Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1911-07-27 / 30. szám

1911. julius 27.

NAGYBANYA

3

nyújtott virágcsokorra is. Komáromi Gizi kedvesen adta a parasztias Serpolettet, s ügyes alakításával folyton vidám hangulatban tartotta a közönséget. Elismerés és virágcsokor neki is kijutott. Herczeg Gáspár apót szinte művészi módon alakította, csak az a kár, hogy énekszámai igen meggondolandó okból kevésbé sikerültek. Burányi ez este szintén nemcsak pompásan énekelt, hanem alakításra is törekedett. Az előadást jó félig telt ház uézte végig s nem egyszer nyílt színen is lámpák elé hívta egyikmásik szereplőt.

Pénteken Bródy Sándor életképét, a Medikust adták. Nemcsak a darab uj volta csalta a közönséget a színházba, hanem az a körülmény is, hogy meggyőződtek a drámai személyzet igazán kiváló játékáról. A darabot magát meglehetős különbözőkép fogadta a közönség. Egy része lelkesedett érte, a másik határozottan rossznak minősítette. Ez az elbírálás egyébként Bródy más munkáira is jellemző. Mi magunk ezt leggyöngébb alkotásának tartjuk. Az első felvonás túlságosan elnyújtott expozíció, melyben semmi sem történik olyan fontos, amit két-három jelenetben el ne lehetett volna intézni. A diákszoba alakjainak Taifun-szerü beállítása szintén eszünkbe ötlik. A házasság kissé erős paródizálása, mégha igazán egyéni felfogását akarta is színpadra vinni a szerző arról a mondjuk szerinte elavult intézményről, akkor is kirívó, a nászéjszaka beállítása pedig egyszerűen ízléstelen, még jó szerencse, hogy a függöny legördül. A második felvonásban van a darabnak az ereje, ennek is sok hibája van, de viszonyítva a másik kettőhöz, sokkai felette áll. Általában a mese inventiója sem szerencsés, a jellemek sem elég élesek, legtöbb elrajzolt, mások a diákszoba lakói az életben, mint amilyennek Bródy életképében bemutatja. Maga a főalak annyira nem hordja magán az élő ember formáját, hogy alig hisszük emberi voltában, mintha egy emberformát öltött eléggé rafflnált eszme beszélne egyet-mást a színpadon, mert tenni édes-keveset tesz. Egyedül finoman megrajzolt alak Rubin orvos és leánya, s csodálatos ép ezek kaptak meg legjobban bennünket, mert igazi emberek. Arrak pl. típus, melynek beállítása nem került nagy megerőltetésébe az írónak. Természetesen a darab nagy hibái mellett is láttatja írójának kiváló kvalitásait s ennek tulajdonítható, hogy még az ellentábor is elismeri, hogy a darab felett nem lehet egyszerűen napirendre térni. Bár talán ők is elismerik, hogy a kifejlet kissé tragikumikus. »Nem szeretsz«, kérdi az öngyilkosságon vajúdó medikus feleségét, »hála Istennek, legalább elve- hetem a másik menyasszonyomat < S diktum, faktum igy is lesz. Erre e sorsfordulatra a legvakmerőbb drámalátók sem voltak elkészülve. Itt már megvan a színpadi hatás csüstől. Boldogok a darab személyei, mert egymásé leszCsapó azt gondolta, ez is jobb, mint a semmi és meleg hálával került fel a terraszra, ahol a peches ember a szabadulás boldogságában várta már. Az áldozat beült és kávét kért. Olyan buzgalommal evett, hogy észre sem vette a peches ember arczán feltünedező kaján mosolygást. Általán meghatott barátságot kezdett érezni a peches ember iránt, holott azelőtt ő is utálta. A peches ember azonban már csak azt várta, hogy a pinczér ismét melléjük kér üljön, akkor igy szólt hangosan :

— Ugy-e megbocsájt, egy pillanatra át kell szaladnom a Mendelsohn kávéházba. Egy barátomhoz van két szó mondani valóm. Azonnal itt leszek.

— Kérem, kérem! válaszolta gyanútlanul Csapó.

A peches ember vette a kalapját és még a túlsó oldalról is kiabált:

— Öt perez!

Ezzel beiramodott a legelső mellékutczába és ugrándozva, kaczagva sietett hazafelé. Útközben néhányszor furdalta a lelkiismeret, de hamar elűzött minden kétséget.

