Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1911-12-14 / 50. szám
1911. deczember 14 NAGYBÁNYA 3 ml annyira minden házilag történő épit- I kezéstől s egyáltalán minden házi kezeléstől Álláspontunkat talán az igazolná legjobban, ha csoda történnék s a gazdag tapasztalatok birtokában visszacsinálhatnánk mindent s ismét ott tartanánk, ; hogy szabadon választhatnánk ismét a Bernát ajánlata s a házi épitkezés között. Megvagyunk arról erősen győződve, hogy most két kézzel fognánk meg Bernát ajánlatát. Sajnos, már nem lehet! Színház. Az elmull hét úgy az előadások nivóját, mint a darabok kvalitását tekintve csak a leg- ! nagyobb dicséretet hozhatott a szinészgárdának. Szinte össze se lehet hasonlítani az első két j előadást a mostaniakkal. Most nemcsak a precziz összjátékot, a pontos szereptudást kell javukra j Írnunk, hanem a színészek legnagyobb része a j szerep alakításában és megjátszásában oly meg- ! lepő ügyességet árult el, hogy az elmúlt hét j előadásai az általunk a múlt héti beszámolóban 1 felhánytorgaíott Heves társulatának szereplésé- ■ vei is kiállják az összehasonlítást. Ki ne csodál- j közölt volna el a H.lésHaza, a Hölgyek öröme, a Herczegkisasszony,a Czigányszerelem páratlan : előadásain S ha hozzávesszük a zenekar fegyel- j mezett játékát Inlődy karmester szakavatott vezetésével; ha nem feledkezünk meg azokról j a szemkápráztató remek díszletekről, milyeneket eddig nem volt alkalmunk látni, akkor véleményünk megváltozásán senki sem fog csodálkozni. Maguk a darabok is legnagyobb részt szenzácziós újdonságok s lassan-lassan a közönség is kezdi belátni, hogy a társulatot, mely ily igazán nagystílű előadásokat produkál, hozzá egyik uj darabot a másik után mulatja he, pártolni kell egy kissé. A pártolást meg is kezdték, különösen a piros- szinlapos daraboknál. Szerdán Lehár nálunk is eléggé ismert operettjét a Herczegkisasszony-1 hozták színre, ügy az összjátékot, mint az egyes színészek szereplését csak a legnagyobb dicséret hangján említhetjük. Meg kell azonban emlékeznünk külön is Bay Lászlóról, a társulat baritonistájáról. Nem nagyterjedelmü, behízelgő hangját pompásan tudja értékesíteni, a felsőbb regiszterekben kissé érdes, az alsókban színtelen, de a középsőkben meleg, sima és lágy. Ez esti debütálása mindenkit meggyőzött arról, hogy a társulat értékes tagja s ha játékban is nem lesz Az egyszerű,'fürge és élelmes kis zsidó igy lett lassanként a szerelem mániákusa és amig óvatos kalózként lopakodott az asszonyok után, minden, minden elhalványodott elméjében. Két szőnyeges, puha kényelemmel berendezett szobát látott csak és azután a kávéházat, az ő leigázott és megbü- völt ellenségeivel, mert a régi barátai ellenséggé váltak e néhány hónap alatt és ha találkozott vélük, gyűlölködő tekintettel tért ki az útjukból. Közben mert végkép elhanyagolta az üzleteket — az állásából is kidobták, de szegény megháborodott Sebestyén még örült is neki. Most már állandóan az utczán kószált vagy kiült a körüli kávéházak utczai ablakaiba. Rendszert tartott szerelmi őrületében és pontosan tudta, mikor kell a leányiskolák kapuja elé állania, mikor jönnek ki a lányok konzervatóriumokból, sziniiskolákból, varrómühelyekből, kalapkereskedésekből, vagy.a gyárakból. Ott olálkodott esténként a postahivatalok körül, amikor kis irodista lányok ajánlott levelekkel siettek a postára, kopott felöltőjében dideregve és fogvaczogva plántálta magát a gépirómühelyek nagy üveges ablakába, ahol gyorsujju lánykák bent a kirakatban serényen kopogtatják teli a sok iv papirost, áttörte magát a dunaparti déli korzó sokaságán oly merev, a legsikerültebb szerepléseket várhatjuk tőle. Ez este is a parneszi herczeg szinte tenorba menő partiját páratlan kellemmel énekelte, eltekintve természetesen a hangjának nem megfelelő tenor-részleteket, melyekben Lehár nem igen fukarkodott