­ben 66 /„ és Kiskükülőmegyében 50 7%. A képviselőválasztók száma. A vármegyei központi választmány a napokban állította össze a vármegye területén levő országgyűlési képvi­selőválasztók névjegyzékét, mely szerint az egyes kerületben a választók száma a kővetkező: a nagykárolyiban 3833, a mátészalkaiban 3365, a fehérgyarmatiban 4203, a csengeriben 3194, a krassóiban 4639, az arenyosmegyesiben 3490, a nagybányaiban 2665, a nagysomkutiban 3986 a válaszlók száma. Vizkereszti lakoma A Polgári Kör szom­baton, f. hó 6-Sn tartotta meg szokásos viz-

Next

/
Thumbnails
Contents