— Elvégre inkább ő — mint én! — gondolta kéjes örömmel és kutató szemmel nézett körül, hátha lel valakit, akitől pár koronát kölcsönözhet.

nek, boldogok a színészek, mert vége van s boldogok a szentimentális nézők, mert a medikus nem önkivégzi magát. Zökkenős egy kicsit, az már igaz, de hát Ende gut, alles gut. Az előadás, mint a drámai személyzeté rendesen, elsőrangú volt. Vidor nagy átgondolással egy fanyar, önmagával meghasonlott medikust mutatott be, iparkodott életet önteni szerepébe, sikerült is derekasan, de a »nagy sorsforduial- nál« azonban mintha ő is kizökkent volna egy kicsit, nem tudta eltalálni az igazi hangot, de ez nem az ő hibája. Baghy Gyula Rubinját igazi mesteri alakításnak tartjuk, Mátray kabinet- alakítása szintén elsőrangú, Czakó Miczi finoman czizellált Rizája, melyet annyi nőies szen- deség, majd drámai lendületű tűz jellemzett, egyike volt az est legjobban megjátszott szerepének. Kisebb szerepükben Sipos, ifj. Baghy Gyula, Pongrácz Matild, Horváth Lenke méltó keretet adtak a pompás előadásnak.

Szombaton szintén egy régibb operett volt soron, Lehár Drótoslót-ja. Eltekintve az előjátéktól, az előadást elég jónak találtuk, bár már sikerültebb előadását is láttuk nálunk. A darab középpontjában egy zsidó, Pfefferkorn áll, akit Mátray adott igen ügyesen. Burányi Jankó szerepében szépen énekelt, ugyanezt mondhatjuk Dénes Elláról is, hozzá hogy" Mát- rayval eljárt cake walke-ja feltűnést keltett. Komáromi ismét érdekes és ügyes alakot mutatott Zsuska szerepében, természefesen az operettben szokásos túlzással. Rovó István Güntherje, ha nem is egy megmagyarosodott németet ábrázolt, de legalább kitűnő magyar politizáló iparost láttatott. Kár volt oly nagyhangon szavalni (igaz, hogy elkel), de a többiekhez viszonyítva, kirítt. A kevés számú közönség jól mulatott, különösen nagy tetszésre talált a szoknyás regiment, pompásan illett rájuk a huszáruniformis.

Vasárnap délután zónában a Varázskeringő ment, este pedig harmadszor a Czigányszerelem. Ez a darab ismét majd sziniiltig megtöltötte a nézőteret. Az előadás méltókép sorakozik a bemutatóhoz és a második előadáshoz.

Hétfőn bájos kis vígjátékban gyönyörködött a kis számú nézőközönség, A kis lordban. Igazi fehér darab, az ilyen nézésekor érti meg az ember, hogy lehet írni vígjátékot anélkül, hogy obszcén dolog is lenne benne. A gazdag angol lord kitagadja legkisebb fiát, mert nem neki tetsző, rangjához illő nőt vesz el. Idősebb két fia meghal, fiuörökösök nem maradnak, kénytelen tehát legkisebb fiától származó unokáját magához venni, de fia özvegyét még most sem ereszti be kastélyába. A gyermeknek vidámsága, szeretetreméltósága, jó szive annyira lebilincselik az öreg napjaira magára maradt lordot, hogy megbékél még a gyermek anyjával is. Sok szép, s emellett nemes jelenet van a darabban, a komikumot az angol nagyúri és az amerikai praktikus jellem szembeállításával, továbbá a kis lord gyermekes kedélyének ellentétben nagyapja meghasonlott, s társadalmi állásában gyökeredző világnézetében találhatjuk meg. Az előadás talán nem perdült elég gyorsan, de hogy is lehet kívánni, nap-nap után újat és újat. A czimszerepben Horváth Lenke enni- valóan kedves kis fiút ábrázolt s szerepéhez megkívánt kisfiús allűröket ügyesen utánozta. Kívüle Herczeg adott pompás alakítást. Jók vol tak Sipos, Vájná, Bellái, mig Homokai Gabriella mindjárt drámai magaslatra kapott s ez a finom, napsugaras keretben erősen disszonánsnak tetszett.

Kedden szintén nagyon mulattató estében volt része a közönségnek, Verő Bajuszát adták. Eléggé ismert ez az énekes vígjáték nálunk, ennek tulajdonítható, hogy a közönség-jjaunyira idegenkedett megnézésétől, pedig valóban csak sajnálhatja. Jó darabot mindig meg lehet nézni még egyszer, sőt annál inkább, mert ismeri, hogy jó; ki tudja, nem csapódik-e be reménye egyik másik uj darabnál. Egész este nem fogyott ki a jókedv, mert Mátray kitünően alakítóit János huszárja nem engedte. Sípos is ügves figurát csinált a diplomatából, Dénes Ella Ma- tildja. Vidor Kozaryja sikerült alakítások Komáromi Gizi Rosette szei'epében sok pajzánság- gal adott egy komornát. Az előadás a többi szereplők részéről is kifogástalan volt. Csak egy kis baj esett. Sokan azt tartották, hogy gyerekelőadásnak jó lett volna Persze, persze, ha niucs pikantéria, akkor csak gyerekelőadás. Pedig ebben is volt, de hát csak oly finom és annyira kevés, hogy gyerekelőadásnak lehet ily mérsékelt adaggal minősíteni

Heti műsor:

Szerdán : Botrány, dráma.