A másik tagja a társulatnak, ki ez este bemutatkozott, Miklós Dóra koloratur énekesnő Hangjához kissé hozzá kell szokni, de aztán elismerjük, hogy nemcsak kitűnő iskolája van, hanem a szerepek megjátszásában is elsőrangú. A czimszerepben precziz énekével s diszkrét játékával rászolgált az elismerésre. Gáspár számtalanszor tanujelét adta nagy talentumának, csak ne volna vágyainak netovábbja a kakasülő szórakoztatása. Homokay Marulája kitűnő alakítás volt, nem különben Kun Dezső semmi olcsó hatásra nem vadászó botanikusa. Csáky lágy, hajlékony tenorjával és finom játékával ismét rászolgált a dicséretre, mig Komáromi (Mary Anne) kedves, temperamentumos játékával régi sikereit növelte. Csütörtökön újra szenzáczióval kedveskedett a direktor a nézőközönségnek. Színre hozta Schönherr Károlynak Hit és Haza czimü drámáját. Valami kiváló darabnak nem lehet mon dani, hírét talán csak annak köszönheti, hogy Vilmos, a németek sokoldalú császárja, kedvencz darabjának jelentette ki. Az iró két hatalmas elvet állít szembe a reformáczió idején: a vallást és a hazát. Ezek az elvek küzdenek egymással s nem az emberek. A szereplő személyek csak slaffageok e küzdelemben, mert csak hordozói a szembeállított két nagy eszmének. Cse- lekvénye alig van, hiába tölti ki a szerző bőséges kortörténeti reminiszczencziákkal, hiába igyekszik hatásos jelenetekkel könnyekig megindítóvá tenni darabját, a végén csak nyomott hangulatot hagy az egész maga után. Hisz maga a darab merénylet a néző érzelmi világa ellen Más drámában valami emberi hiba súlyos következményeit látjuk, hol a hibát a büntetés a végén követi s a dráma kimenetelén lelkünk megnyugszik, a büntetést igazságosnak találjuk s emberi gyarlóságunk tudatában az elbukott hőst sajnáljuk, de azért igazságosnak minősítjük bünhődését. Itt az első jelenettől kezdve a leg- retíenetesebb képekkel állítják szemünk elé az emberi botorságot, a botorságban elkövetett óriási igazságtalanságokat áríallan emberekkel szemben. Igazságérzetünk fellázad s ezzel a darab sorsa el van döntve. Szeretjük az igazságos bünhődés által kiváltott meghatottságot érezni, de ha érzelmi világunkat a jelenetről jelenetre ismétlődő, az igazságtalanság jegyében született botorságok a végletekig felcsigázzák, az el fásultságig összefacsarják, nem kelhet fel bennünk a megtisztulás nemes érzelme, ami pedig a drámának igazi nemes czélja. Ez a legnagyobb hibája e darabnak, dráma, cselekvény egy-egy úri leány után, aki nevelőnőjével sétálgatott a sütkérező, csevegő és flörtölő népség között és egy-egy fornaásabb masamód kegyeiért kikoczogott Óbuda legszélső szélére. Éjszaka artista kávéházak mélyén húzta meg magát. Már sorba leoltogatták a lámpákat és ő még ott ült, csak égő szemei világítottak ki a barnás homályból. A szemei, ha reggel megindult leánykereső, szomorú útjára, véres karikák közt úsztak, a haja csapzott volt, homlokán verejték csörgött, a felöltője kopott volt és a nadrágja rojtos. Es egyszer egy éjszaka előállították Sebestyént a rendőrök. Lakása nem volt, foglalkozása nem volt, hát tiltott csavargásért kivitték a toloncz- házba. Aznap este a törzskávéházban egy didergő, megrémült kompánia olvasott egy rövid rendőri hirt. Az emberek Miczire gondoltak hirtelen, aki tündöklő fényességben ragyogott mára nagyváros kokottjainak élén és valaki csöndesen sóhajtotta : — Szegény Sebestyén! Ezért kellett el- züllenie. helyett leverő dramatizált kortörténetet ad. Az előadás valósággal művészi magaslaton állott. Nem is tudunk senkit különösen kiemelni, annyira egyformán, a legnagyobb művészettel adták szerepüket. Ha mégis Stellát megemlítjük kicsi szerepében, azt csak azért tesszük, hogy igazán farkaskörmöket mulatott. A drámai magaslat ily igazi tónusát senkinek sem sikerült eltalálni. Közönség elég szép számmal nézte végig a darabot. Pénteken két előadást