Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1911-11-08 / 45. szám
évfolyam. ISII, noveml^er laó S. ■45-ilc szám. NAGYBANYA Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő : ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Népiskolai könyvtárak. November 8. Nálunk a fiatalság nevelési rendszere a legutóbbi időkig igen közepes színvonalon állott. Nem karolták fel ezt a felette nagyérdekü ügyet azzal a szeretettel, komolysággal és lelkiismeretességgel, amellyel kellett volna. Már pedig a népek, nemzetek története fényes tanúbizonyságot tesz arról, hogy ahol gondos, pedáns, lehet mondani puritánszerü nevelésben részesítették az ifjúságot, ott szilárd jellemű, erős akaratú, munkakedvelő és tettvágyó férfiakból álló nemzet kialakulását tették lehetővé. Ifjúságunk nevelési rendszerében kétségkívül uj fejezetet jelent az a köz- oktatásügyi kormányrendelet, melyben a népiskolai ifjúsági könyvtárak kötelező berendezéséről van szó. Hozzáértő férfiak komoly és beható megvitatásai eredményekép válogatják össze a kizárólag az ifjúságnak szánt olvasmányokat, amelyekből okulhatnak, tanulhatnak és nemesbülhetnek. Szigorú czenzura alá veszik mindama könyveket, amik nem a fiatalság kezébe valók. Lesz tehát sok és jó könyv. Mindenkinek jut majd olvasni valója és ez a körülmény óriási átalakító hatással lehet a fiatal sarjadékra. Az elvitázhatatan, hogy ha könyvet adunk a gyermek kezébe, illetve hozzászoktatok az olvasáshoz, úgy megszereti, hogy nincs az a hatalom, mely eltéríteni tudná az olvasástól. Ezzel kapcsolatban még egy nagy horderejű és a jelen generácziő egészségesebb fejlődését előmozdító czélt lehet elérni az iskolai könyvtárak révén a czivilizálatlan felnőtt köznép is olvasmányhoz jut. Az apa, ki eddig unalmában a korcsmát, pálinkamérőt bújta, könyvolvasásra adja magát s minél tovább halad az olvasásban, annál jobban leköti figyelmét, annál inkább lapozgatja s miután az érthető világos stílusban megirt könyvet érdekesnek találja, lassan-L.ssan hozzászokik szabad idejében, főleg vasárnapon az olvasáshoz s ezzel eg}idejüleg megfeledkezik arról, hogy egzisztál egyáltalán italméró. Igv aztán fokozatosan ébred az egyszerű tudatlan polgárember arra a tudatra, hogy bizony nem is oly rosz- szak az emberek, mii t aminőnek hitte. Nem merő szinigazság mindaz, amit a füstös, fojtó légkörű korcsmában czim- boráival meghányt-vetett. A vad indulatokon, a háborgó szenvedélyeken a higgadt, fegyelmezett ésszel lehet uralkodni. A jó könyv a tudatlan népet is felrázza százados lelhargiájábi>g éuzretériü. látóköre kitágul, az igazságot kezdi látni, az ártalmasat, a kártékonyát tüstént észre veszi, józanul lát, érez és cselekszik. S ahol mindenben a józanság dominál, ott erős jellem, szívós akarat, büszke önérzet és hamisítatlan munkakedv honol. E tulajdonok teszik férfivá a férfit s amely nemzetnek sok ily fia van, az oly nemzet soha se tűnhet el a föld szinérűl, az megállapodás nélkül fejlődik, halad, vagyonosodig A „Nagybánya“ tárczája. Nyári éjjel Mily sok ragyogó, fényes csillaga Van egy ilyen sejtelmes nyári éjnek. Ilyen gazdag csak a szivem vála Almokban, mit tündérkezek szövének. S versenyre kelt a balga ifjwság A fénylő, csillagmilliárdos éjjel, A nyári éj tengersok csillagát, Szivem dús kincseit dobálta széjjel. Az éj most is tündérfényben ragyog, Egy csillaggal sem tett talán szegényebb; De én, ah érzem, már koldus vagyok, Sok drága kincsem mind, mind semmivé lett I Égly Mihály. A hajótörés. — Irta: Félicien Naela. — Elhangzottak az orgona utolsó akkordjai, a Madeleine-templom óriás kapuja feltárult s boldog férjének karján lépett ki rajta az uj asszony. Egy pillanatig megállt és arezán napsugaras mosoly jelent, meg. Hosszú pillantást vetett az előtte fekvő panorámára, mintha onnan akarná olvasni a jövő titkát. Azután könnyű léptekkel futott le a templom lépcsőin, ahol a bámuló és kiváncsi tömeg tolongott, beszállt az ott várakozó autóba, amely egy pillanat alatt messzire vitte el őket. Végre egyedül volt azzal a férfival, akinek oldalán akarta megtenni a titokzatos utazást az életbe. Ismerte ön miss Hopkins-t ? — kérdezte az öreg Moriére