Csütörlökön: Herczegkisasszony, operett. Pénteken: Csákó és kalap, vígjáték, Szomhaton : Csárli nénje, bohózat. Vasárnap d. u: Iglói diákok, operett.

» este: Hercegkisasszony, operett.

Az országos bányászati és kohászati egyesület nagybánya-vidéki osztályának rendes közgyűlése.

Julius 26.

E hó 22-én tartotta az országos bányászati és kohászati egyesület nagybánya-vidéki osztálya rendes közgyűlését Borpatakon. Ugyanis Pokol Elek bányatulajdonos évek óta óhajtotta, hogy eme gyűlést egyszer Borpatakon tartsák meg, a vezetőség végre engedve óhajának, az idei közgyűlés helyét Borpatakra tűzte ki. A gyűlés igen látogatott volt, megjelelitek nemcsak az egyesület tagjai és a magánbányák képviselői, hanem vendégek is nagy számban. Megjelentek Plachy Gyula, Farkas Jenő, Fizély Sándor, Szokol Pál, dr Tóth Gábor, Kovács Gyula Felsőbányáról; Hullán János és Haas Arnold Alsófernezelyről; városunkból pedig dr. Makray Mihály, Martiny István, Weisz György, Grabovszky Béla, György Gusztáv, Moldován László, Muzsnay Ferencz, Fábián Lajos, L Bay Lajos, Ember Elek, Torday Imre, Hubay Zsig- mond, dr. Káplány Autal, dr. Morvay Győző, Brebán Sáudor, Kápolnai Pauer Viktor, Égly János, Kovács Gyula és sokan mások, mintegy ötvenen. Az érkezőket a borpalaki bánya tulajdonosa, Pokol Elek és a bánya igazgatója, Ketuey Mihály fogadták.

Délelőtt tizenegy óra után kezdtek a közgyűlés tagjai gyülekezni, kiket Pokol Elek a legnagyobb szívességgel fogadott. Ugyanis az összes hivatalosak és meghívottak Pokol Elek házának voltak vendégei, ki ellátásukról pazarul gondoskodott.

A közgyűlés idejét megváltoztatták, eleinte az ebéd utánra akarták halasztani, de jobbnak látták előtte megtartani. A közgyűlés körülbelül 12 órakor vette kezdetét és Farkas Jenő felsőbányái polgármester elnökölt. Pokol Elek néhány szóval megköszönte a közgyűlés szívességét, hogy közgyűlését nem átallotta egy magánbánya helyén tartani és átadta a szót Ketney Mihálynak, a bánya igazgatójának. A borpataki Pokolféle Miksa-bányának múltjára tekintett vissza alapos és széleskörű tanulmányra valló előadásában. Ismertette a bánya keletkezését, fejlődését és mai állapotát. Képekkel illusztrálta geológiai alakulatát, fekvését, a teliérek menetét. A történeti visszapillantás mellett tekintettel volt folyton arra, mennyi jövedelmet hajtott s mennyi muukást foglalkoztatott, tartott el, igy felolvasása a szocziológiai hátteret sem nélkülözte. A statisztikai adatokból elég legyen csak azt a számot kiemelni, mely leginkább megragadt a jelenlevők emlékezetében: az utolsó 10 év alatt a Miksa-bánya öt millió hétszázezer korona értékű aranyat termelt.

A tanulságos előadás után a folyó ügyeket intézték el. Eközben merült fel az eszme, hogy az egyesület szakosztálya lépjen be a selmecz- bányai főiskola menza akademikájának alapító- tagjául. A közgyűlés ezt elfogadta és 100 K alapító-tagsági dijat szavazott meg. Pokol Elek bányatulajdonos a maga részéről ugyanezen czélra 200 koronát ajánlott fel. Gyűjtést is rendeztek, úgy, hogy a fent jelzett összegekkel együtt a menza javára mintegy 400 korona jutott.

Az esetleges indítványok során Moldován László azt javasolta, hogy mivel a központ a szakosztályt a választmány megalakulásakor tekintetbe nem vette, sőt még azokat is, akik benne voltak, kibuktatta, fogadja el a közgyűlés, miszerint a központnak semmiféle dologban kezére nem jár, megbízást nem fogad el, igy ezzel is dokumentálja neheztelését a cseppet sem körültekintően megtartott választásért. A közgyűlés e tiltó javaslatot egyhangúlag elfogadta.

Majd néhány apróbb ügy elintézése után köszönetét mondtak Pokol Eleknek, hogy a közgyűlés előtt vendégszerető hajlékát megnyitotta.

Közgyűlés utáu félhárom órakor Pokol