tartottak. Délután zónában Luxemburg grófja ment, mig este újra Lehár operett volt soron, a Gzigányszere- lem. Ördöngős ember ez a Lehár. Darabjai, hogy a szokásos kitétellel éljünk, mind »slágerek«. Ez a darabot »eljátszotta« már az előző társulat s mégis szinte az újság ingerével hatott, a közönség zsúfoltan ült a nézőtéren. Az előadás szépen sikerült. Egyedül Komáromin lehetett észrevenni az első felvonásban egy kis indiszpozitiót. Rosszul lett az előadás előtt, de a játék folyamán belemelegedett s a végén már pajzán jókedvével ragadta el a közönséget. Bay (Józsi czigány) bársonyos baritonja újra elbűvölte a közönséget s játékában is volt tűz, amely a megfelelő hatást ki is váltotta a nézőkben. Miklós Dóra (Zórika) szépen nüansziro - zott énekével szolgált rá az elismerésre, különösen remek volt a II. felvonásbeli »Volt egy leányka« kezdetű finoman előadott dala. Füzes Lenke (Jolán) nemcsak kedves játékával, hanem remek hangjával tűnt ki ez este. Csodáljuk, hogy ily jó erejét a társulatnak nem értékesíti kellően az igazgató. A többiek közül kiemejük Szelényi Emmát diskrét játékáért, mert az operettben a szokásos karikatúra bemutatás mellett jól esik látni igazi alakítást. Végül ehhez a darabhoz fűzve felhívjuk a rendező figyelmét valamire. Ha tömeg jelenések vannak a színpadon s az egyik színész vagy színésznő énekel, azalatt bizonyos társaik esetlen mókákkal szórakoztatják azt a közönséget, mely inkább nézi őket, mint hallgatja a dalt. Ez kellemetlen azokra, akik igazán a darab szépségén akarnak gyönyörködni, de kellemetlen a szereplő színészre, hisz hatását rontják. Mindenesetre nem a közönség nagyrabecsüléséből ered az ily komé- diázás, de kollégiálisnak sem mondható. Ajánljuk orvosságul erre a feketetáblát. El nem mulaszthatjuk azonban kiemelni a zenekar remek játékát és a karmester nagy tudását, melylvel ennek az úgy teknikailag, mint előadás tekintetében nehéz operettnek kiváló muzsikáját érvényre jutatták. Szombaton ismét telivér franczia bohózat ment, a Hölgyek öröme. Kértük az igazgatót, hogy az obszcén darabokat piros szinlapon hirdesse. Meg is tette. S most fanyar mosollyal konstatáljuk, hogy vargát fogtunk ezzel a kívánsággal. A nézőközönség táblásházat csinált. Úgy látszik, a morálprédikálás fityfütyölőt sem ér már nálunk se. Hisz a piros szinlap ép reklámul szolgált. Nem moralizálunk ezentúl, a közönség »átlépte a Rubicont« s ebbe bele kell nj'ugodni, nem használ már itt még az oly jó szándékból eredő nagyképűsködés se. Megmutatta a közönség, neki ilyen darab kell, nem lehet tehát sem a direktort, sem az Írókat hibáztatni. A darabok erkölcsi nivóját a közönség Ízlése határozza meg. Az iró olyat ir, a direktor olyat adat elő, amely tetszésre talál. Nálunk ez tetszett. Igaz, hogy az esprit golois zseniális megnyilatkozása. Hasonlítsa csak valaki ezt a darabot az esetlen Princz-czel össze s be fogja látni, hogy ebben a zsánerben csak a francziák tudnak remeket alkotni. A német sörös humor nem versenyezhet a röpke gall elmésséggel. A darab maga a szokásos franczia cochonerie, átszőve az ötletesség annyi szálával, hogy halálra tudja magát kaczagni az ember s elfeledi, hogy a szellemes külső alatt mily trágárságot vesz is tulajdonkép be. Hisz maga a magja a darabnak hallatlan ocsmányság. Egy női szabó- czég azért szerződteti Pessac üzletvezetőt, mert buknak rá a hölgyek, ő a hölgyek öröme, ki a szabóüzletet a nőknek saját lakásán való kiA főváros központján. Villamos megálló. 10 perez a központi és a nyugati pályaudvarhoz. 80 legmodernebben berendezett szoba Augusztus hé 1-ón megnyílt az £ d imon-Szálló da Budapest, VII., Hársfa-utcza 59. sz. (Király-utcza sarkon.) ■W— Tulajdonos: FOLLÁK JÓZSEF. —_ Hideg és meleg vízvezeték. Központi fűtés, villanyvilágítás. : Figyelmes kiszolgálás, trtekezes minden modern nyelvben. Szobaárak 3 koronától! : :
