Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1911-12-14 / 50. szám
évfolyam. ISII. dsczemToer iió 1^. 50-iIc szám. s t ’ «*••• Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre í korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér, jjfegjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő : ÉGLYMIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kflnyvkeroskedő üzletében is. 3 Még egyszer az iparvasut. Deczember 13. Lapunk legutóbbi számában az ipar- "vasútról írott sorainkra laptársunk, a Nagybanija és Vidéke hosszabb czikkben válaszol s nekünk oly intencziókat tulajdonit, amely intencziók bennünket nem vezethettek, de nem is vezettek. Azt írja ugyanis rólunk, hogy mi súlyos vádat emeltünk az erdészeti bizottság ellen, hogy meggyanúsítottuk azzal, hogy a várost 440,000 koronáig megkárosította. Azok előtt, akik lapunk tisztes múltját s mindenkori magatartásunkat ismerik, ez állítások tarthatatlansága nyilvánvaló. Mi sohasem gyanúsítottunk meg senkit! Minekünk a gyanúsítás nem kenyerünk ! Mi most sem akartuk az amúgy is szerfölött zilált helyzetet még ziláltabbá tenni azzal, hogy vádakat emeljünk s meggyanúsítsunk egy köztiszteletben álló bizottságot, mely a közgyűlés egyetemének bizalmát is bírja. Korántsem! Mi csak a jogos kritika keretén belül mutattunk rá az erdészeti bizottság s magának a közgyűlésnek is egyik-másik ténykedésére, mely megengedjük, a legnagyobb jóhiszeműséggel történt, de mégis helytelen volt. De hát ez csak nem meggyanusitás, hanem egyszerű kritika, melyhez mindenkinek joga van, ki a közügyek iránt érdeklődik, annál inkább joga van ahoz egy sajtóorgánumnak, melynek feladata a közönség felvilágosítása s a közvéleménynek a helyes mederbe való irányítása. Mi kifogásoltuk legutóbbi czikkünk- ben azt, hogy közgyűléseinkben a személyi momentumok sokszor túlzottan kiélezve tolatnak előtérbe s a személyi momentumok ezen kiélezésének maga a szőnyegen forgó ügy—vallja kárát. Ennek illusztrálására fölhoztuk, hogy a közgyűlés, mely azon vitázott, hogy az iparvasutat házilag vagy bérlelileg kezel- tesse-é, még csak nem is volt kiváncsi az ajánlattevő bérleti ajánlatára, hanem az ajánlat ismerete nélkül a fölött napirendre tért. Azt is megírtuk, hogy e napirendre térésnek okai tisztán a személyi momentumokban keresendők, amint ennek egy-két felszólaló határozottan kifejezést is adott. Hát mi ezt az eljárást akkor sem tudtuk helyeselni, de nem tudjuk helyeselni most sem! Mert ha én jől megkötőit szerződéssel, megfelelő anyagi biztosítékkal és a szigorú ellenőrzés foganatosításával kö- rülsánczolom magamat, szeretném én látni azt a bérlőt vagy vállalkozót, aki engem becsaphatna! Ha eddig is valami baj volt, a baj mindig onnan származott, hogy vagy rossz volt a szerződés, vagy nem volt meg a biztosíték, vagy hiányzott az ellenőrzés. A személyi momentumok kiélezésé- bői és tulontuli értékeléséből származható károk megvilágositásául fölhoztuk annak az ajánlatnak sorsát is, melyet az iparvasut kiépítésére nyújtott be annak idején Bernát Dezső. Bernát ugyanis az iparvasut kiépítésének vajúdása idején ajánlkozott arra, hogy ő az iparvasutat a város tervei szerint kiépíti saját vállalatában, ha a város harmincz éven át évi 30.000 ür- köbméter fa fuvarozását biztosítja a vasút részére. A fuvarozási dij ürköbméteren- kint 1 K 40 fillér lett volna, 30000 ür- köbméteren felül pedig 1 korona. Az iparvasut czéljaira szolgáló telkek kisajátításáról a város tartozott volna gondoskodni, de viszont harmincz év elteltével Bernát minden ellenszolgáltatás nélkül tartozott volna a vasutat a város tulajdonába bocsátani. Szakértők állítása szerint ez az ajánlat igen előnyös lett volna a városra nézve, hiszen a fuvardíj mintegy 1 K 40— 1 K 60 fillérrel lett volna olcsóbb ür- köbméterenkint, mint amennvit a város tengelyen való szállításnál fizetett és jelenleg is fizet, eltekintve attól a mizériáktól, hogy sokszor drága pénzért sem lehetett fuvarost kapni s a város közönsége fa nélkül maradt, vagy pedig a legselejtesebb fát volt kénytelen elfogadni. Hogy pedig Bernát ajánlatának igen komoly alapja volt, arról mi is tudunk, hiszen a város igen