és egy karcsú fiatal ember vállára ütött, aki félig elbújt egy oszlop mögé és pórázon fogott egy szép selymes szőrű kutyát. — Persze, hogy ismerhette — tette hozzá, be se várva a választ — hiszen maga is künn volt Ausztráliában. Mikor jött vissza onnan? Guy Nelval e sok kérdés közül csak a legutóbbira felelt. — Két hónapja, hogy Párisban vagyok — mondta és leoldotta a kutya nyakáról a szíjat. Az állat boldogan ugatott és ugrándozva futott le a lépcsőkön. — Micsoda, már két hónapja? És fel se keresett ? — Megbocsát, de szörnyen el voltam foglalva. És őszintén bevallva, nem voltam jó hangulatban. Egészen visszavonultan élek. — Miféle bánat nyomja a szivét ? — kérdezte résztvevőén Moriére, azzal az apai bizalmassággal, amelyet a nagy korkülömbség miatt engedett meg magának. — Mesélje el nekem, kedves fiam, ha nem követ el vele indiszkrécziót. Higyje el, legjobban úgy birkózhatunk meg a fájdalmunkkal, ha nem Az alkoholizmus. November 8. Folyton-folyvást szaporodnak az alkohol rabjai, úgy, hogy ma már az emberi társadalom nagy rétege hódolója a káros szenvedélynek. Nálunk a teslet-lelket fertőző szenvedély a hatóságok passzív assziszíencziája melléit szedi áldozatait. Hírlapjaink, folyóirataink úgyszólván állandó rovatot tartanak az alkoholizmus elleni küzdelem számára, mindez azonban bizonyos indokolatlan, általános közöny folytán inkább Írott malaszt marad, jóllehet számos ország szép példáját mutatja a sikeres küzdelemnek, így a Skandináv-félsziget lakosságánál ma már az alkoholizmusnak csupán emléke él, jeléül népe intelligenciájának és józan gondolkozásának. Az alkoholizmus elleni küzdelem sikerre csak akkor vezet, ha annak horderejétől a hatóságok és a társadalom egyaránt át vannak hatva s ha lankadatlan buzgalommal haladnak a kitűzött nemes végcél felé. Nem tagadható, hogy a kezdeményezés a hatóságok részéről most történik, de sajna, a helyes és czélravezető utak nem tudtak a társadalomban gyökeret verni, pedig korántsem állítható az, hogy társadalmunk hijján volna az intelligens elemnek. Az alkohol elleni küzdelem a hatóságok és a társadalom vállain nyugodván, íehstie szükséges -tmuiMzan irányelvek és intézkedések tapasztalatszülte meghatározása, melynek megvatósilása és kivitele sikerrel kecsegtet. A küzdelem első és alapfelléteie a gyakran kínálkozó alkalom lehető elenyésztetése és itt első sorban a korcsmái zárórák jöhetnek szóba. Régi jámbor óhaj, hogy a korcsmák és italmérések vasár- és ünnepnap zárva legyenek, ez pedig annál is inkább kivihető, mert millió és millió ember ekzisztencziája előbbrevaló egy- egy ember meggazdagodásánál. Fontos ez különösen a munkásosztály érdekei szempontjából, mely szombaton kapja bérét s a rákövetkező vasárnap már eldőzsöli maradunk négyszemközt vele. Ha elmondhatunk mindent, a szivünk is megkönnyebbül! — Önnek talán igaza van — mondta a fiatal ember. És minthogy ön egyike a legjobb és legrégibb barátaimnak, talán megkönnyebbülök, ha elmondom önnek, hogy miért jöttem el ide, hogy távolról nézzem miss Hopkins esküvőjét és miért jöttem el Nanette-el. — Az ön kutyájának is jutott szerep ebben az esetben? — Annak is. De elmondok mindent. Ezt az asszonyt, akit az imént vittek el innen, Sydneyben ismertem meg, ahol egy benszülött családnál lakott. Első naptól kezdve elragadott szépsége és egész lényének bájossága által. Akaratomon kivül egész sereg sóhajtozó imádó közé kerültem, akiknek pillangószárnyaik tüzet fogtak Hopkins kisasszony ragyogó fekete szemein. — Ahá! — szólt bele Moriére — és ön, mint Frankhon igaz fia, életében legelső helyre emelte a szerelmet. De hogy Moliére szerint szóljak: mi a csodát keresett ön azon a gályán ? ! — Ezt most magam is kérdem. Hogy minél többször találkozhassam vele, összeköttetést kerestem minden szalonba, ahol ő is megjelent. És aminek be kellett következnie, az megtörtént: halálosan beleszerettem a szép ausztráliai nőbe, anélkül, hogy valamikor be is vallottam volna érzelmemet! Túlságosan imádtam és ezért kissé félénk voltam vele szemben. De különben is, noha fölöttébb szeretetreméltó volt hozzám, soh’se nyújtott alkalmat arra, hogy bevallhassam neki szerelmemet.