tekintélyes, előkelő és pénzes emberei állottak a háta mögött, mint csöndes üzleti társak. Ezen kedvező ajánlat fölhozatalával szemben laptársunk czikkÍrója csak azzal A „Nagybánya“ tárczája. A züllés utján. — Irta: Kálmán Jenő. — Sebestyén valamelyik este a ligetben egy kis nővel találkozott. Nem lehetett több tizenhat évesnél, de olcsó rongyai mögül ingerlőén, frissen, buján és diadalmasan emelkedett ki fiatal testének szépsége. Madonna-szemei voltak a kis leánynak és fitos, pikáns orra, ami szinte frivollá tette fekete szemeinek áhitatos nézését. Sebestyén úgy örült neki, mintha árverésen olcsó pénzért valami csodálatosan finom műgyűjtőknek való perzsa-szőnyeghez jutott volna. Mohó szemeivel fölbecsülte a pazar szépséget, ami szinte ingyen került a kezei közé és elhatározta, hogy a kis leányt megtartja magának. Még másnap keresett egy két személyre szóló pompás lakást és ott helyezte el kincsét. % Abban a kávéházban, ahová Sebestyén esténként el szokott járogatni, valami uj és kábító szenzáczió gyanánt hatott megjelenése a nővel. Itt volt a fiatal ember rendes társasága, jól kereső kereskedő-nép, akik itt áldoztak néhány órát a bohémségnek az üzletben, szaladgálásokban eltöltött órák után. Itt hangosak voltak és vidámak és gúnyos megjegyzésekkel ugratták egymást, i*t beszélték meg a napi eseményeket és itt mondották el kalandjaikat. Ami kellemetlen volt rajtuk a napi életben, azt kívül hagyták a kávéház falain, egyebekben pedig olyanok voltak, mint minden más összeszokott társaság, amelynek meg van a maga asztala a kávéházban és ezen a réven merészebbek, bizalmasabbak voltak az egyéb kávéházi vendégeknél. Ide hozta Sebestyén egy este Miczit, akit a polgári hangzású Mariska név helyett Miczinek keresztelt. Most már nem olcsó kartonbluz feszült a kisleány ingerlő testén és nagy, tollas kalap árnyékolta be a fél arczát, de ez árnyékból az élet pirosságával kaczagolt ki a leány kissé nyitott, csodás ivelésü szája. Nagyszerű volt a bevonulás. A kövér ka- szirnő — mindnyájuk közös jóbarátnője — érdeklődve hajolt ki üvegekkel és tányérokkal megrakott páholyából, a főpinezér az elismerés és bizalmasság kedvesen összekevert gesztusával veregette meg Sebestyén vállát és széles mosolygással súgta a fülébe, hogy: — Nagyszerű nő! A fölszolgáló pinezér és a szivaros-gyerek az ujonan érkező vendégeket alarmirozták: — Tetszett már látni a Sebestyén ur uj nőjét ? És boldogan s fölvillanó szemmel magyarázták, hogy ilyen nő nincs is talán több Pesten és hogy ez a Sebestyén milyen nagyszerű fiú Mint orgonavirágból omló buja, varázslatos illat, úgy árasztotta el a kávéházat valami uj, nagyszerű, tavaszi mámor, az embereknek ragyogott a szemük és amig fölitták Miczi szépségét, lelkesen és boldogan magyarázták egymásnak: — Nagyszerű fiú ez a Sebestyén! Az elismerő hang mögül azonban, mélyen elrejtve a lelkek fenekén, valami keserű irigység ülepedett meg. Ezeknek az embereknek, akárcsak magának Sebestyénnek is, Budapest szerelmeiből csak futó és jelentéktelen kalandok jutottak. Egy-egy morzsa a pazarul fölteritett asztalról, némi ételhulladék, amit a mohón ólálkodó kutya néha megkaparint és olyankor pár pillanatra elcsöndesedik. Most, hogy Sebestyén a véletlen kegyelméből szerelmi főnyereményt csinált, első mámoruknak hamar érezték fanyar mellékizét, mert bosszantotta őket, hogy ez a Sebestyén, aki semmivel sem különb, mint ők, már eljutott oda, ahová ők titkon és hiába sokat vágytak. És mert nem volt reményeik, kívánták, hogy Miczi csúfolja meg a barátjukat. Az egykoron való kis varróleány már a grand kokottok veleszületett grandezzájával ült helyén és a vágyó, égő, elismerő tekintetekből tudta, hogy szerelmének sokkal súlyosabb értéke van, mint amennyit kapott érte. A varróban hallott már leányokról, akik nagy urak szeretői lettek, kocsit tartottak, palotában laktak és Miczi éber és okos álmaiban egyre élénkebben jelentkezett az a bizonyos palota. Szegény, boldog Sebebestyén pedig ezalatt dolgozott a lányért. Egy budapesti nagykereskedő ezégnek volt a helyi ügynöke és napról- napra uj és uj klinseket hozott gazdáinak é.s ékesszólásával egész sereg ezéget hódított el a
